Ugrás a tartalomhoz

Bobota

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bobota
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVukovár-Szerém
KözségTerpenye
Jogállásfalu
Irányítószám32225
Körzethívószám+385 032
Népesség
Teljes népesség1202 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság85 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 25′ 19″, k. h. 18° 51′ 22″45.421944°N 18.856111°EKoordináták: é. sz. 45° 25′ 19″, k. h. 18° 51′ 22″45.421944°N 18.856111°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Bobota témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Bobota (horvátul: Bobota, szerbül: Бобота ) szerb falu Horvátországban, Vukovár-Szerém megyében. Közigazgatásilag Terpenyéhez tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Vukovártól légvonalban 14, közúton 17 km-re északnyugatra, községközpontjától 4 km-re nyugatra, a Nyugat-Szerémségben, a Szlavóniai-síkság keleti részén, az Eszékről Vukovárra menő úttól nyugatra, Terpenye és Ćelije között fekszik.

Története

[szerkesztés]

Az emberi jelenlét első nyomai az ókorig nyúlnak vissza. A falutól északkeletre a „Staro Ljeskovo”[2] nevű, enyhén hullámos területen „I H” jelzéssel ellátott római téglákat találtak, mely azt jelenti, hogy itt a 4. század elején a római VI. Herculia légió őrállomása volt. Az építőanyagon (téglák, tetőcserepek, padlókockák) kívül római mázas kerámiák, terra sigillaták, üveg, domborműves olajmécses és „Titus Flavius Marcianus” tribunus bevéséssel ellátott malomkő is előkerült. A hely tudományos és kulturális jelentőséggel bír, mivel az eddigi eredmények a jövőbeni kutatás, bemutatás és felhasználás szempontjából jelentős régészeti potenciál mellett szólnak.

A középkori Bobota az írásos források szerint „Bobuta” néven már 1269-ben létezett. A középkori település nem a mai helyén, hanem kissé északnyugatra a Vuka bal partján, a Stara Bobotának nevezett helyen feküdt. 1366-ban „Babacha” alakban említik a bácsi káptalan határjárásáról Lajos királynak írt jelentésében.[3] A török 1526-os hadjárata során Valkóvár eleste után foglalta el, de még 1558-ban is megvolt.[4] 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, majd ezután tíz évig puszta volt. Ezután 14 szerb család telepedett itt le, akik a régi falu közelében az erdőben építették fel kunyhóikat. A következő években Bácskából, Macsóból, Montenegróból és főként Baranyából újabb szerb családok érkeztek. 1736-ban már 82 ház állt a településen.

A török kiűzése után előbb kamarai birtok, majd a vukovári uradalom része lett. Rövid ideig a Kuffstein, majd 1736-tól az Eltz család volt a birtokosa. Az első katonai felmérés térképén „Bobota” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Bobota” néven szerepel.[5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Bobota” néven 197 házzal, 26 katolikus, 1685 ortodox és 5 református vallású lakossal találjuk.[6]

A településnek 1857-ben 1921, 1910-ben 2194 lakosa volt. Szerém vármegye Vukovári járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 93%-a szerb, 2%-a horvát, 1%-a német anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 94%-a szerb, 3%-a horvát, 2%-a jugoszláv nemzetiségű volt. 1991-től a független Horvátország része. A horvátországi háború idején a faluban fogolytábor működött. A tábort 1991. május 2-án nyitották meg az orvosi rendelő épületében, amelynek alagsorát börtönné alakították át és az év decemberéig működött. Ténye, Vukovár és Valkótard elfogott horvát védőit tartották itt fogva, akik ellen a tanúk szerint ismeretlen személyek háborús bűncselekményeket követtek el.[7] A településnek 2011-ben 1491 lakosa volt.

Népessége

[szerkesztés]
Lakosság változása[8][9]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.921 2.083 1.945 2.211 2.140 2.194 2.198 2.324 1.852 1.855 1.940 1.959 1.926 1.881 1.651 1.491

Gazdaság

[szerkesztés]

A településen hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás képezi a megélhetés alapját.

Nevezetességei

[szerkesztés]

Szent György vértanú tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma[10] 1763 és 1778 között épült késő barokk stílusban. Egyhajós épület félköríves apszissal, a főhomlokzatból rizalitosan kiugró harangtoronnyal. A tornyot barokk toronysisak fedi. A főhomlokzat három függőleges részre van tagolva, melyből a középső részt a torony képezi, melynek földszintjén található a félköríves bejárat. A főhomlokzatot szögletes pilaszterekkel hangsúlyozták. Ugyancsak pilaszterek tagolják az északi és a déli homlokzatot is, melyek között ablaknyílások találhatók. A déli homlokzat földszintjén ívelt kapuzat látható. A belső teret dongaboltozattal fedték, míg a szentélyt félkupola borítja. Az 58 ikonból álló ikonosztázt 1779-ben festették idősebb Jovan Isajlović és Grigorije Jezdimirović ikonfestők. Faszerkezete gazdagon faragott és aranyozott szőlőformájú ornamentikával van díszítve. A szerb ikonfestészet klasszicista átmenetének kiváló minőségű munkája. A templom 28 régi liturgikus könyvét Moszkvában nyomtatták a 18. század második felében. Növényi ornamentikával gazdagon díszített ezüstkelyhét 1820-ban készítették. A gyertyatartó, a kovácsoltvas csillár és az öt darab rokokó stílusú ripida (ripidion) a 18. századból származik.

Kultúra

[szerkesztés]

A falu Đoko Patković nevét viselő kulturális és művészeti egyesülete 1970 óta működik. Az egyesület szervezésében kerül megrendezésre a „Vidovdanski sabor” folklórfesztivál, melyen számos folklóregyüttes lép fel. A folklórműsort egyéb programok, kiállítás, régi mesterségek bemutatója, kulináris bemutatók kísérik.

Oktatás

[szerkesztés]

A falu első iskoláját 1785-ben alapították. Első tanítója Lazar Stojanović volt. Az első iskolaépület a mai tűzoltószerház helyén állt. Az új iskolaépületet 1928-ban építették négy osztályteremmel. A második világháború után az intézmény „Bogoljub Vukajlović” nevét vette fel. 1975-ben további négy osztálytermet építettek hozzá a kapcsolódó helyiségekkel, irodákkal és mellékhelyiségekkel. Az iskolához négy területi iskola tartozott, melyek Vera, Klisszapuszta, Ludvinci és Ćelije településeken működtek. Az 1974/75-ös tanévben összesen 17 osztályterme és 421 tanulója volt. A következő években a hallgatók száma változatlan maradt, illetve kissé csökkent. 1997-től az iskola az OŠ Bobota nevet viseli. Az utóbbi években a tanulók száma 200 alá esett, az osztályok száma 12-re csökkent.

  • Az NK Borac Bobota labdarúgóklubot 1929-ben még „Sremac” néven alapították. A „Borac” nevet 1945 óta viseli. A csapat a megyei 1. ligában szerepel.
  • NK Agrar Bobota (a korábbi HNK Vupik Vukovar) labdarúgóklubot 1963-ban a vukovári mezőgazdasági-ipari kombinát klubjaként alapították. 1991-ig a Vukovárhoz tartozó jabokovaci pályán játszotta mérkőzéseit. 1991 és 2001 között működése szünetelt. 2012-től Bobotán játssza mérkőzéseit, nevét pedig NK Agrar Bobotára változtatták. A csapat a szlavónia-baranyai megyeközi ligában szerepel.
  • ŠK Protein Bobota sakk-klub

Egyesületek

[szerkesztés]

A település önkéntes tűzoltó egyesületét 1929-ben alapították.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)