Belizár (opera)

	Belizár
	opera seria; opera;
Eredeti nyelv	olasz
Alapmű	Bélisaire
Zene	Gaetano Donizetti
Szövegkönyv	Salvadore Cammarano
Felvonások száma	3 felvonás
Főbb bemutatók	1836. február 4.; 1836. február 4. (La Fenice, Unger Karolina);
	A Wikimédia Commons tartalmaz Belizár témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk Donizetti operájáról szól. Hasonló címmel lásd még: Belizár (egyértelműsítő lap).

A Belizár (olaszul: Belisario) Gaetano Donizetti háromfelvonásos operája (opera seria), melyet 1835 októbere és 1836 januárja között komponált. A szövegkönyvet Salvadore Cammarano írta, mely Eduard von Schenk eredeti drámájának Luigi Marchionni általi adaptációján alapszik. A művet 1836. február 4-én mutatták be először a velencei La Fenicében. Magyarországon a színmű a Pesti Magyar Színház, az első nemzeti színház 1837-es nyitó előadása^[1]^[2] volt, az operát 1841-től^[3]^[4] játsszák.

Szereplők

Szereplő	Hangfekvés	Az ősbemutató szereposztása
Antonina, Belizár felesége	szoprán	Carolina Ungher
Irene, a lánya	mezzoszoprán	Antonietta Vial
Belizár, bizánci hadvezér	bariton	Celestino Salvatori
Justinianus, bizánci császár	basszus	Saverio Giorgi
Alamirus, fogoly	tenor	Ignazio Pasini
Eudora	szoprán	Amalia Badessi
Eutropius, a királyi őrség vezére	tenor	Adone Dell’Oro
Eusebius, börtönőr	basszus	Giovanni Rizzi
Ottarius	basszus	Giovanni Rizzi
Szenátorok, veteránok, pásztorok, őrök, foglyok, nép.

Cselekménye

Belizár győzedelmesen tér vissza Bizáncba, ahol felesége, Antonina, azt gondolva, hogy férje a felelős a fiuk haláláért, fel akarja jelenteni férjét a császárnál. Belizár szabadságot kér foglyai számára, de Alamirus mégis mellette maradna. A hadvezért a szenátus elé hívják és meggyanúsítják, hogy fontos bizonyítékokat hamisított meg. Börtönbe vetik. Cellája előtt Alamirus dühkitöréssel fogadja a hírt, hogy gazdáját megvakíttatásra és száműzetésre ítélték. Bosszút esküszik Bizánc ellen. Fiúnak álcázva Irene érkezik és elkíséri apját a száműzetésbe. Véletlenül kihallgatják, amint Alamirus és Ottarius Bizánc ostromát tervezik. Belizár dühében Alamirusra ront. A dulakodásban Irene észrevesz Alamirus nyakán egy kereszt alakú sebhelyet és ebből rájön, hogy a férfi nem más, mint halottnak hitt testvére. Alamirus végül megostromolja és beveszi Bizáncot, de a csatában Belizár halálos sebet kap. Halálos ágyánál a bűntudata miatt nyugtalan Antonina felfedi, hogy ő árulta be a császárnál.

Jegyzetek

↑ Rajnai Edut: Évfordulók – önarcképek Archiválva 2012. október 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, OSZK Nemzeti Ereklye kiállítótér; OSZK Színháztörténeti Tár, kiállítások - 2008. február 1. – március 18.
↑ Címszó: Belizár Magyar Színművészeti Lexikon - 1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár
↑ Szabó Mihály: darabok a fővárosi magyar színpadon^{[halott link]}, Olasz szemle 1. évfolyam 6. szám - 1942. november–december
↑ Isoz Kálmán: A Pest-budai Hangászegyesület és nyilvános hangversenyei (1836-1851) Archiválva 2015. május 30-i dátummal a Wayback Machine-ben (176. oldal) Tanulmányok Budapest múltjából 3. kötet - 1934.

Források

Ashbrook, William. Donizetti and His Operas. Cambridge University Press (1982). ISBN 0-521-27663-2 (online: Google könyvek)

Zeneportál
Operaportál

[1] Rajnai Edut: Évfordulók – önarcképek Archiválva 2012. október 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, OSZK Nemzeti Ereklye kiállítótér; OSZK Színháztörténeti Tár, kiállítások - 2008. február 1. – március 18.

[2] Címszó: Belizár Magyar Színművészeti Lexikon - 1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár

[3] Szabó Mihály: darabok a fővárosi magyar színpadon^{[halott link]}, Olasz szemle 1. évfolyam 6. szám - 1942. november–december

[4] Isoz Kálmán: A Pest-budai Hangászegyesület és nyilvános hangversenyei (1836-1851) Archiválva 2015. május 30-i dátummal a Wayback Machine-ben (176. oldal) Tanulmányok Budapest múltjából 3. kötet - 1934.

[1]

[2]

[3]

[4]