Barlangi vakgőte
Barlangi vakgőte | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Barlangi vakgőte a természetes élőhelyén
| ||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Sebezhető | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Proteus anguinus Laurenti, 1768 | ||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||
Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Barlangi vakgőte témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Barlangi vakgőte témájú médiaállományokat és Barlangi vakgőte témájú kategóriát. |
A barlangi vakgőte (Proteus anguinus) a kétéltűek (Amphibia) osztályának farkos kétéltűek (Caudata) rendjébe, ezen belül a kopoltyús gőtefélék (Proteidae) családjába tartozó Proteus kétéltűnem egyetlen élő faja.
Más elnevezései: barlangi gőte, barlangi változány, emberhal (a délszláv nyelvterületen ez az általános elnevezése), halgyík, halgőte vagy olm.
Előfordulása
[szerkesztés]Európában, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Szlovénia, Montenegró és Olaszország területén honos. Föld alatti karsztbarlangokban és barlangi tavakban él. Valódi barlanglakó (troglobiont) faj. A troglobiont fajokra jellemzően teljesen alkalmazkodtak a barlangi környezethez. 1935-ben a Postojna-barlang igazgatósága 5 példányt ajándékozott a Baradlának. Az állatokat a barlang egyik vízmedencéjében helyezték el, további sorsuk ismeretlen.
Alfajai
[szerkesztés]- Proteus anguinus anguinus (Laurenti, 1768)
- Proteus anguinus parkelj (Sket & Arntzen, 1994)
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 30 centiméter. Teste vékony, hengeres, lábai rövidek. Mellső lábán három, a hátsón két ujj található. Mivel sötétben él, szeme visszafejlődött, ezért nem lát. Külső kopoltyúja vörös színét kivéve fehér.
Életmódja
[szerkesztés]Kis férgekkel, rákokkal és halakkal táplálkozik.
Szaporodása
[szerkesztés]Belső megtermékenyítéssel szaporodik, általában 40 petét rak, melyek 4 hónap múlva kelnek ki.
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2016. január 20.)
- Brehm: Az állatok világa
- Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, 2005. 36. old.
További információk
[szerkesztés]- Fejérváry Géza Gyula: Bionomiai megfigyelések a barlangi gőtéről (Proteus anguinus Laur). Különös tekintettel a DOLLO-féle törvényre. Barlangkutatás, 1918. (6. kötet), 1–4. füz. 6–15. old. (Német nyelven 57–68. old.)
- Laurenti, 1768, Spec. Med. Exhib. Synops. Rept.: 37.
- Boulenger, 1882, Cat. Batr. Grad. Batr. Apoda Coll. Brit. Mus., Ed. 2: 85.
- Frost, D. 2008. Amphibian Species of the World: an Online Reference. Version 5.2 (15 July, 2008). Electronic Database accessible at www.research.amnh.org/herpetology/amphibia. American Museum of Natural History, New York, USA. Proteus anguinus
- AmphibiaWeb: Information on amphibian biology and conservation. [web application]. 2010. Berkeley, California: Proteus anguinus. AmphibiaWeb, available at https://amphibiaweb.org/.