Ares I
| Ares I | |
 | |
| Az Ares I indítása | |
| Egyéb elnevezés | CLV |
| Funkció | hordozórakéta |
| Gyártó | Alliant Techsystems, Boeing |
| Méret- és tömegadatok | |
| Hossz | 94 m |
| Törzsátmérő | 5,5 m |
| Pálya | Alacsony Föld körüli |
| Hasznos teher tömege | 25 000 kg |
| Fokozatok | |
| Fokozatok száma | 2 |
| Első fokozat | |
| Típusa | SRB |
| Tüzelőanyaga | szilárd |
| Égésideje | 150 s |
| Második fokozat | |
| Típusa | 1 db J–2X hajtómű |
| Tüzelőanyaga | folyékony hidrogén |
| Oxidálóanyaga | oxigén |
| Háromnézeti rajz | |
 | |
| Az Ares I robbantott ábrája | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ares I témájú médiaállományokat. | |
Az Ares I (korábbi nevén CLV, Crew Launch Vehicle, azaz Személyzet-Indító Jármű) Az Ares hordozórakéta-család legkisebb tagja, mellyel a Space Shuttle utódjának szánt az Orion űrhajókat tervezték indítani. A Constellation programot, és ezen belül az Ares hordozórakéták fejlesztését 2010 januárjában törölték.
A kétfokozatú rakéta többször felhasználható első fokozata a Space Shuttle szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétájának (SRB, Solid Rocket Booster, Szilárd Gyorsítórakéta) továbbfejlesztett, megnövelt változata, a második (egyszer használatos) fokozat a Saturn V második és harmadik fokozatának J-2 hajtóművén alapuló J–2X hajtóművet használja.
A rakéta fejlesztése
[szerkesztés]2009. július 8-án sikeresen kipróbálták a hordozórakéta tervezett új mentőrendszerét, a hagyományos mentőrakéta helyett tervezett MLAS-t.[1]
Az Ares I–X nevű technológiai demonstrátor indítását 2009 októberére tervezik, ennek első fokozata a Space Shuttle gyorsítórakétájával megegyező, második fokozata pedig egy, a második fokozattal megegyező méretű és tömegű tartály.
Kritika
[szerkesztés]A tervezett új rakétarendszerrel, de főleg az új Ares I rakétával kapcsolatban komoly gazdaságossági kritikákat vetettek fel, feladatát a már jelenleg használt kereskedelmi hordozórakéták, elsősorban a Delta IV is el tudná látni, 3-6 milliárd USD megtakarításával. A Nemzetközi Űrállomást pedig a SpaceX cég Falcon 9 rakétája és a tervezett Dragon űrhajó is el tudja érni.[2] Űrkutatási szakeberek egy csoportja ettől eltérő kritikát fogalmazott meg: az általuk tervezett Jupiter hordozórakéta az Ares hordozórakéta több elemét egyetlen közös rakétával váltaná ki, a tervezők szerint olcsóbban és biztonságosabban.
Indítási napló
[szerkesztés]| Dátum, időpont (GMT) | Starthely | Teher | Eredmény | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| Tervezett indítások | ||||
| 2009. október 31. | LC–39B | Ares I–X | ||
| 2013. | LC–39B | Ares I–Y | ||
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Bergin, Chris: MLAS abort test takes place as Ares I-X moves into stacking operations (angol nyelven). NASASpaceFlight.com, 2009. július 8. (Hozzáférés: 2009. július 12.)
- ↑ Theobald, Bill: Private Companies Claim Better, Cheaper Options for New NASA Rocket (angol nyelven). SPACE.com, 2009. június 19. (Hozzáférés: 2009. június 23.)
Források
[szerkesztés]- NASA: Constellation Program: America’s Fleet of Next-Generation Launch Vehicles, The Ares l Crew Launch Vehicle (angol nyelven). www.nasa.gov, 2008. November. [2022. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva].
