Antoine César Becquerel

Antoine César Becquerel
Életrajzi adatok
Született	1788. március 7. Châtillon-sur-Loing, Franciaország
Elhunyt	1878. január 18. (89 évesen) Párizs, Franciaország
Sírhely	Châtillon-Coligny
Ismeretes mint	A fotoelektromos Becquerel-jelenség felfedezője
Nemzetiség	francia
Állampolgárság	francia
Gyermekek	Alexandre Edmond Becquerel (1820–1891)
Iskolái	École polytechnique
Pályafutása
Szakterület	fizika, kémia
Munkahelyek
Párizsi Műszaki Egyetem (École polytechnique)	tanfelügyelő (1812–1814)
Conservatoire national des arts et métiers	tanár (1815–1837), professzor (1837–)
Más munkahelyek	Francia hadsereg vezérkara (1814–1815)
Szakmai kitüntetések
Copley-érem (1837)
Akadémiai tagság	Francia Természettudományi Akadémia Royal Society (1837) Holland Tudományos és Művészeti Akadémia (1851)
Hatással voltak rá	René Just Haüy
Hatással volt	Alexandre Edmond Becquerel
Antoine César Becquerel aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Antoine César Becquerel témájú médiaállományokat.

Antoine César Becquerel (Châtillon-sur-Loing, Franciaország, 1788. március 7. – Párizs, 1878. január 18.) francia fizikus, Alexandre Edmond Becquerel fizikus apja, a fizikai Nobel-díjas Henri Becquerel nagyapja, Jean Becquerel fizikus dédapja.

Élete

Châtillon-sur-Loingban született. Egyetemi tanulmányai után 1810–1812 között a francia hadsereg tisztjeként részt vett a félszigeti háborúban. Ezután a École polytechnique tanfelügyelője lett, de már 1814-ben visszahívták a hadseregbe. A vezérkarhoz osztották be, és a mérnöki kar egyik századparancsnoka lett. 1815-ben leszerelt, és ettől fogva a Párizsi Természetrajzi Múzeumban (Muséum national d'Histoire naturelle) tanított, illetve fizikai és kémiai kutatásokkal foglalkozott. Miután fia, Alexandre Edmond Becquerel elvégezte az egyetemet, maga mellé vette asszisztensnek. A fiú nemcsak a kísérletekben segített apjának, de eredményei megírásában és kiadásában is.

Munkássága

1825-ben feltalálta az elektromos ellenállás minden korábbinál pontosabb mérését lehetővé tevő differenciál-galvanométert.

Apa és fiú közös felfedezése (1839-ben) a róluk Becquerel-jelenségnek elnevezett fotoelektromos hatás.

Vizsgálta a turmalin elektromos tulajdonságait, fémek elektromos vezetőképességét, az elektromágneses és elektrokémiai jelenségeket.

Főbb művei

• Traité expérimental de l'électricité et du magnétisme et de leurs phénomènes naturels — 7 kötet, Párizs, 1834–1840.

Fiával közösen:

• Éléments d'électro-chimic appliqué aux sciences naturelles et aux arts — Párizs, 1843.
• Traité des physique considerée dans ses rapports avec la chimie — 2 kötet, Párizs, 1844.
• Traité complet du magnétisme — Párizs, 1845.
• Éléments de physique terrestre et de météorologie — Párizs, 1847.
• Des climats et de l'influence qu'exercent les sols boisés et non boisés — Párizs, 1853.
• Résumée de l'histoire de l'électricité et du magnétisme — Párizs, 1858.

Emlékezete

A fotoelektromos Becquerel-jelenséget róla és fiáról nevezték el. Lényege, hogy az elektrolit oldattal érintkező fémelektród potenciálja fény hatására megváltozik. Ha két ugyanolyan elektródot használunk, akkor a megvilágított elektródból a fény hatására áram folyik át a nem vagy csak kevésbé megvilágított elektródba. A potenciálkülönbség függ az elektródok és az elektrolit anyagától, valamint a megvilágító elektromágneses sugárzás hullámhosszától (látható fény, ultraibolya, illetve röntgensugárzás) — látható fénynél ez néhány mikrovolt, röntgensugárzásnál akár néhány tized volt is lehet. Napjainkban ez a napelemek működésének alapja.

Források

• Révai nagy lexikona III. kötet (Béke–Brutto). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1911. 755–756. o.  

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Antoine César Becquerel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.