Ugrás a tartalomhoz

Alexandru Todea

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alexandru Todea
Született1912. június 5.[1]
Marostelek
Elhunyt2002. május 22. (89 évesen)[1]
Marosvásárhely
Állampolgárságaromán
Nemzetiségeromán
Foglalkozása
  • görögkatolikus pap
  • katolikus szerpap
  • román görögkatolikus püspök
Tisztsége
  • címzetes püspök (1950. július 4. – 1990. március 14.)
  • a Fogaras-Gyulafehérvári görögkatolikus főegyházmegye nagyérseke (1990. március 14. – 1994. július 20.)
  • bíboros (1991. június 28. – 2022. május 22.)
Iskolái
  • Pápai Urbaniana Egyetem
  • Nagy Szent Vazul Balázsfalvi Kollégium
  • Propaganda Fide Pápai Városi Kollégium
KitüntetéseiRománia Csillaga érdemrend
SírhelyeSzentháromság-székesegyház (Balázsfalva)
fogaras-gyulafehérvári érsek
Vallásaromán görögkatolikus egyház
Pappá szentelés1939. március 25.
Püspökké szentelés1950. november 19.
SzentelőkJoseph Schubert (főszentelő)
Bíborossá kreálás1991. június 28.
Hivatalfogaras-gyulafehérvári érsek
Hivatali idő1990–1994
ElődjeIoan Suciu (apostoli adminisztrátor)
UtódjaLucian Mureșan
Szentelt püspökök
Lucian Mureșan1990. május 27.
Vasile Hossu(wd)1990. május 27.
George Guțiu(wd)1990. június 17.
Sablon • Wikidata • Segítség

Alexandru Todea (Marostelek, 1912. június 5. – Marosvásárhely, 2002. május 22.) fogaras-gyulafehérvári érsek, bíboros, a román görögkatolikus egyház elöljárója 1986–1994 között.

Pályafutása

[szerkesztés]

Sokgyermekes paraszti családba született. Az általános iskolát szülőfalujában és Görgénykakucson, a középiskolát a szászrégeni gimnáziumban és a balázsfalvi Nagy Szent Vazul Líceumban végezte. Miután felvették a Fogaras-Gyulafehérvári főegyházmegye papnövendékei közé, Vasile Suciu érsek Rómába küldte teológiai tanulmányokra, melyeket további filozófiai és teológiai tanulmányok követtek a Propaganda Fide Pápai Városi Kollégiumban(wd). 1939. március 25-én szentelték pappá. A doktori fokozat megszerzése után, 1940-ben tért vissza Romániába.

Hazatérése után az érseki székhelyen látott el különböző feladatokat: Alexandru Nicolescu érsek titkára volt annak 1941-es haláláig, majd hittant, latint és olaszt oktatott balázsfalvi középiskolákban. 1945-től 1948-ig parókusként és protopópaként szolgált Szászrégenben; ez alatt többször letartóztatták. Háromszor rövidebb időre börtönözték be a kommunisták túlkapásai elleni felszólalásokért; negyedszerre egy hónapig tartották fogva a Belügyminisztériumban; ötödszörre pedig a király elmozdítása elleni kiállásáért tartóztatták le. Hatodik letartóztatására 1948. október 14-én került sor; ezt követően Szászrégenben sikerült megszöknie a Securitate fogságából, és három év három hónapig bújkált.[2]

Püspöki pályafutása

[szerkesztés]

Bújkálása alatt, 1950. július 4-én caesaropolisi címzetes püspökké, gyakorlatilag Ioan Suciu fogaras-gyulafehérvári apostoli adminisztrátor segédpüspökévé nevezték ki. November 19-én szentelte püspökké Joseph Schubert(wd) püspök.

1951. január 31-én ismét elfogták, és ismét a Belügyminisztérium fogdájába zárták, ahol 13 hónapig tartó vizsgálatot folytattak ellene. 1952-es perében az ügyész halálbüntetést kért ellene azon az alapon, hogy „veszélyes a társadalomra”. A bukaresti katonai törvényszék végül életfogytig tartó kényszermunkára ítélte. 1964-ben kegyelmet kapott. Szabadulása után Szászrégenben élt, és titokban hívők ezrei számára végzett lelkipásztori szolgálatot.

1986. március 14-én az érseki tartomány püspökeinek és ordináriusainak konferenciája metropolitává választotta, amit az Apostoli Szentszékkel is tudattak. 1987. július 31-én ideiglenesen átvette a Kolozsvár-Szamosújvári egyházmegye vezetését is, amit 1991-ben adott át az új megyés püspöknek, George Guțiunak(wd). 1990. március 14-én fogaras-gyulafehérvári érsekké nevezték ki. Ünnepélyes beiktatására a Szabadság mezején(wd) került sor.[2] 1991. június 28-án a pápa bíborossá kreálta.

1994-ben vonult nyugállományba.

1997-ben Marosvásárhely díszpolgára lett,[3] 2024-ben tévedésből ismét odaítélték neki a címet.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b Cardinalul Alexandru Todea (román nyelven). Román görögkatolikus egyház, 2018. (Hozzáférés: 2019. május 11.)
  3. ↑ Cetățeni de onoare. www.tirgumures.ro (2024. január 29.) (Hozzáférés: 2024. július 12.)
  4. ↑ Mureş: Cardinalul Todea, de două ori Cetăţean de Onoare; funcţionarul responsabil pentru eroare, sancţionat. www.agerpres.ro (2024. július 2.) (Hozzáférés: 2024. július 12.)

Források

[szerkesztés]
  • Romániai katolikus, erdélyi protestáns és izraelita vallási archontológia. Összeállította Jakubinyi György. 3. jav. és bőv. kiadás. Kolozsvár: Verbum. 2010. 58–68. o. ISBN 978-606-8059-25-9  

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Alexandru_Todea&oldid=27285971”