Alexandre Colonna-Walewski

Alexandre Colonna-Walewski
Pierre Louis Pierson felvétele (1856)
Született	1810. május 4. Walewice
Elhunyt	1868. szeptember 27. (58 évesen) Strasbourg
Állampolgársága	francia Kongresszusi Lengyelország orosz
Házastársa	Catherine Montagu (1831. december 1. – ) Marianna Walewska
Élettársa	Rachel Félix
Gyermekei	Charles Walewski
Szülei	Marie Walewska I. Napóleon
Foglalkozása	politikus diplomata fegyveres erők tagja író
Tisztsége	a francia nemzetgyűlés tagja nagykövet a Második Francia Császárság szenátusának tagja
Kitüntetései	a francia Becsületrend nagykeresztje Virtuti Militari Szent András-rend Order of Saint Alexander Nevsky Knight Grand Cross of the Order of Saint Joseph a francia Becsületrend főtisztje a francia Becsületrend parancsnoka Fekete Sas-rend Order of Saint Hubert Royal Order of the Seraphim Order of the Most Holy Annunciation Order of Saint Januarius Order of Saint Joseph Order of the Immaculate Conception of Vila Viçosa 1st class, Order of the Medjidie Knight of the Order of St. Alexander Nevsky Gold Cross of the Virtuti Militari Order of the Redeemer Magyar Királyi Szent István-rend Dannebrog-rend
Halál oka	agyi érkatasztrófa
Sírhelye	Père-Lachaise temető (66) Grave of Walewski
Alexandre Colonna-Walewski aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandre Colonna-Walewski témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Alexandre Florian Joseph Colonna-Walewski (Walewice, 1810. május 4. – Strasbourg, 1868. szeptember 27.) gróf, francia államférfi.

Élete

I. Napóleon és Maria Walewska lengyel grófnő fia. Részt vett 1830–1831-es lengyel felkelésben, Grochów mellett harcolt az oroszok ellen, mire diplomáciai tárgyalásokra Londonba küldték. A felkelés leverése után Párizsba költözött, ahol szíves fogadtatásban részesült. Thiers minisztersége alatt diplomáciai kiküldetésben Egyiptomban járt. Amikor Buenos Airesben az 1848. februári forradalom kitöréséről értesült, azonnal visszatért Párizsba, és III. Napóleonhoz csatlakozva megalapozta szerencséjét. Előbb Firenzében, azután Nápolyban, 1851-ben Madridban és végül Londonban működött mint francia követ. 1855-ben III. Napóleon császár külügyminiszterré tette, és ő elnökölt a krími háborút lezáró párizsi békekongresszuson. 1865-ben a törvényhozó testület elnöke lett, de hamarosan visszavonult a politika színteréről.

Források

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 

További információk

• Jadwiga Dackiewicz: Napóleon másik fia. Kossuth 1982. Budapest