Ugrás a tartalomhoz

A szocialista államok listája

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az összes állam, amely történelme során valamikor önmagát szocialistának nevezte. A színek a szocialista periódus hosszát jelzik.
  70 év felett
  60–70 év
  50–60 év
  40–50 év
  30–40 év
  20–30 év
  10–20 év
  10 év alatt
  Kommunista kormányok vezette államok
  Olyan államok, amelyek korabeli szovjet értékelés szerint a szocializmus útjára léptek
  Alkotmányukban a szocializmusra utalást tartalmazó államok
Államok 2023-ban
  Magukat marxista-leninistaként meghatározó államok
  Az alkotmányukba a szocializmust belefoglaló államok
  A marxizmus-leninizmust nem követő államok

A szocialista államok listája azokat a történelmi, illetve a 21. században is létező államokat sorolja fel, amelyeket a társadalomtudományi irodalom szocialistának minősít, illetve amelyek magukat – az alkotmányukban vagy másképp – szocialistának nevezték. Sok ilyen államra jellemző a kommunista vagy szocialista párt egypárti uralma, a legfontosabb termelési eszközök államosítása és a szocialista állami ideológia, amely általában a marxizmus–leninizmuson alapul.[1] A gazdasági rendszert tervgazdálkodás vagy világos tervgazdasági elemek jellemzik. A szocialista állam önképe, általában az alkotmányban is megfogalmazva, a szocializmus iránti elkötelezettség.

A magukat szocialistának valló államok a 20. században jöttek létre nagyrészt a Szovjetunió befolyása révén. A hidegháború alatt sok szocialista állam állt szoros kapcsolatban a Szovjetunióval. A legtöbb kelet-európai szocialista állam a Szovjetunió szatellitállama volt. Ezzel szemben – legalábbis átmenetileg – Jugoszlávia Tito, India Nehru, Egyiptom Nasszer alatt önálló szocialista modellt alakított ki és létrehozta az el nem kötelezett országok mozgalmát. A kínai–szovjet szakadás után a késő maoista Kína a Szovjetunióval vetekedett a szocialista államok feletti befolyásért.[2]

A fogalom tartalma vitatott, különböző történészek különböző államokat, államalakulatokat sorolnak be vagy hagynak ki ebből a csoportból, de a fő vonalakat, a legtöbb államot illetően kialakult egyfajta konszenzus.[* 1]

Európa

[szerkesztés]

Az európai szocialista államok a Szovjetuniónak a második világháborúban (szövetségeseivel együtt) aratott győzelme után jöttek létre szovjet befolyásra. Többnyire a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában (KGST) és a Varsói Szerződés katonai szövetségében tömörültek szovjet hegemónia alatt. Saját útját járta Jugoszlávia, Albánia és korlátozott keretek között Románia. Az 1989-es rendszerváltások után minden európai szocialista állam piacgazdasági rendszerré alakult át.

Állam Ideológiája és annak változásai Fennállásának időtartama
Albán Szocialista Népköztársaság[3] titoizmus (1944–1948)
sztálinizmus (1948–1968)
maoizmus (1968–1978)
„albán szocializmus“ (neosztálinizmus, Enver Hoxha kultusza 1990/91-ig) 		1943–1990
Bolgár Népköztársaság[4] marxizmus–leninizmus
sztálinizmus (1944–1956) 		1944–1990
Csehszlovák Köztársaság
Csehszlovák Szocialista Köztársaság[5] 		marxizmus–leninizmus
sztálinizmus (1948–1968)
reformkommunizmus (prágai tavasz; 1968) 		1948–1990
Jugoszláv Szövetségi Köztársaság
Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság[6] 		sztálinizmus (1945–1948)
titoizmus (1948-tól) 		1945–1992
Lengyel Népköztársaság[7] marxizmus–leninizmus (1944/52–1989)
sztálinizmus (Bolesław Bierut; 1944–1956)
 1944/52–1989
Magyar Népköztársaság[8] marxizmus–leninizmus
sztálinizmus (1949–1953/1956)
(„gulyáskommunizmus“ 1956–1989) 		1949–1989
Német Demokratikus Köztársaság[9] marxizmus–leninizmus (1989-ig)

demokratikus szocializmus (1990)

1949–1990
Román Népköztársaság
Román Szocialista Köztársaság[10] 		sztálinizmus/marxizmus–leninizmus (1948–1965)
neosztálinizmus (1990-ig) 		1948–1990
Szovjetunió leninizmus (1917–1924)
marxizmus–leninizmus (1924–1991)
sztálinizmus (1927–1953)
neosztálinizmus (Leonyid Iljics Brezsnyev) (1964–1982 és 1984–1985)
reformkommunizmus (1982–1984 és 1985–1991) 		1922–1991

Afrika

[szerkesztés]

Az 1960-as évek elején Afrika gyarmati uralom alól felszabadult országai szinte mind az el nem kötelezett országok mozgalma felé hajlottak, és különböző programokkal a szocializmus mellett kötelezték el magukat.[2] Az afrikai szocializmus(wd) korai híveinek többsége azonban megkülönböztette magát a marxizmus-leninizmustól, és nem hivatkozott közvetlenül Marxra.[11] A keresztényszocializmus is befolyásolta az afrikai szocializmust.[12]

Az 1960-as évek közepétől az afrikai szocializmus elmélete fokozatosan elhalványult, miközben a szovjet befolyás nőtt Afrikában a katonai befektetések és fejlesztési segélyek révén.[2] Etiópiában, Angolában és Mozambikban 1975-től polgárháborúk törtek ki, amelyek időnként a keleti blokk és a nyugati hatalmak közötti közvetett öszeütközésekké, úgynevezett csatlósháborúvá váltak. A Szovjetunió és Kína néha különböző helyi erőket támogatott. Kuba katonailag is bekapcsolódott az angolai és az etióp polgárháborúba.

A keleti blokk vonzereje gazdasági okok miatt alábbhagyott. A KGST 1981-ben megtagadta Mozambik befogadását, mert az túl nagy anyagi terhet jelentett volna. Gorbacsov 1985-ben bejelentette, hogy csökkenti a gazdasági segélyeket és a katonai szerepvállalást Afrikában.

Állam Ideológiája és annak változásai Fennállásának időtartama
Algéria[13] 1963-tól a Nemzeti Felszabadítási Front (Algéria) az egyetlen engedélyezett politikai szervezet; 1963-tól munkásönigazgatás, a földek államosítása; 1966-tól a külföldi bányavállatok államosítása; 1971 a fontos olajkészletek és minden olajvezeték államosítása; 1970-től tervgazdálkodás[14] 1963 óta
Angola[15][16] 1974-ben az Angolai Népköztársaság kikiáltása; 1975–2002 polgárháború a szovjetek és kubaiak által támogatott MPLA, valamint az UNITA és FNLA szervezetek között; 1989–1991: a kubai csapatok kivonása[17] 1974–1992
Benin 1974-ben marxista-leninista államot kiáltottak ki; 1975-től népköztársaság; államosítások; 1975 és 1989 között egypártrendszer a Nép Forradalmi Párt vezetésével; 189 - elfordulás a szocialiszmustól[18] 1974–1989
Bissau-Guinea 1974 – függetlenség Portugáliától, egypártrendszer bevezetése, szovjet és kínai támogatás, 1980 – katonai puccs, 1984 – elnöki köztársaság; 1989 – elfordulás a szocializmustól.[19] 1974–1991
Burkina Faso 1983 – katonai puccs Thomas Sankara vezetésével, államosítások; 1987-ben Blaise Compaoré döntötte meg Sankara uralmát, elfordulás a szocializmustól.[20] 1983–1987
Burundi 1966 – katonai puccs Michel Micombero vezetésével, az afrikai szocializmus meghirdetése, 1976 Micombero uralmát megdöntötte Jean-Baptiste Bagaza. 1966–1976
Egyiptom[21] 1952-ben Gamal Abden-Nasszer hatalomra jutásával földreformot hajtottak végre; 1955-től csatlakoztak az el nem kötelezett országok mozgalmához, együttműködve Jugoszláviával és Indiával; elismerték a Kínai Népköztársaságot; 1956-ban államosították a Szuezi-csatornát; 1960-tól tervgazdálkodást folytattak, államoították a nagybankokat és a modern ipar nagy részét; 1962-ben nemzeti kongresszuson tűzték ki a szocialista társdalom létrehozását, de a magántulajdon megtartásával; az 1964-es alkotmány szerint „demokratikus szocialista állam”; az iszlám államvallás maradt; 1971-ben barátsági szerződést kötött a Szovjetunióval, de 1972-ben kiutasította a szovjet katonai szakértőket és 1976-ban felmondta a barátsági szerződést.[22], 1981-től közeledett az Amerikai Egyesült Államokhoz, 1989-ben visszatért az Arab Ligába, 2011-ben megbukott Hoszni Mubárak rendszere. 1952–1981/2011
rahmenlos Egyenlítői-Guinea[23] Az alkotmány szerint szocialista párt került hatalomra, ténylegesen egyszemélyi diktatúra. 1970–1979
Eritrea[24] A szocializmus eritreai interpretációja; afrikai szocializmus[25] 1993-tól


(Derg)
Etiópia[26][16] 		sztálinizmus[27], 1975-től államosítás, földreform, szövetkezetesítés; 1974–1991 polgárháború; 1990 – elfordulás a szocializmustól[28] 1974–1990
Ghána 1957 – függetlenség az Egyesült Királyságtól; 1960-tól a Szovjetunió felé fordult, szocialista gazdálkodás, a mezőgazdaság kollektivizálása; 1966-ban katonai puccs vetett véget a szocialista kísérletnek[29] 1957–1966
Guinea afrikai szocializmus; 1958 – függetlenség Franciaországtól, fordulat a Szovjetunió felé; egypártrendszer Sékou Ahmad Touré vezetésével; 1984 Touré halála után elfordulás a szocializmustól.[30] 1978–1984
Kongói Köztársaság 1970-ben kiáltották ki a Kongói Népköztársaságot a Kongói Munkapárt nevű marxista-leninista egységpárt vezetésével; 1974-ben államosították az olajvállalatokat és a biztosító társaságokat; 1981-ben nyitottak a Nyugat felé; 1990-ben többpártrendszert vezettek be; 1991-ben Kongói Köztársaságra nevezték át az államot.[31] 1969–1991

Líbia 1969 – forradalom, a Líbiai Arab Köztársaság kikiáltása Moammer Kadhafi vezetésével; olajvállalatok, bankok és biztosítók államosítása; 1977 – Líbiai Arab Népköztársaság kikiáltása; 2004 – privatizációs hullám; 2011 polgárháború, Kadhafi bukása 1969–2011
Madagaszkár 1973 – államosítások; 1975 – szocialista alkotmány, közeledés a szocialista országokhoz, szoros együttműködés Észak-Koreával; 1985–2009 óvatos nyitás Nyugat felé, liberalizáció; 1992 – a „harmadik köztársaság” kezdete[32] 1973–1992
Mali 1960 – függetlenség Franciaországtól, szocialista építés meghirdetése, kollektivizálás, szoros együttműködés Ghánával és Guineával, 1966-tól újra együttműködés Franciaországgal; 1968 katonai puccs, elfordulás a szocializmustól[33] 1960–1968
Mozambik 1975 – függetlenség Portugáliától, népköztársaság, államosítások, marxista vezető párt (FRELIMO); 1977–1992 polgárháború; 1980 részleges reprivatizáció; a FRELIMO elfordul a marxizmustól; 1990 – többpártrendszer[34][16] 1975–1990
São Tomé és Príncipe 1975 – függetlenség Portugáliától, egypártrendszer, államosítások, puccsok, 1990 – többpártrendser.[35] 1975–1990
Seychelle-szigetek 1976 – függetlenség Nagy-Britanniától, 1977 France-Albert René puccsa, szocialista egypártrendszer bevezetése tanzániai mintára, 1979 – új alkotmány, egypártrendszer; 1984 – összefogás Mauritiusszal és Madagaszkárral az Indian Ocean Commission (IOC) keretében; 1989-től fokozatos liberalizáció, 1991 – többpártrendszer visszaállítása[36] 1977–1991
Szenegál afrikai szocializmus[37] 1960–1980
Szomália 1969 – A Szomáli Demokratikus Köztársaság kikiáltása; 1970 – külföldi tulajdonok államosítása, közeledés a Szovjetunióhoz és az arab országokhoz; 1974 – katonai együttműködés a Szovjetunióval; 1976–1991 egypártrendszer; 1977 szakítás a Szovjetunióval, ogadeni háború[38] 1969–1991
Szudán arab szocializmus; 1969 Dzsafar al-Nimeri katonai puccsa, szocialista egypárti (Szudáni Szocialista Unió) rendszer bevezetése; államosítás, közeledés a Szovjetunióhoz; 1971 baloldali puccskísérlet kudarca után megromlanak a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok; 1972 közeledés az Egyesült Államokhoz és az NSZK-hoz, 1973 új alkotmány, továbbra is egypártrendszer a Szudáni Szocialista Unióval az élén, az iszlám államvallás lett; 1976 – a Líbiával folytatott együttműködés befejezése, megállapodás Egyiptommal; radikális iszlámosítás, a saría bevezetése (1983); 1985 – Dzsafar al-Nimerit katonai puccs buktatja meg; újra közeledés a Szovjetunióhoz és Líbiához; diplomáciai kapcsolatok Iránnal; 1989 – Omar el-Basír iszlám diktatúrája[39] 1969–1983/89
Tanzánia[40] sajátos tanzániai szocializmus, az ujamaa; 1977-től egypártrendszer; 1987–1988 – részvétel a mozambiki polgárháborúban a RENAMO ellen; 1992 – többpártrendszer bevezetése[41] 1964/77–1992
Tunézia arab szocializmus; 1963 – szocialista egypártrendszer bevezetése, államosítások; 1969 – elfordulás a szocializmustól. 1963–1969
Uganda afrikai szocializmus; 1966 Milton Obote puccsa, egypártrendszer létrehzása; 1967 – szocialista alkotmány, a feudalizmus eltörlése, államosítások, 1971 – Idi Amin Dada katonai puccsa, elfordulás a szocializmustól[42] 1966–1971
Zambia afrikai szocializmus; 1964 – függetlenség Nagy-Britanniától; 1967 – „zambiai humanizmus” mint állami ideológia; 1973 – egypártrendszer; 1991 – elfordulás az egypártrendszertől és az afrikai szocializmustól[43] 1967–1991
Zanzibár afrikai szocializmus 1964
Zöld-foki Köztársaság 1974 függetlenség Portugáliától unióban Bissau-Guineával, egypártrendszer; 1980 – vége az uniónak Bissau-Guineával, 1991 – többpártrendszer[44] 1974–1991

Amerika

[szerkesztés]
Állam Ideológiája és annak változásai Fennállásának időtartama
Bolívia ; 2006 – Evo Morales elnökké választása, államosítások, földreform, 2019 – Morales bukása 2006–2019
Chile 1932 – baloldali katonai puccs, a Chilei Szocialista Köztársaság kikiáltása; 12 nappal később jobboldali ellenpuccs; demokratikus szocializmus; 1970-ben a marxista Salvador Allendét választották elnöknek; államosították a kulcsiparágakat, kisajátították a külföldi tőkés társaságokat, földreform[45] 1973-ban jobboldali katonai puccs Augusto Pinochet vezetésével, a CIA támogatásával.[46] 1932

1970–1973
Grenada demokratikus szocializmus;[47] 1979 – Maurice Bishop és az általa vezetett New Jewel Movement, puccsa, szerződések Kubával és a Szovjetunióval, szocialista reformok, 1983 – közvetlen amerikai invázió buktatta meg Bishop rendszerét.[48] 1979–1983
Guyana[49] mérsékelt szocializmus; 1970-ben a baloldali People’s National Congress került hatalomra, államosítások, közeledés a Szovjetunióhoz, Kubához és Észak-Koreához, valamint az afrikai szocialista irányzatú országokhoz. 1989 – a gazdaság liberalizálása, elfordulás a szocializmustól. 1970–1989
Jamaica demokratikus szocializmus[50] 1972–1980
Kuba 1959 – forradalom, agrárreform; 1960 – olajfinomítók államosítása; 1961 – szocialista köztársaság kikiáltása, külföldi tulajdon kártalanítás nélküli államosítása; 1972 – belépés a KGST-be; 1976 – marxista-leninista alkotmány elfogadása, tervgazdálkodás 1959 óta
Nicaragua mérsékelt szocializmus; 1979-ben Anastasio Somoza Debayle „örökletes” elnöki uralmát megdöntötték a sandinisták (Frente Sandinista de Liberación Nacional, FSLN), demokratikus szocializmus építése, földreform, kampány az analfabetizmus ellen, nemzeti egészségügy megteremtése; 1981–1990 nicaraguai polgárháború(wd) az Egyesült Államok által támogatott „kontrák” ellen, 1991 vereség a parlamenti választásokon[51] 1979–1991
Peru mérsékelt szocializmus; 1968 – baloldali katonai puccs Juan Velasco Alvarado vezetésével, államosítások, földreform, a Szovjetunió anyagi és technikai támogatása, 1975 – konzervatív katonai puccs 1968–1975
Suriname 1980 Desi Bouterse vezette katonai puccs, 1981 szocialista köztársaság kikiáltása, 1990 újabb katonai puccs, elfordulás a szocializmustól[52] 1980–1990
Venezuela[53] „bolivári szocializmus” 1999 óta

Ázsia

[szerkesztés]

A Kínai Népköztársaság kikiáltása után az ország szoros szövetségre lépett a Szovjetunióval. Mongólia, Észak-Korea, Észak-Vietnám csatlakozásával létrejött a hatalmas „eurázsiai keleti blokk“.[54] A koreai háború csatlósháború volt a keleti és a nyugati tömb között, csakúgy, mint a vietnámi háború majd a Szovjetunió afganisztáni háborúja.

Állam Ideológiája és annak változásai Fennállásának időtartama

Afganisztán

Afganisztáni Demokratikus Köztársaság[55]

mérsékelt szocializmus (1973–1978 és 1987–1992)

marxizmus–leninizmus (1978–1987) 		1973–1992
Banglades[56] az 1971-es alkotmányban szerepel az alkotmányos szocializmus, a gyakorlatban azonban nem létezik[56] 1971 óta

Burmai Unió

Burmai Szocialista Föderatív Köztársaság[57] 		1948-tól buddhista és szocialista ideológiájú állam, 1958 – baloldali katonai hatalomátvétel (Ne Vin), „a szocializmus burmai útja” 1948–1988
Indonézia 1954 – függetlenedés Hollandiától; 1957 – indonéziai szocializmus („Nasakom“) Sukarno vezetésével; kommunista, nacionalista és vallásos elemek vegyítése; az el nem kötelezett országok mozgalmának alapítója; 1957/58 – holland tulajdonok kisajátítása; 1960-tól agrárreformok; 1966 Sukarno bukása, elfordulás a szocializmustól;[58] 1949–1966
Irak arab szocializmus; 1958 – baloldali katonai puccs; 1968 – az arab nacionalista Baasz Párt vette át a hatalmat; 1971 „nép demokratikus–szocialista egységállam“, Nemzeti Front a Baasz Párt és a kommunista párt részvételével; 1972 – a kőolajszektor államosítása; barátsági szerződés, katonai és gazdasági együttműködés a Szovjetunióval; 1978 – jobbratolódás, fokozatosan kiépül Szaddám Huszein diktatúrája[59] 1958–1978
Jemen[60] 1967 – a független Dél-jemeni Népköztársaság kikiáltása; 1969 – a Nemzeti Felszabadítási Front radikális szárnya, kitűzik a táradalom szocialista átalakítását, szoros együttműködésben a Szovjetunióval, Kínával, az NDK-val, Észak-Koreával és Kubával; 1970 –az új alkotmány szerint az ország neve Jemeni Demokratikus Népköztársaság; az állam szekuláris jellegének hangsúlyozása; Charakters des Staates; 1975 –pro- közeledés a Szovjetunióhoz, távolodás Kínától; külföldi bankok, biztosítók és vállalatok államosítása; 1978-tól a Jemeni Szocialista Párt az állampárt; 1989 – gazdasági liberalizáció, többpártrendszer; Észak- és Dél-Jemen egyesülése[61] 1967–1990

Kambodzsa

Kambodzsai Népköztársaság[62]

maoizmus (1975–1979)

marxizmus–leninizmus (1979–1989)

1975–1989
Kína maoizmus (1976-ig)
Teng Hsziao-ping eszméi, Hszi Csin-ping eszméi 		1949 óta
India mérsékelt szocializmus 1947–1991
Koreai Népi Demokratikus Köztársaság marxizmus–leninizmus (1977-ig)
dzsucse ideológia (1977-től) 		1948 óta
Laosz[63] marxizmus–leninizmus 1975 óta
Mongólia[64] marxizmus–leninizmus 1921–1990/92
rahmenlos Nepál[65] az alkotmányban szerepel a szocializmus, a valóságban azonban nem létezik[66] 2015 óta
Pakisztán arab szocializmus; 1971 – Zulfikar Ali Bhutto elnök hivatalba lépése, földreform; államosítások; 1973 – új alkotmány törli el az elnöki rendszert, Bhutto miniszterelnök lesz; 1977 – Mohammad Ziaul Hakk katonai puccsa, átfogó iszlamizálás;[67] 1971–1977
Srí Lanka alkotmányos szocializmus 1948 óta
Szíria arab szocializmus (a Baasz Párt ideológiája); a Szíriai Kommunista párt az egyik legerősebb politikai erő az 50-es években; 1958–1961 – egyesülés Egyiptommal az Egyesült Arab Köztársaságban; 1961 – tervgazdálkodás; 1963 – katonai puccs révén a Baasz Párt kerül hatalomra; államosítások, földreform; 1966 – puccs révén a Baasz Párt baloldala kerül hatalomra, meghirdetik a szocialista társadalom építését, erősítik az együttműködést a Szovjetunióval; 1969-ig államosították a mezőgazdaságilag hasznosított területek 20%-át; az 1973-as alkotmány szerint Szíria „demokratikus–szocialista állam”[68]
Tuvai Népköztársaság marxizmus–leninizmus, erős függésben a Szovjetuniótól, 1944-ben a Szovjetunió bekebelezte 1921–1944
Észak-Vietnám

Vietnámi Szocialista Köztársaság

marxizmus–leninizmus (1945–1976)

marxizmus–leninizmus (1976 óta)

1945 óta

Óceánia

[szerkesztés]
Állam Ideológiája és annak változásai Fennállásának időtartama
Vanuatu Walter Hadye Lini miniszterelnök vezette az országot a függetlensége válása idején a „melanéziai szocializmus” útjára, Julius Nyerere tanzániai vezető ujamaa ideológiájának mintájára.[69] Az ország Óceániában egyedüliként csatlakozott az el nem kötelezett országok mozgalmához. 1980-tól közeledett Líbiához és Kubához, 1987-ben gazdasági segélyt kapott a Szovjetuniótól.[70] 1991-ben Lini gazdasági problémák miatt lemondott. 1980–1991

Rövid életű szocialista államok és államszerű képződmények

[szerkesztés]
Állam Ideológia Létezésének időtartama
Azerbajdzsáni Autonóm Köztársaság(wd) marxizmus–leninizmus 1945. 12. 12–1946. 12. 12.
Bajor Tanácsköztársaság tanácskommunizmus 1919. 04. 06. – 1919. 05. 03.
Besszarábiai Szovjet Szocialista Köztársaság(wd) leninizmus 1919–1924
Brémai Tanácsköztársaság tanácskommunizmus 1919. 01. 10–1919. 02. 09.
Buharai Népi Szovjetköztársaság leninizmus, 1925-ben beolvadt a Szovjetunióba 1920–1924
Donyeck–Krivij Rih Tanácsköztársság(wd) leninizmus 1918. 02. 12. – 1918. 03. 19.
Elzász-lotaringiai Tanácsköztársaság(wd) tanácskommunizmus 1918. 11. 10. – 1918. 11. 22.
Észtországi Munkáskommün marxizmus–leninizmus 1918
Finn Szocialista Munkás Köztársaság leninizmus 1918. 01. 29. – 1918. 05. 05.
rahmenlos Grúz Demokratikus Köztársaság demokratikus szocializmus (mensevizmus), 1921-ban beolvadt a Szovjetunióba 1918–1921
Hivai Népi Szovjetköztársaság leninizmus, 1925-ben beolvadt a Szovjetunióba 1920–1924
Ideiglenes Demokratikus Kormány(wd) (Görögország) marxizmus–leninizmus 1947. 12. 24. – 1950
Kelet-turkesztáni Köztársaság(wd) marxizmus–leninizmus 1944–1949
Kínai Szovjetköztársaság(wd) marxizmus–leninizmus 1931–1937
Lett Szovjet Szocialista Köztársaság leninizmus 1919. 02. 17. – 1919. 07. 17.
Litván–Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság leninizmus 1918–1920
Magyarországi Tanácsköztársaság marxizmus–leninizmus 1919. 03. 21 – 1919. 08. 01.
Mahabádi Köztársaság marxizmus–leninizmus 1946. 01. 22. – 1946. 12. 16.
Mughan Szovjetköztársaság(wd) leninizmus 1919. 05. 15. – 1919. 06.
Naissaari Tanácsköztársaság tanácskommunizmus 1917–1918
Odesszai Szovjet Köztársaság(wd) tanácskommunizmus 1918. 01. 18. – 1918. 03. 13.
Párizsi Kommün tanácskommunizmus 1871. 03. 18. – 1871. 05. 28.
Perzsa Szovjet Szocialista Köztársaság tanácskommunizmus
leninizmus 		1920–1921
Szlovák Tanácsköztársaság tanácskommunizmus 1919. 06. 16. – 1919. 07. 07.
Távol-keleti Köztársaság marxizmus–leninizmus 1920 április – 1922 november
Transzkaukázusi Demokratikus Szövetségi Köztársaság demokratikus szocializmus
(mensevizmus) 		1918. 04. 22. – 1918. 04. 28.

A kommunista párt vezető szerepén alapuló államok a 21. században

[szerkesztés]
A világ volt (narancs) és 2024-ben fennálló (vörös) kommunista államai
Marxista könyvesbolt, Berkeley (Kalifornia), 2004

Érdekesség, hogy ezek és csak ezek azok a szocialista berendezkedésű államok, amelyek ellen az Egyesült Államok valamikor a történelem során közvetlen fegyveres harcot folytatott.

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ A lezáratlan vitát jelzi, hogy különbségek vannak például az angol és a német wikipédia megfelelő listái között

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. ↑ So z. B. Alexander Brand, Einführung in die internationale Politik, Oldenbourg, 2003, S. 257 f.; Klaus Ziemer: Real existierender Sozialismus. In: Dieter Nohlen und Rainer-Olaf Schultze (Hrsg.): Lexikon der Politikwissenschaft. Theorien, Methoden, Begriffe, 3. Auflage. C. H. Beck, München 2005, S. 823 f.
  2. ↑ a b c Ansprenger 115. o
  3. ↑ Michael Schmidt-Neke (Hrsg.): Albanische Forschungen 28. Die Verfassungen Albaniens, Wiesbaden 2009, S. 49 (Online a Google Könyvekben)
  4. ↑ Verfassung der VR Bulgarien von 1971, Artikel 1 (deutsche Übersetzung)
  5. ↑ Verfassung der CSSR von 1960, Artikel 1 (deutsche Übersetzung)
  6. ↑ Verfassung der SFR Jugoslawien von 1963, Artikel 1 (englische Übersetzung)
  7. ↑ Verfassung der VR Polen von 1952 in der geänderten Fassung vom 16. Februar 1976, Artikel 1 (deutsche Übersetzung)
  8. ↑ Gerhard Leibholz: Jahrbuch des öffentlichen Rechts der Gegenwart. Neue Folge (Bd. 8), Tübingen 1959, S. 391 (Online a Google Könyvekben)
  9. ↑ Verfassung der DDR von 1968 in der geänderten Fassung vom 7. Oktober 1974, Artikel 1
  10. ↑ Gerhard Leibholz: Jahrbuch des öffentlichen Rechts der Gegenwart. Neue Folge (Bd. 24), Tübingen 1975, S. 232 (Online a Google Könyvekben)
  11. ↑ Ansprenger 117. o
  12. ↑ Ansprenger 119. o
  13. ↑ Country Studies Series (Library of Congress): People’s Democratic Republic of Algeria, Structure of the National Government: Constitution
  14. ↑ Ploetz 1899. o. sk
  15. ↑ Country Studies Series (Library of Congress): People’s Republic of Angola, Structure of the Government 1988: The Constitution
  16. ↑ a b c Ansprenger 120. o.
  17. ↑ Ploetz 1951. o. sk
  18. ↑ Ploetz 1946. o. sk
  19. ↑ Auslandsinformationen Guinea-Bissau der Konrad-Adenauer-Stiftung (PDF; 1 MB)
  20. ↑ Bruno Jaffré: Burkina Faso: 25 Years On - the Mixed Legacy of Burkina Faso's Thomas Sankara, Socialist Soldier (angol nyelven). Thomas Sankara, 2013. február 11.
  21. ↑ Verfassung der Republik Ägypten, Artikel 1 (englische Übersetzung)
  22. ↑ Ploetz 1889. o. sk
  23. ↑ Präambel der Verfassung der Republik Äquatorialguinea (Nach dem Verfassungsreferendum am 29. Juli 1973); Neue Verfassung machte die sozialistische Partido Unico Nacional de los Trabajadores zur einzigen zugelassenen Partei.
  24. ↑ Ansprenger 130. o.
  25. ↑ 25 Years of Struggle Building Socialism in Eritrea; Fighting the Cancer of Corruption (amerikai angol nyelven), 2016. május 20.
  26. ↑ Country Studies Series (Library of Congress): Chapter 4. Government and Politics: The 1987 Constitution
  27. ↑ https://link.springer.com/chapter/10.1007/978-3-658-35497-8_6?noAccess=true
  28. ↑ Ploetz 1911 o. sk
  29. ↑ Google Books: Jürgen Hartmann, Staat und Regime im Orient und in Afrika,VS Verlag, Wiesbaden, 2011, S. 340–341.
  30. ↑ Geschichte Guineas. www.goruma.de Goruma: Geschichte Guineas
  31. ↑ Ploetz 1963. o. sk
  32. ↑ priori.ch
  33. ↑ Unabhängigkeit und Sozializmus. www.wissen.de
  34. ↑ Joseph Hanlon: Mosambik. Revolution im Kreuzfeuer. (= edition südliches Afrika. 21). Bonn 1986, ISBN 3-921614-25-2, S. 279.
  35. ↑ São Tomé und Príncipe. www.laender-lexikon.de
  36. ↑ Seychellen. www.issa-bonn.org
  37. ↑ 50 Jahre Unabhängigkeit im Senegal. oe1.orf.at
  38. ↑ Ploetz 1914. o. sk
  39. ↑ Goruma:Sudan. www.goruma.de
  40. ↑ Verfassung der Vereinigten Republik Tansania von 1977, Kapitel 1 (englische Übersetzung). www.issafrica.org (PDF; 379 kB)
  41. ↑ Ploetz 1918. o. sk
  42. ↑ David Alobo: Afrika im Zeitalter des Globalisierung, Münster u. a. 2002, S. 16 ff.
  43. ↑ Bundeszentrale für politische Bildung: Politische Ideen der Unabhängigkeitsbewegung Afrikas
  44. ↑ Länderinformation Kap Verde der Österreichischen Forschungsstiftung für Internationale Entwicklung. www.oefse.at
  45. ↑ Klaus Esser: Durch freie Wahlen zum Sozialismus oder Chiles Weg aus der Armut. Rowohlt, 1972, ISBN 3-499-11554-9.
  46. ↑ Fernando Diego García u. a.: Salvador Allende: das Ende einer Ära. Aufbau-Verlag, 1998, ISBN 3-351-02483-5.
  47. ↑ Dietmar Dirmoser: Aussichten auf die Zukunft: Lateinamerika. Analysen und Berichte, Bd. 10. Junius-Verlag, 1986, ISBN 3-88506-210-0, S. 206 f.
  48. ↑ wissen-digital.de: Geschichte Grenadas
  49. ↑ Verfassung der KR Guyana 1980 in der Version von 1996, Präambel (englische Übersetzung)
  50. ↑ Peter Bosshard: Endlich haben wir eine Regierung der Liebe! Demokratischer Sozialismus in Jamaica unter Michael Manley (1972–1980). Z-Verlag, 1987, ISBN 3-85990-079-X.
  51. ↑ Christoph Links: Sandinismus. Edition Der Andere Buchladen, 1992, S. 39.
  52. ↑ kalenderblatt.de
  53. ↑ www.tsj.gov.ve nincs elsődleges cím,
  54. ↑ Ploetz 1616. o. sk
  55. ↑ Gerlinde Gerber: Die neue Verfassung Afghanistans. Verfassungstradition und politischer Prozess, Berlin 2007, S. 40.
  56. ↑ a b Verfassung der VR Bangladesch (1971), Präambel (englische Übersetzung) (PDF; 874 kB)
  57. ↑ Verfassung der SFR Birma von 1974, Artikel 1 (englische Übersetzung). www.blc-burma.org
  58. ↑ Aus wissen.de: Sukarno und der Sozialismus. www.wissen.de
  59. ↑ Johannes Berger, Friedemann Büttner, Bertold Spuler: Nahost-Ploetz, Würzburg 1987, ISBN 3-87640-321-9, S. 139 ff.
  60. ↑ Johannes Berger, Friedemann Büttner, Bertold Spuler: Nahost-Ploetz, Würzburg 1987, ISBN 3-87640-321-9, S. 169 f.
  61. ↑ Ploetz 1670. o. sk
  62. ↑ Country Studies Series (Library of Congress): People’s Republic of Kampuchea. The Constitution
  63. ↑ Verfassung der DVR Laos (1991), Präambel (englische Übersetzung). www.undplao.org
  64. ↑ William B. Simons: The Constitutions of the Communist world, Alphen aan den Rijn 1980, S. 263.
  65. ↑ Constitution of Nepal – Nepal Law Commission (amerikai angol nyelven)
  66. ↑ Why the Current Debate on Socialism in Nepal is So Much Hot Air (angol nyelven). The Wire India
  67. ↑ suedasien.info.de: Pakistan, Geschichte seit der Unabhängigkeit
  68. ↑ Ploetz 1647. o. sk
  69. ↑ ilyaros: Der rote Weg von Melanesien. Wie für die Unabhängigkeit auf den neuen Hebriden und in Neukaledonien gekämpft wurde
  70. ↑ The Soviet Union and the Pacific Islands: A Current Assessment.  

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Liste sozialistischer Staaten című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Ansprenger: Franz Ansprenger: Politische Geschichte Afrikas im 20. Jahrhundert. 3. kiadás. München: C. H. Beck. 1999.  
  • ↑ Ploetz: Der große Ploetz. 35. Auflage. Freiburg i.Br: Vandenhoeck & Ruprecht. 2008. ISBN 978-3-525-32008-2  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=A_szocialista_államok_listája&oldid=27558368”