Ugrás a tartalomhoz

A magyarországi németek kitelepítése

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Emlékmű Dunabogdányban

A magyarországi németek kitelepítése a második világháborút követően, 1946 és 1948 között zajlott le.

Története

[szerkesztés]

A Szovjetunió, Jugoszlávia, Lengyelország és Csehszlovákia, a németség sorsa szempontjából legfontosabb kitelepítő országok a II. világháború győztesei közé tartoztak. Velük ellentétben Magyarország egyike volt a veszteseknek.

A Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) ellenőrzése alatt álló Magyarország eredetileg nem tervezte a magyarországi németek tömeges kitelepítését, mert a szomszédos országokban élő, kitelepítéssel fenyegetett magyar lakosságra tekintettel nem kívánt precedenst teremteni. A kitelepítéseket Magyarország Ideiglenes Nemzeti Kormánya kezdeményezte, ami a törvényesség látszatával, pontosabban a törvénytelenségek és embertelenségek jogi elleplezésére való törekvéssel párosult. A későbbi magyar emigráció (például Nagy Ferenc volt miniszterelnök) állítása szerint az ideiglenes kormány a szovjet megszálló hatóság nyomására cselekedett, azonban ezt hitelt érdemlően, vagyis történelmi forrásokkal nem lehet alátámasztani.

A magyar kormány valójában olyan csodaszernek tekintette a németek kitelepítését, amely a világháború utáni Magyarország összes kül- és belpolitikai gondját enyhítheti: A hazai németek ingatlanaival kívánta a földnélküli magyar lakosság földéhségét csillapítani. Ugyanakkor a szomszédos országokban már folyt a magyarság üldözése (lásd például benesi dekrétumok), ezért a magyar kormánynak német ingatlanokra volt szüksége ahhoz is, hogy a Csehszlovákiából, Romániából és Jugoszláviából tömegesen érkező magyar menekülteket le tudja telepíteni. Abban is reménykedett, hogy ha a győztesekkel elfogadtatja a hazai német lakosság kollektív bűnösségét, Magyarországot saját német lakossága áldozatának tüntetheti fel. A kollektív bűnösség elvével akarta Magyarországot kivezetni a nemzetközi elszigeteltségből.

Ezért közölte Gyöngyösi János külügyminiszter (FKgP) 1945. május 16-án egy jegyzékben Vorosilov marsallal, a SZEB elnökével, hogy Magyarország 300 ezer német "volksbund listát" szándékszik kitelepíteni.[1] Majd a Dálnoki Miklós Béla vezette magyar kormány 1945. május 26-án megerősítette ezen szándékát, amikor egy szóbeli jegyzékben tisztelettel kérte "a Szovjetuniót, hogy a Magyarországról eltávolítandó németeket Németországnak olyan területére telepítsék át, amely a Szovjetunió haderőinek megszállása alatt áll."[2]

A második világháborúban győztes nagyhatalmak 1945. augusztus elején a potsdami konferencián a magyarországi németek kitelepítését együtt tárgyalták a Csehszlovákiából, illetve Lengyelországból kitelepítendő németekével. A megállapodás XIII. cikkelye alapján a magyar kormány engedélyt kapott arra, hogy a hazai német lakosságot vagy annak részeit úgymond "rendezetten, humánus módon" Németországba telepítse ki. Az engedélyhez novemberben csatolt keretszám (max. 4-500 ezer fő) lehetővé tette a hazai németség akár teljes körű kitelepítését is, ugyanis hazánkban akkor Fehér István becsült adatai szerint legfeljebb 380 ezer főnyi német nemzetiségű személy élt. Viszont nem kapott a magyar kormány irányelveket arra, milyen jogi-bűnösségi kategóriák szerint jelölje ki a kitelepítendőket.

Emlékmű Környén

A minisztertanács 1945. december 22-i ülésén Nagy Imre belügyminiszter (MKP) terjesztette elő a kitelepítési alaprendelet tervezetét, amely a hazai németség kollektív bűnösségén alapult. Rá a jelenlévő 16 miniszterből kilencen igennel, ketten nemmel szavaztak, öten tartózkodtak. A kormány a 12330/1945 ME sz. rendeletében (1945. december 29.) csak látszatra nevezett meg politikai felelősség szerinti kategóriákat. Kivételeket is csak formailag engedett meg. Valójában ugyanis a hazai német lakosság teljes körű kitelepítésére törekedett. Ezért volt benne a kitelepítés első számú indoka az, ha valaki magát 1941-ben, a népszámláláskor német anyanyelvűnek vagy német nemzetiségűnek vallotta. A magyar kormány igyekezett azt a látszatot kelteni, mintha a berlini Szövetséges Ellenőrző Tanács utasítására rendelte volna el a kollektív bűnösségen alapuló, teljes körű kitelepítést. A SZEB 1946. január 25-i ülésén készült jegyzőkönyv szerint a SZEB amerikai tagja, Key tábornok és szovjet elnöke, Vorosilov marsall tiltakozásul felszólította a kormányt, hogy ne használja "a SZET utasítására" kifejezést. Ugyanakkor Vorosilov óriási nyomást fejtett ki annak érdekében, hogy az elrendelt teljes körű kitelepítés minél hamarabb megvalósuljon és lezáruljon. Ezzel akarta ugyanis elősegíteni, hogy Csehszlovákia gyorsan kitelepíthesse az ottani magyarokat Magyarországra.

Nagy Imre kommunista belügyminiszter 1946. január 15-én adta ki a kitelepítés végrehajtását szabályozó 70.010 / 1946 BM. számú rendeletet. Ebben az állt, hogy a kitelepítés alól mentesítettek aránya nem haladhatja meg a járás, a megyei jogú város vagy a megye német lakosságának a 10%-át. Az "ártatlanok" számát abszurd módon adminisztratív úton korlátozta. Nem szolgálta a személyes politikai felelősség tényleges vizsgálatát. A német nemzetiségűeket kiszolgáltatta egy belügyminiszteri biztos által vezetett bizottságnak, amely helyben, kénye-kedve szerint dönthetett, elismeri-e az ártatlanságot vagy sem. Ez az önkényes szabályozás újabb hatalmi csatározásokhoz is vezetett a Független Kisgazdapárt és a Magyar Kommunista Párt között. Sok helyütt a kommunista tagsági könyv lett az egyetlen hatásos érv a mentesítéshez.

A kitelepítés előkészítésében és végrehajtásában meghatározó szerepet játszott a kommunista vezetés alatt álló belügyminisztérium. A Népgondozó Hivatal, amelyet 1945-ben elsősorban a kitelepítés lebonyolítására állítottak fel (vezetője idősb Antall József volt), a belügyminisztériumnak volt alárendelve. Ez a minisztérium hatalmazta fel és küldte ki azokat a kitelepítési biztosokat, akik helyben minden hatóságnak utasításokat adhattak. Amúgy is a kommunista párt szerezte meg 1945-ben a belügyhöz tartozó kulcspozíciók többségét. A kitelepítési rendelet végrehajtásával a kommunisták újabb hatalmi eszközre tettek szert.

Emlékmű Eleken

A magyarországi németek kitelepítése a magyar kormányok várakozásával ellentétben nem lett kül- és belpolitikai csodaszer. Mint Kaltenecker Krisztina írja, a kitelepítéssel járó jogtalanságok, törvénytelenségek és embertelenségek megrázkódtatták az alkotmányosságot, kikezdték a jogállamiság alapjait. A magyarországi németek kollektív bűnösségen alapuló kitelepítése ráadásul tovább gyengítette a magyar kormány pozícióit a szomszédos győztes államokkal, különösen Csehszlovákiával szemben. A határon túli magyarok sorsát meghatározta a továbbiakban, hogy a szomszédos országok a magyarországi németek kitelepítését precedensnek tekinthették. Csehszlovákia például egy úgynevezett kölcsönös szlovák-magyar lakosságcsere kikényszerítésére használta fel a magyar kormánnyal szemben.[3]

A hazai németek kitelepítése tömeges, ám részleges lett. Balogh Sándor publikálta először, hogy a Népgondozó Hivatal adatai szerint a magyar kormány 1946 és 1948 között legalább 185 ezer német nemzetiségit fosztott meg állampolgárságától, valamint ingó és ingatlan vagyonától, s telepített ki az éhező és romokban heverő Németországba: 1946 és 1947 közt kb. 135 ezer főt az USA által megszállt övezetbe, majd 1948 végéig kb. 50 ezer főt a Szovjetunió által megszállt övezetbe.[4] Tóth Ágnes szerint ezalatt összesen mintegy 248 600 kataszter hold föld került a magyarországi németektől a magyar állam tulajdonába. Ugyanő azt írja, 1941-ben a magyarországi németeknek összesen kb. 60 400 háza volt. Ebből 1945 és 1948 közt 44 750 ingatlant (azaz 74,1%-ot) vett el tőlük a magyar állam.[5]

A magyarországi németek elűzetéséről a szépirodalomban

[szerkesztés]
  • Lázár Ervin 1996-ban a Csillagmajor c. elbeszélésciklusában külön novellát szentelt a györkönyi svábok elűzetésének.[6] A keserűfű c. műben egy idős sváb házaspárt rejtegetnek a falu lakói, akik mindenüket elveszítve, Györkönyből menekülnek az elhurcolás elől.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Spannenberger Norbert kutatási adatai szerint viszont a Volksbund taglétszáma a trianoni Magyarország területén még a szervezet fénykorában sem haladta meg a 150 ezer főt. Mint Balogh Sándor történész közölte, 300 ezer fő azoknak volt a száma, akik magukat az 1941-es népszámláláson német anyanyelvűnek vallották.
  2. ↑ Balogh Sándor: Magyarország külpolitikája, 1945–1950. 2. bőv., átdolg. kiad. Budapest: Kossuth. 1988. 43. o. ISBN 963-09-3142-7  
  3. ↑ Krisztina Kaltenecker: Das Dilemma der massenhaften oder vollständigen Zwangsaussiedlung der Deutschen aus Ungarn. Die Entstehungsgeschichte der Regierungsverordnung Nr. 12.330 / 1945 MP. Jahrbuch für Deutsche und Osteuropäische Volkskunde, XLIV. évf. (2001) 82–85. o.
  4. ↑ Balogh Sándor: Magyarország külpolitikája, 1945–1950. 2. bőv., átdolg. kiad. Budapest: Kossuth. 1988. 101. o. ISBN 963-09-3142-7  
  5. ↑ Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között: A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák–magyar lakosságcsere összefüggései. Kecskemét: Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára. 1993. 191. o. ISBN 963-7236-23-6  
  6. ↑ Lázár Ervin: A keserűfű. (A linkre kattintva a novella szövege olvasható.). [2016. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 25.)

Források

[szerkesztés]
  • Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések, 1918–1945: A két világháború közötti korszak és a második világháború legfontosabb külpolitikai szerződései. 2. átd., bőv. kiad. Budapest: Közgazdasági és Jogi; Gondolat. 1983. ISBN 963-221-268-1  
  • Bellér Béla: Egy gyönge vétó. Élet és Irodalom, XXXI. évf. 42. sz. (1987. október 16.) 4. o.
  • 300 Jahre Zusammenleben / 300 éves együttélés. Red. Wendelin Hambuch. Budapest: Tankönyvkiadó. 1988. ISBN 963-18-1523-4  
  • Balogh Sándor: Magyarország külpolitikája, 1945–1950. 2. bőv., átdolg. kiad. Budapest: Kossuth. 1988. ISBN 963-09-3142-7  
  • Fehér István: A magyarországi németek kitelepítése, 1945–1950. Budapest: Akadémiai. 1988. ISBN 963-05-4725-2  
  • Zielbauer György: Adatok és tények a magyarországi németség történetéből, 1945–1949. Budapest: Akadémiai. 1989. = Nemzetiségi Füzetek, 7. ISBN 963-05-5264-7  
  • Nagy Ferenc: Küzdelem a vasfüggöny mögött. Szerk. Antal László. Budapest: Európa; História. 1990. = Extra Hungariam, ISBN 963-07-5169-0  
  • Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között: A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák–magyar lakosságcsere összefüggései. Kecskemét: Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára. 1993. ISBN 963-7236-23-6  
  • Johann Weidlein: A magyarországi németség küzdelme fennmaradásáért: Dokumentáció, 1930–1950 / Johann Weidlein. Ford. Franz Wesner. Heidelberg: Suevia Pannonica. 1996.  
  • Tilkovszky Loránt: Nemzetiségi politika Magyarországon a 20. században. Debrecen: Csokonai. 1998. = Történelmi Kézikönyvtár, ISBN 963-260-116-5  
  • Ungarndeutsche und Ethnopolitik: Ausgewählte Aufsätze. Red. Gerhard Seewann. Budapest: Osiris; MTA Kisebbségkutató Műhely; Magyarországi Németek Országos Önkormányzata. 2000. = Kisebbségek Kelet-Közép-Európában, 4. ISBN 963-389-030-6  
  • Krisztina Kaltenecker: Das Dilemma der massenhaften oder vollständigen Zwangsaussiedlung der Deutschen aus Ungarn. Die Entstehungsgeschichte der Regierungsverordnung Nr. 12.330 / 1945 MP. Jahrbuch für Deutsche und Osteuropäische Volkskunde, XLIV. évf. (2001) 35–97. o.
  • A magyar állam és a nemzetiségek: A magyarországi nemzetiségi kérdés történetének jogforrásai, 1848–1993. Főszerk. Balogh Sándor, szerk. Sipos Levente, vál. és a jegyzeteket kész. Kardos József et al. Budapest: Napvilág. 2002. ISBN 963-9082-95-3  
  • Norbert Spannenberger: Der Volksbund der Deutschen in Ungarn 1938–1944 unter Horthy und Hitler. München: Oldenbourg. 2002. = Schriften des Bundesinstituts für Kultur und Geschichte der Deutschen im östlichen Europa, 22. ISBN 3-486-56710-1  
  • A magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság jegyzőkönyvei, 1945–1947. Szerk. Feitl István. Budapest: Napvilág. 2003. ISBN 963-9350-17-6  
  • Das Schicksal der Deutschen in Ungarn. Bearb. von Theodor Schieder. München: DTV. 2004. ISBN 3-423-34186-6  
  • Krisztina Kaltenecker: Solidarität und legalisierte Willkür. Die Darstellung der Vertreibung der Deutschen aus Ungarn in der Bonner Dokumentation. In Das Ungarnbild der deutschen Historiographie. Hrsg. von Márta Fata. Stuttgart: Steiner. 2004. 168–191. o. ISBN 3-515-08428-2  

További információk

[szerkesztés]
  • Kápolnapuszta az elnéptelenedett sváb falu története
  • Dokumentumfilm a sváb kitelepítésről
  • A magyarországi németek kitelepítése, 1946-1948 – Ősök tere[halott link], Hír TV (magyar)
  • A Terror Háza Múzeum időszaki kiállítása
  • Diósi Ágnes: Szent Márton védencei. Az 1946-47-es lakosságcsere dokumentumokban és szigetszentmártoniak emlékezetében; Gladiátor, Budapest, 2004
  • Zinner Tibor: A magyarországi németek kitelepítése; Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest, 2004
  • Norbert Spannenberger: A magyarországi Volksbund Berlin és Budapest között, 1938–1944; ford. Doba Dóra; Lucidus, Budapest, 2005 (Kisebbségkutatás könyvek)
  • A magyarországi németek kitelepítése és az 1941. évi népszámlálás; szerk. Czibulka Zoltán, Heinz Ervin, Lakatos Miklós; Magyar Statisztikai Társaság Statisztikatörténeti Szakosztálya–KSH Levéltár, Budapest, 2004
  • T. Molnár Gizella: Kollektív bűnösség? A német nemzetiség a Duna-Tisza közén a második világháború után; JGYF, Szeged, 2005 (PhD)
  • Spannenberger Norbert: A magyarországi Volksbund Berlin és Budapest között, 1938–1944; ford. Doba Dóra; Lucidus, Budapest, 2005 (Kisebbségkutatás könyvek)
  • Bank Barbara–Őze Sándor: A "német ügy", 1945-1953. A Volksbundtól Tiszalökig; MNOÖ, Budapest–München-Backnang, 2005
  • Krisch András: A soproni németek kitelepítése, 1946; Escort, Sopron, 2006 + CD
  • Tóth Ágnes: Hazatértek. A németországi kitelepítésből visszatért magyarországi németek megpróbáltatásainak emlékezete; Gondolat, Budapest, 2008
  • Isten véled hazánk. Konferencia a Komárom-Esztergom megyei németek kitelepítésének 60. évfordulójára. Tatabánya, 2006; szerk. A. Pál Gabriella, Fatuska János; Tatabányai Múzeum, Tatabánya, 2010 (Tudományos füzetek Tatabányai Múzeum)
  • "Egyetlen bűnünk a származásunk volt...". Német és magyar polgári lakosok deportálása "malenkij robot"-ra a sztálini lágerekbe, 1944/45–1955; szerk. Bognár Zalán, német ford. Vágyi Vata Mihály; bőv., jav. kiad.; Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Köre, Pécs, 2011
  • "Messze voltam én fogságban, nagy Oroszországban...". Magyarországi németek szovjet kényszermunkán, 1944/1945–1949. "Malenkij robot" interjúkötet; szerk. Márkus Beáta; Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Köre, Pécs, 2013
  • Gonda Gábor: Kitaszítva. Kényszermigráció, nemzetiségpolitika és földreform németek által lakott dél- és nyugat-dunántúli településeken, 1944–1948; Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola Pécsi Egyháztörténeti Intézet, Pécs, 2014 (Seria historiae dioecesis Quinqueecclesiensis)
  • Marchut Réka: Töréspontok. A Budapest környéki németség második világháborút követő felelősségre vonása és annak előzményei, 1920–1948; MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont–Magyar Történelmi Társulat–Budaörsi Passió Egyesület, Budapest–Budaörs, 2014
  • "Itt volt a végállomás". Halálos áldozatokkal járó német- és magyarellenes tevékenységek a Kárpát-medencében, 1944–1949; főszerk. Bognár Zalán, szerk. Márkus Beáta; Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Köre, Pécs, 2015
  • "Idegen ég alatt – Oroszföldön meggyötörve". Elhurcolt magyarországi fiatalok szovjet kényszermunkán, 1944–1949. Málenkij robot 70; szerk. W. Müller Judit; Janus Pannonius Múzeum, Pécs, 2016
  • Bognár Zalán–W. Müller Judit: A 0060-as parancs. A német származás indokával Magyarországról elhurcoltak története; Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Köre, Pécs, 2017
  • "Gulag történetek". Dél-alföldi magyarok és magyarországi németek a szovjet munkatáborokban; szerk. Máthé Áron; Konecsni György Kulturális Központ, Tájház és Városi Könyvtár, Kiskunmajsa, 2017
  • Dokumentumok a magyarországi németek történetéhez, 1944–1953; szerk. Tóth Ágnes, ford. Andreas Schmidt-Schweizer; Argumentum, Budapest, 2018
  • Az Elbától Vorkutáig. A Magyarok és magyarországi németek szovjet hadifogságban, kényszermunkán és a Gulágon című konferencián elhangzott előadások. 2016. február 25-26.; szerk. Géczi Róbert; Veritas Történetkutató Intézet–Magyar Napló, Budapest, 2017 (Veritas könyvek)
  • W. Müller Judit: "Kik elhervadtak nagy Oroszországban...". Túlélők visszaemlékezései a magyarországi német polgári lakosság szovjet kényszermunkára hurcolásáról, 1944–1949; ford. Walter Bálint; Dél-Pannon Múzeumokért Közhasznú Egyesület, Pécs, 2019
  • Málenkij robot. Fiatal kutatók kutatási eredményei. Nemzetközi konferenciakötet; szerk. Márkus Beáta, ford. Walter Bálint; Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Köre, Pécs, 2019
  • Márkus Beáta: "Csak egy csepp német vér". A német származású civilek Szovjetunióba deportálása Magyarországról, 1944/1945; Kronosz, Pécs, 2020
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=A_magyarországi_németek_kitelepítése&oldid=26095224”