Ozorai ütközet

Ozorai diadal
Konfliktus	1848–49-es forradalom és szabadságharc
Időpont	1848. október 7.
Helyszín	Tolna vármegye, Ozora mellett
Eredmény	Magyar győzelem a császáriak felett
Szemben álló felek
Magyarország  Horvátország  Habsburg Birodalom
Parancsnokok
Perczel Mór honvéd ezredes  Görgei Artúr honvéd őrnagy  Csapó Vilmos nemzetőr őrnagy  Nicolaus Philippovich vezérőrnagy  Karl Roth vezérőrnagy
Szemben álló erők
Ismeretlen számú népfelkelő, 4500 nemzetőr 9000 katona, 12 löveg
Veszteségek
csekély Az egész sereg megadta magát
é. sz. 46° 45′ 59″, k. h. 18° 23′ 35″46.766277777778, 18.392972222222

Az ozorai ütközet az 1848–49-es forradalom és szabadságharc első olyan diadala volt, amelyet magyar részről népfelkelők és nemzetőrök vívtak meg. 1848. október 7-én a Perczel Mór vezette magyar sereg fogságba ejtette a Karl Roth és Nicolaus Philippovich császári-királyi vezérőrnagyok által vezetett császári hadtestet.

Jellasics 1848. szeptember 11-én történt támadása után szeptember 21-én magyar földre lépett a bán tartalék hadteste is. A kilencezer fős hadtest feladata Jellasics jobb szárnyának védelme volt és terv szerint Székesfehérvárnál egyesült volna a főerőkkel. A pákozdi csata azonban az egyesülés előtt lezajlott és a bán olyan gyorsasággal távozott az országból, hogy még saját tartalékát is elmulasztotta értesíteni a fejleményekről. A magyar hadvezetés tudott Roth közeledéséről és utasította Perczel Mór nemzetőr ezredest, hogy a saját és Görgei Artúr honvéd őrnagy parancsnoksága alatt álló nemzetőrökkel állja el a Székesfehérvárra dél felől vezető utakat. A tartalék így csak október 4-én Székesfehérvár közelében értesült arról, hogy Jellasics vereséget szenvedett, és Székesfehérváron az otthagyott horvát helyőrséget a felkelt nép lefegyverezte.

Szintén október 4-én Karl Roth csapatainak elővédje vereséget szenvedett és megadta magát Perczel és Görgei egyesült hadának. Akkor visszafordultak és aznap éjszaka értek Kálozra, de a helyi lakosság néhány fegyverese felszedte a hidat. A túlpartról tüzet nyitottak a horvát katonákra. Az éjszakai lövöldözésben néhány horvát meghalt, és Roth csapatai csak másnap tudtak bevonulni Kálozra, majd tovább vonult Keresztúr és Soponya felé. Traugott István kapitány, aki egységével aznap érkezett Abára, az osztrákok közeledésének hírére délután Keresztúr felé vette az irányt. Közben arról értesült, hogy az ellenség betört Abára, így parancsot adott az ellenséges erők megsemmisítésére, amelyben a Hunyadi csapat is részt vett. A felkelt nép segítségével sikerült kiverni az ellenséget Abáról.

Az eredeti útvonalán visszaforduló, Perczel csapatai által üldözött császári tartalék október 6-án eljutott Ozoráig, itt azonban a Sió-csatorna hídját felégetve találta. Az átkelés lehetetlen volt, mert a túlpartot Csapó Vilmos nemzetőr őrnagy vezetésével 15 000 főnyi népfelkelő és nemzetőr védte. A Sióhoz közelítő horvátokat a nemzetőrök puskatűzzel fogadták. Roth megpróbált Csapóval tárgyalni a szabad elvonulásról, de nem tudtak megegyezni. A tárgyalást Perczel István, Csapó Vilmos altisztje tolmácsolta. Csapó őrnagy a megtévesztés és a látszattúlerő taktikáját választotta. Hamis csapatmozgással, dobpergéssel, trombitaszóval, kiéheztetéssel rombolta az amúgy is demoralizált horvátok morálját. Október 7-én reggel megérkeztek Perczel és Görgei csapatai. A csapdába került császári hadosztály erre letette a fegyvert.

Az ozorai diadal legfőképpen Csapó Vilmos nemzetőrei és népfelkelői bátor fellépésének köszönhető.

Az ozorai ütközetnél ejtett egyszerre legtöbb hadifoglyot a magyar haderő a szabadságharc történetében.

Perczel Mórnak a magyar képviselőház nyilatkozatban mondott köszönetet a győzelemért, az Országos Honvédelmi Bizottmány tábornokká léptette elő, Csapót pedig ezredessé.

Források

• Nemeskürty István: 1848-49 – „Kik érted haltak szent világszabadság”, ISBN 9634343325
• Magyarország hadtörténete két kötetben, ISBN 9633263328