Csungking
Koordináták: é. sz. 29° 32′ 15″, k. h. 106° 30′ 18″29.537600°N 106.504900°E
Csungking (重庆, pinjin: Chóngqìng, a „Csungking” a hivatalos, hagyományos magyar névalak a szorosan átírt Csungcsing helyett[2]) kínai nagyváros a Jangce partján. A név jelentése: 重 csung () – ismét, újra, 庆 csing () – ünnepel (’Kétszeres ünnep’).
| Csungking si () (重庆市 ) | |
 | |
| Rövidítés: 渝 (Jü ()) | |
| Név eredete | 重 csung () – ismét, újra 庆 csing () – ünnepel „Kétszeres Ünnep” |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Kína |
| Közigazgatási szint | tartományi jogú város |
| Székhely | 渝中区 Jücsung Csü () kerület |
| Megyék (县) | 40 |
| Járások (乡) | 1259 |
| A KKP tartományi bizottságának titkára | 汪洋 Vang Jang () |
| Kormányzó | 王鸿举 Vang Hung-csü () |
| Irányítószám | 400000 – 409900 |
| Körzethívószám | 23 |
| Terület | 82 300 km², 26 a rangsorban |
| ISO 3166-2 | CN-50 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 32 054 159 fő (2020)[1] |
| Népsűrűség | 379 fő/km² |
| Főbb nemzetiségek | han – 94% tucsia () – 5% miao – 2% |
| GDP 2005 | |
| GDP | CNY 310 milliárd CNY, 24 a rangsorban |
| GDP per fő | CNY 8540 CNY, 20 a rangsorban |
| A zárójelben szereplő rangsorok Kína tartományi szintű közigazgatási egységeinek összehasonlításában értendőek. | |
| Csungking si () weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csungking si () témájú médiaállományokat. | |
Csungking () alapvetően két régióból áll: egyrészt magából a városból, másrészt az azt körülölelő, közigazgatásilag hozzá tartozó mezőgazdasági területekből. A 82 400 km²-es, csaknem magyarországnyi teljes terület lakossága 2004-ben 32 355 000 fő volt, ezen belül magának a városnak a lakossága 3,4 millió fő. Korábban a város Szecsuan () tartomány része volt; 1997. március 14-étől azonban hozzácsatolva a környező járásokat, leválasztották Szecsuanról (), és tartományi szintű közigazgatási egységgé emelték, amely csak a központi kormányzatnak van alárendelve.
Földrajza
szerkesztésCsungking () Szecsuantól () nyugatra, a Jangce folyam és a Jialing-folyó találkozásánál található, belvárosa a két folyó által határolt dombos félszigeten fekszik. E földnyelvet a két folyón túl hegyek veszik körül. A város és környéke hegyes-völgyes terület, számos természeti és kulturális érték található itt, flórája és faunája rendkívül gazdag. Éghajlatát tekintve a szubtrópusi monszun övezethez tartozik. A nyár rendkívül meleg (40 °C – emiatt Kína „három kemencéje”, vagyis három legforróbb nyarú városa közé sorolják), a tél enyhe (4 °C), időjárását gyakori köd, szemerkélő eső, magas páratartalom jellemzi. Évente kb. 100 nap van, amelyen a várost köd borítja. Az átlagos évi középhőmérséklet 18 °C, a csapadékmennyiség évi 1000–1400 mm. A város fontos kereskedelmi csomópont, s turisztikai jelentőségét emeli, hogy Csungking () alatt töri át a Jangce folyó a Szecsuani ()-medencét övező hegységet, a híres Három-szurdokon keresztül. Így a Három-szurdokba vezető hajóutak többsége innen indul ki. A város egyik jellegzetességét a nagy szintkülönbségek, a hegyoldalakon kanyargó lépcsős utcák adják, aminek köszönhetően ez az egyetlen kínai nagyváros, ahol nem láthatunk jelentős számú kerékpárt.
Csungking () lakosságának 94%-át han kínaiak teszik ki, de más nemzetiségek – tucsiák (), miaók stb. – is élnek a területen, amelyre mindig is a különböző nemzetiségek és kultúrák együttélése volt a jellemző.
Népesség
szerkesztésA város népessége az elmúlt években az alábbi módon változott:
| Lakosok száma | 28 488 200 | 27 980 000 | 28 846 170 | 30 170 000 | 32 054 159 |
| 2000 | 2005 | 2010 | 2015 | 2020 |
Történelem
szerkesztésA területen már az ó- és újkőkorban is éltek emberek. Csungking () dokumentált múltja az i. e. 11. századra nyúlik vissza, amikor a félig-meddig mitikus pa () törzs itt alapította meg a Pa () államot. Ezt az államot i. e. 316-ban az a Csin () fejedelemség hódította meg, amely i. e. 221-ben egész Kínát egyesítette. A területet két járásra osztva betagozták a Csin-dinasztia () birodalmába. Ettől fogva lett Csungking () Kína szerves része. I. e. 250 körültől egészen a modern időkig a várost fal védte a támadások ellen. (Amikor az 1630-as években egy felkelés során a város jelentős része elpusztult, újjáépítésekor a fal 17 kapujából – fengsuj specialisták tanácsa alapján – 8-at nem nyitottak meg többé.)
I. sz. 581-ben a Szuj-dinasztia () – a Csialing ()-folyó akkori nevéről (Jüsuj ()) – a Jü () nevet adta a városnak. Ma is ezzel az ősi jü () írásjeggyel (渝) rövidítik a város nevét, ez szerepel például a csungkingi () rendszámtáblákon.
1102-ben a várost átnevezték Kungra ().
1189-ben a déli Szung-dinasztia () Csao Tun () nevű trónörökösét Kung () hercegévé, majd császárrá koronázták. Az új császár kijelentette, hogy az események „kétszeres boldog ünnepet” (suangcsung hszicsing ()) jelentenek, s e megjegyzés nyomán a várost átnevezték Kétszeres Ünneppé (Csungcsing, ill. Csungking ()). Azóta ezt a nevet viseli a város.
1132-ben, a gyűlölt mongol Jüan-dinasztia () alatt egy Ming Jü-csen () nevű parasztfelkelő itt alapította meg a rövid életű Ta-hszia () Királyságot.
1621-ben, a Ming-dinasztia alatt egy felkelő itt alapította meg a szintén rövid életű Ta-liang () királyságot.
1891-ben Csungking () lett az első olyan kikötő a kínai szárazföld belsejében, amelyet megnyitottak a külföldiek előtt.
1929-től a Kínai Köztársaság városi rangú közigazgatási egysége, majd 1935-től tartományi szintű városa lett.
1937 novemberétől 1945-ig, a második kínai–japán háború alatt a város a Kínai Köztársaság fővárosa, Csang Kaj-sek székhelye lett. A japán légitámadások súlyos károkat okoztak, annak ellenére, hogy az állandó köd miatt a japánok csak a nyári hónapokban tudtak pontos bombázást végrehajtani.
A csungkingiak () úgy tartják számon, hogy városuk háromszor volt főváros: először a Pa () Királyságé, majd a Ta-hszia () államé, legvégül a Kínai Köztársaságé.
1954-ben Csungkingot () lefokozták tartományi szintű városból egyszerű, Szecsuan () tartománynak alárendelt várossá.
1983-ban Kína első olyan városa lett, amely tartományi szintű gazdaságirányítási jogköröket kapott. Ezzel vette kezdetét bámulatos iramú legújabb kori fejlődése.
Az 1990-es évektől a kínai gazdaságfejlesztésben a hangsúly a keleti tengerparti területekről a szárazföld belsejében fekvő régiókra helyeződött át, ami tovább erősítette Csungking () pozícióját.
1993-ban kísérleti tudományos-technikai fejlesztési zónává, illetve nyitott gazdasági területté tették, 1994-ben pedig a piacgazdasági reformok kísérleti területévé minősítették. Ugyanebben az évben megindult a Három-szurdok Erőmű építése, amely nagyszámú lakosság áttelepítésével, illetve különféle fejlesztésekkel járt a régióban.
1996-ban egyike lett az öt városnak, melyet a „pénzügyi rendszer megreformálása” kísérleti területének nyilvánítottak.
1997-ben újra tartományi szintű várossá emelték, két okból: egyrészt ezzel akarják serkenteni Kína elmaradottabb belső területeinek fejlődését, ide vonzani a külföldi tőkét; másrészt pedig a Három-szurdok Erőművel kapcsolatos feladatok – például több millió ember áttelepítése – könnyebben megoldható, ha a környék közvetlenül a központi kormányzat alá tartozik. Az utóbbi években a város lenyűgöző iramban fejlődött, az óvároson kívül felhőkarcoló-negyedek, ipari, kereskedelmi központok épültek.
Chongqingban a Ming-dinasztia alatt alakult ki számottevő ipar (textil- és gabonabor-). 1901-ben a britek és a japánok kereskedelmi koncessziókat nyitottak. 1928-ban helyi iparosítási program indult. A környéken található természeti kincseknek (szén, vas, olaj, vízi energia) köszönhetően a város Délnyugat-Kína egyik legfontosabb ipari központja lett. Levegője azonban éppen emiatt az egyik legszennyezettebb Kínában.
Ma három tényező segíti Csungking () fejlődését. (1) A város csak a központi kormányzatnak van alárendelve, így a Nyugat-Kína fejlesztésére szánt központi támogatásokhoz közvetlenül hozzáférhet. (2) Nem messze fekszik az épülő Három-szurdok Erőműtől, ami olcsó energiához, emellett munkalehetőségekhez, fejlesztési pénzekhez juttathatja. 3) Fekvésénél fogva hídként szolgál Kelet-Kína fejlett területei, különösen a Jangce alsó folyásának övezete, illetve a természeti kincsekben gazdag, de fejletlen iparú nyugati vidékek között. Emiatt fontos kereskedelmi központ.
Az utóbbi években hatalmas infrastrukturális beruházások zajlottak a városban, melyben a közlekedést sokáig a két folyó, illetve a domborzati viszonyok nehezítették. Jelenleg a Jangce felett hat, a Csialing () felett négy híd ível át, a városban három villamosított vasútvonal találkozik, 212 út indul ki belőle, s mostanában autópályákat, gyorsvasutakat is építenek a városon belül. A városmagot jelentő félsziget csúcsáról mindkét folyót drótkötélpálya szeli át. Nemzetközi repülőtere van, melyről Kína és Ázsia számos nagyvárosába közvetlenül lehet lejutni. A városközpont az utóbbi években a hidaknak köszönhetően összenőtt a folyókon túli területekkel. A félszigeten, a városmag fölött épült az új technológiai fejlesztési övezet, amelynek felhőkarcolói, magasépületei Hongkongot idézik, s új városközpontot képeznek.
2011-ben útjára indították a Békés Csungking programot, melynek keretében 2012-re félmillió térfigyelő kamerával kívánják figyelni a várost. A projektre 17 milliárd jüant (=1,8 milliárd eurót) akarnak költeni. Ha a megfigyelőkamera-hálózat elkészül, a világ legnagyobb biztonsági rendszere lesz.[3]
Testvérvárosai
szerkesztés
Látnivalók a városban
szerkesztésBár igen ősi település, igazán régi emlékek magában a városban nemigen találhatók. Látványosságul – a belváros dimbes-dombos, kanyargós utcácskái, hangulatos sikátorai, bevásárlónegyedei mellett – kínai viszonylatban új építésű múzeumok, épületek, emlékművek, parkok szolgálnak.
Felszabadulási emlékmű (más néven: Óratorony)
szerkesztés1945-ben építették a világháborús győzelem emlékére. Ez jelenti a belváros központját.
Pipasan () (Naspolya-domb) park
szerkesztésA földnyúlvány déli, Jangce felőli oldalán található. Itt található a belváros legmagasabb pontja (208 m), az ezen található Hongxin pavilonból remek kilátás nyílik a városra.
Oling () (Lúd-domb) park
szerkesztésA földnyúlvány nyakánál, a belvárostól nyugatra található park, az ebben található Liencsiang () pavilonból szintén remek a kilátás.
Csungking () Múzeum
szerkesztésA Pipasan-hegy lábánál található múzeumot 1951-ben alapították. Több mint 40 kiállítótermében mintegy 100 000 tárgy látható, a környék 3000 éves történetéből, a Pa () Királyságtól az Új Kína megteremtéséig. Különösen gazdag az ősi Pa-Su () kultúra emlékeinek gyűjteménye (főleg bronzfegyverek), a Han-kori agyag sírfigurák gyűjteménye, illetve a későbbi korok porcelánkollekciója. A leghíresebb emlékek azonban a 70-es években talált dinoszaurusz-maradványok.
A Nagy Népi Gyűlés Csarnoka
szerkesztésAz 1951-ben épült, a belváros szomszédságában található csarnok az egyik legnagyobb gyűlésterem Kínában. Az épületegyüttes a Ming- és Csing ()-kori palotaépítészet stílusát utánozza, kerek központi épülete a pekingi Ég Templomának formáját utánozza. A gyűlésteremben 4000 fő fér el. Az épület Csungking () legfontosabb szimbóluma.
Joseph W. Stilwell tábornok rezidenciája
szerkesztésAz épület „Ecet Joe”, azaz J. W. Stillwell amerikai tábornok (1883–1946) főhadiszállásaként szolgált a második világháború alatt. Stillwell, aki kínai nyelvészettel is foglalkozott, összesen öt alkalommal teljesített hosszabb-rövidebb ideig szolgálatot Kínában. A világháború alatt ő volt az amerikai erők főparancsnoka a Kína-Burma-India hadszíntéren. Kínában a kínai nép nagy barátjának tartják, aki jó kapcsolatot tartott fenn a kommunistákkal is. Rezidenciája ma múzeum, ahol a 20. századi kínai–amerikai kapcsolatokra vonatkozó anyagokat lehet megtekinteni.
Látnivalók a külvárosokban és a környéken
szerkesztésÁllatkert
szerkesztésA nyugati külvárosban található modern állatkertben olyan különlegességek is megtekinthetők, mint az óriáspanda, illetve a rendkívül ritka Dél-kínai tigris.
Ce Csi Kou () falu
szerkesztésCsungking () városától 14 km-re nyugatra, a Jialing-folyó partján található ősi falu, amelyben szerencsés módon nem mentek végbe olyan nagy változások, mint magában a városban, így jó képet ad a modern kor előtti kínai életről. 1998-ban államilag védett kulturális értéknek minősítették. A település 1700 éves múltra tekint vissza, mai épületeinek többsége Ming- és Csing ()-kori. Egykor porcelánművészetéről volt híres (innen a neve: Ce Csi Kou () = Porcelánfalu), s kikötőhelyként szolgált a folyó hajósainak. Ma elsősorban turistaközpont, több mint száz teaház található itt, emellett számtalan művészeti és emléktárgybolt kínálja a szuveníreket. Az egyik leghíresebb itteni a termék az ún. Shu-hímzés, melyet varázslatos ügyességgel helyben készítenek az asszonyok.
Északi Hőforrások parkja (Pej Vencsüan ())
szerkesztésA Csialing ()-folyó nyugati partján, a várostól 51 km-re északra, a Csinjün ()-hegy lábánál található park. 423-tól éve egy buddhista templom állt itt, majd a környéket a Ming- és a Csing ()-korban újrarendezték és átépítették. Ma álló legrégebbi épülete 1426-ból származik. Ma a parkban vegyesen találhatók templomépületek, hőforrások, ősi fák, virágoskertek, halastavak, medencék stb. Összesen tíz 37-39 °C-os hőforrás található a parkban, ezekben fürödni is lehet (igénybe vehetők közös, illetve egyéni fürdőkamrák is). A gyógyvizet különböző betegségekre, például reumára ajánlják.
Déli Hőforrások parkja (Nan Vencsüan ())
szerkesztésA belvárostól 26 kilométerre délkeletre található park, ahol szintén található néhány hőforrás. A japánellenes háború idején az itt található hegyoldalakba több száz óvóhelyet vájtak, ezek némelyike ma teaházként, étteremként szolgál.
Tacu () sziklatemplomai
szerkesztésA mondás szerint „Északon van Tunhuang (), délen pedig Tacu ().” A tunhuangi () és a tacui () sziklatemplom nagyon hasonlít egymásra, annak ellenére, hogy több évszázad és több ezer kilométer választja el őket egymástól. A kínai sziklaszobrászat csúcsát jelentik. 1999-ben az UNESCO felvette a világörökségi listára.
Közlekedés
szerkesztésHelyi közlekedés
szerkesztésA városban metró is működik.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Tabulation on 2020 China Population Census by County
- ↑ Keleti nevek magyar helyesírása, 402. és 413. o.
- ↑ IT | Tudomány: Bekamerázzák a világ egyik legnagyobb városát – HVG.hu. hvg.hu, 2011 [last update]. (Hozzáférés: 2011. július 16.)
További információk
szerkesztés
