Papers by Ágnes Básthy
The Routledge Companion to Global Photographies, 2024
The purpose of this chapter is to provide a draft for a comprehensible cultural framework in orde... more The purpose of this chapter is to provide a draft for a comprehensible cultural framework in order to interpret the latest artistic production of Eastern European and, more exactly, Hungarian contemporary photography. This framework is written in such a way as to be useful in understanding the historical and cultural specificity of the region and the artworks addressing these issues. During the two decades following the regime change, important discourses permeated Eastern European intellectual life centered around decolonial and postcolonial theory which influenced both art history and theory of contemporary art. These kinds of discourses seemed to be marginal after 2010, but recently a kind of renaissance can be observed. My intention is to highlight the key concepts and some Eastern European contributors to these discourses. In the later part of my chapter, I focus on the new generation of contemporary photographers who were born around the date of the regime change. My selection includes those artists whose approach can be related to the theoretical frameworks of decolonial and postcolonial theory and the critique of modernity.
Replika, Dec 31, 2022
Tanulmányunkban Michel Foucault és Nikolas Rose elméleti invencióinak segítségével elemezzük a ps... more Tanulmányunkban Michel Foucault és Nikolas Rose elméleti invencióinak segítségével elemezzük a pszichofarmakológia társadalmi, ezen belül biopolitikai szerepét. A jelenlegi pszichofarmakológiai rezsimnek létrejöttétől kezdve fontos, integráns része volt a társadalmi kontroll ágenseként működni. Ez a tendencia azóta is tetten érhető nemcsak a pszichiátria intézményrendszerében és gyakorlataiban, hanem a gyógyszerfejlesztési irányokban is. A neurofarmakológiai készítmények használata hosszú évek óta drasztikusan emelkedik a közepes és magas jövedelmű országokban, így a népesség egyre nagyobb részére terjed ki ez a fajta kontroll. Ezenfelül a jelenségre hosszú árnyékot vet a pszi-tudományokat, az idegtudományt, és az orvostudomány egészét átható replikációs krízis, mely csak nyomatékosítja a politikai és társadalomtudományos elemzés szükségességét. Fontos fejlemény azonban, hogy a hosszú évtizedekig politikai okokból betiltott pszichedelikus terápiák, úgy tűnik, utat törnek maguknak a tudomány fősodrába, és körvonalazhatnak alapvetően másfajta gyakorlatokat, amelyek a jogi és kulturális következményeken túl az emberi tudat tudományos megközelítését és talán magát a tudomány emberképét is átformálhatják. Ez utóbbi fordulatot is igyekeztünk kontextusba helyezni írásunkban, remélve, hogy a diskurzus tétjei latba eshetnek a magyarországi társadalomtudományokban is.
Replika
A COVID–19-járvány kapcsán a hivatalos szervek kommunikációja mellett megjelentek mások is,... more A COVID–19-járvány kapcsán a hivatalos szervek kommunikációja mellett megjelentek mások is, akik/amik nem hivatalos járványügyi hatóságként kommunikálnak, sőt, felruházzák magukat azzal a joggal, hogy intézkedéseket hozzanak vagy akár szigorítsanak. „Maradj otthon” – hangzik a szlogenjük, holott nem csak a hivatalos magyar járványügyi tájékoztatás, hanem az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is hangsúlyozza a friss levegőn végzett test- mozgás fontosságát (WHO 2020). Ezen „mozgalom” és az általános pánik együttes eredményének tekinthetjük például közparkok bezárását is számos országban, amelyek sok ember számára az utolsó menedéket nyújtották a lakásokba való bezártság elől.
Rövid írásunk ezt a magát hivatalosként beállító, de nem hivatalos járvány-kommuniká- ciót járja körül, arra keresve a választ, hogy miért és hogyan lehetetleníti el tevékenységük – pl. a #maradjotthon-kampány – a járvány körüli intézkedések érdemi tematizálását, hogyan nehezíti a klausztrofób helyzet elviselését, milyen ellentmondásokat generál?
Replika, 2023
ENG
Pharmacological Biopolitics
Part 1 – Chemistry of the Soul
In this paper, we aim to ana... more ENG
Pharmacological Biopolitics
Part 1 – Chemistry of the Soul
In this paper, we aim to analyze the biopolitical function of psychopharmacology with the theoretical frameworks provided by the works of Michel Foucault and Nikolas Rose. Since its creation, the current psychopharmacological regime has been an essential agent of social control which practice can be seen since then not just in the system and practice of psychiatry,
but also in the directions of drug development. The usage of neuropharmacological products has been drastically increasing in middle- and high-income countries for many years, so this type of control is being extended to a larger and larger part of the population. In addition, the
replication crisis that pervades psy-sciences, neuroscience, and medicine as a whole casts a long shadow on this phenomenon, which only emphasizes the need for political and social scientific analysis. However, it is an important development that psychedelic therapies which were banned for many decades for political reasons, seem to be breaking their way through
mainstream science, and can outline fundamentally different practices that, in addition to the legal and cultural consequences, can also reshape the scientific approach to human consciousness, and may reframe the concept of being human as such. We also tried to contextualize this turn in our paper, in the hope of introducing this discourse and its stakes in a biopolitical context.
HUN
Tanulmányunkban Michel Foucault és Nikolas Rose elméleti invencióinak segítségével elemezzük a pszichofarmakológia társadalmi, ezen belül biopolitikai szerepét. A jelenlegi pszichofarmakológiai rezsimnek létrejöttétől kezdve fontos, integráns része volt a társadalmi kontroll ágenseként működni. Ez a tendencia azóta is tetten érhető nemcsak a pszichiátria intézményrendszerében és gyakorlataiban, hanem a gyógyszerfejlesztési irányokban is. A neurofarmakológiai készítmények használata hosszú évek óta drasztikusan emelkedik a közepes és magas jövedelmű országokban, így a népesség egyre nagyobb részére terjed ki ez a fajta kontroll. Ezenfelül a jelenségre hosszú árnyékot vet a pszi-tudományokat, az idegtudományt, és az orvostudomány egészét átható replikációs krízis, mely csak nyomatékosítja a politikai és társadalomtudományos elemzés szükségességét. Fontos fejlemény azonban, hogy a hosszú évtizedekig politikai okokból betiltott pszichedelikus terápiák, úgy tűnik, utat törnek maguknak a tudomány fősodrába, és körvonalazhatnak alapvetően másfajta gyakorlatokat, amelyek a jogi és kulturális következményeken túl az emberi tudat tudományos megközelítését és talán magát a tudomány emberképét is átformálhatják. Ez utóbbi fordulatot is igyekeztünk kontextusba helyezni írásunkban, remélve, hogy a diskurzus tétjei latba eshetnek a magyarországi társadalomtudományokban is.
I can't work like this - a reader on recent boycotts and contemporary art, Sternberg Press, 2017
In recent years, artists and curators have often been confronted with a classic political dilemma... more In recent years, artists and curators have often been confronted with a classic political dilemma of engagement or disengagement. The ideological, economic, or ethically objectionable circumstances of certain biennials and art exhibitions raised the question of whether to continue, and, if so, under what circumstances, facing what consequences, and to what ends?
The 13th Istanbul Biennial, Manifesta 10 in St.Petersburg, the 19th Bienniale in Sydney, and the 31th Bienal de Sao Paulo all demonstrated that the curating and art production cannot just carry on "as if nothing had happened."
This reader is the result of Joanna Warsza's course at the Salzburg International Summer Academy of Fine Arts in 2015 and has been coedited with most of the participants. It examines four recent cases of boycotts, presenting their political, ideological, and economic contexts and dilemmas, timelines, source statements, existing texts and interviews with the parties involved. It reflects on how certain biennials became the place where the power of art is renegotiated and why one simply can't work like this.
Replika
ENG
Discursive Strategies in Eastern Europe on the Heritage of Colonialism and Race – A Case S... more ENG
Discursive Strategies in Eastern Europe on the Heritage of Colonialism and Race – A Case Study
The past few decades have witnessed the emergence of social taboos considering the public articulation of racism. Meanwhile, from a global perspective, the discourses on race and the stakes of these discourses became more complicated and ambivalent. This case study aims to provide a critical outline of the specific semi-peripheral context in which discourses express geopolitical stakes and racialized identity positions through the analysis of illustrative public statements written by East European intellectuals about the reemerging wave of riots and protests that took place in the USA after the May of 2020.
HUN
Globális tendenciának tekinthető, hogy elmúlt évtizedek politikai változásai során egyre több társadalmi tabu képződött a nyílt rasszizmus kifejezése körül, ám a rasszról folyó mindenfajta beszéd és annak politikai tétjei nem szűntek meg, hanem bonyolultabbá és ambivalensebbé váltak. A kelet-európai nyilvánosságban ez a rasszról folyó beszéd sajátos funkciókkal bír és újfajta diszkurzív stratégiákon keresztül valósul meg. Ezeket a funkciókat és stratégiákat vázolja a tanulmány a 2020 májusában az Egyesült Államokban kirobbant tüntetéshullámról folyó magyarországi nyilvános beszéd néhány példájának elemzésével és azok vázlatosnak tekinthető (geopolitikai, történelmi, politikai) kontextusba helyezésével. A gyarmatosítás örökségét, jelenkori politikai következményeit földrajzi távolságból szemlélő kelet-európai pozíció eurocentrizmussal mélyen átitatott, importált panelekkel dolgozik ahelyett, hogy önmagára reflektáló, árnyalt álláspontot hozna létre. Ez kizárja és ellehetetleníti, hog...
Conference Presentations by Ágnes Básthy
This presentation is an invitation for a collective thought walking around our useful and less us... more This presentation is an invitation for a collective thought walking around our useful and less useful but often used notions and concepts. I would like to present how fixation on crisis-based and fearful thinking is dispossessing or at least distancing us from the core questions of what we think about chaos and order, what we think about power, and who and how exerts it in our world today. How can we reclaim our power and hereupon our autonomy? What are the consequences of the fact that the notion of crisis being appropriated and incorporated into managerialism and governmentality? How is this shaping our experiences, attitudes and thinking about the recent constellation of technology, capitalism, power and consequently our future? What kind of roles do our frequently used notions have in this all? Take an imaginary walk with me in the company of some of the most important contemporary thinkers
Uploads
Papers by Ágnes Básthy
Rövid írásunk ezt a magát hivatalosként beállító, de nem hivatalos járvány-kommuniká- ciót járja körül, arra keresve a választ, hogy miért és hogyan lehetetleníti el tevékenységük – pl. a #maradjotthon-kampány – a járvány körüli intézkedések érdemi tematizálását, hogyan nehezíti a klausztrofób helyzet elviselését, milyen ellentmondásokat generál?
Pharmacological Biopolitics
Part 1 – Chemistry of the Soul
In this paper, we aim to analyze the biopolitical function of psychopharmacology with the theoretical frameworks provided by the works of Michel Foucault and Nikolas Rose. Since its creation, the current psychopharmacological regime has been an essential agent of social control which practice can be seen since then not just in the system and practice of psychiatry,
but also in the directions of drug development. The usage of neuropharmacological products has been drastically increasing in middle- and high-income countries for many years, so this type of control is being extended to a larger and larger part of the population. In addition, the
replication crisis that pervades psy-sciences, neuroscience, and medicine as a whole casts a long shadow on this phenomenon, which only emphasizes the need for political and social scientific analysis. However, it is an important development that psychedelic therapies which were banned for many decades for political reasons, seem to be breaking their way through
mainstream science, and can outline fundamentally different practices that, in addition to the legal and cultural consequences, can also reshape the scientific approach to human consciousness, and may reframe the concept of being human as such. We also tried to contextualize this turn in our paper, in the hope of introducing this discourse and its stakes in a biopolitical context.
HUN
Tanulmányunkban Michel Foucault és Nikolas Rose elméleti invencióinak segítségével elemezzük a pszichofarmakológia társadalmi, ezen belül biopolitikai szerepét. A jelenlegi pszichofarmakológiai rezsimnek létrejöttétől kezdve fontos, integráns része volt a társadalmi kontroll ágenseként működni. Ez a tendencia azóta is tetten érhető nemcsak a pszichiátria intézményrendszerében és gyakorlataiban, hanem a gyógyszerfejlesztési irányokban is. A neurofarmakológiai készítmények használata hosszú évek óta drasztikusan emelkedik a közepes és magas jövedelmű országokban, így a népesség egyre nagyobb részére terjed ki ez a fajta kontroll. Ezenfelül a jelenségre hosszú árnyékot vet a pszi-tudományokat, az idegtudományt, és az orvostudomány egészét átható replikációs krízis, mely csak nyomatékosítja a politikai és társadalomtudományos elemzés szükségességét. Fontos fejlemény azonban, hogy a hosszú évtizedekig politikai okokból betiltott pszichedelikus terápiák, úgy tűnik, utat törnek maguknak a tudomány fősodrába, és körvonalazhatnak alapvetően másfajta gyakorlatokat, amelyek a jogi és kulturális következményeken túl az emberi tudat tudományos megközelítését és talán magát a tudomány emberképét is átformálhatják. Ez utóbbi fordulatot is igyekeztünk kontextusba helyezni írásunkban, remélve, hogy a diskurzus tétjei latba eshetnek a magyarországi társadalomtudományokban is.
The 13th Istanbul Biennial, Manifesta 10 in St.Petersburg, the 19th Bienniale in Sydney, and the 31th Bienal de Sao Paulo all demonstrated that the curating and art production cannot just carry on "as if nothing had happened."
This reader is the result of Joanna Warsza's course at the Salzburg International Summer Academy of Fine Arts in 2015 and has been coedited with most of the participants. It examines four recent cases of boycotts, presenting their political, ideological, and economic contexts and dilemmas, timelines, source statements, existing texts and interviews with the parties involved. It reflects on how certain biennials became the place where the power of art is renegotiated and why one simply can't work like this.
Discursive Strategies in Eastern Europe on the Heritage of Colonialism and Race – A Case Study
The past few decades have witnessed the emergence of social taboos considering the public articulation of racism. Meanwhile, from a global perspective, the discourses on race and the stakes of these discourses became more complicated and ambivalent. This case study aims to provide a critical outline of the specific semi-peripheral context in which discourses express geopolitical stakes and racialized identity positions through the analysis of illustrative public statements written by East European intellectuals about the reemerging wave of riots and protests that took place in the USA after the May of 2020.
HUN
Globális tendenciának tekinthető, hogy elmúlt évtizedek politikai változásai során egyre több társadalmi tabu képződött a nyílt rasszizmus kifejezése körül, ám a rasszról folyó mindenfajta beszéd és annak politikai tétjei nem szűntek meg, hanem bonyolultabbá és ambivalensebbé váltak. A kelet-európai nyilvánosságban ez a rasszról folyó beszéd sajátos funkciókkal bír és újfajta diszkurzív stratégiákon keresztül valósul meg. Ezeket a funkciókat és stratégiákat vázolja a tanulmány a 2020 májusában az Egyesült Államokban kirobbant tüntetéshullámról folyó magyarországi nyilvános beszéd néhány példájának elemzésével és azok vázlatosnak tekinthető (geopolitikai, történelmi, politikai) kontextusba helyezésével. A gyarmatosítás örökségét, jelenkori politikai következményeit földrajzi távolságból szemlélő kelet-európai pozíció eurocentrizmussal mélyen átitatott, importált panelekkel dolgozik ahelyett, hogy önmagára reflektáló, árnyalt álláspontot hozna létre. Ez kizárja és ellehetetleníti, hog...
Conference Presentations by Ágnes Básthy
Rövid írásunk ezt a magát hivatalosként beállító, de nem hivatalos járvány-kommuniká- ciót járja körül, arra keresve a választ, hogy miért és hogyan lehetetleníti el tevékenységük – pl. a #maradjotthon-kampány – a járvány körüli intézkedések érdemi tematizálását, hogyan nehezíti a klausztrofób helyzet elviselését, milyen ellentmondásokat generál?
Pharmacological Biopolitics
Part 1 – Chemistry of the Soul
In this paper, we aim to analyze the biopolitical function of psychopharmacology with the theoretical frameworks provided by the works of Michel Foucault and Nikolas Rose. Since its creation, the current psychopharmacological regime has been an essential agent of social control which practice can be seen since then not just in the system and practice of psychiatry,
but also in the directions of drug development. The usage of neuropharmacological products has been drastically increasing in middle- and high-income countries for many years, so this type of control is being extended to a larger and larger part of the population. In addition, the
replication crisis that pervades psy-sciences, neuroscience, and medicine as a whole casts a long shadow on this phenomenon, which only emphasizes the need for political and social scientific analysis. However, it is an important development that psychedelic therapies which were banned for many decades for political reasons, seem to be breaking their way through
mainstream science, and can outline fundamentally different practices that, in addition to the legal and cultural consequences, can also reshape the scientific approach to human consciousness, and may reframe the concept of being human as such. We also tried to contextualize this turn in our paper, in the hope of introducing this discourse and its stakes in a biopolitical context.
HUN
Tanulmányunkban Michel Foucault és Nikolas Rose elméleti invencióinak segítségével elemezzük a pszichofarmakológia társadalmi, ezen belül biopolitikai szerepét. A jelenlegi pszichofarmakológiai rezsimnek létrejöttétől kezdve fontos, integráns része volt a társadalmi kontroll ágenseként működni. Ez a tendencia azóta is tetten érhető nemcsak a pszichiátria intézményrendszerében és gyakorlataiban, hanem a gyógyszerfejlesztési irányokban is. A neurofarmakológiai készítmények használata hosszú évek óta drasztikusan emelkedik a közepes és magas jövedelmű országokban, így a népesség egyre nagyobb részére terjed ki ez a fajta kontroll. Ezenfelül a jelenségre hosszú árnyékot vet a pszi-tudományokat, az idegtudományt, és az orvostudomány egészét átható replikációs krízis, mely csak nyomatékosítja a politikai és társadalomtudományos elemzés szükségességét. Fontos fejlemény azonban, hogy a hosszú évtizedekig politikai okokból betiltott pszichedelikus terápiák, úgy tűnik, utat törnek maguknak a tudomány fősodrába, és körvonalazhatnak alapvetően másfajta gyakorlatokat, amelyek a jogi és kulturális következményeken túl az emberi tudat tudományos megközelítését és talán magát a tudomány emberképét is átformálhatják. Ez utóbbi fordulatot is igyekeztünk kontextusba helyezni írásunkban, remélve, hogy a diskurzus tétjei latba eshetnek a magyarországi társadalomtudományokban is.
The 13th Istanbul Biennial, Manifesta 10 in St.Petersburg, the 19th Bienniale in Sydney, and the 31th Bienal de Sao Paulo all demonstrated that the curating and art production cannot just carry on "as if nothing had happened."
This reader is the result of Joanna Warsza's course at the Salzburg International Summer Academy of Fine Arts in 2015 and has been coedited with most of the participants. It examines four recent cases of boycotts, presenting their political, ideological, and economic contexts and dilemmas, timelines, source statements, existing texts and interviews with the parties involved. It reflects on how certain biennials became the place where the power of art is renegotiated and why one simply can't work like this.
Discursive Strategies in Eastern Europe on the Heritage of Colonialism and Race – A Case Study
The past few decades have witnessed the emergence of social taboos considering the public articulation of racism. Meanwhile, from a global perspective, the discourses on race and the stakes of these discourses became more complicated and ambivalent. This case study aims to provide a critical outline of the specific semi-peripheral context in which discourses express geopolitical stakes and racialized identity positions through the analysis of illustrative public statements written by East European intellectuals about the reemerging wave of riots and protests that took place in the USA after the May of 2020.
HUN
Globális tendenciának tekinthető, hogy elmúlt évtizedek politikai változásai során egyre több társadalmi tabu képződött a nyílt rasszizmus kifejezése körül, ám a rasszról folyó mindenfajta beszéd és annak politikai tétjei nem szűntek meg, hanem bonyolultabbá és ambivalensebbé váltak. A kelet-európai nyilvánosságban ez a rasszról folyó beszéd sajátos funkciókkal bír és újfajta diszkurzív stratégiákon keresztül valósul meg. Ezeket a funkciókat és stratégiákat vázolja a tanulmány a 2020 májusában az Egyesült Államokban kirobbant tüntetéshullámról folyó magyarországi nyilvános beszéd néhány példájának elemzésével és azok vázlatosnak tekinthető (geopolitikai, történelmi, politikai) kontextusba helyezésével. A gyarmatosítás örökségét, jelenkori politikai következményeit földrajzi távolságból szemlélő kelet-európai pozíció eurocentrizmussal mélyen átitatott, importált panelekkel dolgozik ahelyett, hogy önmagára reflektáló, árnyalt álláspontot hozna létre. Ez kizárja és ellehetetleníti, hog...