Múzeumok a székelyföldi turizmusban

© www.kjnt.ro/szovegtar Horváth Alpár Múzeumok a székelyföldi turizmusban Problematizálás, kérdésfelvetés A múzeumok, sajátosan a székelyföldi múzeumok turizmuspiaci jelenlétének a vizsgálatához szemléleti kiindulópontként a turizmusföldrajz és turizmusmarketing alapfogalmának, a turisztikai vonzerő fogalmának értelmezéséből indulhatunk ki. Nyilván, már első kritikus megjegyzésként érdemes hangsúlyozni, hogy a múzeum nem elsősorban turisztikai objektum, nem is a turisztikai infrastruktúra része és nem is turisztikai vállalkozás. Mégis, felhozhatunk olyan érveket, amelyek mindezekkel kapcsolatba hozzák a múzeumot általában és sajátosan az egyes, konkrét múzeumi létesítményeket – nyilván különböző mértékben. Így hipotézisként is megfogalmazható, hogy egyes múzeumok látogatóbarátabbak, mások kevésbé, így vizsgálat tárgyává tehető, hogy mely múzeumok milyen mértékben igyekeznek a turizmuspiacon hangsúlyosabban jelen lenni? Ez mellett nem mindegy, hogy milyen mértékben képesek a múzeumok a helyi közönséget bevonzani, továbbá milyen mértékben képesek távolabbi vidékek lakóit, esetleg más országok, nemzetek, kultúrák képviselőit bevonzani? Ezt tükrözhetik valamelyest a múzeumlátogatási statisztikákból kiolvasható trendek is. A múzeum közművelődési, kultúraközvetítő intézmény, amely adott időszak alatt különböző gyűjtők, esetenként szakemberek által gyarapított, tematikus gyűjteményekbe szervezett és muzealizáláson átesett tárgyak fölé és köré épül (Waidacher 2011). A múzeumoknak megvan a maga belső világa, amely kívülről csak részben látszik a múzeumi jelenlét és a tudatos múzeumi kommunikáció által. Jogszabályok előírhatják a fenntartók kötelezettségét a gyűjtemények megőrzését illetően, de az érdemi munka a mindenkori múzeumi vezetőkre és az általuk irányított emberi és szakmai közösségekre hárul (Berényi 2021). A múzeumok nem mellékesen gazdálkodó intézmények, funkcióik ellátása során kiadásaik és szerencsésebb esetben ezeket minél nagyobb mértékben fedező bevételeik is vannak. A turizmustudomány szakemberei számára a múzeumok éppen azért érdekesek, mert nem csupán a múzeumnak, hanem a múzeumnak helyet adó település vagy térség egyéb szereplőinek a szellemi és anyagi gyarapodásához is hozzájárulhatnak. Alapvető kérdés, hogy a múzeum önmagában vagy más vonzerőkkel szinergiában, desztinációba ágyazottan képes térbeli mozgásfolyamatokat kiváltani? Valószínű, hogy viszonylag kevés és „eléggé” nagynevű múzeum képes önmagában olyan hatást gyakorolni a távolabbi vidékek lakóira, hogy kimondottan adott kiállítás vagy 159 Horváth Alpár valamilyen rendezvény kedvéért keljenek útra a turista-látogatók.1 A turizmusgazdasági megközelítésben az a lényeg, hogy a múzeumok hozzájárulnak (vagy sem) egy térség turistaforgalmához, ami a szálláshelyeken regisztrált turistaérkezések és eltöltött vendégéjszakák számában – gazdasági hatásként – csapódik le. A desztináció fogalmát utazási célterületként és/vagy turisztikai fogadótérségként szokás értelmezni, ennek turizmuspiaci megjelenítése a desztinációmarketing feladata, amelyet valamilyen turisztikai szerveződés (hivatal, egyesület, szövetség) szakmai-jogi felhatalmazás útján láthat el, sok és sokféle szabadidős, kulturális, sport, közlekedési és vendégfogadási szolgáltatást igyekszik egységes felületen megmutatni a térség iránt érdeklődőknek (Horváth 2020a). Informatív és invitatív hangsúlyú üzenetekkel, különböző kommunikációs felületeken, csatornákon keresztül valósítja meg a térség és értékeinek turizmuspiaci promócióját. Ebben nem egyszerűen a tájékoztatáson, hanem inkább a meggyőzésen kellene, hogy legyen a hangsúly. Meggyőzni egyéneket, szervezeteket arról, hogy érdemes a térségbe (annak vonzerőihez) látogatni, időt, pénzt energiát áldozni a helyekkel való időleges találkozásokra. Ezzel a felismeréssel fogtam hozzá a Székelyföldön múzeumként jelentkező objektumok beazonosításához, általános témaként fogalmazva meg a múzeumok jelenlétét a székelyföldi turizmusban. „Benne lenni” a turizmusban azt jelenti, hogy a turisztikai piacot kutató, figyelő szereplők számára valamilyen információforrásokból származó (képi, szöveges vagy számszerű) információk révén észlelhető az adott szervezetek, intézmények, objektumok jelenléte, függetlenül attól, hogy mennyire érdekfeszítő, látogatásra ösztönző, látogatóbarát vagy sem az adott objektum. A múzeumok jelenléte a turizmusban azt jelenti, hogy a turisztikai piac kínálati oldalán észlelhető, beazonosítható az adott múzeumok kínálata, amiről az általuk vagy a róluk folytatott kommunikációs cselekmények adnak hírt. Annak a piaci szereplőnek a fejével célszerű megpróbálni gondolkodni, aki még nem járt adott térségben, nincs valóság közeli ismeretanyaga adott utazási célterületről (desztinációról). Az egyes látványosságokról szóló képi-invitatív és szöveges-informatív üzenetek nagy valószínűséggel olyan csatornán juthatnak el a potenciális turistához, amelyek a térséget átfogóan igyekeznek bemutatni, például turisztikai szempontból. Ilyen kommunikációs csatornák illetve felületek a desztináció-marketing szervezetek desztinációs honlapjai a kommunikációs-mix más kapcsolódó elemeivel (kültéri hirdetőfelületek, információs táblák, sajtómegjelenések és egyre hangsúlyosabb mértékben az online marketingkommunikáció közösségi média csatornái (Nagy 2019b, Tőkés 2022, Vajda 2022). Nem egyértelmű az sem, hogy mit értünk „székelyföldi turizmus” alatt, amelybe valamely muzeális intézmények elvileg bekapcsolódnak vagy bekapcsolódhatnak (Horváth 2013, Kiss–Barna–Deák 2013, Nagy 2013, Tóth-Batizán 2020). Ha be- 1 Statisztikai szempontból turistának az a személy tekinthető, aki otthonán kívül tölti az éjszakát, általában valamilyen szálláshely-szolgáltató egység szolgáltatását is igénybe véve. 160 © www.kjnt.ro/szovegtar © www.kjnt.ro/szovegtar Múzeumok a székelyföldi turizmusban kapcsolódnak, akkor további kérdés az is, hogy miként történik meg a múzeumi szakmai közösségek és a turizmuspiaci szereplők találkozása? Előzmények, szemléleti keretek A székelyföldi turisztikai profilú felsőoktatás intézménye a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Gyergyószentmiklósi Kihelyezett Tagozata, amely 1997 ősze óta a Földrajz Kar kirendeltségeként működik. Az egyetemi alapképzés turizmusföldrajz szak és az ökoturizmus és fenntartható fejlesztés mesterképzés tantervi felépítésében nem szerepel külön a múzeumoknak szánt tantárgy,2 így a leendő turisztikai szakemberek múzeumok iránti érzékenyítése jobbára abban merül ki, hogy a múzeumok említése is szerepel a turizmusföldrajzi, turisztikai területrendezési, turizmus-gazdaságtani, turizmus menedzsment és turizmusmarketing diszciplínák során. Nem szerepel több órás tananyagként a muzeális jelenség, a muzealizálás és a muzeológia (Waidacher 2011) vagy éppen a kiállítási kommunikáció témaköre (Kárpáti–Vásárhelyi 2013) a közvetített ismeretanyagban. A múzeumok mint vonzerők azonban a kulturális turizmus meghatározó helyszíneiként részei a szakmai diskurzusnak, főként azáltal, hogy a múzeum és turizmus kapcsolatának szakirodalma egyre bővülő tendenciát mutat (Bodnár 2019, Jászberényi szerk. 2014, Fehér–Ásványi–Jászberényi 2021, Gászné Bősz–Schultz 2021, Schultz–Somodi-Tóth 2021). Igaz, hogy néprajzos, kultúr-antropológus, szociológus körökben ez a témakör nem új keletű (Fejős 2000; Fejős szerk. 1998, 2011; Fejős–Szijártó szerk. 2000, 2003). E szakmai diskurzus egyrészt a felsőoktatásba, másrészt a desztináció-menedzsment tematikájú intézményközi kapcsolatokba is beszivároghat, aminek eredményeképpen a székelyföldi múzeumok felértékelődhetnek a kistérségi, megyei és szubregionális–regionális turizmuspolitikai gondolkodásban (Horváth 2020b). A turizmustudományi gondolkodás három fő témaköreként határozhatóak meg az alábbiak: 1. A turizmus hatásai, amelynek keretében a gazdasági, környezeti, társadalmikulturális és politikai hatások pozitív és negatív jelenségei a kutatási és oktatási témák. Ezeken belül a turizmussal való szakmai és szakpolitikai törődés számára elsősorban a kívánt gazdasági hatások (jövedelemtermelés és foglalkoztatás) kiváltása a fő indok, amellyel a múzeumi gazdálkodás és azon belül a befektetések-fejlesztések témaköre függ össze. 2. A hatások kiváltásának megértése feltételezi a turizmus működésének a tanulmányozását, aminél egyrészt a keresleti oldal (egyéni és szervezeti vásárlók), másrészt a kínálati oldal (termelők, szolgáltatók) szereplőinek és kapcsolataiknak 2 Muzeológiai kérdésekkel (Kolozsváron) egyetemi hallgatók inkább a BBTE BTK MNAI néprajz szak alapképzésében (http://etno.lett.ubbcluj.ro/kepzes/alapkepzes) és a BBTE TFK kulturális örökségturizmus mesterképzés során találkozhatnak (http://kmti.hiphi.ubbcluj.ro/oktatas/mesterkepzes). 161 Horváth Alpár a vizsgálata szükséges. Ehhez kapcsolódik a múzeumi marketing, különösképpen a múzeumi kommunikáció témaköre. 3. A működéshez eleve szükséges a turizmus feltételrendszerének a modellezése (erőforrások, infrastruktúra, humán tényezők, a piacképes vonzerővé válás és a versenyképes termékek kérdésköre), amelyhez a múzeumi kínálat elemeinek a kritikus értékelése kapcsolódik. (Puczkó–Rátz 2011, Michalkó 2012, Jászberényi szerk. 2014). A jelen tanulmány szemléleti kereteinek kialakulásához nem csupán a multi- és transzdiszciplináris turizmuselméleti szakirodalom (Rátz 2014) tanulmányozása jelentett alapot, hanem az a többéves idegenvezetői tapasztalat, amit 2019-ig (a Covid19-világjárványt megelőző időszakban) halmoztam fel, és amelynek során résztvevő megfigyelést végezhettem, ha nem is olyan szakmai megalapozással, amit a kulturális antropológia vagy szociológia képviselői elvárhatnának. Az idegenvezető szerepre való önreflexív rákérdezés és kritikus megközelítés (lásd Irimiás–Mitev– Michalkó 2020) segítette elő, hogy értelmezhessem a magyarországi turisták Erdélybe irányuló turizmusának jellemzőit. Ennek az intuitív és empirikus megközelítésnek eredményeként jutottam el a székelyföldi turizmus etnicitással összefüggő kérdéseihez (Horváth 2013, Horváth–Michalkó 2014, Tóth-Batizán 2020, Kovács 2022), majd a hadtörténeti örökségek elemzésén át a nemzeti identitásturizmus tételezéséig (Horváth 2015, 2017). A múlthoz való viszonyulás, az örökségesítés szereplőinek és gyakorlatainak a tanulmányozása (Husz 2007, Jakab–Vajda 2018, Sonkoly–Vahtikari 2018) és egy székelyföldi hadtörténeti és határőrizet-történeti kiállítás koncepciójának kidolgozásába való bekapcsolódás szakmai impulzusai felerősítették a múzeumok turizmusba való bekapcsolódása iránti érdeklődésemet. Számos kérdés, amely a múzeumok belső világával, vagy a külvilággal kialakított viszonyaikkal kapcsolatos, akkor merült fel számomra, amikor a Szépvízen létrehozandó Székely Határőr Emlékközpont koncipiálási folyamatába, Nagy József történész felkérésére bekapcsolódhattam (Horváth 2018). A történészek tudásának bemutatását szolgáló létesítmény tervezési és kivitelezés folyamata végül mintegy 60 fős szakembergárdát mozgatott meg – amint ezt a kiállítás impresszuma is dokumentálja. A székelység hadtörténeti örökségét értelmező és bemutató kiállítás alapját egy tanulmánygyűjtemény alapozta meg (Nagy szerk. 2018), majd a kurátori munka során számos résztvevő bevonására került sor, amíg a kiállítás forgatókönyve, annak több körös véleményezése, a kiállítandó tárgyak begyűjtése, legyártása és a Dajbukát-ház belső tereihez való igazítása megtörtént. A Ferencz Tibor polgármester kezdeményezésére indult projekt eredménye, a 2021. augusztus 14-én megnyitott és az első évben több mint 8600 látogatót (Farkas 2022) fogadó Székely Határőr Emlékközpont.3 Az emlékközpont nem múzeum, hisz nem egy gyűjteményre alapuló intézményesülési folyamatról van szó, hanem előbb megvolt az örökségesítésre váró téma, aztán ahhoz kellett megmozgatni és bevonni különböző erőforrásokat. Az emlékközpont létrehozását eredményező projekt tehát egy 3 Forrás: https://szekelyhataror.eu (letöltés ideje: 2022. okt. 20.). 162 © www.kjnt.ro/szovegtar © www.kjnt.ro/szovegtar Múzeumok a székelyföldi turizmusban viszonylag rövid időtartamot felölelő fejlesztési folyamat, nem egy több évtizedes művelődéstörténeti folyamat együttes, amely a maga komplexitásában eredményezi egy múzeum létrejöttét (Boér 2007, Miklósi-Sikes 2002, Waidacher 2011). A múzeum és a kiállítóhely illetve emlékközpont különbségeinek felismerése jelentett ösztönzést, hogy a székelyföldi múzeumok megismerésére tegyek egy nagyobb lélegzetvételnyi kísérletet. Ennek a kísérletnek a keretét az MTA Domus Hungarica szülőföldi szenior ösztöndíjjal támogatott 2019. évi egyéni kutatási projekt jelentette, amelynek során Maros, Hargita és Kovászna megye múzeumi vezetőivel készítettem interjúsorozatot.4 Ezzel párhuzamosan igyekeztem a szakirodalomban is jobban elmélyülni, próbálva elkerülni a részletekben való elvesztődés kockázatát és mindvégig előtérbe helyezni a turizmus felőli megközelítés szempontját. Az interjúsorozat eredményeinek feldolgozása előtt kitört Covid19-világjárvány megrengette a turizmus és a múzeumok világát egyaránt, de örvendetes, hogy 2020–2021 folyamán már megszülettek azok az elképzelések, amelyek a járványügyi korlátozások és a járvány okozta veszteségek utáni újraindulást lehetővé tették, teszik (Berényi 2021, Gászné Bősz–Schultz 2021; Schultz–Somodi-Tóth 2021, Tőkés 2022, Dimény-Haszmann 2022, Vajda 2022). A járvány és a járványügyi korlátozások, majd a 2022. február 24-e óta bekövetkezett ukrajnai orosz katonai invázió és az arra adott gazdasági szankciók visszahatásai az európai nemzetgazdaságokra (főként energiaügyi kérdésekben) olyan kihívások elé állítják a hazai és nemzetközi turizmust, amelyek rendkívüli aktualitást adnak a reziliencia fogalomnak a turizmus és kultúra szereplőire való értelmezésének (Gonda 2022). A múzeumi világban megjelent elképzelések a fenntartható fejlődésről szintén egyfajta szemléleti alapállás kialakítását feltételezik a múzeumok menedzsmentje részéről (Pop–Borza 2016, Pop et al. 2019, McGhie 2019, Ásványi– Fehér–Jászberényi 2020, Fehér–Ásványi–Jászberényi 2021). A 2020-as év óvatos nyitása során, az Erdővidéken tett látogatásaim eredményeként, a Barót városhoz tartozó Miklósváron, a Kálnoky-kastély revitalizálása érdekében generált Erdélyi Élet Múzeuma örökségvédelmi projektre és annak eredményére figyeltem fel. Kisebb kutatásom eredményeit egy publikációban közzé is tettem, arra fókuszálva, hogy a 2017-ben létrejött új vonzerő, ami addig turizmuspiaci értelemben csak erőforrásként volt értelmezhető, vajon a Kálnoky-kastélynak műemléki mivoltában, vagy a benne létrehozott múzeumnak köszönhetően lett tényleges attrakció (Horváth 2020b)? A válasz az akkori interjúalanyaim egyikének megfogalmazása szerint, a „Kálnoky-ökoszisztémában”, azaz abban a szinergiahatásban keresendő, amely az ökoszisztéma elemeinek működésében, egymásra hatásában létrejön. Ezek az elemek: a miklósvári grófi biznisz keretében megvalósuló falusi turizmus (Kálnoky gróf vendégházai, Károly herceg zalánpataki menedéke), a sepsikőröspataki lovarda tevékenysége, a múzeumot működtető Kálnoky Alapít4 Az interjúsorozat elkészülte óta három intézménynél is volt vezetőváltás (MMM, TMM, CsSzM), így célszerű volna frissíteni az interjúkat a járvány okozta kihívásokra és reakciókra vonatkozóan is, de az új vezetői elképzelésekre, víziókra való rákérdezéssel is. 163 Horváth Alpár vány tevékenysége. Mindezt megtámogatja az a társadalmi kommunikáció, amely a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület desztináció-marketingjében felbukkanó úgynevezett „nemesi turizmus” fogalma kapcsán felmerül (Horváth–Nagy 2021). A székelyföldi turizmus kínálati folyamatainak nyomon követésére kézenfekvő információforrás a Hargita és Kovászna megyék megyei tanácsai által, egyes települési önkormányzatokkal közösen, úgynevezett közösségi fejlesztési társulások révén fenntartott turisztikai egyesületek desztináció-marketing tevékenységének figyelése. Maros megye hasonló tevékenységét a Maros Megyei Tanács által, a Barlangi és Hegyimentő Szolgálattal és a Maros Megyei Múzeummal közösen alapított egyesülete végzi. Ennek a kommunikációnak a csatornái az úgynevezett „visit”-típusú megyei turisztikai honlapok5 a kapcsolódó közösségi média jelenléttel együtt. Székelyföldi turizmus, múzeumi statisztikák és nyilvántartások A múzeumok turizmuspiaci jelenlétének kérdése Székelyföldön egyrészt úgy is feltehető, hogy mely múzeumok vesznek részt a székelyföldi turizmusban potenciálisan élményszolgáltató vonzerőkként, vagy mely múzeumok tekinthetőek „székelyföldinek”? E kérdés bonyolultságát illusztrálja, hogy az sem egyértelmű, hogy mit értünk „székelyföldi turizmus” fogalma alatt? Székelyföld nem létezik közigazgatási értelemben, de a magyar kultúrában evidenciaként létezik úgy, mint történeti-kulturális régió (Biró 2022, Elekes 2011, Elekes–Szilágyi 2020). Székelyföldi turizmus – székelyföldi identitás? A múzeumok a székelyföldi turizmusban téma értelmezéséhez célszerű utalni arra, hogy mit érthetünk „székelyföldi turizmus” fogalma alatt és utána tisztázhatjuk, hogy Románia mely múzeumait sorolhatjuk be abba a körbe, amit vizsgálni szándékozunk? Ezt követően mélyíthetjük el a feltáró jellegű kutatást, annak érdekében, hogy a székelyföldinek tekintett múzeumok turizmuspiaci szerepvállalását kritikusan elemezzük. A székelyföldi turizmus fogalmát leegyszerűsítve az úgynevezett „Székelyföldön” megvalósuló turisztikai mozgásfolyamatokra, azok meglévő feltételeire, működésmódjára, hatásaira értelmezzük. Leegyszerűsítve, hiszen nem minden, a Székelyföldön megvalósuló turisztikai jelenség függ össze szorosan a „székelyföldiséggel”, amit etnikai meghatározottságú, esetenként hangsúlyozottan rurálisan regionális identitásnak tekinthetünk (Barbócz 2020, Székely–Biró 2022). A Székelyföld fogalma történeti-kulturális régióként értelmezhető, amelynek van története, értelmez5 Maros megyének: https://visitmures.com/hu; Hargita megyének: https://visitharghita.com/hu; Kovászna megyének: https://visitcovasna.com/hu (utolsó elérések: 2022. okt.21.) 164 © www.kjnt.ro/szovegtar © www.kjnt.ro/szovegtar Múzeumok a székelyföldi turizmusban hető egy még nem intézményesült turisztikai területi egységként, desztinációként, de nem értelmezhető közigazgatási értelemben. Márpedig a múzeumok, mint közművelődési intézmények nem a virtuális térben léteznek, hanem egy olyan intézményi, közigazgatási valóságban, amelyben a múzeumok, közgyűjtemények főként gazdálkodási egységekként6 próbálnak fennmaradni. A múzeumvezetők számára pedig a fenntartókkal való viszony, a felvállalt vagy felvállalható költségvetési kihívások megválaszolása nem tudományos, hanem gyakorlati kérdéskör. Ez nyilván nem jelenti azt, hogy a múzeumok menedzselését akár Székelyföldön is ne lehetne tudományos igénnyel vizsgálni. A Székelyföld alatt általában nagyvonalakban a történeti Székelyföldet szokás érteni, már amennyiben az egykori székek területe egybeesik a romániai magyar nemzetiségűek tömbszerű területi elhelyezkedésével, lakhely szerinti statisztikai hollétével. Ez azt jelenti, hogy Hargita és Kovászna megyét majdnem teljesen (Maroshévíz környékét illetve Bodza-vidéket mellőzve) beleértjük, Maros megyéből pedig Marosvásárhelyt és Maros mentét Ernyétől Nyárádtőig, Nyárád mentét, Felső-Kis-Küküllő mentét Balavásárig, illetve a Székely-Mezőséget (Vofkori 2007, Elekes 2011, Elekes–Szilágyi 2020). A terület értelmezése és lehatárolása a székelyföldi turizmusra vonatkozó kutatások számára némiképp problémás, hisz megyei szintű vizsgálatoknál nem-székelyföldi területek is bekerülnek a vizsgálatba. Településszintű adatsorok használatával már közelebb kerülhetünk a térben lokalizált székelyföldiséghez (Horváth 2013, Kiss–Barna–Deák 2013, Nagy 2013, Biró 2022). A székelyföldi turizmus tágabban inkább kelet-erdélyi turizmusként értelmezhető, mint a Maros, Hargita és Kovászna megyék területén megnyilvánuló, statisztikákkal megragadható és a terepen résztvevő megfigyeléssel empirikusan kutatható jelenség (Horváth 2020a). Mivel a kutató nem lehet jelen állandóan minden turisztikai objektumnál, és a megfigyelések éppen aktuális pillanatnyi (napi, heti, hétvégi) helyzeteket tükrözhetnek, ezért a turizmuskutatások jórészt a területi statisztika idősoros adataira támaszkodhatnak, szinte kizárólag a szálláshelyek kapacitásait és megvalósított forgalmát véve figyelembe. Nagy Benedek rá is kérdezett egy tanulmányában, hogy mennyire szoros az összefüggés a vonzerőadottságok és a szálláshelyek kihasználtsága között? Úgy találta, hogy viszonylag gyenge a kapcsolata a turizmusnak a tradicionális turisztikai erőforrások lokalizációjával, ami alapján felvetette, hogy talán a posztmodern turizmus egyfajta megnyilvánulásával állhatunk szemben (Nagy 2019a). A településközi, megyéken belüli, megyék közötti turisztikai mozgásfolyamatok többek között arról szólnak, hogy a szálláshelyek szerinti településeken regisztrál6 A magyarországi Központi Statisztikai Hivatal kezelésében levő TEÁOR-ban, azaz a tevékenységek ágazati osztályozási rendszerében a Művészet, rekreáció, szabadidő nemzetgazdasági ágon belül szerepel a 9102-es kóddal jelölt Múzeumi tevékenységek szakágazat, esetleg összekapcsolódva a 9103 – Történelmi hely, építmény, egyéb látványosság működtetése nevű szakágazattal. Romániában ennek megfelelője a CAEN-kódrendszer, azaz: Clasificarea Activităților din Economia Națională, vagyis a Nemzetgazdaság Tevékenységeinek Osztályozása, a fejlesztéspolitikák döntéselőkészítésében is igénybevett gazdaságstatisztikai nyilvántartási rendszer. 165 Horváth Alpár ják azokat a szállóvendégeket, akik napközben kisebb-nagyobb távolságon belül, tehát akár más településeken, vagy akár a szomszédos megyében található látványosságokat keresnek fel (többek között múzeumokat is). Tehát, nincs szükségszerű összefüggés a szálláshelyi statisztika és a múzeumi statisztikák között. Utóbbinál a látogatószámok mögötti valóság mélyebb feltárására van szükség, megkülönböztetve a helyi, környékbeli látogatókat és turista-látogatókat. Ehhez, azonban a múzeumi egységek saját látogatókutatásaira van szükség. Amikor a székelyföldi turizmusról beszélünk, gondolhatunk annak két-három megyés teljesítményére a turistaérkezések és vendégéjszakák számának alakulására fókuszálva (Horváth 2020a), de kiemelhetjük csupán a turisztikai szolgáltatáskínálatot piacra vivő piaci és társadalmi szereplőket, vagy azokat tematikusan a desztináció-marketingben összesítve megjelenítő intézményi szereplőket. Utóbbiakat képezik a három megye közigazgatási hátterű turisztikai szervezetei és az általuk működtetett megyei szintű marketingkommunikációs visitmures, visitharghita és visitcovasna platformok. A megyei hivatalos turisztikai honlapok valamilyen tematikus beágyazottsággal említik a múzeumokat is a látványosságok között, megadva azok elérhetőségeit, az adott múzeumi egységek saját online kommunikációs felületei felé csatornázva a figyelmet. Kritikai elemzés tárgyává tehetőek ezek a felületek, rákérdezve, hogy miként mutatják meg magukat a múzeumok a turisztikai piac potenciális érdeklődőinek (Tőkés 2022, Vajda 2022)? Vannak székelyföldi identitást kifejező kulturális és politikai megnyilvánulások, szinte magától értetődőként Székelyföldet tekintjük térbeli viszonyítási keretnek, akár társadalmi, akár gazdasági kérdéseket boncolgatunk (Biró 2022, Székely–Biró 2022). De némi módszertani nagyvonalúsággal siklunk el az fölött, hogy a statisztikai adatszolgáltatás a román közigazgatási rendszer területi egységeire támaszkodhat (megyékre, municípiumokra, városokra, községekre). A román Országos Statisztikai Intézet értelemszerűen nem szolgálhat „székelyföldi” adatokkal, csak Maros, Hargita és Kovászna megyékre és azokon belül a területi-közigazgatási egységekre aggregált adatokkal. Így, némi fenntartással kell kezelnünk a „székelyföldi megyék”, „székelyföldi turizmus” és akár a „székelyföldi múzeumok” kifejezéseket. Ez utóbbiak módszertani szempontból, azonban viszonylag pontosan megragadhatóak az elmélyült szekunder kutatás és a primer kutatások során (Vajda 2022). Székelyföldi múzeumok a turizmusban vagy múzeumok a székelyföldi turizmusban? A múzeumokra vonatkozó statisztikák az Országos Statisztikai Intézet Tempo Online adatbázisában a társadalmi statisztikák csoportján belül az A.9-es Kultúra című részadatbázisnál szerepelnek. A múzeumi és közgyűjteményi egységek számának alakulása megyék szintjén 1990–2021 közötti időszakra, települési szintre 2005– 2017 közötti időszakra kérdezhetőek le, 2018–2021 között már külön szerepel az összes egység mellett az is, hogy ebből mennyi az alapegység, amelynek több fiókin- 166 © www.kjnt.ro/szovegtar © www.kjnt.ro/szovegtar Múzeumok a székelyföldi turizmusban tézménye is lehet akár egy településen, akár más településeken. Az OSI múzeumi tevékenységre vonatkozó országos statisztikai nyilvántartásában (a Tempo Online adatbázisban) a következő mutatók szerepelnek: múzeumok és közgyűjteményi egységek száma, látogatók száma és alkalmazottak száma. E mutatók egyrészt megyék, régiók és makrorégiók, másrészt települések szintjén lekérdezhetőek, 2018 után az összes egységen belül külön kiemelésre került az alapegységek száma, 2017-ig nincs elkülönítve az alapegység értéke a fiókintézményekétől. Az 1990–2021 közötti időszakra elkészített idősoros grafikon egyes évi kilengésekkel ugyan, de Maros megye esetében 2019-ig nagyjából emelkedő tendenciát mutat a múzeumi és közgyűjteményi látogatások számát illetően, a jóval kisebb lakosságszámú Hargita és Kovászna megyékben enyhén csökkenő illetve stagnáló tendenciát mutat (1. ábra). 1. ábra. A megyék múzeumainak és közgyűjteményeinek látogatószáma Ha ezt az adatsort összevetjük a székelyföldi/kelet-erdélyi megyékre vonatkozó szálláshelyeken regisztrált vendégéjszakák számának alakulásával (2. ábra), felületes szemlélőnek is feltűnhet, hogy 2019-et megelőző időszakban a vendégéjszaka-számmal kifejezett turizmus mindhárom megyében erőteljesebb növekedést mutat, mint a múzeumi látogató-szám alakulás. Az abszolút értékekben mutatkozó különbségek értelmezéséhez figyelembe kell venni, hogy Maros megye helyi/kistérségi múzeumi „piaca”, potenciális célközönségének mérete eleve a marosvásárhelyi mintegy 150 ezer fős nagyvárosi népességtömörülés okán jóval nagyobb, mint 30–50 ezres közepes és 5-20 ezres lakosságú kisvárosokkal jellemzett Hargita és Kovászna megyék esetén. 167 Horváth Alpár 2. ábra. Vendégéjszakák számának alakulása megyék szintjén 1. táblázat. Székelyföldi megyék múzeumi látogatószáma és vendégéjszakáinak száma 2019-ben Megye Múzeumlátogatások száma Vendégéjszakák száma Múzeumlátogatások / vendégéjszakák aránya (%) Maros 624 000 1 164 000 54 Hargita 84 000 530 000 16 Kovászna 66 000 604 000 11 Forrás: saját szerkesztés az OSI Tempo Online adatbázis ART113B és TUR105D adattáblái alapján A három megye kétféle adatát összevetve eltérő arányokat kapunk, amelyek közvetetten utalhatnak arra is, hogy az egyes megyék vendégforgalmában a kulturális turizmushoz sorolt múzeumlátogatások és az összes vendégéjszakákhoz viszonyított aránya (a helyi közönség nagysága által is jelentősen befolyásolva) Maros megyében a legnagyobb, Kovászna megyében a legkisebb, Hargita megye pedig a Kovászna megye adataihoz áll közelebb (1. táblázat). Ehhez a három megye turisztikai termékkínálatának a struktúráját is érdemes feltérképezni, tudván, hogy 168 © www.kjnt.ro/szovegtar © www.kjnt.ro/szovegtar Múzeumok a székelyföldi turizmusban Kovászna megye forgalmát jelentősen dominálja Kovászna fürdőváros gyógyturizmusa, amihez képest szinte elenyésző a többi település hozzájárulása. Hargita megyében Tusnádfürdő, Parajd, részben a Gyergyószentmiklóshoz tartozó Gyilkostó klimatikus üdülő szintén ebben az irányban hat, bár számos település aktív vagy faluturisztikai ajánlattal vonzza be a vendégkört, Csíkszeredának, Székelyudvarhelynek a kis-közepes városi turizmusa, benne elvileg a kulturális turizmus is lecsapódik a környékük valamely szálláshelyén is. Maros megyében Szováta ugyan igen jelentős üdülő- és gyógyhely, de a megye teljesítményében Marosvásárhely és (a nem székelyföldi) Segesvár is jelentős szeletet képviselnek, a megyeszékhelynagyváros esetében nyilván a hivatásturizmus is jelentős súlyt képvisel. Mivel a múzeumi statisztika nem mutatja külön a helyi látogatókat és a turistalátogatókat, ezért a múzeumok turisztikai teljesítményének értékelése nem támaszkodhat érdemben a kétféle (múzeumi és turisztikai) adatsor összevetésére. Csupán illusztrációként, jelzésértékűen hívom fel a figyelmet, hogy a vendégéjszaka-szám növekedési üteme és a látogatószámok növekedési üteme közötti különbség erősíti a gyanút, hogy a múzeumok számára nyilvánvalóan fontosabb a helyi közönség elérése, mint a turistáké. Ugyanakkor nyitva marad a kérdés, hogy van-e hajlandóság a múzeumi vezetők körében erőteljesebb turizmuspiaci marketingkommunikációt és termékfejlesztést is folytatni. Erre nem statisztikákból, hanem a primer kutatások során, például interjúkból lehet információkhoz jutni. A múzeumi statisztikák idősoros elemzései további elmélyült vizsgálatokhoz alapul szolgálhatnak, például az egyes települések részesedése a megyék múzeumi teljesítményéből, vagy a múzeumi egységek száma alakulásának a viszonyítása a látogatószám alakulásához. Itt, azonban nem célom elmélyülni a témában, csupán abba az irányba folytatom a vizsgálódást, hogy a három megye múzeumi kínálata vajon, hány egységet tesz ki összesen? A Tempo Online adatsorai mellett érdemes rákeresni a Nemzeti Örökség Intézet úgynevezett CIMEC-adatbázisában7 a múzeumokra vonatkozó részre is, ahonnan keresni lehet megye szerint, települések szerint és múzeumi terület (profil) szerint is.8 A három megyére történő lekérdezés során az alábbi adatokhoz jutunk (2. táblázat). Arra a kérdésre, hogy melyek a székelyföldi múzeumok, a CIMEC adatbázis megyei nyilvántartásaiban szereplő adatlapokat érdemes végigböngészni, majd ezeket esetleg össze lehet hasonlítani a Maros, Hargita és Kovászna megyék turisztikai 7 8 CIMEC: román betűszó, eredetileg cIMeC, jelentése a korábbi Institutul de Memorie Culturală (Kulturális Emlékezet Intézet), ma INP: Institutul Naţional al Patrimoniului (Kulturális Örökség Intézete), a román művelődési minisztériumnak alárendelt közintézmény, honlapja: https://cimec. ro/ (letöltés: 2022. okt.21.) Román honlap múzeumi nyilvántartása: http://ghidulmuzeelor.cimec.ro/; angol nyelvű keresője: http://ghidulmuzeelor.cimec.ro/Default-EN.asp Maros megyére: http://ghidulmuzeelor.cimec. ro/Filtru-Judete-EN.asp?judet=Mure%C5%9F; Hargita megyére: http://ghidulmuzeelor.cimec. ro/Filtru-Judete-EN.asp?judet=Harghita és Kovászna megyére: http://ghidulmuzeelor.cimec.ro/ Filtru-Judete-EN.asp?judet=Covasna (utolsó elérés 2022. okt.21.) 169 Horváth Alpár desztinációs honlapjain reklámozott intézményekkel. A háromféle információforrás összevetése számos kérdést felvet, de csak arra fókuszálok, hogy kiszűrjem a potenciálisan „székelyföldinek” tekinthető szereplőket. A Maros, Hargita és Kovászna megyékre vonatkozó keresés során összeállított listán ellenőrizve az egységek neveit, adatlapjait eldönthető, hogy mely intézményekre terjesztjük ki a „székelyföldi” értelmezést. 2. táblázat. A múzeumi és közgyűjteményi egységek száma a Tempo Online adatbázisban és a CIMEC-adatbázisban Megyék Összes egység (Tempo Online) Összes egység (CIMEC) Egységek száma a desztinációs honlapokon Maros 12 (2020-ig 14) 15 18 Hargita 22 (2011-ig 30) 42* (falusi muzeális gyűjteményekkel, tájházakkal együtt) 14+ 15 Kovászna 9 (2012-ig 11) 18 15 Forrás: saját szerkesztés az OSI Tempo Online adatbázis ART113B adattáblája és a CIMECnyilvántartás és a megyei desztinációs honlapok alapján A kínálati oldalon az intézmény kommunikáció elemzése alapján eldönthető, hogy mit nem tekintünk székelyföldi jellegű múzeumnak? A nem székelyföldi pozicionálású múzeumoknak is van látogatottsága, szerepelnek a megyei összesítésekben, látogatottságukban jelentkezhetnek a székelyföldiséget (mint kulturális kínálati tényezőt) kereső látogatók ugyanúgy, mint a nem-székelyföldiséget keresők. A székelyföldiséget nem csak magyar azonosulási szándékkal, identitással lehet vizsgálni, bár kétségtelen, hogy a székelyföldi jelző használata szinte értelemszerűen egyenértékű a „székelyföldi magyar” jelzővel, akkor is, ha vannak Székelyföldön élő, nem magyar nemzetiségű lakosok és vannak a székelységgel kevésbé azonosuló magyar nemzetiségűek, főként Maros megye azon területein, amelyek nem voltak a történelem során Marosszék részei (Elekes 2011, Vofkori 2007). A „székelyföldi megyék” szóhasználat is anakronisztikus ugyan, de azt fejezi ki, hogy Romániának azon megyéit értjük alatta, ahol a magyar nemzetiségűek tömbben élnek, magyar és székely identitás-konstrukciókban aktívan részt vevő politikusok és más közéleti személyiségek tematizálják a közéleti diskurzust (főként ennek a többségi társadalommal párhuzamosan létező kisebbségi társadalmi nyilvánosságát, lásd például Székelyhon napi hírportál). A magyar kulturális diskurzusban a 170 © www.kjnt.ro/szovegtar © www.kjnt.ro/szovegtar Múzeumok a székelyföldi turizmusban magyar intézmények kerülnek előtérbe magyar vezetőkkel, magyar munkatársakkal, jórészt magyar közönségre való fókuszálással és erdélyi magyar – magyarországi/kárpát-medencei magyar szakmai kapcsolattartással, integrációval. Ami azonban jellemző Hargita és Kovászna megye múzeumhálózatára, az érthető módon, kevésbé jellemző a Maros megye kétnyelvű közegére (Tőkés 2022). A Maros Megyei Múzeumra elmondható, hogy legalább annyira székelyföldi jellegű, mint amennyire nem kizárólag az, hisz nem csak a magyar intézményépítési történet, hanem a két világháború közötti román intézménytörténet örököse is (Vajda 2022). Hargita megyében a megyésítéssel, 1968 után létrejött megyei múzeumhálózat szétfejlődött 1990 után városi múzeumokra, igaz mind magyar intézménytörténeti háttérrel. Kovászna megye feltámasztotta a 19. század végi polgárosodással elindult Székely Nemzeti Múzeumot, amely nevével ellentétben regionális/megyei besorolásúnak tekinthető (Boér 2007, Miklósi-Sikes 2002). A megye román múzeumi komponenseként 1990 után központi támogatással, eleve nemzeti múzeumi besorolással jött létre a Keleti-Kárpátok Múzeuma Sepsiszentgyörgyön, alig észlelhető csíkszeredai fiókintézményével, a Felső-Olt és Maros Múzeumával. Ki és miért látogatja, illetve népszerűsíti a Keleti-Kárpátok Múzeumát? Mivel román közjogi intézmények pénzéből működő visit-covasna.com felületen szerepel, joggal feltételezhető, hogy ezen intézmény is része a Kovászna megye turizmusának, ha nem sok köze is van a „székelyföldiséggel” kapcsolatos turizmusnak. Számos további dilemma merülhet fel a múzeumok és a turizmus etnikai meghatározottsága kapcsán. Érdemes kihangsúlyozni, hogy a székelyföldi magyar intézményeknek a helyi-regionális magyar közönség mellett nyitniuk kell a román többségi társadalom felé, éppen azért mert tapasztalható a román turisták érdeklődésének a növekedése akár a románul megnevezett Székelyföld (Ținutul Secuiesc), vagy székelység (Secuime) iránt, akár Hargita és Kovászna megye románul többékevésbé hiányosan kommunikáló fogadótérségei és turisztikai objektumai iránt (Kiss–Barna–Deák 2013). Ebben a desztinációs honlapoknak és a mögöttük álló szakmai szervezeteknek a román turizmuspiac szereplőivel való kapcsolatteremtése játszik döntő szerepet. Egyes múzeumi vezetők tapasztalják az egyéni román turisták jelenlétét, érdeklődésük nyomai esetenként a múzeumi vendégkönyvekben is megmutatkozik. A jövőben a múzeumi látogatókutatások bizonyára kiterjednek majd az online térben megjelenő vélemények netnográfiai elemzésére is (lásd Schultz–Somodi-Tóth 2021). Tekintettel arra, hogy a turisztikai döntési folyamatokban a kulturális távolság erősebb befolyást gyakorol, mint a földrajzi távolság, a székelyföldi magyar identitású múzeumok részéről egyfajta kulturális diplomáciai szerep betöltése várható el, a román társadalomban a romániai magyarok jelenlétéről, történetéről, néprajzáról, kultúrájáról való tájékozottság (és megbecsülés) növelése érdekében. A tájékozódás azonban fáradtsággal járó intellektuális erőfeszítést jelent, ennek előmozdításához célszerű az edu-tainment, a szórakozva tanulás/szórakoztatva tanítás és a story-telling (a történetmesélés) technikáinak erőteljesebb bevezetését (Kárpáti–Vásárhelyi 2013, Dominek 2020). 171 Horváth Alpár Mi is a múzeum: turisztikai erőforrás vagy vonzerő? A szakmailag múzeumként nyilvántartott és a közbeszédben múzeumként emlegetett, és éppen ennek köszönhetően a desztinációs honlapokon múzeumként ajánlott látnivalók áttekintése során igen jelentős különbségek vannak azt illetően, hogy az egyes egységek mennyire professzionálisan működnek múzeumi minőségükben (a különböző múzeumi funkciókat pénzügyi, személyzeti és technikai erőforrásokkal ellátva). A múzeumi profizmus és a turisztikai ismertség, azonban nem föltétlenül feleltethetőek meg: vannak népszerű és közismert objektumok – amelyekre akár a közutak szélére kihelyezett barna alapon fehér betűs turisztikai tájékoztató táblák is felhívják a figyelmet, amelyek szigorú szakmai kritériumok szerint nem nevezhetőek múzeumnak, mégis ekként élnek a köztudatban. Vannak múzeumnak nem nevezett objektumok, amelyek muzealizálási és interpretációs tevékenységük révén egyre népszerűbbek és nagyobb eséllyel kerülhetnek bele akár egyéni programokba, akár az utazási irodák szervezett kulturális körutazásainak programjaiba. Ez utóbbiakra példa a Mini Erdély Park Szejkefürdőn, Székelyudvarhely mellett – ahol egyébként a Haáz Rezső Múzeumhoz tartozó borvízmúzeum és az Orbán Balázs síremlékéhez vezető szabadtéri székelykapu-sor is található. Egy másik példa a turisztikai piacra 2021. augusztus 14-én belépett Székely Határőr Emlékközpont Szépvízen. Előnye, hogy könnyedén elérhető és pozicionálható a nemzeti identitásturizmus oly kedvelt útvonala mentén, amely Csíksomlyóról Gyimesbükkre a turistafolklór által „ezeréves határ” néven emlegetett objektumhoz, a „Rákóczi-vár” és a mitikus 30-as MÁV-őrbódé együtteséhez vezet (Horváth 2015, 2017). A múzeumok olyan kulturális intézmények, amelyek létrehozását, működését, működtetését, finanszírozását Romániában is törvény szabályozza9 (Legea 311/2003). A vonatkozó román törvény a múzeumokat és közgyűjteményeket a területi lefedés, a múzeumi vagyon nagysága és jelentősége alapján országos, regionális, megyei és helyi jelentőségű kategóriákba sorolja. Az egyes intézmények jelentőség szerinti besorolását (titulatúrát), vagy annak megváltoztatását a Művelődési Minisztérium kezdeményezi a Múzeumok és Gyűjtemények Országos Bizottságának a szakvéleményezése alapján és kormányhatározattal fogadják el. Függetlenül a létrehozás módjától, a tulajdonformától és a muzeális vagyon kezelési formájától, a múzeumok és közgyűjtemények a rájuk vonatkozó szakmai módszertani normák alapján működnek, amelyeket a művelődési minisztérium dolgoz ki a Múzeumok és Gyűjtemények Országos Bizottságának szakvéleményezésével, és miniszteri rendelettel fogadnak el.10 Egy másik – a turisztikai tevékenységek kereteit szabályozó – jogszabály a turisztikai erőforrás fogalmát is meghatározza, de csak nagy általánosságban sorolva 9 Lege nr. 311/3.07.2003; forrás: https://legislatie.just.ro/Public/DetaliiDocument/45161. 10 2007. évi 2185-ös miniszteri rendelet: Ordin nr. 2185/2.04.2007 pentru aprobarea Normelor metodologice de clasificare a muzeelor și a colecţiilor publice; forrás: https://legislatie.just.ro/Public/ DetaliiDocument/81294. 172 © www.kjnt.ro/szovegtar © www.kjnt.ro/szovegtar Múzeumok a székelyföldi turizmusban fel a természeti és ember alkotta erőforrások típusait,11 amelyekbe a turizmusföldrajzi szakirodalom, a turisztikai szakpolitikai dokumentumok beleértik a múzeumokat is. Románia Országos Területrendezési Tervének turisztikai szekciója12 az egyes megyék területi-közigazgatási egységeinek az értékelésénél a múzeumok, kiállítóhelyek meglétét is figyelembe veszi. Erre támaszkodik a 2022 márciusában turisztikai miniszteri rendelettel elfogadott szakpolitikai dokumentum a turisztikai desztinációs szervezetek térbeli kereteit regionális szinten kijelölni hivatott „optimális desztinációk feltérképezése” vonatkozásában.13 Ez egyébként a Románia Országos Helyreállítási és Reziliencia-építési Tervének a Turizmus és kultúra komponens keretében vállalt reformtörekvés része.14 A turizmust vidékfejlesztési és regionális fejlesztési hatótényezőként értelmező szakpolitikai dokumentumokban a múzeumok, tehát a turisztikai erőforrás kategóriájába tartoznak. A turisztikai promóciós tevékenység célja azonban a vonzerők ismertetése, ismertségük erősítése, láthatóságuk növelése, rájuk építve, pedig a desztináció presztízsének a növelése (ICOM/OECD 2019). Mire épül, miből jön létre a múzeum, mint turisztikai erőforrás, ami termékképes vonzerővé és a kulturális turizmusban versenyképes termékké fejleszthető? Minden múzeumnak van egy saját története, amelyben egykori gyűjtők hagyatéka ma már múzeumi vagyonként élvezi a jogszabályok védelmét és kötelezi a mai fenntartókat, hogy a rájuk (mostani megye illetve városvezetésre) rótt kötelezettségeknek tegyenek eleget, akkor is, ha a gyűjteményekben foglalt tárgyak hasznosságát nem tudják értékelni. A tematikus gyűjteményekbe szervezett muzeális tárgyak képezik az alapját a múzeumoknak, de a nagyközönség számára fontosabb az, hogy mit tudnak e tárgyak, milyen kognitív vagy esztétikai élmények hordozói lehetnek. Vannak a saját gyűjteményekből vagy más múzeumok gyűjteményeiből adott időtartamra kölcsönzött és kiállításokon bemutatott, értelmezett tárgyak, amelyek szemlélése a múzeum saját fizikai térbeli kereteiben vagy akár a digitalizáció révén a virtuális térben sajátos találkozást jelent tárgy és szemlélő között. A csernátoni Haszmann Pál Múzeumot vezető Dimény-Haszmann Orsolya részlegvezető, néprajzos-muzeológus nemrégiben megfogalmazott kérdésfelvetése: „nyitott kérdésként hagyom írásom végén azt, hogy vajon lehet-e igazi, valódi élmény, tapasztalat egy-egy múzeum virtuális felkeresése, meglátogatása, vagy ez csupán illúzió, ami sohasem fogja helyettesíteni, pótolni a személyes jelenlétet” (Dimény-Haszmann 2022: 214). Erre reagálva, nemcsak szakirodalmi forrásokra, hanem empirikus 11 A romániai turizmus megszervezésére és lebonyolítására vonatkozó többször módosított, a 2001. évi 755-ös törvénnyel megerősített 1998. évi 58-as Kormányrendelet; forrás: https://legislatie.just. ro/Public/DetaliiDocument/15492 (letöltés ideje: 2022. okt. 24.). 12 Planul naţional de amenajare turistică – Secţiunea turism; forrás: https://legislatie.just.ro/Public/ DetaliiDocument/204596 (letöltés ideje: 2022. okt. 24.). 13 Ordin MAT 696/30.03.2022 pentru aprobarea Raportului explicative privind cartografierea destinaţiilor optime pentru înfiinţarea organizaţiilor de management al destinaţiei; forrás: https:// turism.gov.ro/web/wp-content/uploads/2017/01/ordin-%C8%99i-Anexa.pdf (letöltés ideje: 2022. okt. 24.). 14 Forrás: https://monitorpnrr.eu/componenta-11-turism-si-cultura/ (letöltés ideje: 2022. okt. 24.). 173 Horváth Alpár megfigyeléseimre is támaszkodva állítom, hogy a múzeumi élmény a személyes jelenlét során születik meg, amelyet számos tényező befolyásol. E tényezők egy része a látogató éppen aktuális lelki állapotától, fáradtságától, a betervezett további programjából adódó várakozásaitól függ. De számít az is, hogy kiknek a társaságában keresi fel a múzeumot, és az is, hogy kivel találkozik a múzeumbejárás során (személyzet, más látogatók), milyen multiszenzoriális ingerek érik (pl. az aktuális időjárástól függően, a szezonalitásból fakadó zsúfoltság mértékétől függően stb.). Digitalizálni lehet egész gyűjteményeket, lehet virtuális túrákat felajánlani online felületeken, de ezek inkább kiegészítőek lehetnek az igazi múzeumi élmény (Bodnár 2019, Dominek 2020) szempontjából. A múzeumi kínálat szakszerűen tervezhető, előkészíthető a közös élmény-teremtés forgatókönyve, de a személyes élmény jellege és minősége az egyes egyén előre nem látható – de befolyásolni próbált – hangulatától függ. A virtuális látogatás lehetősége sem fölösleges, hisz az olvasásélményhez, filmélményhez hasonló élményt nyújthat. A virtuális látogatás lehet a valódi látogatást előkészítő, felkészítő jellegű, vagy lehet a valódi látogatás után a múzeumi élményt felidéző, emlékeztető jellegű, a személyes élmények felidézését, virtuális újraélését célzó tevékenység. Erre is törekedhet egy szolgáltató szemléletű múzeum (Bodnár–Jászberényi–Ásványi 2018, Bereczki–Nagy–Szu szerk. 2019, Havasi 2019, Szu 2020). A személyes látogatás, tehát konkrét fizikai térben valósul meg, ahol nagy szerepe van a múzeum belső tereinek (közlekedési és kiállítási terek komfortja, átláthatósága, a tömegesebb emberi jelenlét esetén a befogadóképesség korlátai). Vonzerő jelleget erősít a múzeum épületének presztízse (műemléki státus és történeti jelleg, pl. a csíkszeredai Mikó-vár esetén, a Maros Megyei Múzeum régészeti részlege a marosvásárhelyi várban) vagy sajátos esztétikája (Kultúrpalota Marosvásárhelyen, Haberstumpf-villa Székelyudvarhelyen a Haáz Rezső Múzeum otthonaként), az épület városközponti fekvése (néprajzi részleg Marosvásárhelyen, kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum, gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum, székelykeresztúri Molnár István Múzeum, baróti Erdővidék Múzeuma). Különös vonzerő a parkokkal rendelkező impozáns épület vagy skanzennel társuló környezet, mint Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum Kós Károly híres épületében illetve a Haszmann Pál Néprajzi Múzeum a csernátoni Damokos-kúriában és annak udvarán. A tárgyak, gyűjtemények, kiállítások, épületek és udvarok mellett egyre inkább felértékelődő szerepe van a humán tényezőnek, azoknak a személyeknek, akik a múltban megteremtették a múzeumi intézményeket és személyük, munkásságuk emlékezeti kultusz tárgyát képezik, fényképek, emléktáblák vagy éppen szobrok által (Kemecsi 2017). Részei a történetnek, mint ahogy a jelen munkaközösség is része a múzeum hallgatólagos vagy jobb esetben megfogalmazott és nyilvánossá tett küldetésnyilatkozatának. A múzeumban dolgozó szakemberek nem tudósi, hanem népnevelői minőségükben válhatnak a múzeumi vonzerő szerves részeivé. Az intézményi kommunikáció mögött az ott dolgozó régészek, néprajzosok, történészek, képzőművészek, természettudósok saját, vagy a múzeumpedagógusok 174 © www.kjnt.ro/szovegtar © www.kjnt.ro/szovegtar Múzeumok a székelyföldi turizmusban (esetleg múzeum-andragógusok, PR-felelősök) által megtámogatott személyes láthatósága is vonzerő-tényező. A múzeum vezetői és egyes kutató-szakemberei a helyi/regionális sajtóhírekben, interjúkban megtapasztalható megnyilvánulásai vezethetnek el a múzeumoknak a közösségfejlesztésben, közösségteremtésben való szerepvállalásáig. Ez, pedig előbb-utóbb a látogatási statisztikákban is vissza köszön. Ha nem is jelenik meg a turizmuspiaci orientáció az intézményi küldetésnyilatkozatokban, attól még a múzeum spontán módon is attrakcióvá válhat. Ebben szerepet játszik az adott térségek turizmusba való bekapcsolódásának történetisége, a „turistafolklór” is, ami a kultúra kommodifikációjának (a kulturális értékek áruvá válása folyamatának) hozadéka. Ennek során egykor útikönyv-írók, ma pedig különböző influenszerek (bloggerek, videobloggerek) teremtik meg a divatos, „felkeresésre érdemes” látnivalók listáját, aztán az utazóközönség élménymegosztásai erősítik fel a vonzerőt a szájreklám, az E-WOM, azaz electronic word-of-mouth által (Markos-Kujbus 2016). E vonzerő-leltár előkészítő terepét jelentik a turisztikai desztinációs kommunikációs felületek a honlapoktól és közösségi média-csatornákon át a kültéri hirdetésekig, az audiovizuális csatornákon keresztül szajkózott reklámokig. Így a múzeumi vonzerő már azelőtt a látogatók egy részének a fejében lesz, hogy az adott településen kószálva belebotlana a múzeumi jelenlétet tükröző épületbe vagy az felé irányító üzenethordozókba (kültéri hirdetmények és irányítótáblák). A desztináció-szintű marketingkommunikáció üzenetei, különböző stílusok és struktúrák Örvendetes tény, hogy Románia magyar nemzetiségűek által tömbben lakott megyéiben van lehetőség a nemzeti identitás megélése és felmutatása mellett regionális, etnoregionális identitásként is alakítani a székelyföldi identitást. Igaz, hogy ennek a kulturális elkülönülésnek vannak kevésbé kívánatos következményei a székelyföldi fiatalok romániai munkaerő-piaci integrációjára vonatkozóan. És az is igaz, hogy a román nyelvű kommunikáció a magyarokról a magyarok által sajnálatos módon frusztrációkat, elégedetlenséget vált ki az egyébként jó szándékú, kíváncsiság által vezérelt román nemzetiségű látogatók körében is (nem csupán az éles szemű nacionalista influenszerek számára kínálva táptalajt az interetnikus kapcsolatokat mérgező akcióknak). Ezen hiányosságok tudatosítása is vezethetett el oda, hogy ma már nem kérdéses a megyei turisztikai honlapok esetén, hogy a honlap alapértelmezett nyelve a román és a menüből választható nyelvek sorrendjében a magyar a második vagy harmadik helyen van az angol előtt vagy után. Igaz, hogy a felhasználók készülékeinek nyelvi alapbeállításától függően a számukra megfelelő nyelven jelentkezik a keresett honlap/mobilalkalmazás. A nyelvi-etnikai dimenzión túl a lényeges elvárás, hogy a közvetített tartalmak – hívogató üzenetek, megalapozott és remélhetőleg naprakész információk – alap- 175 Horváth Alpár ján a felkínált vonzerő fogyasztható (könnyen felismerhető, érthető, megjegyezhető és izgalmas) legyen. Maros megye turisztikai honlapjának dinamikus stílusú háttérképpel ellátott nyitólapján15 az Épített örökség, Séták, Legendás helyek és Outdoor kategóriák közül a „Történelmi nevezetességeinek ismertetése, kastélyok, templomok, épületek által” ajánlószöveg alapján az Épített örökségre eshet a múzeumkereső honlap-látogató választása. E kategórián belül Kastélyok – várak, Építészeti különlegességek és Templomok rovat után bukkanunk a Múzeumok és galériák rovatra. Fényképek mellett megjelenő intézménynevekkel találkozunk, amelyek mellé minden esetben fel van tüntetve az objektumnak helyet adó településnév is. Rövid ismertető szövegek mellett szerepelnek kontaktadatok, esetenként nyitva tartás és belépő árak (az már más kérdés, hogy vajon ki és milyen gyakran aktualizálja ezen információkat?). Hargita megye turisztikai honlapja16 statikusabb megjelenésű, 5 háttérkép váltja egymást a nyitólap fejléce alatt. Itt az információk rendszerezéséhez a Fedezd fel, Szállás, Étkezés, Látnivalók, Aktív időtöltés, Események, Hasznos információk rovatok szerepelnek első közelítésben. A Látnivalókra rákeresve, TOP 25 látványosság, Family-friendly látványosság, Turisztikai látványosságok, Kultúra, Vallásturizmus illetve Hagyományok és szokások rovatokból lehet választani. A Kultúra rovatban aztán 7 menüpont sorakozik: Múzeumok, Tájházak, Állandó kiállítások, Építészeti látnivalók, Várak, kastélyok, Erődök, Műemlékek, emlékművek. A Múzeumok rovat 14 találatot sorol fel, egy-egy fénykép mellett megjelenik az objektumok neve, alattuk vagy csak postacím, amiből a románul tudó honlap-látogató sejtheti, melyik településről van szó, vagy telefonszám, vagy postacím és telefonszám együtt. Egyik-másik objektum neve mellett szerepel településnév, vagy településrész neve. A találatok mellett megjelenik Hasonló helyek ajánlása, ami nyilván nagyobb segítség az ötleteket kereső honlap-látogató számára. Míg Maros megyénél települések szerint csoportosítva követik egymást a vonzerőlistán a találatok, Hargita megye és a hasonló szerkesztésű Kovászna megye honlapján „ömlesztve” jelennek meg a találatok, nincs tájegységenkénti csoportosítás. A desztinációs honlapon a legtöbb objektumnak nincs megadva sem nyitva tartása, sem belépők ára, a kontakt adatok sok esetben csak telefonszámra és e-mail címre korlátozódnak. Több helyen, ahol honlap is meg van adva, azok éppen nem működnek. Hargita megye desztinációs honlapján a tájházak rovatban is szerepel még 15 objektum, de ezeknél is, jó esetben egy magyarul ritkán posztoló Facebook-oldal jelenti a láthatóságot. Néhány tájháznál szerepel a „múzeum” kifejezés, mint az Etéd községhez tartozó énlakai Székely Mesterségek Múzeuma, vagy Kászoni Székely Tájmúzeum, de mindkettőre jellemző a hasonlóan szerény láthatóság. A megyei honlap Állandó kiállítások rovatában szerepel a Csíki Székely Múzeum 4 állandó kiállítása, a Haáz Rezső Múzeum iskolatörténeti kiállítása, továbbá itt jelenik meg a Székely Határőr Emlékközpont is. 15 Forrás: https://visitmures.com/hu. 16 Forrás: https://visitharghita.com/?locale=hu. 176 © www.kjnt.ro/szovegtar © www.kjnt.ro/szovegtar Múzeumok a székelyföldi turizmusban Kovászna megye turisztikai desztinációs honlapján17 a múzeumok rovathoz két úton is eljuthatunk. Egyrészt a menüben szereplő Történelem. Megélve rovaton belül olyan címek mellett, mint: Kúriák földje, Kúria- és kastélyszállók, Látogatható kúriák és kastélyok, Álomesküvők kúriákban, Mesterségek és hagyományok, Vártemplomok és végül Múzeumok. Ez a csoportosítás a történelmi hangulatra fogékony vendéget hivatott megszólítani. A másik információ-elérési út a honlap fejlécében szereplő Kultúra rovaton belül a Színházak, Múzeumok, Galériák, Mozi, Gróf biciklin – Háromszéki tájak és emberek publicisztikai jellegű szócikkek között szerepelteti a múzeumokat. Mindkét elérési útvonalon 15 találathoz jutunk el. Itt is jellemző, hogy nincs a nevek mellett településnév, tehát a honlap-látogatónak elvileg előbb kattintania kell a nevekre, szorgalmasan keresgélnie, ha a mentális térképén az adott objektumokat valahogy a már korábban felkeresett, vagy felkeresni szándékozott vidékek általa már talán hallott város- vagy falunevekhez társítaná. Ha pedig valamely üdülőhely vendégeként ismerte meg korábban a kies székelyföldi tájrészleteket, akkor bizonytalan, hogy a múzeumi brand elég erősnek bizonyult-e, bizonyul-e ahhoz, hogy például Kovásznáról vagy Bálványosfürdőről a közeli Csernátonba, Zabolára elmerészkedjen s még az is kétséges, hogy, ha Kézdivásárhelyen át kell utaznia, kap-e olyan impulzust, ami alapján betérjen a főtéri Céhtörténeti Múzeumba? Következtetések A szakirodalmi kutatás, a terepbejárások során végzett megfigyelések, az idegenvezetői tapasztalatok, a múzeumvezetőkkel készített interjúk, a múzeumi statisztikák, az országos múzeumi nyilvántartás és a három megye turisztikai desztinációs honlapjainak böngészése nyomán egy meglehetősen összetett kép rajzolódik ki a székelyföldi turizmusba bekapcsolódott vagy potenciálisan bekapcsolható múzeumokról. Néhány általános következtetést fogalmazok meg – hangsúlyosan nem muzeológiai, hanem turizmuselméleti és turisztikai gyakorlati perspektívából. Székelyföld, nevében is, de társadalmi-kulturális, politikai és részben gazdasági életében is magán viseli egy etnikai szempontból elkülönülő, önmagát megkülönböztetni vágyó történeti-kulturális régió ismérveit. A néprajzi értékek alkalmasak lehetnek, hogy önmagukban is mozgósítsanak értelmiségi pályára lépő vagy azon lévő turisztikai szegmenseket (Pozsony 1998, 2012). Tartós piaci jelenléthez, jelentősebb gazdasági hatások kiváltásához ez, azonban még nem elég, nem sok embernek tud megélhetést biztosítani, nem meghatározó a szállodaipari beruházások megtérüléséhez. De a néprajzi értékek, történelmi-kulturális örökség és vallási objektumok, események is részét képezik a kulturális turizmusnak és így a szélesebb spektrumú megyei-regionális turizmusnak is. 17 Forrás: https://visitcovasna.com/?locale=hu. 177 Horváth Alpár A Székelyföldnek, székelyföldiségnek nevezett etnoregionális identitáskonstrukció rányomja a bélyegét a múzeumi intézmények intézményi és közönségkapcsolati kommunikációjára. A múzeumvezetők értékelése szerint adott egy viszonylagos ismertség a magyarországi turistaküldő piacon mind Székelyföldet, mind pedig az itt létező múzeumok kínálatát illetően. Az ennek köszönhető látogatóforgalom inkább csökkenő tendenciát mutat a fiatalabb generációk jelentkezésével, amit akár jelentősen kompenzálhat a Határtalanul!-program iskolai kirándulásainak programjaiba való bekerülés, ami részben a magyarországi kirándulástervező és szervező pedagógusok korábbi tapasztalataitól, részben partnereik ajánlásaitól függ (Rátz–Michalkó–Keszeg 2020). Az utazási irodák számára adott, hogy a viszonylag bőséges múzeumi kínálatból árualapjukba belefoglaljanak nagy múltú és nagynevű intézményeket. De a kiválasztás során döntő szempont a bejáratott útvonalakhoz való közelebbi fekvés és az észlelt távolság, ami a helyi személyes kapcsolatoktól inkább függ, mint a múzeumi kommunikáció célzottságától. A láthatóság és a szolgáltatáskínálat fejlesztése mellett a múzeumok számára célszerű lenne bekapcsolódni a megyei turisztikai szervezetek munkájába, oly módon, hogy az általuk szervezett tanulmányi kirándulások (study tour vagy infotrip) során az országba érkező külföldi és hazai utazási influenszerek (utazási ügynökök, idegenvezetők, újságírók, bloggerek) személyes benyomásokat szerezhessenek és kapcsolatot alakítsanak ki a székelyföldi múzeumokkal, kiállítóhelyekkel. Ez mellett a székelyföldi, erdélyi idegenvezetők kapcsolati tőkéje is mozgósítható erőforrás (Kovács 2022). A növekvő román érdeklődés bár egyelőre inkább egyéni, művelt és érdeklődő turisták részéről tapasztalható olyan piaci szegmensek felé jelenthet csatornát, amelyek földrajzi szempontból közel, kulturálisan mégis távol vannak a székelyföldi valóságtól. Stratégiai kérdés a múzeumvezetők számára a fenntartókkal kialakított viszonyban az, hogy a múzeumi funkciók egyre jobb ellátásában ne csak a gyűjtemények gyarapítására, állagmegóvásra, restaurálásra-konzerválásra, dokumentálásra, digitalizálásra törekedjenek, hanem a bevétel-generáló tevékenységek esélyeinek javítása érdekében nagyobb hangsúlyt fektessenek a közönségkapcsolati kommunikációra, nem csak az egyre inkább felértékelődő múzeumpedagógiai, rendezvényszervezési tevékenységek által, hanem a turizmusorientáció erősítése érdekében is. Ehhez nemcsak szakmai továbbképzésekre, tréningekre és promócióra van szükség, hanem a tárlatvezetési és múzeumi bolti tevékenységek kiterjesztésére is. Korlátozó tényezők ugyan a gazdálkodási korlátok, a kiállítási terek esetenkénti szűkössége is, ami a kisebb múzeumokat értelemszerűen készteti a gyakran cserélődő időszaki kiállítások szervezésére. Ennek során az eddigi székelyföldi hálózati együttműködés szinergiáját érdemes továbbra is kihasználni vándorkiállítások körbehordozásával. Turisztikai szempontból azonban a szervezett utak tervezésének időzítése nagyobb előretekintést feltételez, mint amit az időszaki kiállítások megnyitásának a meghirdetése szokott jelenteni. Az időszaki kiállításokra Székelyföldön esetlegesen lehet turistákra számítani, akkor is inkább egyéni vagy inkább 178 © www.kjnt.ro/szovegtar © www.kjnt.ro/szovegtar Múzeumok a székelyföldi turizmusban szakmai látogatókra. Az egyes városok, térségek kulturális (és természeti) örökségének a bemutatása az izgalmas, interaktív és látványos állandó kiállítások révén érheti el a turista-látogatók és főként az utazásszervezők ingerküszöbét. A látogatóbarát szempontok figyelembevétele és a marketingszemlélet érvényesítése a múzeumi menedzsment számára sem megkerülhető, igaz, hogy egyelőre még továbbra is érvényes, hogy a múzeum és turizmus kapcsolatának nagyobb lendülete az utazás-szervezők érdeklődésétől függ. Ha megvan az igény a kapcsolat-teremtésre, egyre inkább kirajzolódnak ennek egyre hatékonyabb útjai is. Kezdetnek az sem fölösleges, ha a múzeumi láthatóság jelenlegi állapotait vetjük alá kritikus értékelésnek. Szakirodalom Ásványi Katalin – Fehér Zsuzsanna – Jászberényi Melinda 2020 Fenntartható múzeumok – a múzeumok szerepvállalásának jövője. In: Ercsey Ida (szerk.): Marketing a digitalizáció korában. Az Egyesület a Marketing Oktatásáért és Kutatásáért XXVI. Országos konferenciájának előadásai. Széchenyi István Egyetem, Győr, 201–212. Barbócz Zsolt 2020 The Branding Power of Szeklerland. Online Place Branding Tendencies and Identity-Forming Efforts in Szeklerland. Acta Universitatis Sapientiae, Communicatio 7. 123–136. Bereczki Ibolya – Nagy Magdolna – Szu Annamária (szerk.) 2019 Szolgáltató múzeum. (Múzeumi iránytű, 19.) Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ, Szentendre. Berényi Marianna 2021 Online szálakkal összevarva – múzeumi közösségek a világhálón. Tudásmenedzsment. 22. (2. különszám) 165–188. Biró A. Zoltán 2022 Székelyföldi térség – vidékkutatási kihívás. Észak-magyarországi Stratégiai Füzetek. 19. (2) 5–18. Bodnár Dorottya 2019 Múzeumi látogatói élmény. Turizmus Bulletin. 18 (3) 38–51. Bodnár Dorottya – Jászberényi Melinda – Ásványi Katalin 2018 Az új muzeológia megjelenése a budapesti múzeumokban. Turizmus Bulletin 17. (1-2) 45–55. Boér Hunor 2007 A Székely Nemzeti Múzeum a magyar tudomány és közművelődés történetében 1875–2000. Doktori értekezés. ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola Művelődéstörténeti Program, Budapest. 179 Horváth Alpár Dimény-Haszmann Orsolya 2022 VirtuÁLátogatás. Múzeumi gyakorlatok járványidőben. In: Jakab Albert Zsolt – Vajda András (szerk.): Járvány-lét-helyzetek. A Covid19-világjárvány hatása a mindennapokra és a társadalomkutatásra. Kriza János Néprajzi Társaság – Néprajzi Múzeum, Kolozsvár–Budapest, 205–232. Dominek Dalma Lilla 2020 Flow, avagy játékos kommunikáció a múzeumokban. Az élménycentrikus és az információcentrikus tárlatvezetés megítélése és lehetősége két hazai múzeumban. Belvedere Meridionale, Szeged. Elekes Tibor 2011 Székelyföld közigazgatási-földrajzi változásai a 13. századtól napjainkig. Földrajzi Közlemények. 135 (4) 415–429. Elekes, Tibor – Szilágyi, Ferenc 2020 Administrative, spatial and demographic changes in Székelyland since the Treaty of Trianon to the present day. Regional Statistics 10. (1) 120–132. Farkas Endre 2022 Ingyenesen látogatható vasárnap az egy éves Székely Határőr Emlékközpont. Maszol. 2002. aug. 10. (Elérhetőség: https://maszol.ro/kultura/Egyeve-nyitotta-meg-kapuit-a-Szekely-Hataror-Emlekkozpont; letöltés ideje: 2022. okt. 20.) Fehér Zuzsanna – Ásványi Katalin – Jászberényi Melinda 2021 Fenntartható múzeumok az európai régiókban. Észak-magyarországi Stratégiai Füzetek 13. (3) 92–102. Fejős Zoltán 2000 Múzeum, turizmus. A kulturális turizmus és reprezentáció rendszerei. In: Fejős Zoltán – Szijártó Zsolt (szerk.): Turizmus és kommunikáció. Tanulmányok. (Tabula könyvek, 1.) Néprajzi Múzeum – PTE Kommunikációs Tanszék, Budapest–Pécs, 236–252. Fejős Zoltán (szerk.) 1998 A turizmus mint kulturális rendszer. Tanulmányok. Néprajzi Múzeum, Budapest. 2011 Színre vitt helyek. Tanulmányok. (Tabula könyvek, 11.) Néprajzi Múzeum, Budapest. Fejős Zoltán – Szijártó Zsolt (szerk.) 2000 Turizmus és kommunikáció. Tanulmányok. (Tabula könyvek, 1.) Néprajzi Múzeum – PTE Kommunikációs Tanszék, Budapest–Pécs. 2003 Helye(in)k, tárgya(in)k, képe(in)k. A turizmus társadalomtudományos magyarázata. (Tabula könyvek, 5.) Néprajzi Múzeum, Budapest. 180 © www.kjnt.ro/szovegtar © www.kjnt.ro/szovegtar Múzeumok a székelyföldi turizmusban Gászné Bősz Bernadett – Schultz Éva 2021 Vármúzeumok a pandémia alatt és után – helyzetkép a kulturális turisztikai attrakciókról. Tudásmenedzsment 22. (2. különszám) 125–150. Gonda Tibor 2022 Turizmus és reziliencia. Turizmus Bulletin. 22. (2) 27–36. Havasi Bálint 2019 Múzeumi szolgáltatások a turizmus szolgálatában. In: Bereczki Ibolya – Nagy Magdolna – Szu Annamária (szerk.): Szolgáltató múzeum. (Múzeumi iránytű, 19.) Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ, Szentendre, 51–67. Horváth Alpár 2013 Turizmusfejlesztés Székelyföldön (Hargita megyei szemszögből). Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár. 2015 A nemzeti identitásturizmus kreativitásigénye. In: Rátz Tamara – Michalkó Gábor (szerk.): Kreativitás és innováció a turizmusban. (Turizmus Akadémia, 7.) Kodolányi János Főiskola – MTA CSFK Földrajztudományi Intézet – Magyar Földrajzi Társaság, Székesfehérvár–Budapest, 151–167. 2017 A bunkerek üzenete: a hadszínterek öröksége és a nemzeti identitás-turizmus kihívásai. In: Régi Tamás – Rátz Tamara – Michalkó Gábor (szerk.): Turizmus és transzformáció. (Turizmus Akadémia, 8.) Kodolányi János Főiskola – MTA CSFK Földrajztudományi Intézet – Magyar Földrajzi Társaság, Orosháza–Budapest, 53–77. 2018 Határhelyzetek és kulturális törésvonalak a turizmus szolgálatában. Gondolatok a szépvízi történeti kiállítás koncepciójához. In: Nagy József (szerk.): A határvédelem évszázadai Székelyföldön. Csíkszék és a Gyimesek vidéke. Szépvízért Egyesület, Szépvíz, 334–355. 2020a Turizmus – vonzerők és vendégforgalom. In: Benedek József (szerk.): Erdély. Tér, gazdaság és társadalom. Iskola Alapítvány Kiadó – Kolozsvári Egyetemi Kiadó, Kolozsvár, 421–445. 2020b Örökségvédelem és múzeumi attrakciófejlesztés a miklósvári Kálnoky-kastélyban. Turisztikai és Vidékfejlesztési Tanulmányok V. (4) 5–28. Horváth Alpár – Michalkó Gábor 2014 Az etnicitás turizmusföldrajzi értelmezése erdélyi példákon keresztül. Földrajzi Közlemények. 138. (2) 150–160. Horváth Alpár – Nagy Benedek 2021 „Nemesi turizmus” Háromszéken? Turisztikai és Vidékfejlesztési Tanulmányok. VI. (4) 28–50. Husz Mária 2007 Hét fejezet a kulturális örökségturizmusról. PTE Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar, Pécs. 181 Horváth Alpár ICOM/OECD 2019 Culture and Local Development: Maximising the Impact. A Guide for Local Governments, Communities and Museums. (OECD Local Economic and Employment Development /LEED/ Papers, No. 2019/07.) OECD Publishing, Paris. Irimiás, Anna – Mitev, Ariel – Michalkó, Gábor 2020 The multidimensional realities of mediatized places: the transformative role of the tour guides. Journal of Tourism and Cultural Change 19. (2) 1–15. Jakab Albert Zsolt – Vajda András 2018 Örökség: etnicitás, regionális identitás és territorialitás. In: Uők (szerk.): A néprajzi örökség új kontextusai. Funkció, használat, értelmezés. (Kriza Könyvek, 43.) Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 7–28. Jászberényi Melinda (szerk.) 2014 A kulturális turizmus sokszínűsége. Nemzeti Közszolgálati és Tankönyvkiadó, Budapest. Kárpáti Andrea – Vásárhelyi Tamás 2013 Kiállítási kommunikáció. Tudomány – kiállítás – kommunikáció. Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Budapest. Kemecsi Lajos 2017 Emlékezet és múzeum. In: Jakab Albert Zsolt – Vajda András (szerk.): Aranyhíd. Tanulmányok Keszeg Vilmos tiszteletére. Kriza János Néprajzi Társaság – BBTE Magyar Néprajzi és Antropológiai Intézet – Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 361–370. Kiss Tamás – Barna Gergő – Deák Attila 2013 Székelyföld turisztikai régió? Kérdőíves, fókuszcsoportos és statisztikai vizsgálat a székelyföldi turizmusról. Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár. Kovács Eszter 2022 Etnicitás az idegenvezetésben. Székelyföldi idegenvezetők narratívái. Regio 30. (2) 140–176. Markos-Kujbus Éva 2016 Az on-line szájreklám (elektronic word-of-mouth) jellemzői a marketingkommunikáció szempontjából. Vezetéstudomány. 47. (6) 52–63. McGhie, Henry A. 2019 Museums and the Sustainable Development Goals: a how-to guide for museums, galleries, the cultural sector and their partners. Curating Tomorrow, UK. Michalkó Gábor 2012 Turizmológia. Elméleti alapok. Akadémiai Kiadó, Budapest. 182 © www.kjnt.ro/szovegtar © www.kjnt.ro/szovegtar Múzeumok a székelyföldi turizmusban Miklósi-Sikes Csaba 2002 Múzeumok, gyűjtemények a Székelyföldön. Haáz Rezső Alapítvány, Székelyudvarhely–Sümeg. Nagy Benedek 2013 A turisztikai helymarketing a Székelyföldön. Az imázs és márkahasználat tudományos megalapozása. Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár. 2019a Tourism with no resources? Acta Universitatis Sapientiae, Economics and Business 7. 5–22. 2019b A turizmusmarketing online felületei Székelyföldön – összefüggések a valós tartalommal. Turisztikai és Vidékfejlesztési Tanulmányok IV. (3) 52–67. Nagy József (szerk.) 2018 A határvédelem évszázadai Székelyföldön. Csíkszék és a Gyimesek. Szépvízért Egyesület, Szépvíz. Pop, Izabela Luiza – Borza, Anca 2016 Factors Influencing Museum Sustainability and Indicators for Museum Sustainability Measurement. Sustainability 8. (1) 1–22. Pop, Izabela Luiza – Borza, Anca – Buiga, Anuta – Ighian, Diana – Toader, Rita 2019 Achieving Cultural Sustainability in Museums: A Step Toward Sustainable Development. Sustainability 11. (4) 1–22. Pozsony Ferenc 1998 Turizmus és népszokások. In: Fejős Zoltán (szerk.): A turizmus mint kulturális rendszer. Tanulmányok. Néprajzi Múzeum, Budapest, 125–129. 2012 Néphagyományok az Erdélybe irányuló turizmus szerkezetében. In: Landgraf Ildikó – Nagy Zoltán (szerk.): Az elkerülhetetlen. Vallásantropológiai tanulmányok Vargyas Gábor tiszteletére. MTA BTK Néprajztudományi Intézet – L’Harmattan – PTE Néprajz-Kulturális Antropológia Tanszék, Budapest, 667–679. Puczkó László – Rátz Tamara 2011 Az attrakciótól az élményig. A látogatómenedzsment módszerei. (Második, átdolgozott kiadás.) Akadémiai Kiadó, Budapest. Rátz, Tamara 2014 Crossdisciplinarity or Tourismology? The Scientific Identity of Tourism in Hungary. In: Butowski, L. (ed.): Searching for the Scientific Identity of Tourism Research. Warsaw School of Tourism and Hospitality Management, Warsaw, 35–57. Rátz, Tamara – Michalkó, Gábor – Keszeg, Réka 2020 Educational tourism and nation building: Cross-border school trips in the Carpathian Basin. Hungarian Geographical Bulletin, 69. (1) 57–71. 183 Horváth Alpár Schultz Éva – Somodi-Tóth Orsolya 2021 A magyarországi múzeumok, mint attrakciók a Tripadvisor belföldi látogatói véleményeinek tükrében a koronavírus idején. Turisztikai és Vidékfejlesztési Tanulmányok. VI. (4) 79–100. Sonkoly, Gábor – Vahtikari, Tanja 2018 Innovation in Cultural Heritage Research. For an Integrated European Research Policy. Publication Office of the European Union, Luxembourg. Székely Kinga Katalin – Biró A. Zoltán 2022 Rurális identitás – vállalkozók szemszögéből. Észak-magyarországi Stratégiai Füzetek. 19. (2) 54–66. Szu Annamária 2020 Szolgáltató múzeum és hálózatosodás, együttműködés. In: Bereczki Ibolya – Nagy Magdolna (szerk.): Érték, hatás, változás. Írások A mi múzeumunk kiemelt projekt eredményeiről. (Múzeumi iránytű, 29.) Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ, Szentendre, 47–70. Tóth-Batizán Emese Emőke 2020 A turisztikai piac szerkezete és etnikai turizmus Székelyföldön. PhD-értekezés. BCE Szociológia Doktori Iskola, Budapest. Tőkés Gyöngyvér Erika 2022 Az erdélyi magyar érdekeltségű múzeumok digitális kommunikációja a koronavírus-járvány idején. In: Jakab Albert Zsolt – Vajda András (szerk.): Járvány-lét-helyzetek. A Covid19-világjárvány hatása a mindennapokra és a társadalomkutatásra. Kriza János Néprajzi Társaság – Néprajzi Múzeum, Kolozsvár–Budapest, 171–187. Vajda András 2022 A Covid19-járvány hatása a székelyföldi múzeumi gyakorlatra és a digitalizációra. In: Jakab Albert Zsolt – Vajda András (szerk.): Járvány-lét-helyzetek. A Covid19-világjárvány hatása a mindennapokra és a társadalomkutatásra. Kriza János Néprajzi Társaság – Néprajzi Múzeum, Kolozsvár–Budapest, 233–268. Vofkori László 2007 Utazások Székelyföldön. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda. Waidacher, Friedrich 2011 Az általános muzeológia kézikönyve. Metamuzeológia, történeti muzeológia, elméleti muzeológia. ELTE BTK Művészettörténeti Intézet, Budapest. 184 © www.kjnt.ro/szovegtar © www.kjnt.ro/szovegtar Múzeumok a székelyföldi turizmusban Muzee în turismul din Ținutul Secuiesc Studiul abordează interpretarea muzeelor ca atracţii turistice într-un areal geografic conturat ca regiune istorico-culturală, denumită Ținutul Secuiesc. Se arată că performanţa turistică din judeţele Mureș, Harghita și Covasna nu se leagă neapărat de atractivitatea imaginii secuiești. Pe de altă parte entităţile muzeale în general au caracter secuiesc cu orientare lingvistică preponderent maghiară, chiar dacă nu toate dintre ele. Comparaţia statisticilor privind numărul de vizitatori și numărul înnoptărilor turiștilor în cele trei judeţe reflectă diferenţe teritoriale, dar și dinamica mai accentuată a turismului faţă de evoluţia numărului de vizitatori în muzee. Marketingul muzeelor poate fi îmbunătăţit, chiar dacă s-au constatat deja demersuri importante în acest sens. Muzeele apar și pe site-urile de promovare ale asociaţiilor de destinaţie turistică ale judeţelor. În unele cazuri datele de contact și modul de prezentare al colecţiilor și expoziţiilor sunt insuficiente. În studiu se accentuează necesitatea creării de parteneriate între muzee și actorii de pe piaţa turistică. Museums in the Tourism of Szeklerland The study presents the interpretation of museums as tourist attractions in a geographic area outlined as a historical-cultural region called Szeklerland (Ținutul Secuiesc). It is shown that the tourism performance in Mureș, Harghita and Covasna counties is not necessarily related to the attractiveness of the Szekler image. On the other hand, museum entities in general have a Szekler character with a predominantly Hungarian linguistic orientation, even if not all of them. Comparison of statistics regarding the number of visitors and the number of overnight stays of tourists in the three counties reflects territorial differences, but also the more pronounced dynamics of tourism compared to the evolution of the number of visitors to museums. Museum marketing can be improved, even if important steps have already been made in this regard. The museums also appear on the promotion sites of the tourist destination associations of the counties. In some cases the contact data and presentation of the collections and exhibitions are insufficient. The study emphasizes the need to create partnerships between museums and actors of the tourism market. 185