Papers by Ibolya Szamborovszkyné Nagy
Szamborovszkyné Nagy Ibolya, 2024
Narancsik Imre életútja és mártíromsága elvétve kerül csak a tudományos kutatások középpontjába,... more Narancsik Imre életútja és mártíromsága elvétve kerül csak a tudományos kutatások középpontjába, pedig közéleti tevékenysége – amit az 1944-es szovjet térhódításig végzett –, szinte páratlan, neve mégis kevéssé ismert fájdalmasan korai halála miatt. Célunk épp ebből eredeztetik: szisztematikusan és időrendben feltárni életútját – még ha vázlatosan is –, de végig vezetni lelkészi, közírói, lapszerkesztői és tudománytörténészi tevékenységét korabeli források és dokumentumok alapján.
Abstract: Imre Narancsik's life and martyrdom rarely become the focus of scholarly research, even though his public activities – conducted up until the Soviet occupation in 1944 – are almost unparalleled. His name, however, remains relatively unknown due to his painfully early death. Our goal is precisely derived from this: to systematically and chronologically uncover his life path – even if in outline – while thoroughly exploring his activities as a pastor, public writer, editor, and historian of science based on contemporary sources and documents.
Szamborovszky-Nagy Ibolya, 2024
The purpose of the article is to examine the public activities of Béla Gencsy in 1956 in chronolo... more The purpose of the article is to examine the public activities of Béla Gencsy in 1956 in chronological, cause-and-effect order and in context, at the same time to present his positional range of motion at that time-as the former bishop of the Transcarpathian Reformed Church-which could have determined his ambivalent decisions. There research methodology is based on a combination of general scientific, special-historical and interdisciplinary methods. Due to the current research on the topic and the formulated aspects, we conducted primary source exploration, which above all means the usage of archival documents. The scientific novelty of the work lies in the fact that based on documents of the time-based on the events of the period under discussion-we explore Béla Gencsy's role as a church leader and the areas of his activities in the year 1956. With the help of the archival materials at our disposal-beyond the dictated factocratic narrative of historical chronology-we took into account the guidelines of the former bishop's public actions and looked for their driving forces, which had not been examined in this context before us either in domestic or foreign historiography. Conclusions. It cannot be disputed in any way that after the defeat of the Hungarian revolution in 1956, the bishop Béla Gencsy wrote or signed the letter sent to the UN, in which he refuted the news about the deportation of the Hungarian insurgents to the Soviet Union. However, clear source evidence has not been found until today that whether he prepared the letter of his own accord, or whether he wrote or signed it on the instructions of the Soviet state security agencies. Attila Seres' statement is relevant to this issue, that it is not certain whether he could have done anything else in his position. It should also be noted that he never condemned the priests of the Hungarian Reformed Church who joined the revolution, or the statements of László Ravasz-the bishop of the Hungarian Reformed Church. On the other hand, it can also be ascertained that in the autumn and winter of 1956, he provided his ministers who were in Hungary during the revolution with the official background to the Religious Cult Affairs Council, and when they returned, he did not allow them into the state office until the Transcarpathian plenipotentiary representative ensured their impunity. In several cases, the revealed facts and events cast a different light on Gencsy himself and on the personality and judgment of the characters of the contemporary events.
Ukraïna. Kulʹturna spadŝina, nacìonalʹna svìdomìstʹ, derzavnìstʹ, Dec 31, 2022
It has been noted that the life and activities the former dean of the Bereg Diocese, senior (eld... more It has been noted that the life and activities the former dean of the Bereg Diocese, senior (elder, or regional representative of the Reformed Church) of the TransCarpathian Reformed Church Gyula Bary has not been the subject of any separate historical study research. The study reconstructs the chronology of the representative’s activities of the Reformed Church after the Soviet troops entered the region until his death. In it, the ambivalent and complex situation is described in which the denominations et the region – including the Reformed one – found themselves in the Soviet Union the annexation of Transcarpathia after. It was found that Gy. Bary’s actions primarily aimed to receive official registration and to ensure possibilities for the Reformed communities to continue praising to the Lord according to their own liturgy. It was claimed that the identified and interpreted sources showed the pragmatism of the senior’s actions, even sometimes according to his contemporaries – viewing from the outside – considered the motives of his actions incomprehensible. It was stated that although Gy. Bary, as the senior member of the Trans-Carpathian Reformed Church, was the head of the TRC only until the end of 1949. This was the period when it was decided whether the domination – which, within 90,000 members, was considered to be very small in the eyes of the Soviet power, – could keep its traditions or whether it would be merged into the Evangelical Christian-Baptist congregation, which had been already recognized in the Soviet Union. Conseqently, the survival of the TRC after 1944 was mainly due to Gy. Bary, the pastor of Velikiy Berehy, and dean of the Bereg Diocese, who represented stability in the post-war transitional period and who, in his pragmatic decisions and activities, kept the interests of the Reformed denomination in mind.
Szamborovszkyné Nagy Ibolya, 2024
In a Foreign World: Pastoral Activities of Gyula Bary, Dean of Bereg, in the
Period of Sovietiz... more In a Foreign World: Pastoral Activities of Gyula Bary, Dean of Bereg, in the
Period of Sovietization
Full historical research of Gyula Bary’s life path and activities after 1944 has not been done until today. He was the senior pastor and regional representative of the Transcarpathian Reformed Church (TRC), Dean of the Church County of Bereg. The study reconstructs the service of the former Reformed Church leader in chronological order, from the entry of the Soviet troops into Transcarpathia until Bary’s death. In the
course of this process, the study presents the ambivalent and complicated situation, in which the Reformed people of the region found themselves after the annexation of the territory to the Soviet Union. Gyula Bary was the head of the TRC only until the end of 1949. However, this was exactly the period when it was decided for the Reformed denomination, which was with its ninety thousand members very small from the perspective of the Soviet empire, whether they could remain with their traditions or they would possibly be merged and assimilated into the umbrella organization of the Evangelical Christian-Baptists, already recognized in the Soviet Union at that time. Therefore, the survival of the TRC after 1944 was largely due to the dean of Bereg, Gyula Bary who represented stability and traditions in the transitional period after
the war, and who took a pragmatic approach to his decisions and actions
in the interests of his Reformed Church.
Szamborovszkyné Nagy Ibolya, 2023
The period of the late Stalinism in the Soviet Union marks the years between 1944 and 1953 after ... more The period of the late Stalinism in the Soviet Union marks the years between 1944 and 1953 after the World War II. This was a (partially) ambivalent period, since after the World War II, the Stalinist leadership waited, because it was not clear how its relationship with its Western allies would continue to develop. In the domestic politics there were moderates who favored reforms, as well as conservatives who wanted to return to the 1930s. This phenomenon also appeared in the economy and in state management. This duality was also manifested in the territories newly annexed to the Soviet Union, since on the one hand they wanted to gain the trust of the people living there, on the other hand the intimidation of society was also a characteristic feature of the period. The aim of our study is to outline the directions of the church policy of the Soviet state in the period after the Second World War, as well as its observable characteristics. In the meantime, we discuss the changes in the ideological and political driving forces that influenced, modified and determined the attitude of the Soviet imperial bureaucracy towards the churches. In addition, we outline the radical ecclesiastical transformations that took place in the Transcarpathian region after 1944, which the Soviet power – that invaded the Carpathian basin mercilessly and in an undisguised manner – imposed on the historical churches found there. Finally we present the development of the life of the Reformed community in the region from its initial contact with the new state power to the end of Stalin’s dictatorship.
Новітня доба, 2022
The study aims at chronological and logical reconstruction of the situation the Transcarpathian R... more The study aims at chronological and logical reconstruction of the situation the Transcarpathian Reformed (Calvinists) and the Transcarpathian Reformed Church found themselves in the period after the Soviet troops entered the region until Stalin's death. It shows the ambivalent and at the same time chaotic situation the confession was in after the territory was annexed to the Soviet Union. Furthermore, it analyses the authorities' narrative on the issue in the local media of the time. The narrative was the new regime's political propaganda campaign that tried to legitimize its own ideology in the language of the region's Reformed. Research methodology is based on the analysis of little-known and unknown archive sources of the Synodal Archives of the Reformed Church of Hungary, State Archives of the Transcarpathian Region, Central State Archives of the Highest Bodies of Power and Administration of Ukraine, State Security Service of Ukraine Administration in the Transcarpathian region, as well as recollections of participants of those events and articles in the local media. The scientifi c novelty of the paper lies in the fact that in the Ukrainian ecclesiastical history researches the problem area of the Transcarpathian Reformed was studied in a rather partial, fragmented way, touching upon separate questions, not in a chronological order, though the history of the Protestants as a collective theme, or of the Baptists as the Protestant confession with the largest organization, acquired broad attention of the researchers. The research was guided by historical chronology and covered the evolution of the Soviet regime's anticlerical political propaganda campaign in the local media.
Ukraïna. Kulʹturna spadŝina, nacìonalʹna svìdomìstʹ, derzavnìstʹ, 2022
Проаналізовано й реконструйовано низку післявоєнних перехідних подій регіонального масштабу з пог... more Проаналізовано й реконструйовано низку післявоєнних перехідних подій регіонального масштабу з погляду окремої конфесії. Проаналізовано маловідомі й невідомі архівні джерела Архіву та Музею Закарпатської Реформатської Церкви, Державного архіву Закарпатської обл., Архіву Управління Служби безпеки України в Закарпатській обл., Центрального державного архіву вищих органів влади та управління України, Синодського архіву Угорської Реформатської Церкви, Дер- жавного архіву Російської Федерації. Зазначено, що наукова новизна роботи полягає у тому, що в українських до- слідженнях з історії Церкви проблематика історії закарпатських реформатів після 1944 р. вивчалася лише епізодично, мозаїчно, іноді дотично в контексті інших протестантських конфесій, інколи без дотримання хронологічних і причиново-на- слідкових зв’язків. Натомість загальній історії протестантів або ж історії баптистів як протестантської конфесії з найбільшою організаційною структурою приді- лено значну увагу. Акцентовано не так на фактографічному наративі історичної хронології, як на тематично орієнтованому розкритті матеріалу. Тему (структурні перетворення) розкрито у причиново-наслідковому контексті, тобто коли, чому і як змінили організаційну структуру реформатів, яка ґрунтувалася на традиційній автономності церковних громад, єрархічності. Підсумовано, що структурні перетворення, які пройшла Реформатська Церква між лютим 1946 р. і груднем 1949 р., стали своєрідним виявом процесу радяніза- ції. У наративному вимірі однозначно окреслено те, наскільки глибинні суспільні зміни відбулися в регіоні внаслідок радянської окупації Закарпаття у 1944 р. Ви- явлено, що ідеологічно відкрита атеїстична імперська держава безпосередньо після захоплення території вважала, що всі конфесії – після належних перетво- рень – зможе використовувати як ідеологічну опору власних інтересів. Також встановлено, що Реформатська Церква, яка ґрунтувалася на автономії церковних громад і синодально-пресвітерському принципі, ніяк не вкладалася в єрархічну систему мислення, однозначно притаманного для одноосібної диктатури, відтак виникла необхідність перетворити, надати потрібної форми церковній структурі реформатів. Констатовано, що для радянської імперської бюрократії моделлю для такого структурного перетворення стала добре їм знана і повністю зрозуміла Російська Православна Церква. Відтак розкрито процес трансформації церковної структури закарпатських реформатів за радянським зразком, унаслідок чого зникли церковні округи, пробсти, власне єпископ і церковна єпархія.
Acta Universitatis Sapientiae: European and Regional Studies, Nov 1, 2022
The present study examines the dilemma of the Calvinists living in Transcarpathia (which became p... more The present study examines the dilemma of the Calvinists living in Transcarpathia (which became part of the Soviet Union in 1946) that arose following its annexation to the Soviet Empire. The problem was caused by the fact that among the Protestant denominations in the Soviet Union in 1946-47, only Evangelical Christians-Baptists (ECB) had state registration, i.e. a legal operating licence. The study aims at revealing the dialectics of the dilemma arising among the Calvinists, according to which, in order to survive, they should either align with the ECB (i.e. imperial expectations) or, alternatively, even take the risk of termination and maintain their denominational separation. In addition, the research brings insights into how the choice of the Calvinists was influenced by the denominational autonomy and national traditions that had been enjoyed until then. The state authorities would have provided a chance for an easier and routine-like solution of the problem and classify the nearly 80,000 Reformed community members in Transcarpathia as ECB. However, the case generated an unexpected problem even in the Soviet bureaucratic system as the denominational affiliation was also linked to the issue of nationality. Therefore, at the state level, it was a problem of both a religious belief and national belonging. Likewise, the study highlights the extent to which the response of the religious minority in the present case was about religious affiliation and ethnicity. Finally, the present paper considers how the state's primary project had ultimately changed when exploring the dilemma and what conclusions and outcomes it entailed.
Szamborovszkyné Nagy Ibolya, 2023
Béla Gencsy was the head of the Transcarpathian Reformed Church for thirty years. Although four d... more Béla Gencsy was the head of the Transcarpathian Reformed Church for thirty years. Although four decades have passed since his death (1982), neither his activity as a church leader and as a minister, nor his life has been revealed up to now. This fact encouraged the author to investigate the main directions of Béla Gencsy’s activity as a church leader, based on the contemporary documents of his activity as a moderator, then as a dean and finally as a bishop. In addition, the author sought to go beyond the one-sided characterization made of him as a church leader and to show the contradictory mechanisms of the possibilities defined by the given era and space, that determined not only the church leader’s activity, but also that of the Reformed parishes in Transcarpathia. The present study covers the period between 1949 and 1978.
Because of the current state of research and the criteria set out, a primary source study was carried out based mostly on archival documents. The surviving contemporary documents revealed an ambivalent trajectory emerging from Béla Gencsy’s activity as a church leader. On the one hand, it is clear that he always and in any case wanted to observe and enforce the Soviet religious laws. On the other hand, his actions and reactions were steps taken in a give-and-take system, in return for which the bishop was granted the opportunity to raise and/or solve issues that had not been addressed before.
Szamborovszkyné Nagy Ibolya, 2023
A tanulmányban azt a dilemmába torkolló kérdést járjuk körül, amellyel a kárpátaljai reformátusok... more A tanulmányban azt a dilemmába torkolló kérdést járjuk körül, amellyel a kárpátaljai reformátusok szembesültek a Szovjetunióhoz történő csatolást követő 1946–47-es évben. Az alapproblémát az okozta, hogy a birodalommá vált Szovjetunióban a protestáns felekezetek közül ekkor csak az evangéliumi keresztény-baptisták (EKB) rendelkeztek legális működési engedéllyel. A szerző a reformátusok körében felmerülő dilemma dialektikáját kívánja feltárni, mely szerint két egymást kizáró lehetőségük közül kellett választaniuk: vagy beolvadnak az EKB szervezetébe, vagy ragaszkodnak felekezeti sajátosságaikhoz, s esetleg vállalják a megszűnés kockázatát. A bemutatás során az is láthatóvá válik, hogy a reformátusok választását hogyan befolyásolta az addig használatos felekezeti autonómia, valamint a nemzeti hagyományok. Az államhatalom lehetőséget biztosított a felmerülő nehézség rutinszerű megoldására, amely az EKB szervezetébe történő belépés volt. A reformátusok erre adott reakciói azonban váratlan problémát generáltak a szovjet bürokratikus rendszerben, mivel azok felekezeti hovatartozását összekapcsolták a nemzetiségük kérdésével. Így birodalmi szinten új helyzet és probléma konstruálódott. Arra is igyekszünk rávilágítani, hogy a vallási kisebbség válasza jelen esetben milyen mértékben volt a
felekezeti és/vagy az etnikai hovatartozás következménye. Bemutatjuk azt is, hogyan változott meg az állam elsődleges elképzelése a kérdéssel kapcsolatban a dilemma feltárása folyamán, majd annak eredménye milyen következtetéseket és eredményeket vont maga után.
Ukraïna. Kulʹturna spadŝina, nacìonalʹna svìdomìstʹ, derzavnìstʹ, 2022
Проаналізовано й реконструйовано низку післявоєнних перехідних подій регіонального масштабу з пог... more Проаналізовано й реконструйовано низку післявоєнних перехідних подій регіонального масштабу з погляду окремої конфесії. Проаналізовано маловідомі
Szamborovszkyné Nagy Ibolya, 2021
Beregszász városa kiemelkedő helyet foglalt el a mindenkori magyar állam északkeleti végein. A vá... more Beregszász városa kiemelkedő helyet foglalt el a mindenkori magyar állam északkeleti végein. A városka református gyülekezete, a korabeli írott források alapján, az egykori Bereg vármegyén belül a legelőször és a legegységesebben fogadta el a Kálvin nevével fémjelzett református irányvonalat. Így maga Beregszász városának (és környékének) gyülekezete több mint 400 éves múltra tekint vissza. E gazdag múltból merített jelen tanulmány, amely Beregszász helvét hitvallású református közössége templomának történetét vezeti végig lineáris módon, nem felejtkezve meg arról sem, hogy a reformáció előtt a településen nem pogányok, hanem római katolikusok éltek egykoron. A kutatás olyan elmúlt dolgokat, eseményeket hoz felszínre, amelyek feledésbe merültek, bár méltók arra, hogy a mindenkori utókor eszében tartsa, s erőt merítsen belőle. A tanulmány alapját korabeli írott források adják.
Szamborovszkyné Nagy Ibolya, 2022
Absztrakt. 1944 őszén háború utáni átmenetet éltek meg az akkor Kárpátalján élő refo-rmátusok, ak... more Absztrakt. 1944 őszén háború utáni átmenetet éltek meg az akkor Kárpátalján élő refo-rmátusok, akikkel az elsősorban orosz nyelven adminisztráló szovjet birodalomban nem igazán tudtak mit kezdeni, mert nem tudtak szót érteni velük, amelynek alapvető az volt oka, hogy mind magyarok voltak. 1946 januárjában, a Szovjetunióban újonnan létrehozott közigazgatási egységet már Zakarpatszkaja oblaszty (Закарпатская область), vagyis Kárpátontúli terület néven sorolták be az USZSZK-ba. Új nevének megfelelőjeként a helyi lelkészek egyházukat Kárpáti területi református egyetemes egyháznak nevezték, amely ugye nem valós magyar megfelelője a fenti terület szláv megnevezésének. Ez a nyelvi, fogalombéli elkülönülés valószínűleg az eltérő nézőpontok miatt alakulhatott ki, hisz a kijevi hivatalnok számára a vidék a Kárpátok hegységen túl helyezkedett el, míg a helybeliek nem nézhettek így saját lakóhelyükre. És ez a nyelvi megnemértés vagy másként értelmezés az egyházi élet szervezésében, tisztségviselőinek megnevezésében is számtalan esetben és helyen tetten érhető az egykori kútfőkben.
Jelen tanulmány a kárpátaljai reformátusok 1944 utáni történetének egy sajátos dimen-zióját tárja fel, s a vidéken történt impériumváltás okozta olyan nyelvi problémákra kon-centrált, amelyeket a Magyar Református Egyháztesttől való leválasztás, illetve az anya-nyelvi adminisztrációtól történt elválasztás generáltak. A téma feltárását a levéltárakban fennmaradt korabeli dokumentumok alapját végeztük, s a következő kérdésekre kerestük a válaszokat: okozott-e nyelvi problémát az új államhatalommal történő kapcsolatfelvétel? Megjelent-e ez a korabeli dokumentumok szövegében? Megosztotta-e magukat a reformá-tusokat a szláv (orosz, ukrán) nyelv tudása vagy nem tudása? Vizsgáltuk még azt is, hogy a fennmaradt írott textusokban milyen írásmódot használtak, milyen volt a terminológia-használatuk, megnyilvánult-e a földrajzi tér és topográfiai helyszínek nevének keveredése a szövegekben, okozott-e eltérő fogalmi értelmezést a magyar és az orosz/ukrán nyelven történő kommunikáció, esetleg a nyelvi másság magában hordozta-e a tartalmi értelem változását is?
Abstract. In the autumn of 1944, the Reformers living in Subcarpathia experienced a post-war transition. Since all the Reformers were Hungarians, the Russian-language administrative officials were unable to communicate with them and as a result, did not really know how to treat them. In January 1946, the newly created administrative unit was included in the USSR under the name of Zakarpatskaya Oblast (Закарпатская область), that is Transcarpathian region. The local pastors called their church the Carpathian Universal Reformed Church, which is not a Hungarian equivalent of the Slavic name of the aforementioned region. This linguistic and conceptual separation was probably due to different points of view, because the official in Kiev saw Transcarpathia as a territory located beyond the Carpathian Mountains. However, the locals could not treat their own place of residence in the same way. Thus, this language misunderstanding or misinterpret-tation may also be experienced in the organization of church life and the naming of its officials.
The present study reveals a specific aspect in the history of the Transcarpathian Reformers following the 1944 events. It focuses on the language problems generated by the separation from the Hungarian Reformed Church and changes in the use of the language of administration after Transcarpathia became part of a different empire. The study was conducted on the basis of contemporary documents preserved in the archives, and we sought answers to the following questions: Did establishment of contacts with the new state authorities cause language problems? Were they reflected in the contemporary documents? Did the knowledge or non-knowledge of the Slavic (Russian, Ukrainian) language cause any separation among the Reformers? We also examined the text of the surviving documents and the use of terminology. In particular, we were interested in whether place name uses were mixed up in the texts. Similarly, we investigated whether communication in Hungarian and Russian/Ukrainian caused different conceptual interpretations and whether the linguistic difference carried a change in the meaning of the content.
Contemporary era, 2022
The study aims at chronological and logical reconstruction of the situation the Transcarpathian R... more The study aims at chronological and logical reconstruction of the situation the Transcarpathian Reformed (Calvinists) and the Transcarpathian Reformed Church found themselves in the period after the Soviet troops entered the region until Stalin’s death. It shows the ambivalent and at the same time chaotic situation the confession was in after the territory was annexed to the Soviet Union. Furthermore, it analyses the authorities’ narrative on the issue in the local media of the time. The narrative was the new regime’s political propaganda campaign that tried to legitimize its own ideology in the language of the region’s Reformed. Research methodology is based on the analysis of little-known and unknown archive sources of the Synodal Archives of the Reformed Church of Hungary, State Archives of the Transcarpathian Region, Central State Archives of the Highest Bodies of Power and Administration of Ukraine, State Security Service of Ukraine Administration in the Transcarpathian region,...
Szamborovszkyné Nagy Ibolya, 2022
A magyar reformátusság történetének egy olyan sajátos aspektusát kutatjuk, amely területileg (Kár... more A magyar reformátusság történetének egy olyan sajátos aspektusát kutatjuk, amely területileg (Kárpátalja) és egyház-szerkezetileg (Kárpátaljai Református Egyház) a 20. században – bár kényszerűségből, a Kárpát-medencét ért többszörös területi szétszabdalás miatt – levált a mindenkori Magyar Református Egyházról. Arról, hogyan alakult ennek a maradék egyházszervezetnek és a kötelékébe tartozó közel százezer magyar reformátusnak a helyzete, még mindig nincs valós és teljes tudásunk, aminek elsődleges oka, hogy a témában eddig feltárt és ismert írott források száma elég alacsony. Jelen időben azt konstatálhatjuk, hogy az 1944–91 közötti időszakról kevés esettanulmány született. Ennek egyik oka egyértelmű a vidék periférikus helyzete, amely úgy a korabeli Szovjetunió (majd a jelenlegi Ukrajna), mint a magyar nemzet szállásterületének térképén egy kicsiny sáv csupán, s talán ezért kiszorult a kutatások fősodorából, ill. a korabeli források a lehető legnagyobb szétszórtságot mutatják úgy területi, mint nyelvi szempontból egyaránt, pedig az eddigi a feltérképező feltárások azt hozták felszínre, hogy a téma forrásbázisa mindemellett jelentős anyagmennyiséget mutat.
Szamborovszky-Nagy Ibolya, 2022
The study aims at chronological and logical reconstruction of the situation the Transcarpathian R... more The study aims at chronological and logical reconstruction of the situation the Transcarpathian Reformed (Calvinists) and the Transcarpathian Reformed Church found themselves in the period after the Soviet troops entered the region until Stalin’s death. It shows the ambivalent and at the same time chaotic situation the confession was in after the territory was annexed to the Soviet Union. Furthermore, it analyses the authorities’ narrative on the issue in the local media of the time. The narrative was the new regime’s political propaganda campaign that tried to legitimize its own ideology in the language of the region’s Reformed.
Самборовскі-Нодь Ібоя, 2022
Проаналізовано й реконструйовано низку післявоєнних перехідних подій регіонального масштабу з пог... more Проаналізовано й реконструйовано низку післявоєнних перехідних подій регіонального масштабу з погляду окремої конфесії. Зазначено, що наукова новизна роботи полягає у тому, що в українських дослідженнях з історії Церкви проблематика історії закарпатських реформатів після 1944 р. вивчалася лише епізодично, мозаїчно, іноді дотично в контексті інших протестантських конфесій, інколи без дотримання хронологічних і причиново-наслідкових зв’язків. Натомість загальній історії протестантів або ж історії баптистів як протестантської конфесії з найбільшою організаційною структурою приділено значну увагу. Акцентовано не так на фактографічному наративі історичної хронології, як на тематично орієнтованому розкритті матеріалу. Тему (структурні перетворення) розкрито у причиново-наслідковому контексті, тобто коли, чому і
як змінили організаційну структуру реформатів, яка ґрунтувалася на традиційній автономності церковних громад, єрархічності. Підсумовано, що структурні перетворення, які пройшла Реформатська Церква між лютим 1946 р. і груднем 1949 р., стали своєрідним виявом процесу радянізації. У наративному вимірі однозначно окреслено те, наскільки глибинні суспільні зміни відбулися в регіоні внаслідок радянської окупації Закарпаття у 1944 р. Виявлено, що ідеологічно відкрита атеїстична імперська держава безпосередньо після захоплення території вважала, що всі конфесії – після належних перетворень – зможе використовувати як ідеологічну опору власних інтересів. Також встановлено, що Реформатська Церква, яка ґрунтувалася на автономії церковних громад і синодально-пресвітерському принципі, ніяк не вкладалася в єрархічну систему мислення, однозначно притаманного для одноосібної диктатури, відтак виникла необхідність перетворити, надати потрібної форми церковній структурі
Acta Universitatis Sapientiae, European and Regional Studies, 2022
The present study examines the dilemma of the Calvinists living in Transcarpathia (which became p... more The present study examines the dilemma of the Calvinists living in Transcarpathia (which became part of the Soviet Union in 1946) that arose following its annexation to the Soviet Empire. The problem was caused by the fact that among the Protestant denominations in the Soviet Union in 1946-47, only Evangelical Christians-Baptists (ECB) had state registration, i.e. a legal operating licence. The study aims at revealing the dialectics of the dilemma arising among the Calvinists, according to which, in order to survive, they should either align with the ECB (i.e. imperial expectations) or, alternatively, even take the risk of termination and maintain their denominational separation. In addition, the research brings insights into how the choice of the Calvinists was influenced by the denominational autonomy and national traditions that had been enjoyed until then. The state authorities would have provided a chance for an easier and routine-like solution of the problem and classify the nearly 80,000 Reformed community members in Transcarpathia as ECB. However, the case generated an unexpected problem even in the Soviet bureaucratic system as the denominational affiliation was also linked to the issue of nationality. Therefore, at the state level, it was a problem of both a religious belief and national belonging. Likewise, the study highlights the extent to which the response of the religious minority in the present case was about religious affiliation and ethnicity. Finally, the present paper considers how the state’s primary project had ultimately changed when exploring the dilemma and what conclusions and outcomes it entailed.
Szamborovszkyné Nagy Ibolya, 2022
The period from January 1946 to December 1949 was the post-World War II transitional period for t... more The period from January 1946 to December 1949 was the post-World War II transitional period for the Transcarpathian Reformed Church. In these four years, the notion of Reformation based on the Synod-Presbyterian principle (which had not been well known in the Soviet imperial bureaucracy until then) changed several times. At the beginning of 1946, Reformed people were considered enemies and the president of the Council for the Affairs of Religious Cults in Kiev stated: “the followers of the Reformed Church used to serve in the Hungarian army during the war; thus, their organizations cannot be registered by the state authority”. In response to this statement, the official attitude changed a month later since the Reformed pastors made a declaration at their meeting in Munkács, in which they stated that all Reformed pastors were obliged to obey the higher powers, whom God had ordained, and that they recognized the Soviet government as legitimate over them. Moreover, the officials overlooked and from the background even advocated the possibility of their joining the Russian Union of Evangelical Christians-Baptists. However, during the negotiations, the Soviet state security authorities subjected the Reformed pastors to scrutiny and realized that they had better treat them as a separate denomination, so that they could at least keep an eye on their activities. Thus, in the second half of 1948, two-thirds of the Reformed congregations were officially authorised to operate. In the end, the deliberately unregistered parishes were expected to decline and give up their activities, as eight of their pastors had been arrested and convicted of anti-Soviet activity. Finally, at the end of 1949 – after having abolished the sessions, the presbyteries, and the titles of chief elder, dean and bishop – all registered communities were placed under the authority of a church administrator, the moderator. In this way, the Reformed church organization was transformed into the Soviet model, i.e., it was now (from the point of view of the bureaucracy) structured according to the state hierarchy.
Egy háború utáni átmenettörténet regionális vetülete sajátos felekezeti olvasatban – ezt jelenti az alábbi, tartalmában egyháztörténeti tanulmány. Az a strukturális átalakítás, amelyen a református egyházi szervezet 1946 februárja és 1949 decembere között átesett a szovjetesítés megnyilvánulásának sajátos terepe volt, belőle egyértelműen kirajzolódik a kép, hogy Kárpátalja 1944-es szovjet megszállása milyen mélyreható változásokat indított el a vidéken. Az ideológiája szerint nyíltan ateista állam közvetlenül a terület bekebelezése után még úgy vélte, hogy kellő átalakítást követően fel tudja használni majd a különböző felekezeteket saját érdekeinek elérésére. Ám az egyházközségek autonómiájára épülő, zsinat-presbiteri elv szerint építkező reformátusság semmilyen megközelítés felől sem illett az egyszemélyi diktatúra egyértelműen hierarchikus gondolkodási rendszerébe. Ezért át kellett alakítani, formára igazítani annak egyházszerkezetét. Az átformálásra a szovjet birodalmi bürokrácia számára az általa már ismert Orosz Ortodox Egyház volt a modell. Alábbi írásból a kárpátaljai református egyházszervezet szovjet mintára történő transzformásának folyamata rajzolódik ki, melynek végére eltűntek az egyházmegyék, az esperesek, a püspök és az egyházkerület is.
Szamborovszkyné Nagy Ibolya, 2022
Az egykori mezőváros, Nagybereg múltja (akár az a képletes állatorvosi ló) magán viseli a kárpáta... more Az egykori mezőváros, Nagybereg múltja (akár az a képletes állatorvosi ló) magán viseli a kárpátaljai magyar lakosság 1944 utáni történtének minden sajátosságát, ugyanakkor a település olyan rendhagyó események színtere is volt, amelyek máshol nem fordultak elő. Az új vezetés a falut a szovjet rezsim kirakattelepülésévé akarta tenni , amelynek az lett a következménye, hogy minden tervet normán felül, minden parancsot idő előtt teljesítettek. Ezek az intézkedések észrevehetők és megfigyelhetők a település új gazdáinak egyházellenes magatartásában is. Az új "gazdák" pedig kivétel nélkül homo novusok voltak, mivel többségük nem nagyberegi származású volt, hanem a szovjet hadseregben jelentek meg a faluban. A hatalomhoz való teljes igazodás hevében gyakran túllőttek a célon, mint például amikor megtiltották a harangozást, vagy a hitoktatás már azelőtt, hogy erről az állami határozat megszületett volna. A tanulmány mikrotörténeti szinten mutatja be Kárpátalja szovjetesítésének folyamatát a nagyberegi református egyházközség szemszögéből nézve.
Uploads
Papers by Ibolya Szamborovszkyné Nagy
Abstract: Imre Narancsik's life and martyrdom rarely become the focus of scholarly research, even though his public activities – conducted up until the Soviet occupation in 1944 – are almost unparalleled. His name, however, remains relatively unknown due to his painfully early death. Our goal is precisely derived from this: to systematically and chronologically uncover his life path – even if in outline – while thoroughly exploring his activities as a pastor, public writer, editor, and historian of science based on contemporary sources and documents.
Period of Sovietization
Full historical research of Gyula Bary’s life path and activities after 1944 has not been done until today. He was the senior pastor and regional representative of the Transcarpathian Reformed Church (TRC), Dean of the Church County of Bereg. The study reconstructs the service of the former Reformed Church leader in chronological order, from the entry of the Soviet troops into Transcarpathia until Bary’s death. In the
course of this process, the study presents the ambivalent and complicated situation, in which the Reformed people of the region found themselves after the annexation of the territory to the Soviet Union. Gyula Bary was the head of the TRC only until the end of 1949. However, this was exactly the period when it was decided for the Reformed denomination, which was with its ninety thousand members very small from the perspective of the Soviet empire, whether they could remain with their traditions or they would possibly be merged and assimilated into the umbrella organization of the Evangelical Christian-Baptists, already recognized in the Soviet Union at that time. Therefore, the survival of the TRC after 1944 was largely due to the dean of Bereg, Gyula Bary who represented stability and traditions in the transitional period after
the war, and who took a pragmatic approach to his decisions and actions
in the interests of his Reformed Church.
Because of the current state of research and the criteria set out, a primary source study was carried out based mostly on archival documents. The surviving contemporary documents revealed an ambivalent trajectory emerging from Béla Gencsy’s activity as a church leader. On the one hand, it is clear that he always and in any case wanted to observe and enforce the Soviet religious laws. On the other hand, his actions and reactions were steps taken in a give-and-take system, in return for which the bishop was granted the opportunity to raise and/or solve issues that had not been addressed before.
felekezeti és/vagy az etnikai hovatartozás következménye. Bemutatjuk azt is, hogyan változott meg az állam elsődleges elképzelése a kérdéssel kapcsolatban a dilemma feltárása folyamán, majd annak eredménye milyen következtetéseket és eredményeket vont maga után.
Jelen tanulmány a kárpátaljai reformátusok 1944 utáni történetének egy sajátos dimen-zióját tárja fel, s a vidéken történt impériumváltás okozta olyan nyelvi problémákra kon-centrált, amelyeket a Magyar Református Egyháztesttől való leválasztás, illetve az anya-nyelvi adminisztrációtól történt elválasztás generáltak. A téma feltárását a levéltárakban fennmaradt korabeli dokumentumok alapját végeztük, s a következő kérdésekre kerestük a válaszokat: okozott-e nyelvi problémát az új államhatalommal történő kapcsolatfelvétel? Megjelent-e ez a korabeli dokumentumok szövegében? Megosztotta-e magukat a reformá-tusokat a szláv (orosz, ukrán) nyelv tudása vagy nem tudása? Vizsgáltuk még azt is, hogy a fennmaradt írott textusokban milyen írásmódot használtak, milyen volt a terminológia-használatuk, megnyilvánult-e a földrajzi tér és topográfiai helyszínek nevének keveredése a szövegekben, okozott-e eltérő fogalmi értelmezést a magyar és az orosz/ukrán nyelven történő kommunikáció, esetleg a nyelvi másság magában hordozta-e a tartalmi értelem változását is?
Abstract. In the autumn of 1944, the Reformers living in Subcarpathia experienced a post-war transition. Since all the Reformers were Hungarians, the Russian-language administrative officials were unable to communicate with them and as a result, did not really know how to treat them. In January 1946, the newly created administrative unit was included in the USSR under the name of Zakarpatskaya Oblast (Закарпатская область), that is Transcarpathian region. The local pastors called their church the Carpathian Universal Reformed Church, which is not a Hungarian equivalent of the Slavic name of the aforementioned region. This linguistic and conceptual separation was probably due to different points of view, because the official in Kiev saw Transcarpathia as a territory located beyond the Carpathian Mountains. However, the locals could not treat their own place of residence in the same way. Thus, this language misunderstanding or misinterpret-tation may also be experienced in the organization of church life and the naming of its officials.
The present study reveals a specific aspect in the history of the Transcarpathian Reformers following the 1944 events. It focuses on the language problems generated by the separation from the Hungarian Reformed Church and changes in the use of the language of administration after Transcarpathia became part of a different empire. The study was conducted on the basis of contemporary documents preserved in the archives, and we sought answers to the following questions: Did establishment of contacts with the new state authorities cause language problems? Were they reflected in the contemporary documents? Did the knowledge or non-knowledge of the Slavic (Russian, Ukrainian) language cause any separation among the Reformers? We also examined the text of the surviving documents and the use of terminology. In particular, we were interested in whether place name uses were mixed up in the texts. Similarly, we investigated whether communication in Hungarian and Russian/Ukrainian caused different conceptual interpretations and whether the linguistic difference carried a change in the meaning of the content.
як змінили організаційну структуру реформатів, яка ґрунтувалася на традиційній автономності церковних громад, єрархічності. Підсумовано, що структурні перетворення, які пройшла Реформатська Церква між лютим 1946 р. і груднем 1949 р., стали своєрідним виявом процесу радянізації. У наративному вимірі однозначно окреслено те, наскільки глибинні суспільні зміни відбулися в регіоні внаслідок радянської окупації Закарпаття у 1944 р. Виявлено, що ідеологічно відкрита атеїстична імперська держава безпосередньо після захоплення території вважала, що всі конфесії – після належних перетворень – зможе використовувати як ідеологічну опору власних інтересів. Також встановлено, що Реформатська Церква, яка ґрунтувалася на автономії церковних громад і синодально-пресвітерському принципі, ніяк не вкладалася в єрархічну систему мислення, однозначно притаманного для одноосібної диктатури, відтак виникла необхідність перетворити, надати потрібної форми церковній структурі
Egy háború utáni átmenettörténet regionális vetülete sajátos felekezeti olvasatban – ezt jelenti az alábbi, tartalmában egyháztörténeti tanulmány. Az a strukturális átalakítás, amelyen a református egyházi szervezet 1946 februárja és 1949 decembere között átesett a szovjetesítés megnyilvánulásának sajátos terepe volt, belőle egyértelműen kirajzolódik a kép, hogy Kárpátalja 1944-es szovjet megszállása milyen mélyreható változásokat indított el a vidéken. Az ideológiája szerint nyíltan ateista állam közvetlenül a terület bekebelezése után még úgy vélte, hogy kellő átalakítást követően fel tudja használni majd a különböző felekezeteket saját érdekeinek elérésére. Ám az egyházközségek autonómiájára épülő, zsinat-presbiteri elv szerint építkező reformátusság semmilyen megközelítés felől sem illett az egyszemélyi diktatúra egyértelműen hierarchikus gondolkodási rendszerébe. Ezért át kellett alakítani, formára igazítani annak egyházszerkezetét. Az átformálásra a szovjet birodalmi bürokrácia számára az általa már ismert Orosz Ortodox Egyház volt a modell. Alábbi írásból a kárpátaljai református egyházszervezet szovjet mintára történő transzformásának folyamata rajzolódik ki, melynek végére eltűntek az egyházmegyék, az esperesek, a püspök és az egyházkerület is.
Abstract: Imre Narancsik's life and martyrdom rarely become the focus of scholarly research, even though his public activities – conducted up until the Soviet occupation in 1944 – are almost unparalleled. His name, however, remains relatively unknown due to his painfully early death. Our goal is precisely derived from this: to systematically and chronologically uncover his life path – even if in outline – while thoroughly exploring his activities as a pastor, public writer, editor, and historian of science based on contemporary sources and documents.
Period of Sovietization
Full historical research of Gyula Bary’s life path and activities after 1944 has not been done until today. He was the senior pastor and regional representative of the Transcarpathian Reformed Church (TRC), Dean of the Church County of Bereg. The study reconstructs the service of the former Reformed Church leader in chronological order, from the entry of the Soviet troops into Transcarpathia until Bary’s death. In the
course of this process, the study presents the ambivalent and complicated situation, in which the Reformed people of the region found themselves after the annexation of the territory to the Soviet Union. Gyula Bary was the head of the TRC only until the end of 1949. However, this was exactly the period when it was decided for the Reformed denomination, which was with its ninety thousand members very small from the perspective of the Soviet empire, whether they could remain with their traditions or they would possibly be merged and assimilated into the umbrella organization of the Evangelical Christian-Baptists, already recognized in the Soviet Union at that time. Therefore, the survival of the TRC after 1944 was largely due to the dean of Bereg, Gyula Bary who represented stability and traditions in the transitional period after
the war, and who took a pragmatic approach to his decisions and actions
in the interests of his Reformed Church.
Because of the current state of research and the criteria set out, a primary source study was carried out based mostly on archival documents. The surviving contemporary documents revealed an ambivalent trajectory emerging from Béla Gencsy’s activity as a church leader. On the one hand, it is clear that he always and in any case wanted to observe and enforce the Soviet religious laws. On the other hand, his actions and reactions were steps taken in a give-and-take system, in return for which the bishop was granted the opportunity to raise and/or solve issues that had not been addressed before.
felekezeti és/vagy az etnikai hovatartozás következménye. Bemutatjuk azt is, hogyan változott meg az állam elsődleges elképzelése a kérdéssel kapcsolatban a dilemma feltárása folyamán, majd annak eredménye milyen következtetéseket és eredményeket vont maga után.
Jelen tanulmány a kárpátaljai reformátusok 1944 utáni történetének egy sajátos dimen-zióját tárja fel, s a vidéken történt impériumváltás okozta olyan nyelvi problémákra kon-centrált, amelyeket a Magyar Református Egyháztesttől való leválasztás, illetve az anya-nyelvi adminisztrációtól történt elválasztás generáltak. A téma feltárását a levéltárakban fennmaradt korabeli dokumentumok alapját végeztük, s a következő kérdésekre kerestük a válaszokat: okozott-e nyelvi problémát az új államhatalommal történő kapcsolatfelvétel? Megjelent-e ez a korabeli dokumentumok szövegében? Megosztotta-e magukat a reformá-tusokat a szláv (orosz, ukrán) nyelv tudása vagy nem tudása? Vizsgáltuk még azt is, hogy a fennmaradt írott textusokban milyen írásmódot használtak, milyen volt a terminológia-használatuk, megnyilvánult-e a földrajzi tér és topográfiai helyszínek nevének keveredése a szövegekben, okozott-e eltérő fogalmi értelmezést a magyar és az orosz/ukrán nyelven történő kommunikáció, esetleg a nyelvi másság magában hordozta-e a tartalmi értelem változását is?
Abstract. In the autumn of 1944, the Reformers living in Subcarpathia experienced a post-war transition. Since all the Reformers were Hungarians, the Russian-language administrative officials were unable to communicate with them and as a result, did not really know how to treat them. In January 1946, the newly created administrative unit was included in the USSR under the name of Zakarpatskaya Oblast (Закарпатская область), that is Transcarpathian region. The local pastors called their church the Carpathian Universal Reformed Church, which is not a Hungarian equivalent of the Slavic name of the aforementioned region. This linguistic and conceptual separation was probably due to different points of view, because the official in Kiev saw Transcarpathia as a territory located beyond the Carpathian Mountains. However, the locals could not treat their own place of residence in the same way. Thus, this language misunderstanding or misinterpret-tation may also be experienced in the organization of church life and the naming of its officials.
The present study reveals a specific aspect in the history of the Transcarpathian Reformers following the 1944 events. It focuses on the language problems generated by the separation from the Hungarian Reformed Church and changes in the use of the language of administration after Transcarpathia became part of a different empire. The study was conducted on the basis of contemporary documents preserved in the archives, and we sought answers to the following questions: Did establishment of contacts with the new state authorities cause language problems? Were they reflected in the contemporary documents? Did the knowledge or non-knowledge of the Slavic (Russian, Ukrainian) language cause any separation among the Reformers? We also examined the text of the surviving documents and the use of terminology. In particular, we were interested in whether place name uses were mixed up in the texts. Similarly, we investigated whether communication in Hungarian and Russian/Ukrainian caused different conceptual interpretations and whether the linguistic difference carried a change in the meaning of the content.
як змінили організаційну структуру реформатів, яка ґрунтувалася на традиційній автономності церковних громад, єрархічності. Підсумовано, що структурні перетворення, які пройшла Реформатська Церква між лютим 1946 р. і груднем 1949 р., стали своєрідним виявом процесу радянізації. У наративному вимірі однозначно окреслено те, наскільки глибинні суспільні зміни відбулися в регіоні внаслідок радянської окупації Закарпаття у 1944 р. Виявлено, що ідеологічно відкрита атеїстична імперська держава безпосередньо після захоплення території вважала, що всі конфесії – після належних перетворень – зможе використовувати як ідеологічну опору власних інтересів. Також встановлено, що Реформатська Церква, яка ґрунтувалася на автономії церковних громад і синодально-пресвітерському принципі, ніяк не вкладалася в єрархічну систему мислення, однозначно притаманного для одноосібної диктатури, відтак виникла необхідність перетворити, надати потрібної форми церковній структурі
Egy háború utáni átmenettörténet regionális vetülete sajátos felekezeti olvasatban – ezt jelenti az alábbi, tartalmában egyháztörténeti tanulmány. Az a strukturális átalakítás, amelyen a református egyházi szervezet 1946 februárja és 1949 decembere között átesett a szovjetesítés megnyilvánulásának sajátos terepe volt, belőle egyértelműen kirajzolódik a kép, hogy Kárpátalja 1944-es szovjet megszállása milyen mélyreható változásokat indított el a vidéken. Az ideológiája szerint nyíltan ateista állam közvetlenül a terület bekebelezése után még úgy vélte, hogy kellő átalakítást követően fel tudja használni majd a különböző felekezeteket saját érdekeinek elérésére. Ám az egyházközségek autonómiájára épülő, zsinat-presbiteri elv szerint építkező reformátusság semmilyen megközelítés felől sem illett az egyszemélyi diktatúra egyértelműen hierarchikus gondolkodási rendszerébe. Ezért át kellett alakítani, formára igazítani annak egyházszerkezetét. Az átformálásra a szovjet birodalmi bürokrácia számára az általa már ismert Orosz Ortodox Egyház volt a modell. Alábbi írásból a kárpátaljai református egyházszervezet szovjet mintára történő transzformásának folyamata rajzolódik ki, melynek végére eltűntek az egyházmegyék, az esperesek, a püspök és az egyházkerület is.