The essay reads Zsigmond Kemény’s Ködképek a kedély láthatárán through theoretical insights provi... more The essay reads Zsigmond Kemény’s Ködképek a kedély láthatárán through theoretical insights provided by psychoanalysis, gender studies and deconstruction. The first part of the text is devoted to an analysis of narrative roles from the perspective of political power; observing how the friendship of Várhelyi and Cecil - the protagonists of the story -, seems to escape such power structures; at the same time, it represents the woman as an enigma and metaphorizes her soul as a fragment. The second part of the essay rereads Cecil’s tale of Ameline with the use of conventions and textual constructions found in (female) gothic genre concluding with some thoughts about how these two seemingly diverging sets of questions are intimately related to each other.The essay reads Zsigmond Kemény’s Ködképek a kedély láthatárán through theoretical insights provided by psychoanalysis, gender studies and deconstruction. The first part of the text is devoted to an analysis of narrative roles from the p...
Mind a medialitás-, mind az adaptációelméletekben többször fogalmazódott meg az a premissza, hogy... more Mind a medialitás-, mind az adaptációelméletekben többször fogalmazódott meg az a premissza, hogy az irodalom és a film médiumai alapvetően összemérhetetlenek, még annak ellenére is, hogy mindkét művészi kifejezési forma sokat merített a másikból több mint egy évszázados közös történetük során. Például közismert Friedrich Kittlernek az a nézete, hogy manapság "az irodalom egyedüli komolyan veendő modern kritériuma annak strukturális megfilmesíthetetlensége", 1 vagy sok posztstrukturalista és dekonstruktív gondolkodó-Roland Barthes, Michel Foucault, J. Hillis Miller, vagy W. J. T. Mitchell-ír arról, hogy a nyelv és a kép lefordíthatatlan egymásra, hangsúlyozva az ut pictura poesis évezredes elvének megszakadását. Voltaképpen ez a problémakör eredményezi az adaptációelmélet paradoxonát: sokan állítják, hogy a szavak és a képek, azaz az irodalom és a film, lefordíthatatlanok egymásra, másrészt
The essay reads Zsigmond Kemény’s Ködképek a kedély láthatárán through theoretical insights provi... more The essay reads Zsigmond Kemény’s Ködképek a kedély láthatárán through theoretical insights provided by psychoanalysis, gender studies and deconstruction. The first part of the text is devoted to an analysis of narrative roles from the perspective of political power; observing how the friendship of Várhelyi and Cecil - the protagonists of the story -, seems to escape such power structures; at the same time, it represents the woman as an enigma and metaphorizes her soul as a fragment. The second part of the essay rereads Cecil’s tale of Ameline with the use of conventions and textual constructions found in (female) gothic genre concluding with some thoughts about how these two seemingly diverging sets of questions are intimately related to each other.
Én Somogyi Gyula teljes felelősségem tudatában kijelentem, hogy a benyújtott értekezés a szerzõi ... more Én Somogyi Gyula teljes felelősségem tudatában kijelentem, hogy a benyújtott értekezés a szerzõi jog nemzetközi normáinak tiszteletben tartásával készült. Jelen értekezést korábban más intézményben nem nyújtottam be és azt nem utasították el.
Freud a következőket írja A kísértetiesről szóló esszéjében, amikor a szó német jelentésmezőjének... more Freud a következőket írja A kísértetiesről szóló esszéjében, amikor a szó német jelentésmezőjének áttekintése során rábukkan Schelling definíciójára, amely a kísérteties [unheimlich] fogalmát a titokkal hozza kapcsolatba: "kísérteties mindaz, ami titok, tehát rejtettnek kellett volna maradnia, mégis föltárult" (Freud, 1919, 251.). Ebben az értelemben a pszichoanalízis maga is kísérteties tudomány lesz, hiszen olyan tartalmakat hoz felszínre, amelyeket a tudat elfojtott, vagy kizárt az elméből. Jelen írásban is a titok és a kísérteties kapcsolatát fogom vizsgálni Tim Burton Álmosvölgy című filmje , valamint a cselekmény vázát adó történet, Washington Irving Az Álmosvölgy legendája című novellája (1820) alapján. Tézisem szerint Burton filmje egy gótikus-ödipális filmnarratívába, egy (freudi-lacani) allegóriába oltja be Irving ironikus-szatirikus elbeszélését. De mielőtt ennek bővebb kifejtésére rátérnék, érdemes néhány szót szólni az amerikai szerzőről és művéről is. Washington Irving irodalomtörténeti jelentőségét általában abban szokták megjelölni, hogy ő volt az első amerikai szerző, aki korában nemzetközi ismertségre tett szert: humorral átitatott művei jelentősen hatottak Charles Dickens vagy Mark Twain munkáira. Irving a 19. század eleji íróés költőgenerációval azon munkálkodott, hogy létrehozzon egy immár valóban amerikainak mondható irodalmat (Országh és Virágos, 1997, 44.; Virágos, 2003, 44.; Bollobás, 2005, 72.). Ennek az írói munkának egyik gyöngyszeme Az Álmosvölgy legendája című elbeszélés, amely megszületése óta az amerikai irodalom egyik klasszikusa lett, s számos alkalommal állították színpadra, vitték filmvászonra (Odell és Le Blanc, 2005, 111.; Page, 2006, 381.). A legenda szerint a történet Dietrich Knickerbocker, Irving komikus történész-alteregójának tollából származik, s a 19. század elején még hosszú történelemmel kevéssé rendelkező Amerikának egy olyan részére fordítja a figyelmét, amely szorosan kapcsolódik az óvilághoz: a hollandus telepesek lakta Álmosvölgyre. A legenda szerint ez egy elbűvölt-elátkozott hely, amely felvonultatja a gótikus-fantasztikus irodalom jellegzetes vonásait (Bollobás, 2005, 73.): a lakosok babonásak, a szellemek pedig szinte mindennapi jelenségnek számítanak. A hely legfontosabb kísértete a német folklórkincsből származó fej nélküli Lovas, "egy lóháton nyargaló kísértet, melynek nincs feje. Egyesek szerint egy hesseni huszár szelleme, kinek a fejét a forradalmi háború valamelyik névtelen csatájában ágyúgolyó tépte le" (Irving, 1820, 28.). Mindezek alapján ennek az alaknak a legendája nemcsak a folklórhoz, vagy a gótikus hagyományhoz kötődik, hanem a történelemhez is, hiszen állítólag a lovas részt vett, és elesett az amerikai Függetlenségi Háborúban (amely, mint tudjuk, a brit korona, azaz az Apa Törvénye elleni háború volt). Zsoldosként a brit korona mellett harcoló Lovas alakjában tehát a történelem és a politika viharai által kevéssé érintett vidéken (Ruland és Bradbury, 1991, 102.) IMÁGÓ BUDAPEST ONLINE Az Imágó Egyesület online folyóirata Imágó online. Kiadás dátuma: 2015. 11. 21. www.imagoegyesulet.hu[email protected] ex libris: Somogyi Gyula Az Imágó Egyesület online folyóirata Imágó online. Kiadás dátuma: 2015. 11. 21. www.imagoegyesulet.hu[email protected] ex libris: Somogyi Gyula Tanulmány a közelmúlt feldolgozatlan történelmének kísérteties visszatérését is láthatjuk. A történet főhőse (antihőse?) egy hórihorgas tanító, Ichabod Crane, aki kívülállókéntbetolakodóként (Bercovitch, 1995, 629.) -csöppen bele a hollandus közösség életébe. A humoros jellemzés szerint Crane étvágya az ételek, a legendák és a gótikus történetek terén páratlan. Nagyétkű főhősünk szájában gyakorta összefut a nyál a fiatal Katrina Van Tassel bájainak és gazdagságának láttán is, s célul tűzi ki, hogy harcba száll a fiatal hölgy kegyeiért. Az elbeszélés azonban szentimentális történet helyett inkább vígeposzra emlékeztet, annak minden rekvizitumával együtt, hiszen Ichabod szerelmi afférja azzal zárul, hogy vélhetően riválisa, Brom Van Brunt (Csontos Brom) a fej nélküli Lovas legendáját kihasználva elkergeti a környékről. A lezárás azonban nyitva hagyja Crane tanító sorsát. Egyesek szerint a lovas vitte el, mások szerint elmenekült, és ügyvéd vagy politikus lett, egy harmadik változatban pedig még azóta is kísérti az iskola egyre romosabb épületét.
szövegei gyakran álltak a kritikai viták homlokterében, különösen Az ellopott levél (1844) címû n... more szövegei gyakran álltak a kritikai viták homlokterében, különösen Az ellopott levél (1844) címû novella váltott ki komoly hatástörténetet. Poe francia recepciója már a kezdetektõl rendkívül termékeny szempontokkal gazdagította a szakirodalmat, hiszen Charles Baudelaire-tõl indul az a hagyomány, amely késõbb Jacques Lacan és Jacques Derrida vitájában érte el a csúcspontját (EISEMANN 1999, 5; KALMÁR 1999, 181). A "francia" megközelítések elsõsorban a novellák nyelvi és lelki dinamikáját vizsgálták, gyakran figyelmen kívül hagyva így a történeti kontextusukat. Ez a fajta dekontextualizáció bizonyos szempontból indokolt is volt, ugyanis sok kritikus vádolta meg Poe-t azzal, hogy történeteiben teljesen elszakadt attól a társadalomtól és kultúrától, amelyben írt és alkotott. Ennek ellenére a Shawn Rosenheim és Stephen Rachman által szerkesztett The American Face of Edgar Allan Poe címû könyvben helyet kapó tanulmányok éppen arra hívják fel a figyelmünket, hogy "fel kell ismernünk, hogy Poe legextravagánsabb irodalmi lépései általában a polgárháború elõtti Amerika kulturális és politikai környezetén alapultak" (ROSENHEIM-RACHMAN 1995, xi). A szerkesztõk szerint a "francia" vagy "ellopott" 1 Poe mellett tehát észre kell vennünk a szerzõ "amerikai arcát" is ahhoz, hogy kiegyensúlyozott képet kaphassunk a tevékenységérõl.
The essay reads Zsigmond Kemény’s Ködképek a kedély láthatárán through theoretical insights provi... more The essay reads Zsigmond Kemény’s Ködképek a kedély láthatárán through theoretical insights provided by psychoanalysis, gender studies and deconstruction. The first part of the text is devoted to an analysis of narrative roles from the perspective of political power; observing how the friendship of Várhelyi and Cecil - the protagonists of the story -, seems to escape such power structures; at the same time, it represents the woman as an enigma and metaphorizes her soul as a fragment. The second part of the essay rereads Cecil’s tale of Ameline with the use of conventions and textual constructions found in (female) gothic genre concluding with some thoughts about how these two seemingly diverging sets of questions are intimately related to each other.The essay reads Zsigmond Kemény’s Ködképek a kedély láthatárán through theoretical insights provided by psychoanalysis, gender studies and deconstruction. The first part of the text is devoted to an analysis of narrative roles from the p...
Mind a medialitás-, mind az adaptációelméletekben többször fogalmazódott meg az a premissza, hogy... more Mind a medialitás-, mind az adaptációelméletekben többször fogalmazódott meg az a premissza, hogy az irodalom és a film médiumai alapvetően összemérhetetlenek, még annak ellenére is, hogy mindkét művészi kifejezési forma sokat merített a másikból több mint egy évszázados közös történetük során. Például közismert Friedrich Kittlernek az a nézete, hogy manapság "az irodalom egyedüli komolyan veendő modern kritériuma annak strukturális megfilmesíthetetlensége", 1 vagy sok posztstrukturalista és dekonstruktív gondolkodó-Roland Barthes, Michel Foucault, J. Hillis Miller, vagy W. J. T. Mitchell-ír arról, hogy a nyelv és a kép lefordíthatatlan egymásra, hangsúlyozva az ut pictura poesis évezredes elvének megszakadását. Voltaképpen ez a problémakör eredményezi az adaptációelmélet paradoxonát: sokan állítják, hogy a szavak és a képek, azaz az irodalom és a film, lefordíthatatlanok egymásra, másrészt
The essay reads Zsigmond Kemény’s Ködképek a kedély láthatárán through theoretical insights provi... more The essay reads Zsigmond Kemény’s Ködképek a kedély láthatárán through theoretical insights provided by psychoanalysis, gender studies and deconstruction. The first part of the text is devoted to an analysis of narrative roles from the perspective of political power; observing how the friendship of Várhelyi and Cecil - the protagonists of the story -, seems to escape such power structures; at the same time, it represents the woman as an enigma and metaphorizes her soul as a fragment. The second part of the essay rereads Cecil’s tale of Ameline with the use of conventions and textual constructions found in (female) gothic genre concluding with some thoughts about how these two seemingly diverging sets of questions are intimately related to each other.
Én Somogyi Gyula teljes felelősségem tudatában kijelentem, hogy a benyújtott értekezés a szerzõi ... more Én Somogyi Gyula teljes felelősségem tudatában kijelentem, hogy a benyújtott értekezés a szerzõi jog nemzetközi normáinak tiszteletben tartásával készült. Jelen értekezést korábban más intézményben nem nyújtottam be és azt nem utasították el.
Freud a következőket írja A kísértetiesről szóló esszéjében, amikor a szó német jelentésmezőjének... more Freud a következőket írja A kísértetiesről szóló esszéjében, amikor a szó német jelentésmezőjének áttekintése során rábukkan Schelling definíciójára, amely a kísérteties [unheimlich] fogalmát a titokkal hozza kapcsolatba: "kísérteties mindaz, ami titok, tehát rejtettnek kellett volna maradnia, mégis föltárult" (Freud, 1919, 251.). Ebben az értelemben a pszichoanalízis maga is kísérteties tudomány lesz, hiszen olyan tartalmakat hoz felszínre, amelyeket a tudat elfojtott, vagy kizárt az elméből. Jelen írásban is a titok és a kísérteties kapcsolatát fogom vizsgálni Tim Burton Álmosvölgy című filmje , valamint a cselekmény vázát adó történet, Washington Irving Az Álmosvölgy legendája című novellája (1820) alapján. Tézisem szerint Burton filmje egy gótikus-ödipális filmnarratívába, egy (freudi-lacani) allegóriába oltja be Irving ironikus-szatirikus elbeszélését. De mielőtt ennek bővebb kifejtésére rátérnék, érdemes néhány szót szólni az amerikai szerzőről és művéről is. Washington Irving irodalomtörténeti jelentőségét általában abban szokták megjelölni, hogy ő volt az első amerikai szerző, aki korában nemzetközi ismertségre tett szert: humorral átitatott művei jelentősen hatottak Charles Dickens vagy Mark Twain munkáira. Irving a 19. század eleji íróés költőgenerációval azon munkálkodott, hogy létrehozzon egy immár valóban amerikainak mondható irodalmat (Országh és Virágos, 1997, 44.; Virágos, 2003, 44.; Bollobás, 2005, 72.). Ennek az írói munkának egyik gyöngyszeme Az Álmosvölgy legendája című elbeszélés, amely megszületése óta az amerikai irodalom egyik klasszikusa lett, s számos alkalommal állították színpadra, vitték filmvászonra (Odell és Le Blanc, 2005, 111.; Page, 2006, 381.). A legenda szerint a történet Dietrich Knickerbocker, Irving komikus történész-alteregójának tollából származik, s a 19. század elején még hosszú történelemmel kevéssé rendelkező Amerikának egy olyan részére fordítja a figyelmét, amely szorosan kapcsolódik az óvilághoz: a hollandus telepesek lakta Álmosvölgyre. A legenda szerint ez egy elbűvölt-elátkozott hely, amely felvonultatja a gótikus-fantasztikus irodalom jellegzetes vonásait (Bollobás, 2005, 73.): a lakosok babonásak, a szellemek pedig szinte mindennapi jelenségnek számítanak. A hely legfontosabb kísértete a német folklórkincsből származó fej nélküli Lovas, "egy lóháton nyargaló kísértet, melynek nincs feje. Egyesek szerint egy hesseni huszár szelleme, kinek a fejét a forradalmi háború valamelyik névtelen csatájában ágyúgolyó tépte le" (Irving, 1820, 28.). Mindezek alapján ennek az alaknak a legendája nemcsak a folklórhoz, vagy a gótikus hagyományhoz kötődik, hanem a történelemhez is, hiszen állítólag a lovas részt vett, és elesett az amerikai Függetlenségi Háborúban (amely, mint tudjuk, a brit korona, azaz az Apa Törvénye elleni háború volt). Zsoldosként a brit korona mellett harcoló Lovas alakjában tehát a történelem és a politika viharai által kevéssé érintett vidéken (Ruland és Bradbury, 1991, 102.) IMÁGÓ BUDAPEST ONLINE Az Imágó Egyesület online folyóirata Imágó online. Kiadás dátuma: 2015. 11. 21. www.imagoegyesulet.hu[email protected] ex libris: Somogyi Gyula Az Imágó Egyesület online folyóirata Imágó online. Kiadás dátuma: 2015. 11. 21. www.imagoegyesulet.hu[email protected] ex libris: Somogyi Gyula Tanulmány a közelmúlt feldolgozatlan történelmének kísérteties visszatérését is láthatjuk. A történet főhőse (antihőse?) egy hórihorgas tanító, Ichabod Crane, aki kívülállókéntbetolakodóként (Bercovitch, 1995, 629.) -csöppen bele a hollandus közösség életébe. A humoros jellemzés szerint Crane étvágya az ételek, a legendák és a gótikus történetek terén páratlan. Nagyétkű főhősünk szájában gyakorta összefut a nyál a fiatal Katrina Van Tassel bájainak és gazdagságának láttán is, s célul tűzi ki, hogy harcba száll a fiatal hölgy kegyeiért. Az elbeszélés azonban szentimentális történet helyett inkább vígeposzra emlékeztet, annak minden rekvizitumával együtt, hiszen Ichabod szerelmi afférja azzal zárul, hogy vélhetően riválisa, Brom Van Brunt (Csontos Brom) a fej nélküli Lovas legendáját kihasználva elkergeti a környékről. A lezárás azonban nyitva hagyja Crane tanító sorsát. Egyesek szerint a lovas vitte el, mások szerint elmenekült, és ügyvéd vagy politikus lett, egy harmadik változatban pedig még azóta is kísérti az iskola egyre romosabb épületét.
szövegei gyakran álltak a kritikai viták homlokterében, különösen Az ellopott levél (1844) címû n... more szövegei gyakran álltak a kritikai viták homlokterében, különösen Az ellopott levél (1844) címû novella váltott ki komoly hatástörténetet. Poe francia recepciója már a kezdetektõl rendkívül termékeny szempontokkal gazdagította a szakirodalmat, hiszen Charles Baudelaire-tõl indul az a hagyomány, amely késõbb Jacques Lacan és Jacques Derrida vitájában érte el a csúcspontját (EISEMANN 1999, 5; KALMÁR 1999, 181). A "francia" megközelítések elsõsorban a novellák nyelvi és lelki dinamikáját vizsgálták, gyakran figyelmen kívül hagyva így a történeti kontextusukat. Ez a fajta dekontextualizáció bizonyos szempontból indokolt is volt, ugyanis sok kritikus vádolta meg Poe-t azzal, hogy történeteiben teljesen elszakadt attól a társadalomtól és kultúrától, amelyben írt és alkotott. Ennek ellenére a Shawn Rosenheim és Stephen Rachman által szerkesztett The American Face of Edgar Allan Poe címû könyvben helyet kapó tanulmányok éppen arra hívják fel a figyelmünket, hogy "fel kell ismernünk, hogy Poe legextravagánsabb irodalmi lépései általában a polgárháború elõtti Amerika kulturális és politikai környezetén alapultak" (ROSENHEIM-RACHMAN 1995, xi). A szerkesztõk szerint a "francia" vagy "ellopott" 1 Poe mellett tehát észre kell vennünk a szerzõ "amerikai arcát" is ahhoz, hogy kiegyensúlyozott képet kaphassunk a tevékenységérõl.
Uploads
Papers by Gyula Somogyi