Kalózos szülinapi buli

Ebben az évben sokáig húzódott Tamás szülinapi bulijának megtartása.  Most vasárnap (már februárban!) végre összejött.
Szóval megfogadtuk, a hetediket már nyáron, hét és feledikként ünnepeljük, hogy ne legyen ilyen bizonytalan a dátum. Így végre kerti partizhatunk is egyben...
Sok ötletet felhasználtam a http://kitti-szonja.blog.hu és http://szisziszulinap.blog.hu oldalakról, hálás köszönet az ötletekért. (Kattints ide: kalóz party játékok - kitti-szonja, kincskeresős szülinap - kitti-szonja, kalóz-party - szisziszulinap)
A téma adta a meghívó kinézetét is: kinyitható kártya borítójára Tamás mindenkinek különböző kalózkodással kapcsolatos képet rajzolt, a belső rész egyik oldalára kis térképrészletet nyomtattam, ami alá egy kincsesládát rajzolt, amit szaggatott vonallal a házunkat jelölő ponthoz berajzolt piros x-hez kötött. A belső rész másik oldalán a következő szöveg állt:

A dekoráció egyszerű volt:
vettem egy kivágólap nevezetű kis lap csomagot (négyzet alakú színes lapok, néhány 10 ft-ért), négyfelé vágtam őket, egy néhány évvel ezelőtt kinyomtatott játék lapocskáit ráragasztottam egy kis darab kétoldalú ragasztóval, majd 2 perc alatt fűzérré varrtam őket.

 Az étkezőszekrény üvegajtajára a vásárolt filléres kalózkard-szemkötő csomagok csomagolásáról kivágott kalózhajókat ragasztottam:

Tamás kitalálta, hogy készít egy speciális Jolly Rogers rajzot szakácssapkával és kanállal, villával, ezt raktuk a kajás asztal fölé:

 A nappali egyszerű cérnára felfűzött lufikból álló girland díszítést kapott:

 A gyerekszoba magasított ágyára apa és fia árbócot és abroszból készített vitorlát épített:

 A vitorlára neten talált kép alapján kivágott mosolyfej kalóz jel került:

 A kaja szintén egyszerű volt: érkezéskor ropiperec, kölesgolyó, halacska snack, aszalt gyümölcs, az egyik meghívott barát anyukája által készített finom sajtos rúd, és egy egyébként meglévő kincsesládában tálalt pénzérme méretű citromos keksz (recept innen) várta őket.

 "Rendes ételnek" hot dog muffint sütöttem virslis, kolbászos és sajtos verzióban (ötlet innen) mellé mustár, majonéz és ketchup, de ez csak kevés gyereknek jött be, a legtöbbjének a muffin sütit jelentett, így ez a virslis verzió fura reakciókat váltott ki...
A programot rögtön kiszúrták a falon (és persze számon is kértek, amikor nem tartottam a sorrendet :-)  ).

Első programként kalózzá varázsoltuk őket: varrtam egyszerű kalózkendőket (7x85 piros csík és  kb.40x40 cm fekete anyag összevarva, rajta egy fehér folttal, a rajzoláshoz), ezt textilfilccel/alkoholos filccel egyedivé tehették, kaptak egyszerű műanyag szemkötőt, kardot, aki kért kapott lemosható tetoválásokat, arcfestést. Fekete gumiszalagból övet kötöttem a derekukra, hogy a kardot legyen hová tenni.

 Közben megettük a tortát:

Kekszgolyó alapanyagból készítettem, cukorfondant-nal vontam be (recept innen), a foga fogsor alakú gumicukor megszabadítva a rózsaszín ínyrésztől.

(Az ötlet a nővéremtől származik, a hatodik szülinapra fantasztikus pókember fejet készítettek a lányaival hasonló módon).

Közben spontán megtámadták a kiskalózok a felnőtt szekciót, mi egy idő után aztán megadtuk magunkat, fogságba kerültünk, még őrséget is szerveztek (váltva!), hogy nehogy megszökjünk.

Persze a kalózzá változás után még mindig nem győztek meg a kalóz mivoltukról, ezért 4 próbának vetettem alá őket (ötlet innen):
1. próba: 5 fekvőtámasz
2. próba: kötélen sétálni tele pohár vízzel, amiben égő mécses van (ötlet innen)
3. próba: kértem, hogy mindenki készítsen nekem hajót, lehet építőjátékokból építeni, vagy rajzolni vagy ahogy kedvük tartja bármiből.
Készült egy jáva hajó, egy kétéltű lego és több rajz:

4. próba: zsinórra fűzött lufikat kellett egyenként kipukkasztani, ezekben konfetti (ötlet innen), és egy-egy szám volt. Ezzel egyben sorszámot kapott mindenki a következő kincskereséshez. (Egyébként lógó lufikat nem is olyan egyszerű műanyag kalózkarddal kidurrantani, végül általában olló volt a megoldás, persze így is élvezték).
A próbák során bebizonyították, hogy ők igazi kalózok, így kezdődhetett a kincskeresés (ötlet innen):
Amíg én az előző éjjel kalózkendő varrással bíbelődtem, addig életem párja rejtekhelyekre utaló rajzokat készített, amit aztán sorszámozott borítékokba tettünk:

Úgy rejtettük el a borítékokat, hogy megtalálva mindig a következő boríték helyét mutassa, majd végül az utolsó rejtekhelyre (nálunk is mosógép, mivel kicsi volt az esélye, hogy korábban a bulizás hevében odatévedjenek) került a kincs.
Készítettem egy térképet is, hogy belenézhessenek, ha elakadnak hol, melyik helyiségben lehet egy-egy bútordarab illetve az abban rejtőző boríték:

Ezt ügyesen használták is, olyan bútoroknál, ami több helyiségben is előfordulhat (pl. szék) azonnal mentek a falra kirakott térképhez, és keresték melyik szobában lesz.
A kincskeresés nehezítésére lekapcsoltuk a villanyokat, a gyerekek elemlámpát/fejlámpát vettek magukhoz.
A szülinapos kapott egy 1.számú borítékot és az ő vezényletével megkeresték borítékban talált rajzolt bútordarabot, és az abban elrejtett újabb borítékot. A borítékot mindig annak a vezényletével keresték meg, illetve az bontotta ki, aki a lufidurrantás során az adott sorszámot találta. Így mindenki sorra került, nemcsak a hevesebb vérmérsékletűek. Végül a mosógépben találtak egy táskában egy halom papírzsákot,  amiket a gyerek névével, ovis jelével láttam el.Ez volt a KINCS.

Kibontás után...

A tasak tartalma két nagy üveggolyó, egy tengeri térképmintás kaleidoszkóp (Tamás Rumini rajóngóként rögtön látószelencének keresztelte el), egy kis csoki, egy kalózmintás lemosható tetoválás, egy habmatrica volt.

A kincskeresést egy kalózbál követte: apa és fia által közösen összeválogatott 15-20 percnyi zenére ropták, végefelé már csak fetrengtek, elemlámpákkal fokozták a dizsi hangulatot.

A bulit végül pinjata ütlegeléssel zártuk. Víz-liszt 2:1 arányú keverékéből és újságpapírból léggömbre az ünnepelttel papírmasét készítettünk (3 rétegben), krepp papírból és szalvétából csíkokat vágtam, ráragaszgattam, ugyanezekből kapott szemet, szemkötőt, orrot, szájat, szakállat és bajuszt, megtöltöttem édességgel és halálfejes lufikkal, majd krepp papírból kendőt kötöttem a fejére. A hinta állványára aggattuk fel.

Kissé csapzottan, már szétverés és kibelezés után