Grove monográfiák. Szerk. Stanley Sadie), 48. 3 "A fônemesség meghatározó szerepet játszott Bécsb... more Grove monográfiák. Szerk. Stanley Sadie), 48. 3 "A fônemesség meghatározó szerepet játszott Bécsben […]. Ez húsz hercegi, hetven grófi családot és további hatvan, 'freiherr' címet viselô bárót jelentett. […] Mindenki ismert mindenkit, és a tagok körön belül házasodtak. […] Beethoven patrónusainak esetében például ez a következôképp nézett ki: Franz Lobkowitz herceg, aki Maria Karoline zu Schwarzenberg hercegnôt vette feleségül, anyai ágon rokonságban állt az Ulfeldekkel. Az egyik unokahúga (Maria Wilhelmine von Ulfeld grófnô) Franz Joseph Thun grófhoz ment feleségül és több lánya is született. Közülük az egyik, Maria Christiane von Thun grófnô Karl von Lichnowsky herceg felesége lett, egy másik pedig, Maria Elisabeth von Thun →
Értelmezések és félreértelmezések a népzenekutatásban* A zenei értelmezések legszerteágazóbb terü... more Értelmezések és félreértelmezések a népzenekutatásban* A zenei értelmezések legszerteágazóbb területét a viszonylag zárt, hagyományos kultúrában élő közösségek használati zenéjének, az írásnélküliségben, szájhagyományosan létező és továbböröklődő népzenéknek a kutatása jelenti. Sokszor már maga a gyűjtés is előzetes értelmezési folyamat eredménye, és ahogy Bartók 1935-ben Miért és hogyan gyűjtsünk népzenét című tanulmányában kifejtette, több tudományág együttes használata, ismerete vezethet csak szakmailag, tudományosan megalapozott eredményre, azaz a népzenegyűjtőnek valóságos polihisztornak kell lennie. Hiszen az ideális népzenegyűjtő valóságos polihisztor kell hogy legyen. Nyelvi és fonetikai tudásra van szüksége, hogy a tájkiejtés legapróbb árnyalatait észrevehesse és lejegyezhesse; koreográfusnak kell lennie, hogy a népi zene és tánc közötti kapcsolatokat pontosan leírhassa; általános folklór-ismeretek teszik csak lehetővé, hogy a gyűjtő a népzene és a népszokások összefüggését a legapróbb részletekig megállapíthassa; szociológusnak kell lennie, hogy a falu kollektív életét meg-megzavaró változásoknak a népzenére gyakorolt hatását ellenőrizni tudja. Ha végső következtetéseket akar levonni, történeti, elsősorban településtörténeti ismeretekre van szüksége; ha más nyelvű népek népzenei anyagát akarja összehasonlítani a maga országbelijével, idegen nyelveket kell megtanulnia. És mindezen felül elengedhetetlen követelmény, hogy jó hallású, jó megfigyelésű zenész legyen. 1
Igazi, teljes kép a 18. századi kottás forrásokról és a magyar zenei hagyományról Szerző: Richter... more Igazi, teljes kép a 18. századi kottás forrásokról és a magyar zenei hagyományról Szerző: Richter Pál Lapszám: 2017 május Kevés olyan szereplőjét tudjuk említeni az európai, a nyugati világ zenetörténetének, aki hosszú távra érvényesen, időt állóan jelölte ki közössége zenei boldogulásának útját az elvégzendő feladatokkal együtt. Jószerével lehet, hogy csak Kodályt, aki életfilozófiaként vallotta és hirdette: "Zene nélkül lehet élni, de nem érdemes". Víziójában a társadalom lehető legszélesebb körében a zene a mindennapi létezés része, éltető eleme, amely már önmagában segíti a társadalmi jó megerősödését, felszínre kerülését erkölcsi, esztétikai és művészi értelemben egyaránt. A társadalmi etika részeként értelmezte és kezelte a zenei műveltséget. Kodály komplex programjából nemzetközi szinten csak a zenepedagógiai koncepció, a művészetre, zenére nevelés vált széles körben ismertté: a zenész, kutató és pedagógus hármasságából csak az utóbbi kapta meg az elmúlt ötven évben nagyjából folyamatosan és egyenletesen az őt megillető figyelmet, és került a zenei és társadalmi köztudatban megérdemelt helyére. A 2017-re meghirdetett emlékév egyik nem titkolt célja, hogy a komponista, a zenekutatói életmű legalább akkora ismertségre tegyen szert, mint a pedagógusi, és Kodály életműve a zeneszerző zseni, a tudós és a tanár egységében és teljességében legyen része végérvényesen a nemzetközi zenei közbeszédnek is. Hiszen a sokszor emlegetett "módszer"-t nem elkülönítve, nem kizárólag a zeneoktatás kontextusában kell értelmeznünk és látnunk, hanem a teljes kodályi programon belül, párhuzamban a zenetörténeti és népzenei kutatásokkal, valamint a zenei törekvésekkel, a jellegzetesen magyar zeneművészet megteremtésének ideológiai céljával.
Válogatni kell a javából és valamilyen zenei feldolgozással közelebb vinni a közönség ízléséhez. ... more Válogatni kell a javából és valamilyen zenei feldolgozással közelebb vinni a közönség ízléséhez. Kell rá a ruha, ha már behozzuk a mezôrôl a városba. 1 De rögtön hangsúlyozták a maguk szerepét is, amely viszont a dallamok megharmonizálását jelentette: De városi öltözetben félszeg, szorongó. Úgy kell rászabni a köntöst, hogy el ne akassza a lélekzetét. Akár énekkarra, akár zongorára dolgozzuk, a kíséret mindig csak az elveszett mezôt és falut igyekezze pótolni. A dallamok hitelességében pedig a népszerû kiadás se maradjon el a teljes [értsd tudományos közreadás] mögött. * A Kodály Zoltán születésének 135. és halálának 50. évfordulójára rendezett konferencián, április 27én a Zenetudományi Intézetben elhangzott elôadás írott változata. A szerzô az MTA BTK Zenetudományi Intézet kutatója. Az 1., 2., 4. és 6. kottát az Editio Musica Budapest, a 2., 3. és 5. kottát az Universal Edition szíves engedélyével közöljük.
A magyar népzenekutatás "quattourvirátusa"-Pávai István rendezte évfordulós kiállítások katalógus... more A magyar népzenekutatás "quattourvirátusa"-Pávai István rendezte évfordulós kiállítások katalógusai a Hagyományok Háza kiadásában Népzenekutatásunk "aranykorának" négy legfontosabb szereploje-kutatói színrelépésük szerinti idorendben: Vikár Béla, Kodály Zoltán, Bartók Béla és Lajtha László-a magyar népzenei hagyomány feltárásának fobb irányait is kijelölte, amelyek mind a mai napig alapvetoen befolyásolják a tudományág arculatát, életét. Vikár a folklórjelenségek komplex módon történo megközelítésével, Kodály a történeti források bevonásával, Bartók a szomszéd népek parasztzenéjének kutatásával, az etnikumok közötti hatások vizsgálatával, míg Lajtha a gazdag hangszeres tradíciók felfedezésével hosszú idore meghatározták a magyar népzenekutatás nagy témáit. Ha összeadjuk teljesítményüket, akkor mennyiségileg, idotartamban nagyjából az elmúlt több mint száz év gyujtéseinek mintegy ötödét kapjuk, de ha a magyar zenei hagyományról tagoltsága, stílusai, zenei jellemzoi tekintetében alkotott képre vagyunk kíváncsiak, akkor munkásságuk jelenlegi ismereteinknek már háromnegyedét tartalmazza. Éppen ezért volt indokolt, szakmailag megalapozott kezdeményezés a Hagyományok Háza részérol, hogy Pávai István, a Lajtha László Folklórdokumentációs Központ vezetojének rendezésében 2006-tól, Bartók Béla születésének 125. évfordulójától kezdve kiállítás-sorozatot indított el, melyben a négy kutató életútján, legfontosabb kutatási témáin keresztül, fotókkal, dokumentumokkal, rövid tájékoztató szövegek segítségével bemutatták népzenekutatásunk mind a mai napig szilárdan álló pilléreit. Induláskor, a Bartók-kiállítás megnyitásakor a látogató még nem tudhatta (de talán még a rendezo Pávai István sem), hogy néhány éven belül a magyar népzenekutatásról olyan átfogó tárlatok, majd ezeken alapuló kiadványok, megjelenésükben, címadásukban egyértelmuen összetartozó sorozatot sugalló katalógusok látnak majd napvilágot, amelyek közértheto, népszeru módon adják tudománytörténeti foglalatát az elmúlt évszázad magyar népzenekutatásának. A Bartók-kiállítás 2006-ban nyílt meg, katalógusa 2007-ben került ki a nyomdából (Bartók Béla, a népzenekutató), a Kodályról szóló kiállítás 2007-ben, katalógusa (A népzenekutató Kodály Zoltán) még abban az évben napvilágot látott. Lajtha halálának 45. évfordulóján, 2008-ban tekinthettük meg a sorozat következo részét, melynek katalógusa 2009-ben (Lajtha László, a zenefolklorista), végül a Vikár munkásságát megidézo fotó-és dokumentumtárlatot 2009-ben, a fonográffal való gyujtés úttöroje születésének 150. évfordulóján rendezték meg, az errol szóló szép kiállítású könyv (A folklorista Vikár Béla) pedig 2011-ben jelent meg. Bartók és Kodály esetében azt gondolhatnánk, hogy munkásságuk népzenei vonatkozásában újat nemigen lehet már mondani. Adatokban, tényszeruen már valóban nehezen, de közlésükben, fotókkal, dokumentumokkal való illusztrálásukban, környezetük, kapcsolódási rendszerük viszonylatában viszont igen. A Bartók-kötetben a kezdeteknek szentelt fejezet néhány, még a tényleges népdalgyujtés megkezdése elotti évekbol (1901-1904) származó levélrészlettel egyrészt az ifjú Bartókon keresztül mutatja be a kor általános közvélekedését, ismereteit a magyar népdalnak, népzenének nevezett népies muzenérol, a cigányzenérol, másrészt szembesít a szerzonket már ekkor megragadó eszmével, a magas muvészeti értékek közé sorolható, specifikusan magyar zenével. A közölt képek pedig segítenek megidézni az otthont jelento családot, a fiatal Bartókot, aki éppen kávéházba hajtat kollégáival cigányzenét hallgatni, aki húgának "népdalrejtvényként" két, még ma is általánosan ismert népies csárdásdallam kezdetét kottázza le. Aki kéri, hogy népdalokat küldjenek neki, többek között Bartalus István: 101 magyar népdal énekre és zongorára címu kiadványát, és aki a magyar népdalok legszebbjeit kívánta összeválogatni, és a "leheto legjobb zongorakísérettel mintegy a mudal nívójára emelni", mindehhez például az Egri ménes elso és második versszakának szövegét kéri húgától. A Kodályt bemutató kötetben külön kis fejezet foglalkozik a táncemlékek, a tánckutatás kérdésével. Bár a köztudatban nem igazán terjedt el, hogy Kodály ezen a téren is meghatározó brought to you by CORE View metadata, citation and similar papers at core.ac.uk
Sárosi Bálint kötetbe gyűjtötte válogatott írásait, mely a Nap Kiadó gondozásában látott napvilág... more Sárosi Bálint kötetbe gyűjtötte válogatott írásait, mely a Nap Kiadó gondozásában látott napvilágot. Bár műfajából adódóan új tanulmányt nem tartalmaz a kötet, hiszen minden, ami olvasható benne, 1958 és 2014 között valahol elhangzott, vagy nyomtatásban megjelent már egyszer. Több mint fél évszázad terméséből, újságcikkekből, rádió-és konferencia-előadásokból, nekrológokból olvashatunk válogatást, amelyből nagyon pontosan, éles arcéllel rajzolódik ki a tudós-zenész portréja, a tudomány kitartó és lelkiismeretes napszámosáé-Sárosi tanár úrról lévén szó, természetesen életerős humorral fűszerezve. Tudatos a kutatói életpálya effajta összefoglalása, hogy a nagyszabású könyvek, monográfiák és tanulmányok, a mérföldkövek mellett a "kötőanyagot", a hétköznapok tudományos írásait, tárcáit is megismerje az érdeklődő, ráadásul sokkal személyesebb, követlenebb módon. Mert Sárosi nemcsak kiváló tudós, hanem nagyszerű tollú író is egyben. Élvezetes, könnyed, de sohasem szószátyár mesélés jellemzi írásait. Az érintett témák részben Sárosi fő kutatásai területeit fedik le, részben általános zenei, közéleti, munkahelyi vonatkozásúak, illetve zenészekről, kutatókról, a hozzájuk fűződő kapcsolatról szólnak. Az írásokat összesen tíz csoportba, fejezetbe szerkesztette a szerző. Az első csoportban inkább általános népzenei témájú, a zenei anyanyelvről, a népzenei mozgalmakról, a fonográfról, Erich von Hornbostelről, magyar paraszt rezesbandáról szóló újságcikkeket, rádió-és konferencia-előadásokat olvashatunk, és munkahelyi beszámolót az 1958-as gyimesközéploki gyűjtésről. A második már Sárosi egyik legfontosabb kutatási területéről, a népies dal, a nóta és a cigányzene összefüggéséről, az ezzel kapcsolatos jelenségek történeti és zenei jellemzőiről szól, a magyarul írásban is könnyen jelölhető cigány zene, illetve cigányzene különbségéről (idegen nyelveken általában nem tudunk ilyen látványos és közérthető distinkciót alkalmazni). Döbbenetes szembesülnünk azzal a ténnyel, hogy Lisztnek a brought to you by CORE View metadata, citation and similar papers at core.ac.uk
Recenzio Pavai Istvan: Az erdelyi magyar nepi tanczene (Kriza Janos Neprajzi Tarsasag, Kolozsvar,... more Recenzio Pavai Istvan: Az erdelyi magyar nepi tanczene (Kriza Janos Neprajzi Tarsasag, Kolozsvar, 2012) cimű konyveről.
Abstract: Hungarian folk music is basically monophonic. Even within multipart instrumental music,... more Abstract: Hungarian folk music is basically monophonic. Even within multipart instrumental music, the ancient way of harmonization strictly follows the melody, playing only mixtures of major chords on every tone of the tune. The other, newer type of harmonization is more or less similar to the Western functional one. Between these two extremes there are several transitions using harmonies in Hungarian instrumental folk music. How ever, the most important effect is the appearance of time gaps between the structural tones in the parts of the instruments playing the ornamented melody (the leading part called prím in Hungarian) and the accompani ment. These gaps cause a kind of eventuality in harmonization. Several examples analyzed from the of view of harmonies will show the role of the leading instrument player (prím) in this eventuality.
According to the data, and sources Bartok did not consider the of use harmony essential for the s... more According to the data, and sources Bartok did not consider the of use harmony essential for the style of this musical culture based on the peasant music first of all of the Hungarians, Romanians, and Slovakians. We must not forget that he became familiar with folk music mostly through unison singing. And due to the small amount of data [concerning harmonizations in folk music] as compared to the totality of the collected material, he simply did not have the chance to assess the gravity of the issue. It was only much later, that issues of folk harmonization were subjected to a comprehensive examination. Some practices of the harmonization notated in historical sources of the 17th–18th centuries similar to that in folk music. All of them should be compared with the harmonization in the folk song arrangements of Bartok and Kodaly. The main difference is that the accompaniment created by these composers is always structured according to the individual voices in simpler or more complex w...
According to the data, and sources Bartok did not consider the of use harmony essential for the s... more According to the data, and sources Bartok did not consider the of use harmony essential for the style of this musical culture based on the peasant music first of all of the Hungarians, Romanians, and Slovakians. We must not forget that he became familiar with folk music mostly through unison singing. And due to the small amount of data [concerning harmonizations in folk music] as compared to the totality of the collected material, he simply did not have the chance to assess the gravity of the issue. It was only much later, that issues of folk harmonization were subjected to a comprehensive examination. Some practices of the harmonization notated in historical sources of the 17th–18th centuries similar to that in folk music. All of them should be compared with the harmonization in the folk song arrangements of Bartok and Kodaly. The main difference is that the accompaniment created by these composers is always structured according to the individual voices in simpler or more complex w...
Grove monográfiák. Szerk. Stanley Sadie), 48. 3 "A fônemesség meghatározó szerepet játszott Bécsb... more Grove monográfiák. Szerk. Stanley Sadie), 48. 3 "A fônemesség meghatározó szerepet játszott Bécsben […]. Ez húsz hercegi, hetven grófi családot és további hatvan, 'freiherr' címet viselô bárót jelentett. […] Mindenki ismert mindenkit, és a tagok körön belül házasodtak. […] Beethoven patrónusainak esetében például ez a következôképp nézett ki: Franz Lobkowitz herceg, aki Maria Karoline zu Schwarzenberg hercegnôt vette feleségül, anyai ágon rokonságban állt az Ulfeldekkel. Az egyik unokahúga (Maria Wilhelmine von Ulfeld grófnô) Franz Joseph Thun grófhoz ment feleségül és több lánya is született. Közülük az egyik, Maria Christiane von Thun grófnô Karl von Lichnowsky herceg felesége lett, egy másik pedig, Maria Elisabeth von Thun →
Értelmezések és félreértelmezések a népzenekutatásban* A zenei értelmezések legszerteágazóbb terü... more Értelmezések és félreértelmezések a népzenekutatásban* A zenei értelmezések legszerteágazóbb területét a viszonylag zárt, hagyományos kultúrában élő közösségek használati zenéjének, az írásnélküliségben, szájhagyományosan létező és továbböröklődő népzenéknek a kutatása jelenti. Sokszor már maga a gyűjtés is előzetes értelmezési folyamat eredménye, és ahogy Bartók 1935-ben Miért és hogyan gyűjtsünk népzenét című tanulmányában kifejtette, több tudományág együttes használata, ismerete vezethet csak szakmailag, tudományosan megalapozott eredményre, azaz a népzenegyűjtőnek valóságos polihisztornak kell lennie. Hiszen az ideális népzenegyűjtő valóságos polihisztor kell hogy legyen. Nyelvi és fonetikai tudásra van szüksége, hogy a tájkiejtés legapróbb árnyalatait észrevehesse és lejegyezhesse; koreográfusnak kell lennie, hogy a népi zene és tánc közötti kapcsolatokat pontosan leírhassa; általános folklór-ismeretek teszik csak lehetővé, hogy a gyűjtő a népzene és a népszokások összefüggését a legapróbb részletekig megállapíthassa; szociológusnak kell lennie, hogy a falu kollektív életét meg-megzavaró változásoknak a népzenére gyakorolt hatását ellenőrizni tudja. Ha végső következtetéseket akar levonni, történeti, elsősorban településtörténeti ismeretekre van szüksége; ha más nyelvű népek népzenei anyagát akarja összehasonlítani a maga országbelijével, idegen nyelveket kell megtanulnia. És mindezen felül elengedhetetlen követelmény, hogy jó hallású, jó megfigyelésű zenész legyen. 1
Igazi, teljes kép a 18. századi kottás forrásokról és a magyar zenei hagyományról Szerző: Richter... more Igazi, teljes kép a 18. századi kottás forrásokról és a magyar zenei hagyományról Szerző: Richter Pál Lapszám: 2017 május Kevés olyan szereplőjét tudjuk említeni az európai, a nyugati világ zenetörténetének, aki hosszú távra érvényesen, időt állóan jelölte ki közössége zenei boldogulásának útját az elvégzendő feladatokkal együtt. Jószerével lehet, hogy csak Kodályt, aki életfilozófiaként vallotta és hirdette: "Zene nélkül lehet élni, de nem érdemes". Víziójában a társadalom lehető legszélesebb körében a zene a mindennapi létezés része, éltető eleme, amely már önmagában segíti a társadalmi jó megerősödését, felszínre kerülését erkölcsi, esztétikai és művészi értelemben egyaránt. A társadalmi etika részeként értelmezte és kezelte a zenei műveltséget. Kodály komplex programjából nemzetközi szinten csak a zenepedagógiai koncepció, a művészetre, zenére nevelés vált széles körben ismertté: a zenész, kutató és pedagógus hármasságából csak az utóbbi kapta meg az elmúlt ötven évben nagyjából folyamatosan és egyenletesen az őt megillető figyelmet, és került a zenei és társadalmi köztudatban megérdemelt helyére. A 2017-re meghirdetett emlékév egyik nem titkolt célja, hogy a komponista, a zenekutatói életmű legalább akkora ismertségre tegyen szert, mint a pedagógusi, és Kodály életműve a zeneszerző zseni, a tudós és a tanár egységében és teljességében legyen része végérvényesen a nemzetközi zenei közbeszédnek is. Hiszen a sokszor emlegetett "módszer"-t nem elkülönítve, nem kizárólag a zeneoktatás kontextusában kell értelmeznünk és látnunk, hanem a teljes kodályi programon belül, párhuzamban a zenetörténeti és népzenei kutatásokkal, valamint a zenei törekvésekkel, a jellegzetesen magyar zeneművészet megteremtésének ideológiai céljával.
Válogatni kell a javából és valamilyen zenei feldolgozással közelebb vinni a közönség ízléséhez. ... more Válogatni kell a javából és valamilyen zenei feldolgozással közelebb vinni a közönség ízléséhez. Kell rá a ruha, ha már behozzuk a mezôrôl a városba. 1 De rögtön hangsúlyozták a maguk szerepét is, amely viszont a dallamok megharmonizálását jelentette: De városi öltözetben félszeg, szorongó. Úgy kell rászabni a köntöst, hogy el ne akassza a lélekzetét. Akár énekkarra, akár zongorára dolgozzuk, a kíséret mindig csak az elveszett mezôt és falut igyekezze pótolni. A dallamok hitelességében pedig a népszerû kiadás se maradjon el a teljes [értsd tudományos közreadás] mögött. * A Kodály Zoltán születésének 135. és halálának 50. évfordulójára rendezett konferencián, április 27én a Zenetudományi Intézetben elhangzott elôadás írott változata. A szerzô az MTA BTK Zenetudományi Intézet kutatója. Az 1., 2., 4. és 6. kottát az Editio Musica Budapest, a 2., 3. és 5. kottát az Universal Edition szíves engedélyével közöljük.
A magyar népzenekutatás "quattourvirátusa"-Pávai István rendezte évfordulós kiállítások katalógus... more A magyar népzenekutatás "quattourvirátusa"-Pávai István rendezte évfordulós kiállítások katalógusai a Hagyományok Háza kiadásában Népzenekutatásunk "aranykorának" négy legfontosabb szereploje-kutatói színrelépésük szerinti idorendben: Vikár Béla, Kodály Zoltán, Bartók Béla és Lajtha László-a magyar népzenei hagyomány feltárásának fobb irányait is kijelölte, amelyek mind a mai napig alapvetoen befolyásolják a tudományág arculatát, életét. Vikár a folklórjelenségek komplex módon történo megközelítésével, Kodály a történeti források bevonásával, Bartók a szomszéd népek parasztzenéjének kutatásával, az etnikumok közötti hatások vizsgálatával, míg Lajtha a gazdag hangszeres tradíciók felfedezésével hosszú idore meghatározták a magyar népzenekutatás nagy témáit. Ha összeadjuk teljesítményüket, akkor mennyiségileg, idotartamban nagyjából az elmúlt több mint száz év gyujtéseinek mintegy ötödét kapjuk, de ha a magyar zenei hagyományról tagoltsága, stílusai, zenei jellemzoi tekintetében alkotott képre vagyunk kíváncsiak, akkor munkásságuk jelenlegi ismereteinknek már háromnegyedét tartalmazza. Éppen ezért volt indokolt, szakmailag megalapozott kezdeményezés a Hagyományok Háza részérol, hogy Pávai István, a Lajtha László Folklórdokumentációs Központ vezetojének rendezésében 2006-tól, Bartók Béla születésének 125. évfordulójától kezdve kiállítás-sorozatot indított el, melyben a négy kutató életútján, legfontosabb kutatási témáin keresztül, fotókkal, dokumentumokkal, rövid tájékoztató szövegek segítségével bemutatták népzenekutatásunk mind a mai napig szilárdan álló pilléreit. Induláskor, a Bartók-kiállítás megnyitásakor a látogató még nem tudhatta (de talán még a rendezo Pávai István sem), hogy néhány éven belül a magyar népzenekutatásról olyan átfogó tárlatok, majd ezeken alapuló kiadványok, megjelenésükben, címadásukban egyértelmuen összetartozó sorozatot sugalló katalógusok látnak majd napvilágot, amelyek közértheto, népszeru módon adják tudománytörténeti foglalatát az elmúlt évszázad magyar népzenekutatásának. A Bartók-kiállítás 2006-ban nyílt meg, katalógusa 2007-ben került ki a nyomdából (Bartók Béla, a népzenekutató), a Kodályról szóló kiállítás 2007-ben, katalógusa (A népzenekutató Kodály Zoltán) még abban az évben napvilágot látott. Lajtha halálának 45. évfordulóján, 2008-ban tekinthettük meg a sorozat következo részét, melynek katalógusa 2009-ben (Lajtha László, a zenefolklorista), végül a Vikár munkásságát megidézo fotó-és dokumentumtárlatot 2009-ben, a fonográffal való gyujtés úttöroje születésének 150. évfordulóján rendezték meg, az errol szóló szép kiállítású könyv (A folklorista Vikár Béla) pedig 2011-ben jelent meg. Bartók és Kodály esetében azt gondolhatnánk, hogy munkásságuk népzenei vonatkozásában újat nemigen lehet már mondani. Adatokban, tényszeruen már valóban nehezen, de közlésükben, fotókkal, dokumentumokkal való illusztrálásukban, környezetük, kapcsolódási rendszerük viszonylatában viszont igen. A Bartók-kötetben a kezdeteknek szentelt fejezet néhány, még a tényleges népdalgyujtés megkezdése elotti évekbol (1901-1904) származó levélrészlettel egyrészt az ifjú Bartókon keresztül mutatja be a kor általános közvélekedését, ismereteit a magyar népdalnak, népzenének nevezett népies muzenérol, a cigányzenérol, másrészt szembesít a szerzonket már ekkor megragadó eszmével, a magas muvészeti értékek közé sorolható, specifikusan magyar zenével. A közölt képek pedig segítenek megidézni az otthont jelento családot, a fiatal Bartókot, aki éppen kávéházba hajtat kollégáival cigányzenét hallgatni, aki húgának "népdalrejtvényként" két, még ma is általánosan ismert népies csárdásdallam kezdetét kottázza le. Aki kéri, hogy népdalokat küldjenek neki, többek között Bartalus István: 101 magyar népdal énekre és zongorára címu kiadványát, és aki a magyar népdalok legszebbjeit kívánta összeválogatni, és a "leheto legjobb zongorakísérettel mintegy a mudal nívójára emelni", mindehhez például az Egri ménes elso és második versszakának szövegét kéri húgától. A Kodályt bemutató kötetben külön kis fejezet foglalkozik a táncemlékek, a tánckutatás kérdésével. Bár a köztudatban nem igazán terjedt el, hogy Kodály ezen a téren is meghatározó brought to you by CORE View metadata, citation and similar papers at core.ac.uk
Sárosi Bálint kötetbe gyűjtötte válogatott írásait, mely a Nap Kiadó gondozásában látott napvilág... more Sárosi Bálint kötetbe gyűjtötte válogatott írásait, mely a Nap Kiadó gondozásában látott napvilágot. Bár műfajából adódóan új tanulmányt nem tartalmaz a kötet, hiszen minden, ami olvasható benne, 1958 és 2014 között valahol elhangzott, vagy nyomtatásban megjelent már egyszer. Több mint fél évszázad terméséből, újságcikkekből, rádió-és konferencia-előadásokból, nekrológokból olvashatunk válogatást, amelyből nagyon pontosan, éles arcéllel rajzolódik ki a tudós-zenész portréja, a tudomány kitartó és lelkiismeretes napszámosáé-Sárosi tanár úrról lévén szó, természetesen életerős humorral fűszerezve. Tudatos a kutatói életpálya effajta összefoglalása, hogy a nagyszabású könyvek, monográfiák és tanulmányok, a mérföldkövek mellett a "kötőanyagot", a hétköznapok tudományos írásait, tárcáit is megismerje az érdeklődő, ráadásul sokkal személyesebb, követlenebb módon. Mert Sárosi nemcsak kiváló tudós, hanem nagyszerű tollú író is egyben. Élvezetes, könnyed, de sohasem szószátyár mesélés jellemzi írásait. Az érintett témák részben Sárosi fő kutatásai területeit fedik le, részben általános zenei, közéleti, munkahelyi vonatkozásúak, illetve zenészekről, kutatókról, a hozzájuk fűződő kapcsolatról szólnak. Az írásokat összesen tíz csoportba, fejezetbe szerkesztette a szerző. Az első csoportban inkább általános népzenei témájú, a zenei anyanyelvről, a népzenei mozgalmakról, a fonográfról, Erich von Hornbostelről, magyar paraszt rezesbandáról szóló újságcikkeket, rádió-és konferencia-előadásokat olvashatunk, és munkahelyi beszámolót az 1958-as gyimesközéploki gyűjtésről. A második már Sárosi egyik legfontosabb kutatási területéről, a népies dal, a nóta és a cigányzene összefüggéséről, az ezzel kapcsolatos jelenségek történeti és zenei jellemzőiről szól, a magyarul írásban is könnyen jelölhető cigány zene, illetve cigányzene különbségéről (idegen nyelveken általában nem tudunk ilyen látványos és közérthető distinkciót alkalmazni). Döbbenetes szembesülnünk azzal a ténnyel, hogy Lisztnek a brought to you by CORE View metadata, citation and similar papers at core.ac.uk
Recenzio Pavai Istvan: Az erdelyi magyar nepi tanczene (Kriza Janos Neprajzi Tarsasag, Kolozsvar,... more Recenzio Pavai Istvan: Az erdelyi magyar nepi tanczene (Kriza Janos Neprajzi Tarsasag, Kolozsvar, 2012) cimű konyveről.
Abstract: Hungarian folk music is basically monophonic. Even within multipart instrumental music,... more Abstract: Hungarian folk music is basically monophonic. Even within multipart instrumental music, the ancient way of harmonization strictly follows the melody, playing only mixtures of major chords on every tone of the tune. The other, newer type of harmonization is more or less similar to the Western functional one. Between these two extremes there are several transitions using harmonies in Hungarian instrumental folk music. How ever, the most important effect is the appearance of time gaps between the structural tones in the parts of the instruments playing the ornamented melody (the leading part called prím in Hungarian) and the accompani ment. These gaps cause a kind of eventuality in harmonization. Several examples analyzed from the of view of harmonies will show the role of the leading instrument player (prím) in this eventuality.
According to the data, and sources Bartok did not consider the of use harmony essential for the s... more According to the data, and sources Bartok did not consider the of use harmony essential for the style of this musical culture based on the peasant music first of all of the Hungarians, Romanians, and Slovakians. We must not forget that he became familiar with folk music mostly through unison singing. And due to the small amount of data [concerning harmonizations in folk music] as compared to the totality of the collected material, he simply did not have the chance to assess the gravity of the issue. It was only much later, that issues of folk harmonization were subjected to a comprehensive examination. Some practices of the harmonization notated in historical sources of the 17th–18th centuries similar to that in folk music. All of them should be compared with the harmonization in the folk song arrangements of Bartok and Kodaly. The main difference is that the accompaniment created by these composers is always structured according to the individual voices in simpler or more complex w...
According to the data, and sources Bartok did not consider the of use harmony essential for the s... more According to the data, and sources Bartok did not consider the of use harmony essential for the style of this musical culture based on the peasant music first of all of the Hungarians, Romanians, and Slovakians. We must not forget that he became familiar with folk music mostly through unison singing. And due to the small amount of data [concerning harmonizations in folk music] as compared to the totality of the collected material, he simply did not have the chance to assess the gravity of the issue. It was only much later, that issues of folk harmonization were subjected to a comprehensive examination. Some practices of the harmonization notated in historical sources of the 17th–18th centuries similar to that in folk music. All of them should be compared with the harmonization in the folk song arrangements of Bartok and Kodaly. The main difference is that the accompaniment created by these composers is always structured according to the individual voices in simpler or more complex w...
Uploads
Papers by Pál Richter