91 Egy konferenciaelőadásában koMLóssy GyönGyi (2009b) a fordítás oldaláról részben már feszegett... more 91 Egy konferenciaelőadásában koMLóssy GyönGyi (2009b) a fordítás oldaláról részben már feszegette többek között ezt a kérdést. Fordításrészleteket összevetve például arra mutatott rá, hogy a korai (de Fracheto) és a késői (Antoninus) forrásból származó részletek magyar nyelve nem tér el jelentősen egymástól, ami azt jelenti, hogy ugyanakkor fordíthatták mindkettőt.-Megköszönjük koMLóssy GyönGyinek, hogy előadása kéziratát rendelkezésünkre bocsátotta.
A klasszikus nyelvek (óhéber, ógörög, latin) oktatása régiónkbanigények és lehetőségek a köz-és f... more A klasszikus nyelvek (óhéber, ógörög, latin) oktatása régiónkbanigények és lehetőségek a köz-és felsőoktatásban A Debreceni Akadémiai Bizottság (DAB) Klasszika-filológiai munkabizottsága 2015. szeptember 19-én rendezett a fenti címmel tudományos tanácskozást a DAB székház Holló László termében, amelyen a Debreceni Egyetem (DE) és a Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) témában illetékes oktatói, valamint a megye, illetve részben a régió középiskoláiban tanító latintanárok vettek részt. A "három szent nyelv" mai oktatásáról eszmét cserélni egyrészt azért időszerű, mert e nyelvek-köztük legközvetlenebbül a latin-akkor tudják hagyományos iskolai szerepüket, a nyugati civilizáció alapjainak közvetítését betölteni, ha tanításuk-tanulásuk célját és módszereit mindenkori életünk igényeihez igazítjuk. S a résztvevők mindannyian elkötelezettek ebben. Másrészt külső okok is kényszerítenek számvetésre a magunk helyzetéről. Amint az utóbbi időben több jeles szakember is megfogalmazta, 1 a klasszikus nyelvek oktatása az 1990-es évek felfutása után mai oktatási rendszerünkben drasztikusan visszaszorult, sőt drámai hanyatlásnak indult. Ez általában igaz a mi régiónkra is, bár ezt a debreceni klasszika-filológiai doktori képzés tevékenységét és annak hátterét, illetve a tudományág gazdag helyi tradícióit bemutató körkép hét évvel ezelőtt még nem jelezte. 2 A tanácskozás mottójaként feltett kérdés mindenesetre arra utalt, a probléma kikerülhetetlenül jelen van mai életünkben is: Non vitae, sed scholae…??-Nem az életnek, hanem az iskolának (ti. tanulunk)? 1 Kell-e a latin? Kerekasztal beszélgetés a magyarországi latintanításról. Moderátor: Balogh Mihály. Könyv és Nevelés (elektronikus folyóirat) XI. évf., 2009/1.
"ez illye emberneel zent lelek vagyon. valaky | kevnyev auagy Ðeren az io myelkevdetevkre" (azaz ... more "ez illye emberneel zent lelek vagyon. valaky | kevnyev auagy Ðeren az io myelkevdetevkre" (azaz mai helyesírással, az eredeti kiejtést tükröztetve: "ez ilyen embernél Szentlélek vagyon, valaki könnyő avagy serény az jó míelködetökre"): quicunque agilis est ad bonum operandum […] habet Spiritum Sanctum (CornK. 64v-65r) 1. Az egymáshoz közeli, hasonló jelentéső szavaknak az elıbbi példa szerint való vagylagos fordítása (kötıszóval vagy anélkül), fogalomkettızgetése (ritkábban többszörözése) ismeretesen elterjedt stílusszokás volt a középkori magyar kódexfordítók (és másolók) gyakorlatában. 2 (Mivel a hasonló példákról nem feltétlenül dönthetı el, kitıl származik a fogalom megkettızése, a továbbiakban a fordító vagy szövegszerzı terminus mellé a másolót vagy másolókat is hozzáértem.) A lexémaduplikáló képesség középkori literátusaink szakmai tudásához tartozott, akik ízlésük és felkészültségük szerint hol több, hol kevesebb duplikátummal látták el az általuk fordított (másolt) szövegeket. 3 A szavak párosításának különbözı variációi forogtak így a magyar nyelvő szövegekben. E stílusszokás nem egyszerően fordítási próbálkozásokat jelentett, hanem "divatos kommunikációs magatartássá" vált, amely megkövetelte, hogy ugyanazt a dolgot több oldalról közelítsék meg. 4 Az ilyen magatartásban-több más kifejezési cél között-a kódexfordítóknak az a sajátos viszonya is megnyilvánult a hallgatóságuk iránt, hogy hivatásuknak érezték adott esetben a latin szó több lehetséges megfelelıjét is közölni. Ezért találóan jellemezte ıket az irodalomtörténész Horváth János a cikkem címében említett "eleven szótáraknak". 5 * A szövegtörténeti vizsgálatok az OTKA K 69093 sz. tervmunka keretében folynak. A publikáció elkészítését a TÁMOP 4.2.1./B-09/1/KONV-2010-0007 számú projekt támogatta. A projekt az Új Magyarország Fejlesztési Terven keresztül az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
Latinan ja unkarin suhde erään koodeksin sanastossa Unkarin kielen keskiaikaiset muistomerkit-kää... more Latinan ja unkarin suhde erään koodeksin sanastossa Unkarin kielen keskiaikaiset muistomerkit-käännöksiä latinasta Länsimaisen kulttuuripiirin sivistys on tunnetusti välittynyt Unkariin keskiajalla etupäässä latinan kielen kautta. Sen sisältö oli ennen kaikkea uskonnollista. Pyrkimys uskonnon välittämiseen äidinkielellä synnytti 1400-luvun loppuun ja 1500-luvun ensimmäisiin vuosikymmeniin mennessä huomattavaa unkarinkielistä kirkollista sivistystä ja kirjallisuutta. (Keskiajan unkarin kielen muistomerkeistä-alusta 1500-luvun alkuun asti-saa monipuolisen kuvan Unkarin Kansalliskirjastossa [Országos Széchényi Könyvtár] hiljakkoin laaditulta internetsivulta: http://nyelvemlekek.oszk.hu.) Kirjallisen sivistyksen keskuksia olivat ensi sijassa luostarit, joissa käännettiin tekstejä latinasta unkariin, kirjoitettiin koodekseja ja kopioitiin niitä. Näin syntynyt unkarinkielinen ns. luostarikirjallisuus, josta on säilynyt meidän päiviimme asti viitisenkymmentä koodeksia, heijastaa ikään kuin askel askeleelta, miten unkarin kieli on pystynyt mukautumaan latinan asettamiin haasteisiin. Tutkimus yrittää saada tekstien perusteella enemmän tietoja myös kuuluisimmista koodeksinkirjoittajista ja-kopioijista, jotta voitaisiin tunnistaa heille tyypilliset ilmaisukeinot ja samalla työn inhimillinenkin puoli tulisi esille. Tuoreimpia tutkimustuloksia on äskettäin julkaissut Haader (2009). Vaikka jokaisen koodeksin tekstillä on oma selvitettävä historiansa ja vaikka niissä ovat usemmiten käännöksen ja kopioinnin sekä kirjoitetun ja puhutun kielen vuorovaikutuksen eri vaiheet havaittavissa, ne voivat kuitenkin antaa hyvän kuvan mm. latinan ja unkarin suhteesta, unkarin keskiajalla latinaan kytkeneen riippuvuuden eri vaiheista. Pyhän Margitin legenda 1510-tekstin historiaa ja sosiolingvistisiä seikkoja Tarkastelen tästä näkökulmasta Pyhän Margitin (1242-70), unkarin kuningas Béla IV:n tyttären, keskiaikaista unkarinkielistä legendaa (julkaistu nimellä Szent Margit élete 1510), erityisesti sen sanastoa. Dominikaaninunnana eläneen kuninkaantyttären legenda on mielenkiintoinen ei vain teemaltaan vaan kielen-brought to you by CORE View metadata, citation and similar papers at core.ac.uk
A. Molnár Ferenc, a témavezető, amikor a pályázatot benyújtotta még a Debreceni Egyetem Magyar Ny... more A. Molnár Ferenc, a témavezető, amikor a pályázatot benyújtotta még a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékén dolgozott, amikor azonban a munkálatok ténylegesen beindultak már átkerült a Miskolci Egyetem Magyar Nyelvészeti Intézeti Tanszékére (2007 őszétől). A pályázatot azonban továbbra is a DE kezelte, annak Magyar Nyelvtudományi Tanszéke pedig befogadta. (Illesse őket ezért köszönet.) A pályázat résztvevői ugyanis debreceniek, A. M. F. pedig továbbra is debreceni lakos maradt, a MEre általában ingázott. Ezenkívül A. M. F. a DEn a nyelvtudományi doktori iskola tagja (a ME-n az irodalomtudományié, ott nyelvtudományi nincs), s ő a DE BTK és Debreceni Református Hittudományi Egyetem doktori iskolái közötti együttműködésnek a koordinátora is. A MEre való kerülése ugyanakkor lehetővé tette, hogy pályázatunk külső körébe esetenként onnan is bevonjunk közreműködőket. 2012. február 29-től viszont-mivel betöltötte a 70 évet-A. M. F.-nek a ME-n megszűnt a közalkalmazotti munkaviszonya, kapcsolata azonban maradt, azért is, mert megtisztelték a professor emeritusi címmel (ezért díjazás már nem jár). Pályázatunknak három fő témaköre volt: 1/ A Szenci Molnár Albert fordította zsoltárok szöveghagyományozódása, elsősorban a mai (1948-as) magyarországi énekeskönyvben. Ennek a területnek a művelője A. M. F. Később, mint jeleztük, ide bevontuk Oszlánszki Évát, a DE Magyar Nyelvtudományi Tanszékének PhD-hallgatóját, aki korábban ebből a tárgykörből írta A. M. F. vezetésével a szakdolgozatát és egy diákköri dolgozatot. 2/ A Margit-legenda (1510) szövegtörténeti problémái és szótári feldolgozása. E terület művelője elsősorban M. Nagy Ilona (DE, Klasszika-filológiai és Ókortörténeti Tanszék). 3/ Egyes liturgikus szövegek vizsgálata (A Nagyszombati Agendarius magyar nyelvű szertartási betétei; valamint a délvidéki graduálok /szöveg/hagyománya). Ezeken a területeken Fekete Csaba (a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára) végezte a kutatást. A szöveghagyományozódás és az egyházi nyelvhasználat kérdésköre által is összefogott külön témák között volt átjárás: külön figyelmet fordítottunk közös nyelvi és művelődéstörténeti jellemzőkre (a nyelvi hagyományhoz való viszony; a liturgia, az egyházi gyakorlat nyelvi kérdései; a parataktikus szópárok használata stb.). Ugyanakkor azt is jeleztük, hogy a szöveghagyományozódás kérdéseit esetenként más területeken is megvizsgáljuk (pl. legkorábbi szövegemlékeink), törekszünk más munkatársaknak, elsősorban fiataloknak a kutatásainkba való bevonására, bel-és külföldi együttműködésre, és arra, hogy eredményeinket, gyakorlatunkat az egyetemi oktatásban is hasznosítsuk. Mivel egy-két esetben némi pótlólagos pénzügyi támogatásra is szert tettünk, ez lehetővé tette, hogy témakörünkben néha szélesebb mezőn is mozoghassunk. A Szenci Molnár Albert fordította zsoltárok szöveghagyományát-munkatervünknek is megfelelően elsősorban az eredeti és a mai református énekeskönyvben lévő szöveg összehasonlító vizsgálatát-alaposan tanulmányoztuk. Mivel megkezdődtek egy új magyar református énekeskönyv előkészítő munkálatai, a Szenci Molnár Albert zsoltárainak a mai
91 Egy konferenciaelőadásában koMLóssy GyönGyi (2009b) a fordítás oldaláról részben már feszegett... more 91 Egy konferenciaelőadásában koMLóssy GyönGyi (2009b) a fordítás oldaláról részben már feszegette többek között ezt a kérdést. Fordításrészleteket összevetve például arra mutatott rá, hogy a korai (de Fracheto) és a késői (Antoninus) forrásból származó részletek magyar nyelve nem tér el jelentősen egymástól, ami azt jelenti, hogy ugyanakkor fordíthatták mindkettőt.-Megköszönjük koMLóssy GyönGyinek, hogy előadása kéziratát rendelkezésünkre bocsátotta.
A klasszikus nyelvek (óhéber, ógörög, latin) oktatása régiónkbanigények és lehetőségek a köz-és f... more A klasszikus nyelvek (óhéber, ógörög, latin) oktatása régiónkbanigények és lehetőségek a köz-és felsőoktatásban A Debreceni Akadémiai Bizottság (DAB) Klasszika-filológiai munkabizottsága 2015. szeptember 19-én rendezett a fenti címmel tudományos tanácskozást a DAB székház Holló László termében, amelyen a Debreceni Egyetem (DE) és a Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) témában illetékes oktatói, valamint a megye, illetve részben a régió középiskoláiban tanító latintanárok vettek részt. A "három szent nyelv" mai oktatásáról eszmét cserélni egyrészt azért időszerű, mert e nyelvek-köztük legközvetlenebbül a latin-akkor tudják hagyományos iskolai szerepüket, a nyugati civilizáció alapjainak közvetítését betölteni, ha tanításuk-tanulásuk célját és módszereit mindenkori életünk igényeihez igazítjuk. S a résztvevők mindannyian elkötelezettek ebben. Másrészt külső okok is kényszerítenek számvetésre a magunk helyzetéről. Amint az utóbbi időben több jeles szakember is megfogalmazta, 1 a klasszikus nyelvek oktatása az 1990-es évek felfutása után mai oktatási rendszerünkben drasztikusan visszaszorult, sőt drámai hanyatlásnak indult. Ez általában igaz a mi régiónkra is, bár ezt a debreceni klasszika-filológiai doktori képzés tevékenységét és annak hátterét, illetve a tudományág gazdag helyi tradícióit bemutató körkép hét évvel ezelőtt még nem jelezte. 2 A tanácskozás mottójaként feltett kérdés mindenesetre arra utalt, a probléma kikerülhetetlenül jelen van mai életünkben is: Non vitae, sed scholae…??-Nem az életnek, hanem az iskolának (ti. tanulunk)? 1 Kell-e a latin? Kerekasztal beszélgetés a magyarországi latintanításról. Moderátor: Balogh Mihály. Könyv és Nevelés (elektronikus folyóirat) XI. évf., 2009/1.
"ez illye emberneel zent lelek vagyon. valaky | kevnyev auagy Ðeren az io myelkevdetevkre" (azaz ... more "ez illye emberneel zent lelek vagyon. valaky | kevnyev auagy Ðeren az io myelkevdetevkre" (azaz mai helyesírással, az eredeti kiejtést tükröztetve: "ez ilyen embernél Szentlélek vagyon, valaki könnyő avagy serény az jó míelködetökre"): quicunque agilis est ad bonum operandum […] habet Spiritum Sanctum (CornK. 64v-65r) 1. Az egymáshoz közeli, hasonló jelentéső szavaknak az elıbbi példa szerint való vagylagos fordítása (kötıszóval vagy anélkül), fogalomkettızgetése (ritkábban többszörözése) ismeretesen elterjedt stílusszokás volt a középkori magyar kódexfordítók (és másolók) gyakorlatában. 2 (Mivel a hasonló példákról nem feltétlenül dönthetı el, kitıl származik a fogalom megkettızése, a továbbiakban a fordító vagy szövegszerzı terminus mellé a másolót vagy másolókat is hozzáértem.) A lexémaduplikáló képesség középkori literátusaink szakmai tudásához tartozott, akik ízlésük és felkészültségük szerint hol több, hol kevesebb duplikátummal látták el az általuk fordított (másolt) szövegeket. 3 A szavak párosításának különbözı variációi forogtak így a magyar nyelvő szövegekben. E stílusszokás nem egyszerően fordítási próbálkozásokat jelentett, hanem "divatos kommunikációs magatartássá" vált, amely megkövetelte, hogy ugyanazt a dolgot több oldalról közelítsék meg. 4 Az ilyen magatartásban-több más kifejezési cél között-a kódexfordítóknak az a sajátos viszonya is megnyilvánult a hallgatóságuk iránt, hogy hivatásuknak érezték adott esetben a latin szó több lehetséges megfelelıjét is közölni. Ezért találóan jellemezte ıket az irodalomtörténész Horváth János a cikkem címében említett "eleven szótáraknak". 5 * A szövegtörténeti vizsgálatok az OTKA K 69093 sz. tervmunka keretében folynak. A publikáció elkészítését a TÁMOP 4.2.1./B-09/1/KONV-2010-0007 számú projekt támogatta. A projekt az Új Magyarország Fejlesztési Terven keresztül az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
Latinan ja unkarin suhde erään koodeksin sanastossa Unkarin kielen keskiaikaiset muistomerkit-kää... more Latinan ja unkarin suhde erään koodeksin sanastossa Unkarin kielen keskiaikaiset muistomerkit-käännöksiä latinasta Länsimaisen kulttuuripiirin sivistys on tunnetusti välittynyt Unkariin keskiajalla etupäässä latinan kielen kautta. Sen sisältö oli ennen kaikkea uskonnollista. Pyrkimys uskonnon välittämiseen äidinkielellä synnytti 1400-luvun loppuun ja 1500-luvun ensimmäisiin vuosikymmeniin mennessä huomattavaa unkarinkielistä kirkollista sivistystä ja kirjallisuutta. (Keskiajan unkarin kielen muistomerkeistä-alusta 1500-luvun alkuun asti-saa monipuolisen kuvan Unkarin Kansalliskirjastossa [Országos Széchényi Könyvtár] hiljakkoin laaditulta internetsivulta: http://nyelvemlekek.oszk.hu.) Kirjallisen sivistyksen keskuksia olivat ensi sijassa luostarit, joissa käännettiin tekstejä latinasta unkariin, kirjoitettiin koodekseja ja kopioitiin niitä. Näin syntynyt unkarinkielinen ns. luostarikirjallisuus, josta on säilynyt meidän päiviimme asti viitisenkymmentä koodeksia, heijastaa ikään kuin askel askeleelta, miten unkarin kieli on pystynyt mukautumaan latinan asettamiin haasteisiin. Tutkimus yrittää saada tekstien perusteella enemmän tietoja myös kuuluisimmista koodeksinkirjoittajista ja-kopioijista, jotta voitaisiin tunnistaa heille tyypilliset ilmaisukeinot ja samalla työn inhimillinenkin puoli tulisi esille. Tuoreimpia tutkimustuloksia on äskettäin julkaissut Haader (2009). Vaikka jokaisen koodeksin tekstillä on oma selvitettävä historiansa ja vaikka niissä ovat usemmiten käännöksen ja kopioinnin sekä kirjoitetun ja puhutun kielen vuorovaikutuksen eri vaiheet havaittavissa, ne voivat kuitenkin antaa hyvän kuvan mm. latinan ja unkarin suhteesta, unkarin keskiajalla latinaan kytkeneen riippuvuuden eri vaiheista. Pyhän Margitin legenda 1510-tekstin historiaa ja sosiolingvistisiä seikkoja Tarkastelen tästä näkökulmasta Pyhän Margitin (1242-70), unkarin kuningas Béla IV:n tyttären, keskiaikaista unkarinkielistä legendaa (julkaistu nimellä Szent Margit élete 1510), erityisesti sen sanastoa. Dominikaaninunnana eläneen kuninkaantyttären legenda on mielenkiintoinen ei vain teemaltaan vaan kielen-brought to you by CORE View metadata, citation and similar papers at core.ac.uk
A. Molnár Ferenc, a témavezető, amikor a pályázatot benyújtotta még a Debreceni Egyetem Magyar Ny... more A. Molnár Ferenc, a témavezető, amikor a pályázatot benyújtotta még a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékén dolgozott, amikor azonban a munkálatok ténylegesen beindultak már átkerült a Miskolci Egyetem Magyar Nyelvészeti Intézeti Tanszékére (2007 őszétől). A pályázatot azonban továbbra is a DE kezelte, annak Magyar Nyelvtudományi Tanszéke pedig befogadta. (Illesse őket ezért köszönet.) A pályázat résztvevői ugyanis debreceniek, A. M. F. pedig továbbra is debreceni lakos maradt, a MEre általában ingázott. Ezenkívül A. M. F. a DEn a nyelvtudományi doktori iskola tagja (a ME-n az irodalomtudományié, ott nyelvtudományi nincs), s ő a DE BTK és Debreceni Református Hittudományi Egyetem doktori iskolái közötti együttműködésnek a koordinátora is. A MEre való kerülése ugyanakkor lehetővé tette, hogy pályázatunk külső körébe esetenként onnan is bevonjunk közreműködőket. 2012. február 29-től viszont-mivel betöltötte a 70 évet-A. M. F.-nek a ME-n megszűnt a közalkalmazotti munkaviszonya, kapcsolata azonban maradt, azért is, mert megtisztelték a professor emeritusi címmel (ezért díjazás már nem jár). Pályázatunknak három fő témaköre volt: 1/ A Szenci Molnár Albert fordította zsoltárok szöveghagyományozódása, elsősorban a mai (1948-as) magyarországi énekeskönyvben. Ennek a területnek a művelője A. M. F. Később, mint jeleztük, ide bevontuk Oszlánszki Évát, a DE Magyar Nyelvtudományi Tanszékének PhD-hallgatóját, aki korábban ebből a tárgykörből írta A. M. F. vezetésével a szakdolgozatát és egy diákköri dolgozatot. 2/ A Margit-legenda (1510) szövegtörténeti problémái és szótári feldolgozása. E terület művelője elsősorban M. Nagy Ilona (DE, Klasszika-filológiai és Ókortörténeti Tanszék). 3/ Egyes liturgikus szövegek vizsgálata (A Nagyszombati Agendarius magyar nyelvű szertartási betétei; valamint a délvidéki graduálok /szöveg/hagyománya). Ezeken a területeken Fekete Csaba (a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára) végezte a kutatást. A szöveghagyományozódás és az egyházi nyelvhasználat kérdésköre által is összefogott külön témák között volt átjárás: külön figyelmet fordítottunk közös nyelvi és művelődéstörténeti jellemzőkre (a nyelvi hagyományhoz való viszony; a liturgia, az egyházi gyakorlat nyelvi kérdései; a parataktikus szópárok használata stb.). Ugyanakkor azt is jeleztük, hogy a szöveghagyományozódás kérdéseit esetenként más területeken is megvizsgáljuk (pl. legkorábbi szövegemlékeink), törekszünk más munkatársaknak, elsősorban fiataloknak a kutatásainkba való bevonására, bel-és külföldi együttműködésre, és arra, hogy eredményeinket, gyakorlatunkat az egyetemi oktatásban is hasznosítsuk. Mivel egy-két esetben némi pótlólagos pénzügyi támogatásra is szert tettünk, ez lehetővé tette, hogy témakörünkben néha szélesebb mezőn is mozoghassunk. A Szenci Molnár Albert fordította zsoltárok szöveghagyományát-munkatervünknek is megfelelően elsősorban az eredeti és a mai református énekeskönyvben lévő szöveg összehasonlító vizsgálatát-alaposan tanulmányoztuk. Mivel megkezdődtek egy új magyar református énekeskönyv előkészítő munkálatai, a Szenci Molnár Albert zsoltárainak a mai
Uploads
Papers by Ilona M. Nagy