A bevezetőben a címhez fűznék megjegyzéseket, az első a beharangozott Karinthy-kép újszerűségére ... more A bevezetőben a címhez fűznék megjegyzéseket, az első a beharangozott Karinthy-kép újszerűségére vonatkozik. Ezen mindössze egy újabbat értek, egyet a lehetségesek közül. Másodikként az irányhatározóval foglalkozom. Ez a beszélő helye s egyben megjelenülésének módja. Mint viszonyfogalom nem rendelkezik meghatározott jelentéssel, azaz a beszélő az elmozdulásban van. Lássuk, honnan, merre. A Karinthy-szöveg monologikusként mutatta fel azt a megközelítésmódot, amelyet rákérdezés nélkül, adottként vettem át (a pozitivizmus történetiség-felfogásának és a műimmanens értelmezésnek egy nem szerencsés keverékére gondolok). Ezek után megkerülhetetlennek tűnik, hogy a lehetőség szerint adott diskurzusok szövevényében a magam horizontját körvonalazzam. Mindezt azért, hogy azután párbeszédbe bocsátkozván a szövegekkel, az ebben a horizontban megmutatkozó irodalomértés hazárdírozhassa önnön létét. A Karinthy recepció számomra hozzáférhető anyaga konszenzusra jut abban, hogy a Karinthy-fenomén problematikus. Ha tipizálom az erre adott befogadói válaszokat, két alternatívát lehet elkülönítenem. Egyik esetben ez az egyébként meglehetősen ködös terminus a távolítást szolgálja, mintegy visszaruházván a felelősséget post mortem a szerzőre. A gesztus a magyar kritikai tudat működése vonatkozásában jelentéses. Szilágyi Márton gondolatára szeretnék utalni, aki szerint ebben a berekben még mindig nincs státusza az önmagára reflektálásnak. Másik alternatívaként e problémát a kritika feladata megoldani. A feladat a kritikai diskurzus kifejeződés szintjén úgy merül fel, mint ami a szerző érdekeit szolgálja. A töredékesség és ennek vari
A bevezetőben a címhez fűznék megjegyzéseket, az első a beharangozott Karinthy-kép újszerűségére ... more A bevezetőben a címhez fűznék megjegyzéseket, az első a beharangozott Karinthy-kép újszerűségére vonatkozik. Ezen mindössze egy újabbat értek, egyet a lehetségesek közül. Másodikként az irányhatározóval foglalkozom. Ez a beszélő helye s egyben megjelenülésének módja. Mint viszonyfogalom nem rendelkezik meghatározott jelentéssel, azaz a beszélő az elmozdulásban van. Lássuk, honnan, merre. A Karinthy-szöveg monologikusként mutatta fel azt a megközelítésmódot, amelyet rákérdezés nélkül, adottként vettem át (a pozitivizmus történetiség-felfogásának és a műimmanens értelmezésnek egy nem szerencsés keverékére gondolok). Ezek után megkerülhetetlennek tűnik, hogy a lehetőség szerint adott diskurzusok szövevényében a magam horizontját körvonalazzam. Mindezt azért, hogy azután párbeszédbe bocsátkozván a szövegekkel, az ebben a horizontban megmutatkozó irodalomértés hazárdírozhassa önnön létét. A Karinthy recepció számomra hozzáférhető anyaga konszenzusra jut abban, hogy a Karinthy-fenomén problematikus. Ha tipizálom az erre adott befogadói válaszokat, két alternatívát lehet elkülönítenem. Egyik esetben ez az egyébként meglehetősen ködös terminus a távolítást szolgálja, mintegy visszaruházván a felelősséget post mortem a szerzőre. A gesztus a magyar kritikai tudat működése vonatkozásában jelentéses. Szilágyi Márton gondolatára szeretnék utalni, aki szerint ebben a berekben még mindig nincs státusza az önmagára reflektálásnak. Másik alternatívaként e problémát a kritika feladata megoldani. A feladat a kritikai diskurzus kifejeződés szintjén úgy merül fel, mint ami a szerző érdekeit szolgálja. A töredékesség és ennek vari
Uploads
Papers by Dalma Török