LŐADÁSOMBAN ELŐSZÖR azzal foglalkozom, hogy hogyan határozhatjuk meg a perfekcionizmust Stanley C... more LŐADÁSOMBAN ELŐSZÖR azzal foglalkozom, hogy hogyan határozhatjuk meg a perfekcionizmust Stanley Cavell gondolkodásában, majd ezen háttér előtt vázolom fel a barátság szerepét, végül röviden kitérnék arra, hogy mindennek milyen következményei lehetnek az interszubjektivitás elméletére nézve. Főként Cavell 2004-ben megjelent Cities of Words 1 című munkájára fogok támaszkodni, mely a morális perfekcionizmusról a Harvardon majd a chicagoi egyetemen tartott előadássorozatára alapul. A könyv, miként az előadássorozat is, felváltva értelmezi az etikai gondolkodás legnagyobb szerzőit, illetve a klasszikus Hollywood néhány, az 1930-as, 40-es évekből származó filmjét, melyek a Cavell által meghatározott "újraházasodási komédia" illetve az "ismeretlen nő melodrámája" műfajaihoz tartoznak. Cavell állítása szerint ugyanis a perfekcionizmus, miután Platónnal és Arisztotelésszel megszületett, majd hosszú időn keresztül élő hagyományként működött, a huszadik században a filozófiából jórészt kiszorult, és az irodalom mellett például a klasszikus hollywoodi filmekben virágzott. 2 Mindenekelőtt azonban szólnom kell néhány szót arról, hogy az előadásnyi terjedelmű szövegek általános korlátain felül még milyen különös nehézségekbe ütközik Cavell szövegeinek esetén egy ilyesféle összefoglaló. Stanley Cavell írásmódja kacskaringós, indázó, kitérőkkel, hosszadalmas közbevetésekkel, terjedelmes zárójelekkel teli szövevény, amely ugyan felidézi az élőbeszéd némely (a filozófiai szövegekre általában nem jellemző) jellegzetességét, ugyanakkor viszont lényegénél fogva írásbeli. A stílusnak, mint ahogy Cavell értelmezésében a kései Wittgenstein stílusának is, magában a filozófiai mondanivalóban van a megalapozása, illetve, még pontosabban, stílus és tartalom megkülönböztetése ebben az esetben még az átlagosnál is kevésbé tarható, vagyis nem csak elméletileg, de intuitíve is megkérdőjelez-1 Stanley Cavell: Cities of Words. Pedagogical Letters on a Register of the Moral Life, The Belknap Press of Harvard University Press, Cambridge-London, 2004. A továbbiakban: CW. 2 Természetesen Cavell tisztában van azzal, hogy ez az állítás sokakban (és nem csak a szakfilozófusokban) felháborodást kelthet, ám arra kéri olvasóját, hogy felháborodását ha elnyomni nem is tudja, gondoljon annak utána, hogy tiltakozása milyen előfeltevéseken alapszik: a film mint műalkotás és a film mint "termék" milyen elgondolása tudná alátámasztani. Vö. pl. CW, 44. o., 226. o., 272. o. stb.
Az értekezés célja a kifejezés leírása, elsősorban a kifejezés tapasztalatának fenomenológiai ele... more Az értekezés célja a kifejezés leírása, elsősorban a kifejezés tapasztalatának fenomenológiai elemzésével, felhasználva a hétköznapi nyelv filozófiájának módszereit is. Filozófiatörténeti kiindulópontból, Emmanuel Lévinas és kisebb részben Stanley Cavell elemzése által inspirálva, de őket nem mindenben követve keresi a választ arra a kérdésre, hogy hogyan lesz egy cselekvés kifejezéssé. Az első rész Lévinas filozófiáját vizsgálva elkülöníti a másik kifejezésnek (Teljesség és végtelen) és az én kifejezésemnek (Másként, mint lenni) pozitív elemzését (diakrónia, iteráció, passzivitás) és azokat a szembeállításokat, amelyek a lévinasi gondolkodásnak abból a tendenciájából következnek, hogy nem ismer el interszubjektíve konstituált jelentéseket. Ez a kifejezés formalitásához vezet, ami összekapcsolódik egyfajta etikai kvázi-tartalommal („Ne ölj!”, a kifejezés mint felelet és felelősség). Lévinas azt tárja fel, mi az értelme annak, hogy kifejezek és a másik kifejez, de nem tud számot adni...
The chapter analyzes the notion of frictionless platforms, as it is constructed in the music indu... more The chapter analyzes the notion of frictionless platforms, as it is constructed in the music industry press. The problem in reducing friction arises from what the music industry thinks of the “mainstream audience”: the supposed majority of people who “like music,” but can’t be required to spend time on choosing what to listen to. Ronai shows how the two main solutions, namely playlists (tools inside the platforms) and voice control (a new kind of platform) both lead to the decontextualization of music, and making traditional metadata like genre obsolete. On the utopian frictionless platforms, nothing more is required from the user than just wanting music. The correlate notion is frictionless music that embodies a general idea of music, and nothing more.
Az előadás Tengelyi László gondolkodásának egy vakfoltjáról és egy alapvető szembeállításának tar... more Az előadás Tengelyi László gondolkodásának egy vakfoltjáról és egy alapvető szembeállításának tarthatatlanságáról szól. Banális tapasztalatokra támaszkodik, szándékosan.
A banalitás Tengelyi László szerint a legközvetlenebb, legdurvább értelemrögzítés eszköze kellene, hogy legyen. Első lépésben azt mutatom meg, hogy ez nem így van, sőt, a banalitás adott esetben nagyon megférhet az áramlóan sokértelmű tapasztalattal.
Második lépésben rámutatok, hogy ha ezek szerint elvetendő az "értelmeket rögzítő nyelvi rendszer - teremtő kifejezés" szembeállítás, akkor megnyílik az út, hogy fenomenológiai-elementáretikai jelentőséget tulajdonítsunk annak, hogy (élet)történeteinket a másiknak mondjuk el. Ez pedig a következő lépésben az "élettörténet és sorsesemény" diakritikai viszonyát is felforgatja.
Lévinas egyik legnagyobb felfedezése a test mint felkínálkozás, mint kifejezés és mint sebezhetős... more Lévinas egyik legnagyobb felfedezése a test mint felkínálkozás, mint kifejezés és mint sebezhetőség értelmezése. Ezeket a fenoméneket elemzem (a felkínálkozást a rettegés tapasztalatában), megmutatom strukturális egyezéseiket és különbségeiket. Megvizsgálom, hogy jogos-e a kifejezést és a sebezhetőséget egyetlen fenoménben (felkínálkozás) egyesíteni, és hogy miért lenne ez fontos Lévinas számára.
I will discuss the notion or utopia of frictionless platforms. Friction is defined as "“interacti... more I will discuss the notion or utopia of frictionless platforms. Friction is defined as "“interactions that inhibit people from intuitively and painlessly achieving their goals" - where the real problem is supposed to be the goals. The music industry thinks that most ("normal") people don't really care for music, while streaming works if it can provide a continuous listening experience. Thus the goal is to remove the last "friction": having to want anything specific besides music itself.
There is a kind of music that fits this idea of frictionless platform: music that embodies the general idea of music, and nothing more.
LŐADÁSOMBAN ELŐSZÖR azzal foglalkozom, hogy hogyan határozhatjuk meg a perfekcionizmust Stanley C... more LŐADÁSOMBAN ELŐSZÖR azzal foglalkozom, hogy hogyan határozhatjuk meg a perfekcionizmust Stanley Cavell gondolkodásában, majd ezen háttér előtt vázolom fel a barátság szerepét, végül röviden kitérnék arra, hogy mindennek milyen következményei lehetnek az interszubjektivitás elméletére nézve. Főként Cavell 2004-ben megjelent Cities of Words 1 című munkájára fogok támaszkodni, mely a morális perfekcionizmusról a Harvardon majd a chicagoi egyetemen tartott előadássorozatára alapul. A könyv, miként az előadássorozat is, felváltva értelmezi az etikai gondolkodás legnagyobb szerzőit, illetve a klasszikus Hollywood néhány, az 1930-as, 40-es évekből származó filmjét, melyek a Cavell által meghatározott "újraházasodási komédia" illetve az "ismeretlen nő melodrámája" műfajaihoz tartoznak. Cavell állítása szerint ugyanis a perfekcionizmus, miután Platónnal és Arisztotelésszel megszületett, majd hosszú időn keresztül élő hagyományként működött, a huszadik században a filozófiából jórészt kiszorult, és az irodalom mellett például a klasszikus hollywoodi filmekben virágzott. 2 Mindenekelőtt azonban szólnom kell néhány szót arról, hogy az előadásnyi terjedelmű szövegek általános korlátain felül még milyen különös nehézségekbe ütközik Cavell szövegeinek esetén egy ilyesféle összefoglaló. Stanley Cavell írásmódja kacskaringós, indázó, kitérőkkel, hosszadalmas közbevetésekkel, terjedelmes zárójelekkel teli szövevény, amely ugyan felidézi az élőbeszéd némely (a filozófiai szövegekre általában nem jellemző) jellegzetességét, ugyanakkor viszont lényegénél fogva írásbeli. A stílusnak, mint ahogy Cavell értelmezésében a kései Wittgenstein stílusának is, magában a filozófiai mondanivalóban van a megalapozása, illetve, még pontosabban, stílus és tartalom megkülönböztetése ebben az esetben még az átlagosnál is kevésbé tarható, vagyis nem csak elméletileg, de intuitíve is megkérdőjelez-1 Stanley Cavell: Cities of Words. Pedagogical Letters on a Register of the Moral Life, The Belknap Press of Harvard University Press, Cambridge-London, 2004. A továbbiakban: CW. 2 Természetesen Cavell tisztában van azzal, hogy ez az állítás sokakban (és nem csak a szakfilozófusokban) felháborodást kelthet, ám arra kéri olvasóját, hogy felháborodását ha elnyomni nem is tudja, gondoljon annak utána, hogy tiltakozása milyen előfeltevéseken alapszik: a film mint műalkotás és a film mint "termék" milyen elgondolása tudná alátámasztani. Vö. pl. CW, 44. o., 226. o., 272. o. stb.
Az értekezés célja a kifejezés leírása, elsősorban a kifejezés tapasztalatának fenomenológiai ele... more Az értekezés célja a kifejezés leírása, elsősorban a kifejezés tapasztalatának fenomenológiai elemzésével, felhasználva a hétköznapi nyelv filozófiájának módszereit is. Filozófiatörténeti kiindulópontból, Emmanuel Lévinas és kisebb részben Stanley Cavell elemzése által inspirálva, de őket nem mindenben követve keresi a választ arra a kérdésre, hogy hogyan lesz egy cselekvés kifejezéssé. Az első rész Lévinas filozófiáját vizsgálva elkülöníti a másik kifejezésnek (Teljesség és végtelen) és az én kifejezésemnek (Másként, mint lenni) pozitív elemzését (diakrónia, iteráció, passzivitás) és azokat a szembeállításokat, amelyek a lévinasi gondolkodásnak abból a tendenciájából következnek, hogy nem ismer el interszubjektíve konstituált jelentéseket. Ez a kifejezés formalitásához vezet, ami összekapcsolódik egyfajta etikai kvázi-tartalommal („Ne ölj!”, a kifejezés mint felelet és felelősség). Lévinas azt tárja fel, mi az értelme annak, hogy kifejezek és a másik kifejez, de nem tud számot adni...
The chapter analyzes the notion of frictionless platforms, as it is constructed in the music indu... more The chapter analyzes the notion of frictionless platforms, as it is constructed in the music industry press. The problem in reducing friction arises from what the music industry thinks of the “mainstream audience”: the supposed majority of people who “like music,” but can’t be required to spend time on choosing what to listen to. Ronai shows how the two main solutions, namely playlists (tools inside the platforms) and voice control (a new kind of platform) both lead to the decontextualization of music, and making traditional metadata like genre obsolete. On the utopian frictionless platforms, nothing more is required from the user than just wanting music. The correlate notion is frictionless music that embodies a general idea of music, and nothing more.
Az előadás Tengelyi László gondolkodásának egy vakfoltjáról és egy alapvető szembeállításának tar... more Az előadás Tengelyi László gondolkodásának egy vakfoltjáról és egy alapvető szembeállításának tarthatatlanságáról szól. Banális tapasztalatokra támaszkodik, szándékosan.
A banalitás Tengelyi László szerint a legközvetlenebb, legdurvább értelemrögzítés eszköze kellene, hogy legyen. Első lépésben azt mutatom meg, hogy ez nem így van, sőt, a banalitás adott esetben nagyon megférhet az áramlóan sokértelmű tapasztalattal.
Második lépésben rámutatok, hogy ha ezek szerint elvetendő az "értelmeket rögzítő nyelvi rendszer - teremtő kifejezés" szembeállítás, akkor megnyílik az út, hogy fenomenológiai-elementáretikai jelentőséget tulajdonítsunk annak, hogy (élet)történeteinket a másiknak mondjuk el. Ez pedig a következő lépésben az "élettörténet és sorsesemény" diakritikai viszonyát is felforgatja.
Lévinas egyik legnagyobb felfedezése a test mint felkínálkozás, mint kifejezés és mint sebezhetős... more Lévinas egyik legnagyobb felfedezése a test mint felkínálkozás, mint kifejezés és mint sebezhetőség értelmezése. Ezeket a fenoméneket elemzem (a felkínálkozást a rettegés tapasztalatában), megmutatom strukturális egyezéseiket és különbségeiket. Megvizsgálom, hogy jogos-e a kifejezést és a sebezhetőséget egyetlen fenoménben (felkínálkozás) egyesíteni, és hogy miért lenne ez fontos Lévinas számára.
I will discuss the notion or utopia of frictionless platforms. Friction is defined as "“interacti... more I will discuss the notion or utopia of frictionless platforms. Friction is defined as "“interactions that inhibit people from intuitively and painlessly achieving their goals" - where the real problem is supposed to be the goals. The music industry thinks that most ("normal") people don't really care for music, while streaming works if it can provide a continuous listening experience. Thus the goal is to remove the last "friction": having to want anything specific besides music itself.
There is a kind of music that fits this idea of frictionless platform: music that embodies the general idea of music, and nothing more.
Uploads
Papers by András Rónai
A banalitás Tengelyi László szerint a legközvetlenebb, legdurvább értelemrögzítés eszköze kellene, hogy legyen. Első lépésben azt mutatom meg, hogy ez nem így van, sőt, a banalitás adott esetben nagyon megférhet az áramlóan sokértelmű tapasztalattal.
Második lépésben rámutatok, hogy ha ezek szerint elvetendő az "értelmeket rögzítő nyelvi rendszer - teremtő kifejezés" szembeállítás, akkor megnyílik az út, hogy fenomenológiai-elementáretikai jelentőséget tulajdonítsunk annak, hogy (élet)történeteinket a másiknak mondjuk el. Ez pedig a következő lépésben az "élettörténet és sorsesemény" diakritikai viszonyát is felforgatja.
Drafts by András Rónai
Talks by András Rónai
There is a kind of music that fits this idea of frictionless platform: music that embodies the general idea of music, and nothing more.
A banalitás Tengelyi László szerint a legközvetlenebb, legdurvább értelemrögzítés eszköze kellene, hogy legyen. Első lépésben azt mutatom meg, hogy ez nem így van, sőt, a banalitás adott esetben nagyon megférhet az áramlóan sokértelmű tapasztalattal.
Második lépésben rámutatok, hogy ha ezek szerint elvetendő az "értelmeket rögzítő nyelvi rendszer - teremtő kifejezés" szembeállítás, akkor megnyílik az út, hogy fenomenológiai-elementáretikai jelentőséget tulajdonítsunk annak, hogy (élet)történeteinket a másiknak mondjuk el. Ez pedig a következő lépésben az "élettörténet és sorsesemény" diakritikai viszonyát is felforgatja.
There is a kind of music that fits this idea of frictionless platform: music that embodies the general idea of music, and nothing more.