V. Phraatész pártus király
| V. Phraatész | |
 | |
| V. Phraatész arcképe anyjával közösen kiadott pénzén | |
| Pártus király | |
| Uralkodási ideje | |
| I. e. 2 – I. sz. 4 | |
| Elődje | IV. Phraatész |
| Utódja | III. Oródész |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Arsacid dynasty of Parthia |
| Született | i. e. 19 |
| Elhunyt | 4 |
| Édesapja | IV. Phraatész |
| Édesanyja | Musza |
| Testvére(i) | XIX. Arsak pártus király |
 A Wikimédia Commons tartalmaz V. Phraatész témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
V. Phraatész (pártus nyelven: 𐭐𐭓𐭇𐭕, Frahāt; vagy ismert becézett formájában Phraatakész) a Pártus Birodalom királya i. e 2-től i. sz. 4-ig, anyja, Musza királynő társuralkodója.
Anyja, Musza itáliai rabszolga volt, akit IV. Phraatész király ajándékba kapott. Amikor a kis Phraatész nagykorúvá vált, Musza megmérgezte az idős uralkodót és fiával, mint társuralkodóval átvette a hatalmat a birodalomban. Uralkodásuk alatt feszültté vált a viszony a Római Birodalommal Örményország és Mezopotámia hovatartozása miatt. Augustus császár el is küldte unokáját, Caius Caesart, hogy szervezzen hadjáratot, de a felek végül kiegyeztek és Phraatész beleegyezett, hogy Örményország a római érdekszférába kerüljön. Emiatt a pártus nemesség fellázadt ellenük és Phraatész i. sz. 4-ben anyjával együtt Rómába menekült.
Uralkodása
[szerkesztés]
V. Phraatész IV. Phraatész pártus király fia volt. Neve a pártus Frahāt (𐭐𐭓𐭇𐭕, "adomány, jutalom") görögösített (Φραάτης) változata. Mai iráni verziója a Farhād (فرهاد).[1] Nem hivatalosan neve becézett formájáról (Phraatakész) volt közismert.[2]
Anyja, Musza itáliai rabszolganő volt, akit Augustus császár ajándékozott a pártus uralkodónak, amikor i. e. 20-ban békeszerződést kötöttek és a rómaiak a carrhaei csatában elvesztett hadijelvényekért cserébe visszaadták IV. Phraatésznek az egyik trónkövetelő által elrabolt fiát.[3] Musza hamarosan az idős király kedvenc ágyasa, majd felesége lett és kb. i. e. 19-ben fiút szült neki, akit szintén Phraatésznek neveztek el.[4] I. e. 10/9 körül rávette férjét, hogy közös fiukat tegye meg örökösének, és többi négy, idősebb fiát küldje Rómába.[5] I. e. 2-ben Musza megmérgezte IV. Phraatészt és fiával közösen átvette a birodalom irányítását.[6] Iosephus Flavius római történetíró megemlíti, hogy egyes pletykák szerint Muszának szexuális kapcsolata volt a fiával.[7] Mivel a társuralkodók pénzeiken közösen szerepelnek, egyes történészek úgy vélték, hogy össze is házasodtak.[8] Erre azonban nincs bizonyíték és sem a pártus, sem az óperzsa birodalomban nem volt gyakorlat a szülők és gyermekük házassága.[9]
Örményország és Mezopotámia hovatartozása ekkor már régóta viszály tárgya volt a Római és a Pártus Birodalom között.[10] Augustus császár megbízta unokáját, Caius Caesart, hogy indítson hadjáratot a pártusok ellen.[10] A hadüzenet előtt V. Phraatész követet küldött a császárhoz és bátyjai kiadatását követelte.[10] Augustus gúnyos hangvételű válaszában a trónbitorlónak tartott Phraatész lemondásától és Örményország átadásától tette függővé a béke megmaradását.[10] Cassius Dio szerint a pártus uralkodót nem félemlítette meg, gőgös válaszlevelében kioktatta az általa egyszerűen csak caesarnak nevezett Augustust, hogy elvárja a formális "királyok királya" megszólítást.[10] A két fél végül kiegyezett egymással és i. sz. 1-ben békeszerződést kötöttek. Róma elismerte Phraatészt jogos uralkodónak (ami az ingatag belpolitikai helyzet miatt fontos vívmány volt), cserébe Örményország az ő befolyásuk alá került.[11] Phraatész stratégiája azonban visszafelé sült el, a szerződés nemhogy megnyugtatta volna nemessége kedélyeit, újabb felháborodást keltett. A pártus arisztokrácia már azt is nehezen tűrte, hogy egy volt rabszolganő és fia foglalta el a trónt és Örményország elvesztésének hírére i. e. 4-ben fellázadtak. V. Phraatész és Musza Rómába menekült, ahol Augustus menedéket adott nekik.[12] Későbbi sorsuk ismeretlen. A lázadó nemesség az Arszakida-dinasztia egyik tagját, III. Oródészt ültette a trónra.[13]
Pénzei
[szerkesztés]Az uralkodópáros pénzeinek egyedi sajátossága, hogy mindketten szerepelnek rajtuk. Anyját a "mennyei" jelzővel és a "baszilissza" (királynő) címmel illetik; utóbbi nem csak a királyok feleségeinek, hanem a királyi család nőtagjainak egyaránt járt.[14] A király feje mellett – apja pénzeihez hasonlóan – egy Nikére emlékeztető szárnyas istenalak diadémot nyújt Phraatész felé.[15] A pártusok a hellenisztikus ikonográfiát alkalmazták saját isteneikre is, így az alak talán az uralkodói dicsőséget (hvarenah) jelképezi.[16] Egyes érmék hátoldalán egy zoroasztriánus tűztemplom is megfigyelhető.[17] V. Phraatész ugyanazokat a címeket használta, mint apja: Királyok Királya, Arszakész, Igazságos, Adakozó, Kiváló, Philhellén (a görögök barátja).[18]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Kia 2016, 160. o.
- ↑ Richardson 2012, p. 161; Marciak 2017, p. 349
- ↑ Garthwaite 2005, p. 80
- ↑ Kia 2016, p. 198; Schippmann 1986, pp. 525–536; Bigwood 2004, pp. 39–40; Strugnell 2008, p. 289
- ↑ Kia 2016, p. 198; Dąbrowa 2012, p. 173; Schippmann 1986, pp. 525–536
- ↑ Kia 2016, p. 199; Richardson 2012, p. 161
- ↑ Bigwood 2004, 44. o.
- ↑ Bigwood 2004, 43–44. o.
- ↑ Bigwood 2004, 44–45. o.
- ↑ a b c d e Kia 2016, 199. o.
- ↑ Kia 2016, p. 199; Dąbrowa 2012, p. 173
- ↑ Strugnell 2008, pp. 292, 294–295; Marciak 2017, p. 378
- ↑ Kia 2016, p. 199; Dąbrowa 2012, p. 174
- ↑ Bigwood 2004, 40, 44, 48, 61. o.
- ↑ Curtis 2012, 72. o.
- ↑ Curtis 2012, 71. o.
- ↑ Olbrycht 2016, 96. o.
- ↑ Bigwood 2004, 60. o.
Források
[szerkesztés]- Bigwood, J. M. (2004). „Queen Mousa, Mother and Wife(?) of King Phraatakes of Parthia: A Re-evaluation of the Evidence”. Journal of the Classical Association of Canada 4 (1), 35–70. o, Kiadó: Project Muse. DOI:10.1353/mou.2004.0027.
- Boyce, Mary. Zoroastrians: Their Religious Beliefs and Practices. Psychology Press, 1–252. o. (1984). ISBN 9780415239028
- Bivar, A.D.H. (1983). "The Political History of Iran Under the Arsacids". In Yarshater, Ehsan (ed.). The Cambridge History of Iran, Volume 3(1): The Seleucid, Parthian and Sasanian Periods. Cambridge: Cambridge University Press. pp. 21–99. ISBN 0-521-20092-X.
- Curtis, Vesta Sarkhosh. Parthian coins: Kingship and Divine Glory, The Parthian Empire and its Religions, 67–83. o. (2012. december 8.). ISBN 9783940598134
- The Arsacid Empire, The Oxford Handbook of Iranian History. Oxford University Press, 1–432. o. (2012. december 8.). ISBN 978-0-19-987575-7
- Garthwaite, Gene Ralph (2005), The Persians, Oxford & Carlton: Blackwell Publishing, Ltd., ISBN 978-1-55786-860-2
- The Persian Empire: A Historical Encyclopedia [2 volumes]. ABC-CLIO (2016. december 8.). ISBN 978-1610693912
- Marciak, Michał. Sophene, Gordyene, and Adiabene: Three Regna Minora of Northern Mesopotamia Between East and West. BRILL (2017. december 8.). ISBN 9789004350724
- (2016. december 8.) „The Sacral Kingship of the early Arsacids I. Fire Cult and Kingly Glory”. Anabasis: Studia Classica et Orientalia 7, 91–106. o.
- Arsacid, Elymaean, and Persid Coinage, The Oxford Handbook of Ancient Iran. Oxford University Press (2013. december 8.). ISBN 978-0199733309
- Richardson, J.S.. Augustan Rome 44 BC to AD 14: The Restoration of the Republic and the Establishment of the Empire. Edinburgh University Press (2012). ISBN 978-0-7486-1954-2
- Schippmann, K.. Arsacids ii. The Arsacid dynasty, Encyclopaedia Iranica, Vol. II, Fasc. 5, 525–536. o. (1986)
- Schmitt, Rüdiger. Personal Names, Iranian iv. Parthian Period, Encyclopaedia Iranica (2005)
- Strugnell, Emma (2006), "Ventidius' Parthian War: Rome's Forgotten Eastern Triumph", Acta Antiqua 46 (3): 239–252, DOI 10.1556/AAnt.46.2006.3.3
- (2008. december 8.) „Thea Musa, Roman Queen of Parthia”. Iranica Antiqua 43, 275–298. o. DOI:10.2143/IA.43.0.2024051.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Phraates V című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
| Előző uralkodó: IV. Phraatész |
Következő uralkodó: III. Oródész |
