Ugrás a tartalomhoz

Uperoleia altissima

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Uperoleia altissima
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Uperoleia
Gray, 1841
Faj: U. altissima
Tudományos név
Uperoleia altissima
Davies, Watson, McDonald, Trenerry & Werren, 1993
Szinonimák

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Uperoleia altissima témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Uperoleia altissima témájú kategóriát.

Az Uperoleia altissima a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül az Uperoleia nembe tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. Queensland állam északkeleti részén, az Atherton és Windsor fennsíkokon honos. Elterjedési területének mérete nagyjából 7400 km².[1][2][3]

Megjelenése

[szerkesztés]
Hasi oldala

Apró termetű békafaj, testhossza elérheti a 3 cm-t.[3] Háta barna vagy szürke, sötétbarna foltokkal. A szemek között egy barna V-alakú minta található, és a pofája hegyétől a szeméig egy barna csík húzódik. A szája szélétől a karjáig néha egy kis, halvány barnássárga csík húzódik. Fejének oldala néha fehér. A hasa szürke, fehér pettyekkel, a hímnek sötétbarna torka van. A pupilla kerek, és az írisz aranyszínű. A lábakon vízszintes sávok vannak, az ágyék és a combok hátsó része élénkpiros. Ujjai között nincs úszóhártya, ujjai végén nincsenek korongok. A paratoid mirigyek kicsik és néha halvány barnássárgák.[3]

Életmódja

[szerkesztés]

Nyáron szaporodik. A petéket egyenként, a vízfelszín alatti növényzethez tapadva rakja le ideiglenes tavakban és patakokban. Az ebihalak elérhetik a 3 cm hosszúságot, barna színűek, a szemek között V-alakú jelet viselnek. Gyakran a víztestek alján maradnak, és körülbelül egy-két hónapig tart, amíg békává fejlődnek.[3]

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Több természetvédelmi területen is megtalálható.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]