Szentjános (Szerbia)
| Szentjános (Барице / Barice) | |
 | |
| A görögkeleti (román) templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Dél-bánsági |
| Község | Zichyfalva |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 26367 |
| Körzethívószám | +381 13 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 516 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 20 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 76 m |
| Terület | 29,4 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 10′ 00″, k. h. 21° 04′ 01″45.166667°N 21.066944°EKoordináták: é. sz. 45° 10′ 00″, k. h. 21° 04′ 01″45.166667°N 21.066944°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szentjános témájú médiaállományokat. | |
Szentjános (szerbül Барице / Barice, románul Sân-Ianăş, németül Sankt-Johann) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben. Közigazgatásilag Zichyfalva községhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Zichyfalvától délnyugatra, Ürményháza keleti szomszédjában fekvő település.
Története
[szerkesztés]Szentjános a török hódoltság előtt az ürményházi-zichyfalvai út mellett levő dombon állt, de a törökök 1529-1557. közötti időkben elpusztították, ekkor a magyar jobbágyok elmenekültek onnan.
A 17. században szerbek telepedtek le a jelenlegi falu helyére, ahol akkoriban csak csupa nádas volt.
A török hódoltság végefelé a helység még lakott volt; az 1717. évi összeírásba is 8 lakott házzal vették fel; de kevéssel ezután elpusztult és Mercy térképén már a lakatlan helységek között volt feltüntetve, a verseczi kerületben.
Az 1761-es térképen már ismét lakottnak jelezték. Ekkorra már románok szállották meg, akik a nevét Szantul-Juonra változtatták.
1779-ben Torontál vármegyéhez csatolták. 1848. október 1-jén Weise Napoleon nemzetőrszázados a magyar hadakkal kiverte a faluból az itt tanyázó 1500 szerb felkelőt. Ez évben az egész falut felgyújtották.
1888-ban egy jégverés az egész termést elverte, sőt a házakat is megrongálta és a mezőn dolgozó emberekben és állatokban is kárt okozott.
1910-ben 1568 lakosából 68 magyar, 60 német, 1323 román volt. Ebből 72 római katolikus, 61 evangélikus, 1431 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt torontál vármegye Bánlaki járásához tartozott.
Népesség
[szerkesztés]Demográfiai változások
[szerkesztés]| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1332 | 1359 | 1331 | 1259 | 1044 | 887 | 598[2] | 516[3] |
Etnikai összetétel
[szerkesztés]| Nemzetiség | Szám | % |
| Románok | 533 | 89,13 |
| Szerbek | 29 | 4,84 |
| Magyarok | 6 | 1,00 |
| Cigányok | 5 | 0,83 |
| Jugoszlávok | 4 | 0,66 |
| Macedónok | 3 | 0,50 |
| Szlovákok | 2 | 0,33 |
| Egyéb/Ismeretlen[4] |
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkeleti temploma - 1830-ban épült
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>címke; nincs megadva szöveg a(z)népesség/Szentjánosnevű lábjegyzeteknek - ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
[szerkesztés]- Borovszky Samu: Torontál vármegye
