Szent Ferenc-kolostor (Santo Domingo)
| Szent Ferenc-kolostor | |
 | |
| Település |  Santo Domingo |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1508–1560 |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | |
| Világörökségi adatok | |
| Világörökség-azonosító | 526 |
| Típus | kulturális |
| Kritériumok | (II)(IV)(VI) |
| Felvétel éve | 1990 |
| Elhelyezkedése | |
 Szent Ferenc-kolostor
Pozíció a Dominikai Köztársaság térképén
| |
 é. sz. 18° 28′ 37″, ny. h. 69° 53′ 09″18.476944°N 69.885833°WKoordináták: é. sz. 18° 28′ 37″, ny. h. 69° 53′ 09″18.476944°N 69.885833°W | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Ferenc-kolostor témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Szent Ferenc-kolostor romjai a Dominikai Köztársaság fővárosának, Santo Domingónak a legjelentősebb műemlékei közé tartoznak. A romok Santo Domingo gyarmati kori óvárosának részeként a világörökséghez tartoznak;[1] ez a főváros turisták által egyik leglátogatottabb helyszíne.[2]
Története
[szerkesztés]A Szent Ferenc-kolostort az Újvilág legelső katolikus kolostorának tartják. Építése (eredetileg fából, 1523-tól kőből[3]) a ferencesek megérkezése után, Nicolás de Ovando kormányzósága idején, 1508-ban kezdődött, de teljesen csak 1560-ban fejeződött be. 1515 körül a kolostor főbejárata alá temették el Alonso de Ojeda konkvisztádort, ám a holttestet később kiásták, és titokban Venezuelába csempészték. Itt épült fel a főváros első vízvezetéke is, amely a kolostortól vezette a vizet a főtéri kúthoz.[2]
Az épületeket valamikor az elkészülte utáni években egy hurrikán rongálta meg, 1586-ban pedig Francis Drake és társai fosztották ki. 1664-re készültek el a felújítási munkálatai, de 1673-ban és 1751-ben földrengések következtében súlyos károkat szenvedett. Az 1808-ban a Palo Hincadó-i csatában legyőzött, és a városban ostrom alá vett ferencesek egy ágyút helyeztek el az épület tetejére, azonban az elsütött ágyú lövéseinek erejétől a tető beomlott, később pedig, a haiti megszállás idején, számos követ és más építőelemet vittek el innen, így a romok tovább pusztultak. 1930-ban újabb csapás érte az épületmaradványokat, ezúttal a San Zenón hurrikán következtében.[2]
Bár a 21. század elején több terv is született a felújításra, ezek nem valósultak meg. A 2010-es évek végére igen elhanyagolttá vált: bár a központi épületek zárva voltak, csak belépőjeggyel voltak látogathatók, de a környező területet őrizetlenül és lezáratlanul hagyták, ezért oda szabadon járkált ki-be mindenki, egyesek a falak tövében aludtak, szemetet dobáltak szét, és voltak olyanok is, akik például ruhát mostak a területen, a vaskapura pedig kiteregették a ruháikat.[2]
Leírás
[szerkesztés]Az épületegyüttes, amely egy kolostorból, egy templomból és a ferencesek harmadik rendjének kápolnájából áll, ma a főváros központi részén, az egykori gyarmati óváros területén található, nem messze attól a helytől, ahol az Ozama folyó a Karib-tengerbe torkollik. A főtemplom, amelynek apszisa az északi végén helyezkedik el, a keleti oldalon található, ennek északkeleti részével épült egybe a kápolna (apszisa a keleti oldalon van), a kápolnától délre a kerengő foglal helyet, annak déli oldalán pedig maga a kolostor.[4]
Képek
[szerkesztés]-
A főtemplom oszlopokkal szegélyezett kapuja -
A főtemplom apszisa -
Részlet a kápolnával -
Gótikus boltozat a kápolnában
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ciudad colonial de Santo Domingo (spanyol nyelven). UNESCO. (Hozzáférés: 2020. december 11.)
- ↑ a b c d Ruinas de San Francisco: Entre el rescate y el abandono (spanyol nyelven). El Nacional, 2018. július 7. (Hozzáférés: 2020. december 11.)
- ↑ Ruinas Iglesia y Monasterio de San Francisco, Santo Domingo (spanyol nyelven). Visita República Dominicana. (Hozzáférés: 2020. december 11.)
- ↑ Ruína del convento de San Francisco en Santo Domingo. Análisis y recuperación (spanyol nyelven) (PDF). UDC. (Hozzáférés: 2020. december 11.)