Richard Trevithick

Richard Trevithick
John Linnell festménye (1816)
Született	1771. április 13. Illogan
Elhunyt	1833. április 22. (62 évesen) Dartford
Állampolgársága	brit brit ( – 1801. január 1.)
Nemzetisége	angol
Házastársa	Jane Harvey
Gyermekei	Richard Trevithick Anne Ellis Elizabeth Banfield John Harvey Trevithick Francis Trevithick Frederick Henry Trevithick
Szülei	Ann Teague Richard Trevithick
Foglalkozása	felfedező feltaláló bányamérnök mérnök vasúti mérnök locomotive designer
Halál oka	tüdőgyulladás
Sírhelye	Kent
A Wikimédia Commons tartalmaz Richard Trevithick témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Richard Trevithick (Illogan, Cornwall, 1771. április 13. – Dartford, Kent, 1833. április 22.) angol feltaláló, bányamérnök. A legkiemelkedőbb munkája a magas nyomású gőzgép kifejlesztése, valamint ő építette az első működő gőzmozdonyt.

Élete, munkássága

Richard Trevithick a cornwalli bányavidék szülötte, idősebb Richard Trevithick hatodik gyermeke volt. A fiatal Trevithick nem tanulmányaiban, hanem elsősorban a sportteljesítményében volt sikeres. Az egész életében szinte írástudatlan Trevithick azonban már kiskorában szeretett gépeket bütykölni. 1790-ben apját követve, a környékbeli bányáknál dolgozott mint gőzgép-szerelő, ahol hamar kiderült, új megoldásokkal képes nagyobb teljesítményt kisajtolni a korabeli alacsony nyomású, Watt-féle gőzgépekből.

1796-ban, Cornwall legintenzívebb művelésű ónbányájánál mérnökké lépett elő, ahol kifejlesztette a magas nyomású gőzgépet. A korábbiaknál jóval nagyobb teljesítményű gépre a cornwalli és dél-walesi bányák részéről is hamar nagy lett a kereslet.

Trevithick szabadidejében olyan gőzüzemű járművet tervezett, amely kezelhető méretei mellett elég erős ahhoz, hogy terheket és személyeket szállíthasson. Számos működő, kis méretű modell készítése után egy közúti gőzjárművet épített. A „Puffing Devil” (magyarul „Pöfögő Ördög”) névre keresztelt kísérleti járművét 1801 karácsonyán próbálta ki Camborne városka utcáin. Az egyhengeres gőzjármű csak rövid utazásokra volt alkalmas, néhány nap kísérletezés után a gép megsemmisült, a túlhevült kazánja lángra lobbantotta. A feltaláló a sikertelen vállalkozások után a közúti gőzjárművek kísérletezésével felhagyott, a következő években bányáknak, vasöntödéknek és kovácsműhelyeknek készített álló, magas nyomású gőzgépeket.

Trevithick gőzmozdonyának rajza, hasonlót épített a Penydarren Vasmű számára

A walesi Penydarren Vasmű vaspályát volt kénytelen építeni termékeinek szállítására, ugyanis a konkurens vasmű a helybeli szállításra használt hajózócsatornát kisajátította. Samuel Homfray, a vasmű egyik tulajdonosa, olyan gőzjármű építésével bízta meg Trevithicket, amely képes ezen a vaspályán közlekedni és a teherkocsikat vontatni. A világ első gőzmozdonya az első sikeres próbautat 1804. február 21-én tette meg. A tíz tonnányi vasáruval, hetven utassal és öt üres vagonnal terhelt mozdony a mintegy 16 km-es utat négy óra és öt perc alatt teljesítette, majdnem 4 km/h-s átlagsebességgel. A vaspálya azonban nem bírta a gőzmozdony tömegét, a hét tonnás gép alatt a korabeli öntöttvasból készült sínek nagy számban széttörtek, három út után a gőzmozdonyt átalakították álló gőzgéppé.

Később Christopher Blackett szénbánya-tulajdonos bízta meg gőzmozdony építésével. Blackett a wylami szénbánya és a Tyne folyó között 1748-ban épült, 5 mérföld hosszú, fából készült nyompályán kívánta a lovakat helyettesíteni gőzmozdonnyal. Hamar kiderült, hogy a Trevithick által épített 5 tonnás jármű a fa nyompályára túl nehéz.

A gőzmozdony népszerűsítése érdekében épített Trevithick-féle „gőzcirkusz”

Trevithick bízva az üzleti lehetőségekben, 1808-ban családjával Londonba költözött. 1808 nyarán a korábbiakhoz hasonló mozdonyt szerkesztett, amelyet a mai Euston tér környékén működtetett egy kör alakú pályán. A körbe-körbe közlekedő szerelvényen egy shillingért lehetett utazni, Trevithick ezzel a látványossággal kívánta bebizonyítani, hogy az utazás gőzmozdonnyal gyorsabb, mint lóval. A „Catch Me Who Can” (magyarul „Kapj el, ha tudsz”) nevű gőzmozdonnyal akár 19 km/h-s sebességet is el lehetett érni, azonban a pálya itt sem bírta a terhelést, a sorozatos síntörések miatt a látványosságot két hónap után be kellett zárni.

A gőzmozdonnyal történt kudarcok után a magas nyomású gőzgépet Trevithick más területeken próbálta bevezetni, így gőzgépeket tervezett hengerműveknek, kovácsműhelyeknek a kalapácsok mozgatásához, kohóművekben a nagyolvasztók fúvatójának működtetéséhez, kőbányáknak kőzúzáshoz, valamint a bányákban használt gépek meghajtásához. A Temze medrének karbantartásához, kotrógépek kifejlesztésére kapott felkérést, a fizetségből a folyóból kitermelt anyag arányában részesedett. Ezenkívül gőzgép meghajtású, lapátkerekes bárkákat is épített.

Miután bebizonyosodott, hogy a gőzgépes folyamkotrásból nem tud megélni, Trevithick 1816-ban elfogadta egy mérnököt kereső perui ezüstbánya ajánlatát. A kezdeti nehézségek után a gőzgépei remekül helytálltak bányákban, a profitból saját ezüstbányát kívánt nyitni, de az időközben kitört háború miatt Trevithicknek mindent hátrahagyva menekülnie kellett. 1822-ben érkezett meg Costa Ricába, ahol bányászati gépek kifejlesztésével foglalkozott, ám az ott töltött sikertelen időszak után a feltaláló Kolumbiába vándorolt. A nincstelenné vált Trevithick Kolumbiában találkozott Robert Stephensonnal, akinek a pénzadománya segítségével tért haza Angliába 1827-ben.

Az ipari forradalom egyik fontos alakja nagy szegénységben hunyt el 1833-ban, a tisztességes temetésére a dartfordi munkások gyűjtöttek pénzt.

Család

1797-ben feleségül vette Jane Harvey-t. Összesen hat gyerekük született:

• Richard Trevithick (1798–1872)
• Anne Ellis (1800–1876)
• Elizabeth Banfield (1803–1870)
• John Harvey Trevithick (1807–1877)
• Francis Trevithick (1812–1877)
• Frederick Henry Trevithick (1816–1883)

Irodalom

• Burton, Anthony. Richard Trevithick: Giant of Steam. London: Aurum Press (2000). ISBN 1-85410-878-6 
• Hodge, James (2003), Richard Trevithick (Lifelines; 6.) Princes Risborough, Buckinghamshire HP27 9AA: Shire Publications
• Kirby, Richard Shelton, Withington, S.; Darling, A. B.; Kilgour, F. G.. Engineering in History. New York: Dover Publications Inc (1990). ISBN 0-486-26412-2 
• Lowe, James W. (1975), British Steam Locomotive Builders. Cambridge: Goose ISBN 0-900404-21-3 (reissued in 1989 by Guild Publishing)
• Rogers, Col. H. C. (1961), Turnpike to Iron Road London: Seeley, Service & Co.; pp. 40–44

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Richard Trevithick témájú médiaállományokat.

• Richard Trevithick 1771–1833 (a page from the Trevithick Society website) (angolul)
• The Camborne ‘Trevithick Day’ Website Archiválva 2011. június 9-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
• Cornwall Record Office Online Catalogue for Richard Trevithick (angolul)
• Contributions to the Biography of Richard Trevithick Richard Edmonds, 1859 (angolul)
• Richard Trevithick steam engine 1805-06 in the Energy Hall, Science Museum, London Archiválva 2014. október 16-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)

Források

• Richard Trevithick életrajza (angol nyelven). Spartacus Educational. [2007. június 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 25.)
• Richard Trevithick bemutatja a „Pöfögő Ördögét” (angol nyelven). history.com. (Hozzáférés: 2014. október 25.)