Rezgőkör
A rezgőkör (vagy RLC-áramkör) olyan passzív elemekből (tekercsből, kondenzátorból és ellenállásból) álló elektromos áramkör, amely külső energia hatására rezgésbe, oszcillációba hozható. Megkülönböztetnek soros és párhuzamos rezgőköröket aszerint, hogy bennük a tekercs és a kondenzátor soros illetve párhuzamos kapcsolásban áll-e.
Az eszköz oszcilláló működése azon alapul, hogy a benne található tekercs és kondenzátor egymással periodikusan energiát cserél, míg az áramkörbe helyezett ellenállás csillapító jellegű, disszipatív hatást fejt ki.
Működése
[szerkesztés]A két áramköri elem - a tekercs és a kondenzátor - képes energiát felvenni egy külső energiaforrásból, amit később le is tudnak adni. A kondenzátornak elektromos energiára van szüksége az elektromos erőtér (elektromos mező) felépítéséhez (a kondenzátor feltöltéséhez), ami aztán a kisülésnél felszabadul. Ugyanígy a tekercsnek is szüksége van elektromos energiára, amely a mágneses erőtér (mágneses mező) felépítéséhez kell. A mágneses erőtér megszűnése közben ez az energia szabadul fel.
Ha a két összekapcsolt áramköri elem bármelyikével energiát közlünk, akkor az energia elkezd "ingázni" a két áramköri elem között. A tekercs és a kondenzátor felváltva működik energiaforrásként és energiatárolóként. Az „ingázás” eredménye az elektromos rezgés, amely egy oszcilloszkópon vizuálisan is megfigyelhető.
A feltöltött kondenzátor a tekercsen keresztül kisül. Ezalatt a tekercsben az áram mágneses erőteret hoz létre, amíg az elektromos tér a kondenzátorban meg nem szűnik. A kisülési folyamat végén az összes energia a mágneses erőtér formájában a tekercsben van. Ahogy megszűnik az áram, a mágneses erőtér elkezd összeomlani, és az ez által indukált feszültség áramot indít, ami által a kondenzátor ellentétes irányban ismét feltöltődik.
Ideális esetben, amikor a rezgőkörnek nincs vesztesége, az összes energia a kondenzátorban lenne, és ezután az egész folyamat ellentétes irányban ismét lezajlik. Ennek az eredménye egy csillapítatlan rezgés lenne.
A valóságban ideális rezgőkör nem létezik, a tekercsnek van ellenállása, a kondenzátornak meg vesztesége, ezért a rezgési folyamat közben mindig egy kevés energia hővé alakul, ami miatt a rezgés amplitúdója folyamatosan csökken. Az így kialakuló rezgés csillapodó. Ha csillapítatlan rezgést akarunk létrehozni (pl. egy adóhoz), akkor a megfelelő időpillanatban kívülről pótolni kell a rezgőkör hiányzó energiáját.
Párhuzamos rezgőkör
[szerkesztés]A rezgőkör eredő impedanciája:
Az eredő impedancia imaginárius és a frekvenciától (f) függ. Ha f =0 (egyenáram), akkor a kondenzátor (C) szakadást jelent, míg a tekercs (L) rövidzárt, vagyis az áram végtelen nagy. A másik határesetben f =∞, ekkor a kondenzátor rövidzárnak tekinthető, az induktivitás pedig szakadást, így az áram megint végtelen nagy. A frekvencia változásával az eredő impedancia induktív, ha az f kisebb, mint a sajátfrekvencia és kapacitív jellegű lesz a ha nagyobb. Az impedancia abszolút értéke:
Amikor a nevező zérus, akkor
Ez a frekvencia, a rezgőkör sajátfrekvenciája, amely egyben a rezonanciafrekvencia. Ez az egyetlen frekvencia, amikor a rezgőkör magára hagyva is képes rezegni. A legnagyobb amplitudó a rezonanciafrekvencián áll elő.
Ez a Thomson-képlet.
A valóságban mindig veszteséggel kell számolni.[1]
Soros rezgőkör
[szerkesztés]Ha f =0 (egyenáram), akkor a kondenzátor (C) szakadást jelent, míg a tekercs (L) rövidzárt, vagyis az áram zérus. A másik határesetben f =∞, ekkor a kondenzátor rövidzárnak tekinthető, az induktivitás pedig szakadást, így az áram megint zérus . Ha az f kisebb, mint a sajátfrekvencia, akkor az eredő impedancia kapacitív lesz, ha nagyobb, akkor induktív lesz.
A soros rezgőkör impedanciája a rezonanciafrekvencián a legkisebb. A soros rezgőkör sem létezik ideális (veszteségmentes) kivitelben[2]
Sávszélesség
[szerkesztés]Ha egy nagyfrekvenciás erősítő munkaellenállása egy rezgőkör, akkor az nemcsak egy frekvencián erősít, hanem a rezonanciafrekvenciára szimmetrikus tartományban; megegyezés szerint ahol a feszültség nem csökken a maximális érték 70%-a alá, azt a tartományt sávszélességnek nevezik.
Soros rezgőkör sávszélessége:
Párhuzamos rezgőkör sávszélessége:
ahol a a rezgőkör körjósága, a rezonancia-körfrekvencia.
Szűrők
[szerkesztés]Az elektronikus áramkörökben a szűrők egy kijelölt frekvenciatartományt elnyomnak, míg másokat átengednek. A rezgőkörök – a frekvenciafüggő tulajdonságaik miatt - kiválóan használhatók szűrőknek.
Alul- és felüláteresztő szűrőket különböztetünk meg. Az aluláteresztő szűrő olyan áramkör, amely egy meghatározott frekvenciánál kisebb frekvenciájú jelet (kis csillapítással) átereszt, míg a kijelölt határfrekvencia felett nagy csillapítással elnyomja a jelet. A felüláteresztő szűrő olyan áramkör, amely egy meghatározott frekvenciánál nagyobb frekvenciájú jelet (kis csillapítással) átereszt, míg a kijelölt határfrekvencia alatt nagy csillapítással elnyomja a jelet. A soros és a párhuzamos rezgőkörök, illetve ezek kombinációi erre a célra megfelelnek.
Jósági tényező
[szerkesztés]Rezgőkörök és rezgőkörrel modellezhető áramkörök jellemzője a jósági tényező, jele Q. A jósági tényezőt rezonanciafrekvencián szokták számolni.
Értékét úgy határozzuk meg, hogy a rezgőkör rezonancia-frekvenciájának és a rezonáns sávszélességnek a hányadosát vesszük. A minél jobb jósági tényező érdekében nyilvánvalóan jobb a nagyobb frekvencia és egyúttal a minél kisebb sávszélesség.
Példa az LC körök alkalmazására
[szerkesztés]Az alábbi táblázat LC köröket mutat be, különféle kapcsolásban, egyforma L és C értékekkel:
Kapcsolás | Bode diagram | Ellenállás | Típus |
---|---|---|---|
nagy | Szelektív áteresztő,
rezgőkör | ||
kicsi | |||
nagy | Szelektív záró,
szívókör | ||
kicsi |
Rádiótechnikában jól alkalmazható számítások a Thomson-képlettel[3]
[szerkesztés]A Thomson-képletbe alap SI mértékben kell megadni az értékeket, viszont a kapacitás és induktivitás alapegységei viszonylag nagyok. A gyakorlatban mH és μF nagyságrendű értékeknél nagyobbakat ritkán kell használnunk, így a képletbe nagyon kis értékekkel kell számolnunk, ami megnehezítheti a képlet alkalmazását, és könnyen véthetünk számoláskor hibát. A gyakorlatban jól alkalmazhatóak, és sokat könnyítik a számolást a Thomson-képlet átrendezett formái:
Tomson-képlet számítása nomogram segítségével[3]
[szerkesztés]A nomogramok használata megkönnyíti a Tomson-képlettel való számolást. A nomogramok használata különösen a számológépek megjelenése előtt volt elterjedt. Ha a Tomson-képlet két tényezőjét ismerjük, az alábbi ábra segítségével megkaphatjuk a harmadik tényezőt oly módon, hogy a megfelelő számegyeneseken vonalzóval összekötjük a két ismert értéket, a harmadik érték pedig leolvasható a vonalzó és a megfelelő számegyenes metszéspontján.
Irodalom
[szerkesztés]- Simonyi Károly: Villamosságtan II, Akadémiai Kiadó, 1957
- Simonyi Károly: Elméleti Villamosságtan, Tankönyvkiadó, 1991
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- http://tankonyv.ham.hu/A_vizsga-DJ4UF/?cid=a13
- http://fenykapu.free-energy.hu/pajert/index.htm?FoAblak=../pajert29/PTGRezgokorok.html Archiválva 2008. április 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Letölthető interaktív szimuláció RLC soros áramkörről. Szerző: Zbigniew Kąkol
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Simonyi Károly: Villamosságtan II. (hely nélkül): Akadémia Kiadó. 1957. 509–514. o.
- ↑ Simonyi Károly: Villamosságtan II. (hely nélkül): Akadémia Kiadó. 1957. 509–517. o.
- ↑ a b Karl-Heinz Schubert (DM2AXE).szerk.: Magyari Béla (YR5MB, HA5-052): Rádióamatőrök Műhelykönyve ford.: Taróczi Jenő (HA5-132):. Műszaki Könyvkiadó Budapest. ETO: 621.689.62.007.72 (1968)