Nova herculis
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Nova herculis | |
Megfigyelési adatok | |
Csillagkép | Hercules csillagkép |
Távolság | 1617,84 fé, 496,032 pc |
Abszolút fényesség | 12,99 |
Színkép típusa | M3+Ve[1] |
Pályaadatok | |
Évi parallaxis | 2,016 milliívmásodperc |
Radiális sebesség | −25 km/s |
Sajátmozgás | |
rektaszcenzióban | -0,925 mas/év |
deklinációban | 12,412 mas/év |
Fizikai adatok | |
Tömeg | 2,0×1030 kg, 1,0 M☉ |
Észlelése
[szerkesztés]1934 decemberében a Herkules csillagképben megjelent egy nóva. Korábban a Nova Herculis gyöngén változó csillag volt, 12-14 magnitúdó körül ingadozva, így szabad szemmel nem volt látható. December 13-án 1,4-es magnitúdójú lett ezt egy angol amatőrcsillagász, J.P.M. Prentice észlelte. Ezután még hónapokig szabad szemmel is látni lehetett.[2]
Megfigyelése
[szerkesztés]A fényessége a többi nóvához képest elég lassan növekedett, de december 22-re elérte az 1,4 magnitúdós csúcsértékét. Ezután szabálytalanul visszaesett majd nem sokkal később, április 1-én, újra láthatóvá vált. Azután gyorsan gyengült, május 1-jére visszaesett oda ahonnan elindult, kb. 13 magnitúdóra.
Ezután csak június 2-án erősödött a fénye, ekkor elérte a 9 magnitúdós értéket. Fényessége lassan nőtt egészen szeptemberig, amikor 6,7 magnitúdónál járt. Ekkor megint halványulni kezdett és csak évekkel később, 1949-ben (15 évvel első jelentkezése után) ismét elérte a 13 magnitúdót.
Ezért a Nova Herculis egy visszatérő nóva.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Young P. – Schneider D. P.: A quest for the red companion in six cataclysmic binaries (angol nyelven), 1981
- ↑ britannica.com: Nova Herculis