Ugrás a tartalomhoz

Nagykoszmály

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagykoszmály (Veľké Kozmálovce)
Nagykoszmályi r.k. templom
Nagykoszmályi r.k. templom
Nagykoszmály zászlaja
Nagykoszmály zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásLévai
Rangközség
Első írásos említés1322
PolgármesterTomáš Báťa
Irányítószám935 21
Körzethívószám036
Forgalmi rendszámLV
Népesség
Teljes népesség718 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség119 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság172 m
Terület5,92 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 16′ 15″, k. h. 18° 32′ 20″48.270833°N 18.538889°EKoordináták: é. sz. 48° 16′ 15″, k. h. 18° 32′ 20″48.270833°N 18.538889°E
Nagykoszmály weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagykoszmály témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagykoszmály (szlovákul Veľké Kozmálovce) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Lévától 8 km-re északnyugatra, a Garam bal partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

1322-ben említik először, ekkor tűnik fel oklevélben egy bizonyos Koszmályi András. Magát a falut 1337-ben Kozmal alakban említik először, majd 1372-ben Nagkozmal néven bukkan fel újra. Birtokosa 1362-től a Forgách család, majd az aranyosmaróti uradalom volt.

1534-ben 4 adózó portája állt. 1601-ben 45 ház található a településen. 1618-ban felégette a török. 1619-ben hódolt falu volt.[2] Az 1664. évi török adóösszeírás szerint 43 adózó és 33 háztartás volt a településen. 1720-ban csak 23 adózója lakta. 1828-ban 69 házában 445 lakos élt. Lakói főként mezőgazdaságból éltek.

Fényes Elek szerint "Nagy-Koszmály, Bars m. tót falu, a Garan bal partján: 461 kath. lak. Róna határja szép rétekkel, és szántóföldekkel bir. F. u. gr. Migazzi. Ut. p. Léva."[3]

Bars vármegye monográfiájában "Nagykoszmály, garammenti tót kisközség, 722 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan a Forgáchok voltak az urai, a kik a községet meg is erősítették, a miről egy 1362-iki oklevél tesz említést. Barsi kazár telepnek tartja. Tót neve különben tényleg Kozarócz volt, ha ugyan ebből kazár telepre lehet következtetni. Később a lévai vár tartozéka lett, de a XVIII. században a Migazziak birtokába került. 1618-ban a töröknek behódolt községek között van felemlítve. 1682 november hó 9-én itt táborozott Thököly Imre hadaival. Ma gróf Erdődy-Migazzi Imrénének van itt nagyobb birtoka, mely az aranyosmaróti hitbizományi uradalomhoz tartozik. Kath. temploma 1752-ben épült. Van postája, távirója és vasúti állomása."[4]

A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Lévai járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 619 lakosából 580 szlovák, 27 német és 12 magyar anyanyelvű volt.

1890-ben 644 lakosából 19 magyar és 598 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 722 lakosából 31 magyar és 687 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 832 lakosából 783 szlovák, 42 magyar és 7 német anyanyelvű volt.

1921-ben 794 lakosából 8 magyar és 781 csehszlovák volt.

1930-ban 845 lakosa mind csehszlovák volt.

1970-ben 867 lakosa mind szlovák volt.

1980-ban 804 lakosából 784 szlovák volt.

2001-ben 700 lakosából 699 szlovák volt.

2011-ben 705 lakosából 702 szlovák és 1 magyar volt.

2021-ben 718 lakosából 4 magyar, 1 cigány, 705 (+1) szlovák, 3 egyéb és 5 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A Mindenszentek tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1752-ben épült barokk stílusban.
  • Nagykoszmályi víztározó – 1988-ban lett kiépítve, a mohi atomerőmű számára biztosítja a vizet.[6]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Jan Rypka 1927: Čtyři turecké listiny z Dolného Kamence na Slovensku. Prúdy.
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bars vármegye
  5. ma7.sk
  6. Új Szó, 2011. január 5.. [2015. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 6.)

Külső hivatkozások

[szerkesztés]