Ugrás a tartalomhoz

Latabár Kálmán (színművész, 1902–1970)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Latabár Kálmán szócikkből átirányítva)
id. Latabár Kálmán
(Latabár Kálmán)
Psota Irénnel (1962)
Psota Irénnel (1962)
Született1902. november 24.
Kecskemét
Elhunyt1970. január 10. (67 évesen)[1]
Budapest
MűvészneveLatyi
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaWalter Katalin
(h. 1937–1970)
GyermekeiLatabár Kálmán, ifj.
SzüleiLatabár Árpád, id.
Foglalkozásaszínész
Kitüntetései
Halál okacukorbetegség
SírhelyeFarkasréti temető (31/1-1-9/10)
Színészi pályafutása
Aktív évek1922 – 1970
Tevékenységszínész
A Wikimédia Commons tartalmaz id. Latabár Kálmán témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk az 1902-ben született színművészről szól. Hasonló címmel lásd még: Latabár Kálmán (egyértelműsítő lap).

Latabár Kálmán (Kecskemét, 1902. november 24. – Budapest, 1970. január 10.) Kossuth-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész, ahogy rajongói – főként a gyereknézők – nevezték: a Latyi, a 20. század egyik legnépszerűbb magyar komikusa. A Kiskunhalasról, református családból származó híres színészdinasztia leszármazottja: dédapja Latabár Endre, nagyapja Latabár Kálmán Árpád, apja id. Latabár Árpád, akik mindannyian neves színészek voltak. Fia, ifjabb Latabár Kálmán ugyancsak színész lett.

Fényes Szabolcs: Manolita. Fővárosi Operettszínház. Latabár Kálmán (Matolcsy Miklós) és Szokolay Olly (Otty Ottilia), 1932
Psota Irén, Latabár Kálmán és Pécsi Sándor színművészek az Egyiptomi történet című film forgatása alatt (1962)
Latabár Kálmán emléktáblája egykori lakhelyén, a Dózsa György út 17. alatt
A Latabár család sírja. Farkasréti temető: 31/1-1-9/10.

Élete

[szerkesztés]

A kiskunhalasi, református Latabároktól származott. Nagyapja, Latabár Endre még Kiskunhalason született. Szülei Latabár Árpád színész és Deutsch Ilona színésznő voltak. Rákosi Szidi színiiskoláját végezte el. 1922-ben a Várszínházban lépett először közönség elé, mint táncos komikus. Kezdetben a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, majd 1927–33 között Árpád öccsével együtt zenés artistaszámokkal turnézott külföldön. Felléptek a világhírű rendező, Max Reinhardt színházában is (A két Ajax; Offenbach: Szép Heléna); Reinhardt a testvérpárt az európai fiatal színésznemzedék legjobbjának tartotta. A kritikusok Buster Keatonhoz és Chaplinhez hasonlították őket. Hazatérését követően különböző fővárosi zenés színházakhoz szerződött. Első filmje 1937-ben készült el. Ez év augusztus 28-án Budapesten, az Erzsébetvárosban feleségül vette Walter Katalint (Walter István és Brandeisz Erzsébet lányát).[2] 1938-ban született Kálmán fiukat – aki felnőttként ugyancsak a színészmesterséget választotta – római katolikusnak keresztelték, miután a szülők megegyeztek abban, hogy leendő gyermekeik az anya vallását követik.[3]

Latabár Kálmán 1945-től mindvégig a Fővárosi Operettszínházban játszott. Máig emlékezeteset alakított Menelaosz (Offenbach: Szép Heléna), Bóni (Kálmán Imre: Csárdáskirálynő), Frosch (Strauss: A denevér) és Nyegus (Lehár Ferenc: A víg özvegy) szerepében.

Kiváló tánctudású komikus volt, akinek rögtönöző és karikírozó készsége féktelen komédiázó kedvvel párosult. Méltatlankodó hanghordozása, félszeg mozgása, virtuóz „ügyetlensége”, egyéni humora óriási népszerűséget szerzett számára. Árpád testvérével gyakran lépett fel groteszk duettszámokban. Minden szerepére hallatlan gonddal készült; színpadi „rögtönzései” sikerének titka a sokszoros próba, a pontos begyakorlás volt. Játékával senkit sem állított pellengérre, szerette az embereket, felszabadult kacagásukat. Munkásságát 1950-ben Kossuth-díjjal ismerték el, ugyanabban az évben érdemes művész lett, 1953-ban pedig megkapta a kiváló művész kitüntetést.

Egyre súlyosbodó cukorbetegségben szenvedett, melynek kezelését nehezítette a színészi mesterséggel járó állandó stressz és a rendszertelen életmód. Utolsó hónapjai a lakás és a kórház között zajlottak, utolsó hetei már csak a kórházban. Állapota 1970 elején válságosra fordult, s a nagy nevettető január 11-én örökre lehunyta szemét. „A pálya lezárult” – jelentette a halálhírt aznap este a televízió.[4] A remek színészt, az őskomédiást, a clownt, a humoristát, a virtuóz táncost egy egész ország gyászolta, a szakma és a sajtó méltón elsiratta. Feledhetetlen alakításainak emlékét máig őrzi az utókor.

Születésének 75. évfordulóján, 1977-ben Kecskemét Város Tanácsa emléktáblát helyezett el az épületen, mely szülőháza helyén áll. Az emléktáblát 2008-ban felújították.

Szerepei

[szerkesztés]

Főbb színpadi szerepei

[szerkesztés]

„Fekete liliom

Különösen tetszett Kemény Egon szép és ragyogóan hangszerelt muzsikája. Ábrahám Pál legjobb barátja és állandó hangszerelője eddig csak egy saját művel jelentkezett a zenés színpadon, az 1929-ben bemutatott Kikelet utca 3 című darabjával. A Fekete liliom 18 évi szünet után született, és mindenki megállapította, milyen sajnálatos volt ez nagy kimaradás, hiszen Kemény Egon muzsikája lehári s kálmáni nívót képviselt, ugyanakkor magán viselte a modern zenei irányzatok stílusjegyeit.

Rátonyi Róbert: Operett I.-II.”

Főbb filmszerepei

[szerkesztés]
  • Sportszerelem (1936; első filmje) – Cserepes Szigeti
  • Fizessen, nagysád! (1937) – Bukovác Pál, tornatanár
  • Pénz áll a házhoz (1939) – Ficek Benő, táncművész
  • Karosszék (1939)
  • Cserebere (1940) – Tatár István
  • Csákó és kalap (1940)
  • Ismeretlen ellenfél (1940)
  • Édes ellenfél (1941) – Lacika Ödön
  • Behajtani tilos (1941) – Mihály
  • Egy bolond százat csinál (1942) – Dömötör, egy kitalált főúr / Rod Igor Szu Ares gróf (kettős szerepben)
  • Egy szoknya, egy nadrág (1942) – Sóváry Péter, színész / Ál-dúsgazdag madridi özvegy (kettős szerepben)
  • Afrikai vőlegény (1944) – Kökény Tóbiás
  • A vadon fia (1944) - Barnabás, az elveszet gyermek
  • Könnyű múzsa (1947; nem mutatták be) – Demeter Pál, zeneszerző
  • Zöld-Sárga-Piros! (1948) - Kalauz
  • Mágnás Miska (1948) – Pixi gróf
  • Janika (1949) – Fenek Jenő, író-színpadi szerző
  • Dalolva szép az élet (1950) – Seregély Bálint, bűvész
  • Civil a pályán (1951) – Karikás
  • A képzett beteg (1952) – Károly
  • A selejt bosszúja (1951) – Ede
  • Péntek 13 (1953) – Ákos
  • Állami Áruház (1952) – Dániel Károly, az áruház női konfekciójának vezetője
  • Ifjú szívvel (1953) – Matejka bácsi
  • Fel a fejjel (1954) – Peti bohóc
  • Micsoda éjszaka (1958) – Tőrös Antal tanár úr
  • Nem ér a nevem (1961) – Gyárfás, a SZOT-üdülő kultúrosa
  • Egyiptomi történet (1963, m.–egyiptomi koprodukció) – Calvarossi, bűvész
  • Latabár Kálmán-est (1968, TV-show)
  • Irány Mexikó! (1968) – Csoró
  • Bözsi és a többiek (I–II., 1969, TV-film)

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Származása

[szerkesztés]
Latabár Kálmán családfája
Latabár Kálmán
(Kecskemét, 1902. nov. 24.–
Budapest, 1970. jan. 11.)
színész 		Apja:
Latabár Árpád[8]
(Miskolc, 1878. szept. 19.–
Budapest, 1951. aug. 22.)
színész 		Apai nagyapja:
Latabár Kálmán
(Szabadka, 1855. febr. 16.–
Budapest, 1924. aug. 6.)
színész 		Apai nagyapai dédapja:
Latabár Endre
(Kiskunhalas, 1811. nov. 15.–
Miskolc, 1873. júl. 8.)
színiigazgató
Apai nagyapai dédanyja:
Török Mária
(Kolozsvár, 1822. jan. 5.–
Budapest, 1895. dec. 15.)
színésznő
Apai nagyanyja:
Jelenffy Julianna[9]
(Kecskemét, 1859. máj. 18.–
Budapest, 1931. júl. 25.) 		Apai nagyanyai dédapja:
Jelenffy Mihály
Apai nagyanyai dédanyja:
Kok Judit
Anyja:
Deutsch Ilona/ Honor
(Sátoraljaújhely, 1880. júl. 20.–
Budapest, 1957. dec. 13.) 		Anyai nagyapja:
Deutsch Mihály
kereskedő 		Anyai nagyapai dédapja:
n.a.
Anyai nagyapai dédanyja:
n.a.
Anyai nagyanyja:
Frisch Lotti /Katalin 		Anyai nagyanyai dédapja:
n.a.
Anyai nagyanyai dédanyja:
n.a.

Irodalom

[szerkesztés]
  • Demeter Imre: Latyi és Latabár (Film Színház Muzsika, 1958. október 10.)
  • Latabár Kálmán album (szerk. Nyári László, Bp., 1962)
  • Gáspár Margit: Színész arcok, L. K. (Film Színház Muzsika, 1967. december 15.)
  • Molnár Gál Péter: Latabár (Színház, 1968. 1. sz.)
  • Szalay Károly: Latabár (Filmvilág, 1969. 24. sz.)
  • Horváth Béla: Latyi (Utunk, 1970. január 23.)
  • Barabás Tamás: Búcsú Latabár Kálmántól (Tükör, 1970. január 20.)
  • Abody Béla: Eltűnt egy műalkotás (Élet és Irod., 1970. január 17.)
  • Gáber István: Kesergő művész a leningrádi szállodában. Egy este Latabár Kálmánnal (Színház, 1970. április)
  • Molnár Gál Péter: Portrék gyászkeretben. Latabár (Filmvilág, 1973. 3. sz.)
  • Szász Péter: Fohász egy kis átokért (Film Színház Muzsika, 1976. december 25.).

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Death record (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. március 20.)
  2. ↑ A házasságkötés bejegyezve a Budapest VII. ker. polgári házassági akv. 1211/1937. folyószáma alatt.
  3. ↑ Szfőv. polgm. L. 194/1937-IV. sz.
  4. ↑ Film Színház Muzsika XIV. évf. 14. szám (1970. április 4.), 27. o.
  5. ↑ Magyar Közlöny, 1952. nov. 28. (83. szám)
  6. ↑ Magyar Közlöny, 1962. december 9. (92. szám)
  7. ↑ Magyar Közlöny, 1969. nov. 6. (84. szám)
  8. ↑ Latabár Árpád és Deutsch Ilona/Honor házasságkötési bejegyzése a nagykanizsai polgári házassági akv. 167/1902. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. január 2.)
  9. ↑ Jelenffy Julianna születési bejegyzése a kecskeméti rk. keresztelési akv. 203/1859. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. január 2.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Latabár_Kálmán_(színművész,_1902–1970)&oldid=27597926”