Ugrás a tartalomhoz

Kereszténység Magyarországon

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kereszténység egyike a főbb világvallásoknak. A legelterjedtebb vallás Magyarországon.

A geopolitikai okok miatt az államalapító I. István király uralkodása alatt felvette a kereszténységet, és az országba hittérítőket hívatott, azóta a magyarok nagy többsége keresztény. A történelmi Magyarország területén a kereszténységen kívül a zsidó és az iszlám vallás játszott jelentősebb szerepet. Ma – kis létszámban – minden jelentősebb vallásnak élnek hívei az országban.

Magyarország vallási térképe a népesség arányában, 2001
Római katolikus
  <50%
  50-66,6%
  66,6%<

Református
  <50%
  50-66,6%
  66,6%<

Evangélikus
  <50%
  50-66,6%
  66,6%<

Görögkatolikus
  <50%
  50-66,6%
  66,6%<

Egyéb
  <50%
  50-66,6%
  66,6%<
A Napbaöltözött asszony vagy az Apokalipszis asszonya, a Jelenések könyvének fő metaforája Szoldatits Ferenc festményén. A magyarok ezer éve csatlakoztak az akkor Európában rohamosan terjedő kereszténységhez.

Történelem

[szerkesztés]

Kezdetek

[szerkesztés]

A magyarok kezdetben egyfajta samanisztikus jellegű vallás követői voltak.

A magyarság a Kazár Birodalom peremén élt a 9. század elején. A kazárok már a 8. század folyamán az iszlám hitre tértek, ám a vezető rétegük a zsidó vallást vette fel.[1] Az egyistenhittel egybefonódott, a tízparancsolatban kikristályosodott erkölcsi tanítás közösségi méreténél fogva kisugárzott a kazárokkal érintkező sztyeppei népekre, így a magyarokra is.[1] Az iszlám istenképe és a kazárok kétféle monoteista vallása befolyásolta a magyarokat, az ábrahámi vallások istenképe irányába.

A fejedelmek idején, Taksony és Géza korában erős geopolitikai nyomás nehezedett a magyarságra, hogy hagyjanak fel az ősvallásukkal és a kényszer hatására Géza felvette a kereszténységet, pontosabban, keresztény szertartásokat vegyített az ősvallás közé;[2] továbbra is azt vallotta, hogy elég nagy úr ahhoz, hogy „két istent” szolgáljon.[2][3] Querfurti Brúnó megkeresztelte Gézát, s fiát a kisgyermek Vajkot, valamint ötszáz magyar főurat.[1] Apa és fia a keresztségben az első vértanú, István nevét kapták, aki Passau védőszentje volt.[1] Bár Géza és környezetének kereszténysége felszínes volt, a fejedelem támogatásával kezdték meg nyugati szerzetesek a Szt. Márton tiszteletére emelt pannonhalmi monostor építését.[1]

A 10-12. században az országban a Türkiai Metropolitanátus keleti ortodox egyházmegye (eparchia) létezett, miután Zombor gyula 952 körül Konstantinápolyban megkeresztelkedett.[4]

I. István király

[szerkesztés]

I. István apja halála után megszilárdította a trónját Koppány legyőzésével (997), amit Szent Márton égi közbenjárásának tulajdonított.[1][5] (Szt. Mártonnak ebben a korban a nyugati kereszténységben hatalmas kultusza volt.)

A király kötelező vallássá tette és erőszakkal terjesztette a kereszténységet.[6] Bajor származású felesége révén főleg bajor papokat hozatott az országba, de a lakosság zöme csak a kényszernek engedve hajtotta a fejét a keresztvíz alá.[6][7] István a római egyházat juttatta diadalra, bár még hosszú ideig a keleti kereszténység is terjeszkedett.[6] Egyházszervezői tevékenységére tekintettel lett az ország "Szent" Istvánja.[8] A keresztény hit terjesztésével párhuzamosan honosította meg a Boldogasszony-kultuszt, amikor a hagyomány szerint Máriának ajánlotta fel örökségül az országot. Még uralkodása alatt ünneppé avatta a Nagyboldogasszonyt (Assumptio Beatae Mariae Virginis) a katolikus egyház legnagyobb Mária-ünnepe napját. (A katolikus magyarság néphimnusza a „Boldogasszony Anyánk” kezdetű, valószínűleg 18. századi eredetű ének lett.)[9][10][11]

Szerzetesek

[szerkesztés]

Szt. Adalbert és társai voltak az első szerzetesek, akik nem csak ideiglenesen, hanem véglegesen megtelepedtek hazánkban.[1] Ők is, mint akkor a nyugati egyházban majd minden szerzetesi közösség, Benedek szabályzatát követték (bencések). A királyok mellett a főurak is alapítottak számukra monostorokat.[1]

A 12. század elejére Magyarország vallásilag felzárkózott a keresztény Nyugathoz, ennek egyik példája az új szerzetesrendek hazánkba érkezése (premontreiek, ciszterciek stb.).[1]

Papság

[szerkesztés]

A 14. század során az Anjou-királyok alatt megteremtődött békében jól kiépült plébániai hálózat fogta egybe a legkisebb településeket is. Ekkortájt például a veszprémi egyházmegye 487 plébániával rendelkezett, a csanádi területen 218, a váradi püspökségben 228 plébánia volt.[1]

A gazdagabb városokban a papság megoszlott gazdagokra és szegényekre. Egyre több plébános helyettest alkalmazott, s arra bízta a lelkipásztori munkát gyenge bér ellenében, míg ő maga gyakran távol volt a plébániától. Ez a papság erkölcsi színvonalára is károsan hatott.[1]

Egy-egy püspöki székvárosban a népes kanonoki testületet karpapok serege egészítette ki. Esztergomban ezenfelül királyi káplánok is voltak, s e városban az Anjou-korban legalább hetven egyházi személy ténykedett a világi papság körében. Ehhez jött még a szerzetesek serege.[1]

A főpapság és a gazdagabb papság inkább világi, mint egyházi életet élt a középkor vége felé,[1] de az alsópapságra és a szerzetesekre is jellemző volt, hogy nem minden esetben tartották be vallásuk előírásait; a barátnők és éjszakai hálótársak tartása sem volt ritka jelenség.[12]

Eretnekmozgalmak

[szerkesztés]

Megjelentek hazánkban az államegyház által eretnekségnek megbélyegzett mozgalmak is (valdensek, bogumilok, fraticellik, husziták stb.)

A bogumil mozgalomnak a 12. században Bosznia lett a központja, de egészen a magyar Dunántúl déli részéig terjedt a nép körében.[13] Baranya egy része, Barcs központtal többnyire bogumil vidék lett.[14]

A valdens mozgalom a 12. század végén jelent meg Nyugaton, majd a 14-15. századi Magyarországon is jelentősen el volt terjedve.[15] Az inkvizíció üldözte őket.

A huszitizmus a 15. században Magyarországon elsősorban a Délvidéken és Erdélyben terjedt el. A mozgalom leverésére a szentté avatott Marchiai Jakabot nevezték ki mint fő inkvizítort.[16]

Újkor

[szerkesztés]

A 16. században a Luther által megindított reformációnak komoly visszhangja támadt Magyarországon is. Az "új hit" hirdetői között az 1530-as évektől kezdődően szép számban akadtak papok és szerzetesek.[1] Az ország lakóinak zöme protestánssá,[17] főként kálvinistává (reformátussá) vált a században.[18][6]

A Habsburgok aztán minden eszközzel támogatták az ellenreformációt és anyagi kiváltságban részesítették a katolikus egyházat.[6] A jezsuiták és más szerzetesrendek tagjai járták az országot és arra törekedtek hogy a földesurakat újra katolikusokká tegyék és ezzel szabad kezet kapjanak a jobbágyfalvakban is.[19] Pázmány Péter életének a végére a magyar földbirtokos arisztokrácia túlnyomó része ismét katolikussá lett, és velük együtt jobbágyaik hatalmas tömege.[1] A közoktatás jórészt a jezsuiták kezébe került, de felvirágoztak a piaristák iskolái is.

Az 1681-es soproni országgyűlésen korlátozott mértékben engedélyezték a protestáns vallásgyakorlást (megyénként két artikuláris helyen, de azokon kívül sehol). Az ellenreformáció erőszakossága Mária Terézia uralkodása (1740-1780) idején érte el a a csúcspontját: ekkor már csak “titkos protestantizmus” létezett.[18] A 18. század végén II. József király türelmi rendelete aztán a katolikus valláson kívül szabad vallásgyakorlást biztosított más bizonyos felekezeteknek is.

19. század

[szerkesztés]

Az 1848-as törvényhozás megszüntette a katolikus vallás addigi államegyház jellegét, és törvénybe iktatta a felekezeti egyenjogúságot.[6] Ez azonban csak a "bevett vallások"ra vonatkozott, és az eddigi egy államegyház helyett a "bevett vallások" (katolikus, református, evangélikus, görögkeleti, unitárius, és 1895-től az izraelita), együttesen élvezték az állam kiváltságait, támogatását.[6]

20. század

[szerkesztés]

A század első fele

[szerkesztés]

Míg az egyház és az állam szétválasztása (szekularizmus) sok államban már már a 19. század folyamán megvalósult, Magyarországon erre csak a Tanácsköztársaság idején (1919. június) került sor. A Tanácsköztársaság megdöntése után a kormány fontos feladatának tartotta az állam és az egyház régi kapcsolatának felújítását. Az állam és a nagy egyházak között szorossá fonódtak a szálak és magyarországi nagy egyházak a Horthy-rendszerrel szorosan együttműködtek.[6] A katolikus egyház e korszakban sokkal inkább jelen volt a törvényhozásban és a közigazgatásban, mint a dualizmus éveiben.[20]

A második világháború után

[szerkesztés]

A második világháború után a kommunista kormányok célja ismét az állam és az egyházak szétválasztása volt, de tovább lépve egyházellenes intézkedéseket hoztak, vallási szervezeteket és egyesületeket számoltak fel, az egyházi iskolákat államosították, eltörölték a papoknak és a papnövendékeknek addig adott hadkötelezettségi kedvezményeket, majd akadályozták az egyházak lelkészképzését is. Számos egyházi vezetőt menesztettek posztjáról, helyüket pedig az államhatalomhoz hű személyekkel töltötték be.[21]

A Magyar Népköztársaság a társadalom felé az állam és az egyház szétválasztását hangoztatta, a gyakorlatban azonban az egyházak alapos ellenőrzését, befolyásolását és gúzsba kötését valósította meg.

A legnagyobb keresztény egyházak Magyarországon

[szerkesztés]

2022-es népszámlálási adatok alapján a legnagyobb egyházak az országban (zárójelben a hívek számával):

Jelmagyarázat:
Csökkent a hívők száma (2001-2022): Csökkenés
Növekedett a hívők száma (2001-2022): Növekedés
Népszámlálási adatok a népesség %-ban [22][23][24][25]
Vallás 1930 1949 1992 1998 2001 2011 2022 változás
2001 és
2022 között
Római katolikus 67,1% 70,5% 67,8% 57,8% 51,87% 37,15% 27,5% Csökkenés
Református 20,9% 21,9% 20,9% 17,7% 15,91% 11,61% 9,8% Csökkenés
Evangélikus 6,1% 5,2% 4,2% 3,9% 2,99% 2,16% 1,8% Csökkenés
Görögkatolikus 2,64% 1,80% 1,7% Csökkenés
Hit Gyülekezete 0,04% 0,18% 0,24%[26] Növekedés
Jehova tanúi 0,21% 0,32% 0,23%[27] Növekedés
Baptista 0,17% 0,18% 0,18%[28] Növekedés
Ortodox 0,15% 0,14% 0,16% Növekedés

Legnagyobb egyházak

[szerkesztés]

Egyéb nagy egyházak

[szerkesztés]

Más jelentősebb felekezetek

[szerkesztés]

Ortodox egyházak

[szerkesztés]

Az ortodox egyházakhoz a 2022-es népszámláláskor 15 578 fő jelölte magát. Növekedés[29]

Felekezetek Magyarországon

[szerkesztés]
Benczúr Gyula: Szent István Szűz Mária oltalmába ajánlja Magyarországot (Szent István-bazilika oltárképe)

Nem teljes lista a Magyarországon jelenlévő keresztény felekezetekről:

Magyarországon a katolikus egyház a legelterjedtebb, de híveinek száma és aránya gyorsan csökken.

Az egyház szerint az üdvösség forrása a Szentírás és a Szenthagyomány. Templomba igen kevesen járnak. Egy alapítvány felmérései alapján a híveknek csak 7-9 %-a vesz részt heti rendszerességgel szertartáson, további 10 % havonta.[31]

Szertartásai (rítusai):

Magyarországon a második legelterjedtebb vallás. Általában vallják az eleve elrendelést (predesztinációt). Az üdvösség forrása Jézus Krisztus. Lásd: Magyarországi Református Egyház.

A magyarországi evangélikusok a Magyarországi Evangélikus Egyház tagjai, melyet 264 gyülekezet, tizenhét egyházmegye és három egyházkerület alkot. A történelmi Magyarország másik evangélikus egyháza az erdélyi országos szász egyház volt. A Magyarországi Evangélikus Egyház keretein belül is jelentős számban éltek német és szlovák nemzetiségű evangélikusok, ma már a hazai evangélikus egyház tagjai között a magyarok vannak többségben. Magyar evangélikusok jelentősebb számban élnek külön magyar egyházban Romániában és Szerbiában, a helyi egyház tagjaiként Szlovákiában és az Amerikai Egyesült Államokban. A magyar evangélikusok világszervezete a Magyar Evangélikus Konferencia.

Ökumenikus keresztény mozgalmak

[szerkesztés]

Az ortodox kereszténység sok önálló egyházat tömörít magába. Magyarországon a következők vannak jelen:

A legtöbb nazarénus Békés, Csongrád-Csanád, Bács-Kiskun, Baranya vármegyében és Budapesten él.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d e f g h i j k l m n o Török József: A katolikus egyház és liturgia Mo.-on, 2000.
  2. a b Hohenauer Ignácz: Királyok és hősök csarnoka
  3. Mireisz László: A magyar vallás
  4. Baán István. Türkiai Metropolitanátus: A bizánci egyház szervezete Magyarországon a középkorban 
  5. Históriák: Kristó Gyula: Középkori históriák oklevelekben (1002–1410)
  6. a b c d e f g h Vallástörténeti kislexikon: Kereszténység Magyarországon; 1975., Kossuth K.
  7. Szent István király Nagy legendája (1080 körül)
  8. Mandiner: Ami Szent István nagyságát mutatja
  9. Magyar néprajzi lexikon - Boldogasszony. mek.niif.hu. Akadémiai Kiadó, 1977. (Hozzáférés: 2021. október 14.)
  10. Magyarország patrónáját ünnepeljük Nagyboldogasszony napján. mult-kor.hu, 2011. augusztus 15. (Hozzáférés: 2021. október 14.)
  11. Erdélyi Zsuzsanna: A Mária-kultuszról, Kortárs 1994/12:1. core.ac.uk. Kortárs. (Hozzáférés: 2021. október 14.)
  12. E. Kovács Péter: Hétköznapi élet Mátyás király korában, 2008.
  13. Hegedűs Géza: A szent doktorok tudománya
  14. Hegedűs Géza: A szent doktorok tudománya 94. o.
  15. Tonhaizer Tibor: Egyetemes egyháztörténelem Archiválva 2020. október 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
  16. https://mek.oszk.hu/01900/01948/html/index725.html
  17. Searching for faith: a change of religion in Hungary. Budapest: Akadémia Kiadó, 370. o. (2007. december 2.) 
  18. a b Jos Colijn: Egyetemes egyháztörténet
  19. Vallástörténeti kislexikon: Ellenreformáció, 1975.
  20. Miklós Péter: Konfliktus és szolidaritás. Szempontok Horthy Miklós és a katolikus egyház kapcsolatának értelmezéséhez
  21. Egyházak a szovjet rendszerben
  22. NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN / Tanulmányok (1998). library.hungaricana.hu . (Hozzáférés: 2021. február 8.)
  23. 2001. évi népszámlálás. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
  24. Központi Statisztikai Hivatal. ksh.hu . (Hozzáférés: 2021. február 8.)
  25. Dr. Tóth Géza: A népszámlálások vallási adatainak eredményei térképeken – Térstatisztikai elemzés. DOI:10.15196/KSH202401. „A tanulmány a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a KSH hivatalos álláspontjával.”; „(2022 teljes népesség= 9603634 fő)”
  26. 22647 fő / 9603634 népesség (hetek.hu, KSH, Dr. Tóth)
  27. 22249 fő / 9603634 népesség (hetek.hu, KSH, Dr. Tóth)
  28. 17662 fő / 9603634 népesség (hetek.hu, KSH, Dr. Tóth)
  29. a b c d e Népszámlálás 2022 – Végleges adatok – A népesség főbb jellemzői (országos és területi adatok). Központi Statisztikai Hivatal (KSH). (Hozzáférés: 2024. július 31.) „A népszámlálás vallásra vonatkozó, önkéntesen megválaszolható kérdésére a lakosság 60%-a válaszolt. […] A válaszadók 27%-a úgy nyilatkozott, hogy nem vallásos. (Megj.: a nem válaszoló 40% között sok volt az ateista, lásd: Így törli el az ateistákat a KSH és a kormány, Magyar Ateista Társaság)”
  30. a b c Morvay Péter: KSH népszámlálás: több millióval kevesebb a vallásos, mint 20 éve. Hetek, 2023. szeptember 26. (Hozzáférés: 2024. augusztus 5.)
  31. A többség hisz Istenben, de templomba már sokkal kevesebben járnak Magyarországon. G7 - Gazdasági portál, 2023. január 1. (Hozzáférés: 2024. július 26.) „Forrás: European Social Survey(wd)

További információk

[szerkesztés]
  • Egyházak és egyházpolitika Magyarországon és Erdélyben a 18-19. században. A Carolina Resolutiótól az 1848. évi XX. törvénycikkig; szerk. Gáborjáni Szabó Botond; Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemények, Debrecen, 2016 (A Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemények kiadványai)
  • Viszály és együttélés. Vallások és felekezetek a török hódoltság korában; szerk. Ittzés Gábor; Universitas, Budapest, 2017
  • A Tanácsköztársaság és az egyházak. Egyházpolitika, keresztényüldözés, egyházi útkeresés; szerk. Fejérdy András; Szt. István Társulat, Budapest, 2020
  • Sipos Béla: „Marxista templomozók” a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]