Metoikosz

A metoikosz („együttlakó”) az ókori Athénban generációk óta ott élő, betelepült idegen (de görög) vagy felszabadított rabszolga származású egyén volt, aki életmódjában a teljes jogú polgárok (politész) életét élte, gazdaságilag és kulturálisan asszimilálódott, de politikai jogokkal nem rendelkezett. Részt vettek az állami kultuszokban (papok nem lehettek) és önálló védőistenük volt Zeusz Metoikiosz személyében.

Jogaik

Állandóan letelepedhettek Athénban, más külföldiek csak bizonyos ideig tartózkodhattak a városban. Athénban a pontos szabályozás nem ismert, de néhány más polisz esetén ez az időszak 1 hónap volt.

A metoikosz nem rendelkezett választójoggal, azaz nem vehetett részt az athéni népgyűlésen és nem volt választható semmilyen tisztségre. A metoikosz nem rendelkezhetett földtulajdonnal és ingatlantulajdonnal, így nyilván bérelt házban kellett laknia. Miután földje nem lehetett, arányuk a kézművesek és kereskedők között nagyobb lehetett, mint a földművelők között. Igen gazdag ember is lehetett közöttük.

Nem fordulhattak közvetlenül bírósághoz, viszont a politészek, a teljes jogú polgárok közül választhattak maguknak egy pártfogót, a prosztatészt („jótálló”), aki őket a bíróság előtt képviselte. Ügyeik felett a polemarkhosz ítélkezett.

Kötelességeik

A „jótálló” prosztatész választása – bizonyos ellenszolgáltatások fejében – nemcsak jog, hanem kötelesség is volt. Ha ezt elmulasztották, eljárás alá vonták őket. Felszabadított rabszolga esetén a volt tulajdonos lett automatikusan a prosztatész.

Katonai szolgálatot kellett teljesíteniük, többnyire hoplitaként. Külön adót (metoikon) fizettek a letelepedés jogáért, 12 drachmát egy férfi és 6 drachmát egy nő után évente. Ezt egy idő után eltörölték, ezzel is serkentve a kereskedelem fejlődését. Ha az Agórán árusítóhelyet akartak felállítani, akkor ezért xenikon teloszt kellett fizetniük.

Izotelészek

Érdemeik jutalmául felmenthették őket az adózás alól (ateleia), vagy a politészek és metoikoszok közötti izotelész státusba emelkedhettek, ami azt jelentette, hogy adózás és katonai szolgálat tekintetében a politészek jogai és kötelességei illették meg őket, de politikai jogokkal továbbra sem rendelkeztek.

Más poliszokban

Más poliszokban is voltak metoikoszok, de volt ahol epoikosznak, vagy szünoikosznak hívták őket. Voltak államok, például Spárta, ahol időről időre kitiltották az idegeneket. Spártában volt egy réteg, a perioikoszoké akiknek helyzete jogait tekintve emlékeztetett a metoikoszokéra, de eredetüket tekintve nem idegenek, hanem a spártai előtt ott lakó helybeliek voltak, akik még földbirtokkal is rendelkezhettek, csak politikai jogaik nem voltak.

Források

• Németh György A polisok világa Korona Kiadó, Budapest, 1999, ISBN 963-9191-11-6
• Hegyi Dolores, Kertész István, Németh György, Sarkady János Görög történelem – a kezdetektől Kr. e. 30-ig, Osiris, Budapest, 1995, ISBN 963-379-118-9
• Hansen M.H. 1987, The Athenian Democracy in the age of Demosthenes. Oxford.
• Whitehead D. 1977, The ideology of the Athenian metic. Cambridge.
• Garlan, Y 1988, Slavery in Ancient Greek. Ithaca. (trans. Janet Lloyd)