Ugrás a tartalomhoz

The Narrow Margin

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Hajszál híján (film, 1952) szócikkből átirányítva)
Hajszál híján
(The Narrow Margin)
1952-es amerikai film
RendezőRichard Fleischer
ProducerStanley Rubin
AlapműMartin Goldsmith
Jack Leonard
Műfajfilm noir
ForgatókönyvíróEarl Felton
FőszerepbenCharles McGraw
Marie Windsor
Jacqueline White
OperatőrGeorge E. Diskant
VágóRobert Swink
JelmeztervezőAdele Balkan
DíszlettervezőDarrell Silvera
William Stevens
Gyártás
GyártóRKO Radio Pictures
Ország USA
Nyelvangol
Játékidő71 perc
Képarány1,37:1
Forgalmazás
ForgalmazóUSA RKO Pictures
BemutatóUSA 1952. május 4.
További információk
SablonWikidataSegítség

A The Narrow Margin (ismert magyar cím: Hajszál híján) 1952-ben bemutatott bűnügyi thriller Richard Fleischer rendezésében. A forgatókönyvet Martin Goldsmith és Jack Leonard kiadatlan történetéből Earl Felton írta. Martin Goldsmith-t és Jack Leonardot a a legjobb eredeti történet kategóriában jelölték Oscar-díjra.[1]

A filmnek Peter Hyams rendező elkészítette a modernizált változatát Anne Archer és Gene Hackman főszereplésével, Hajszál híján (1990) címmel, a filmet 1990-ben mutatták be.

Egy lelkiismeretes nyomozónak el kell kísérnie egy tanút Los Angelesbe, hogy ott tanúskodjon a bíróság előtt. Azonban a vonaton bérgyilkosok erednek a nyomukba.

Cselekménye

[szerkesztés]

Walter Brown (Charles McGraw) nyomozó őrmester megbízást kap, hogy kísérje el a maffia vezetőjének özvegyét, Frankie Neallt (Marie Windsor) vonaton Chicagóból Los Angelesbe, hogy ott a nő tanúskodhasson a bíróságon. Brown lekicsinylően beszél a nőről régi barátjának és társának, Gus Forbes-nak (Don Beddoe). Ahogy el akarják hagyni Mrs. Neall házát, a maffia megbízottja, egy bizonyos Densel vár rájuk. Forbes meghal a lövöldözésben, a bérgyilkos elmenekül. A vasútállomáson Brown felfedezi, hogy egy Joseph Kemp (David Clarke) nevű gengszter és előkelő cimborája, Vincent Yost (Peter Brocco) követi őket. A banditák nem alkalmaznak erőszakot, hanem sikertelenül megpróbálják Brownt jelentős összegű pénzzel (25 000 dollár, ami Brown 50 évnyi fizetése) megvesztegetni. Brown és Mrs. Neall kapcsolata csipkelődő. A nő cinikus, de flörtöl Brownnal, ugyanakkor kételkedik abban, hogy Brown meg tudja-e őt védeni.

Brown a vonaton megismerkedik egy vonzó fiatal, szőke nővel, ő Ann Sinclair (Jacqueline White), és fiával, a tízéves, élénk eszű Tommy-val (Gordon Gebbert). Kemp észreveszi őket együtt, és azt gondolja, hogy Ann Sinclair a célpont. Verekszenek Brownnal és kiderül a tévedés. Brown feladja Kempet a túlsúlyos vasúti biztonsági őrnek, Sam Jennings-nek (Paul Maxey), és Mrs. Sinclairhez siet, hogy figyelmeztesse a veszélyre.

Jennings-et leüti Densel és kiszabadítja Kempet. A gengszterek behatolnak Brown kupéjába, és megölik a nőt. Azonban kiderül, hogy a barna hajú nő rendőr volt. Densel az igazi Mrs. Neall-t keresi, és meg is találja, mialatt Brown a kupén kívül reked. Brown egy mellettük megálló vonat ablakán való visszatükröződés alapján az ajtón keresztül rálő Denselre, majd behatolva a helyiségbe lelövi. Kemp leugrik az álló vonatról, de hamarosan letartóztatják. Az igazi Mrs. Neall életben marad.

Szereposztás

[szerkesztés]
  • Charles McGraw – Walter Brown nyomozó őrmester
  • Marie Windsor – „Mrs. Frankie Neall”, koronatanú
  • Jacqueline White – „Ann Sinclair”
  • Gordon Gebert – Tommy Sinclair, Ann Sinclair tízéves fia
  • Queenie Leonard – Mrs. Troll
  • David Clarke – Joseph Kemp, bérgyilkos
  • Peter Virgo – Densel, bérgyilkos
  • Don Beddoe – Gus Forbes nyomozó őrmester
  • Paul Maxey – Sam Jennings, biztonsági őr a vonaton
  • Harry Harvey – jegykezelő a vonaton

Megjelenése

[szerkesztés]

A film DVD-n 2005. július 5-én jelent meg.

Fogadtatás

[szerkesztés]

Az amerikai filmkritikusok véleményét összegző Rotten Tomatoes 100%-ra értékelte 8 vélemény alapján.[2]

A kritikusok és filmtörténészek a filmet a film noir klasszikusai között tartják számon. Készítésének idején is jól fogadták, bár nem voltak benne jól ismert sztárok (vagyis az ún. B-filmek közé tartozik).

A The New York Times kritikája szerint: „a kis létszámú, relatíve ismeretlen színészekből álló szereplőgárda ebben a kis költségvetésű RKO-produkcióban a modellje lehetne a filmvásznon szinte tapintható feszültség megteremtésének. Pontos játék, jól megírt történet jellemzik. Ez a szerény megjelenésű film izgalmakat tartogat.”[3]

Dennis Schwartz filmkritikus azt írta róla: „Lélegzetelállító a feszültség ebben a kis költségvetésű bűnügyi thrillerben, amiben hibátlan a rendezés. A gyors tempójú történetben egymást érik a váratlan, szellemes fordulatok... 1990-ben Gene Hackman kiváló alakításával újraforgatták a történetet, de a film nem lett olyan jó, mint az eredeti változat.”[4]

Díjak, jelölések

[szerkesztés]
Oscar-díj (1953)

Forgatási helyszínek

[szerkesztés]
  • Santa Fe Railroad Depot – 1170 W. 3rd Street, San Bernardino, Kalifornia, USA
  • Union Station – 800 N. Alameda Street, Downtown, Los Angeles, Kalifornia, USA

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The Narrow Margin az Internet Movie Database oldalon (angolul).
  2. Rotten Tomatoes értékelés
  3. The New York Times, film review, May 5, 1952. Hozzáférés: 2012-05-13
  4. Schwartz, Dennis Archiválva 2012. február 26-i dátummal a Wayback Machine-ben. "Ozus' World Movie Reviews," January 22, 2005. Hozzáférés: 2012-05-13

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a The Narrow Margin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]