Ugrás a tartalomhoz

Gergely András (történész)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a történészről szól. Hasonló címmel lásd még: Gergely András (egyértelműsítő lap).
Gergely András
Gergely András hágai magyar nagykövet 2002-01-16
Gergely András hágai magyar nagykövet 2002-01-16
Életrajzi adatok
Született1946. május 23.
Sopron
Elhunyt2021. május 3.[1] (74 évesen)
SírhelySzeged
Ismeretes mint
Nemzetiségmagyar
Állampolgárságmagyar
ÉlettársLőrik Eszter
GyermekekAnna, András
Iskolái
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény		ELTE BTK (1964–1969)
Más felsőoktatási
intézmény		Radnóti Miklós, ill. Ságvári Endre Gimnázium, Szeged (1960–1964)
Pályafutása
Szakterülettörténettudomány
Kutatási területa 19. századi Magyarország története
Tudományos fokozategyetemi doktor (1971)
kandidátus (1980)
PhD (1996)
MTA doktor (1998)
Munkahelyek
Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán (ELTE BTK)egyetemi tanár (1976–1990, 1995–2013)
KRE BTKegyetemi tanár (2006–)
MTA TTImunkatárs
Más munkahelyekDél-afrikai nagykövetség (1992–1994)
Jelentős munkáiSzéchenyi eszmerendszerének kialakulása
Áruló vagy áldozat? István, az utolsó magyar nádor rejtélye
Egy nemzet születése. Magyarország története 1790–1848
Tudományos publikációk száma205[2]
Akadémiai tagságMTA doktora (1998)
A Wikimédia Commons tartalmaz Gergely András témájú médiaállományokat.

Gergely András (Sopron, 1946. május 23.[3][4] – ?, 2021. május 3.)[5] magyar történész, diplomata, egyetemi tanár, az MTA doktora, a Veritas Történetkutató Intézet munkatársa.

Élete, szakmai működése

[szerkesztés]

Édesapja Gergely Győző, édesanyja Benkő Anna.[3] 1960-tól 1964-ig a Radnóti Miklós, illetve a Ságvári Endre Gimnázium tanulója Szegeden.[4] 1964 és 1969 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán (ELTE BTK) tanult filozófiát és történelmet. 1969-től 1975-ig az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa. 1976-tól 1981-ig az ELTE BTK Történeti Intézet magyar történeti tanszékének adjunktusa, 1981-től 1990-ig, majd 1995-től docense, 1998-tól egyetemi tanára[3] 2013-ig.[4] 2000-től 2006-ig az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem tanára volt.[4] Az ELTE mellett a 2006-tól[4] Károli Gáspár Református Egyetem és 2013-tól[4] az egyetem Doktori Iskolájának is oktatója,[6] 2016-tól professor emeritus.[7] 2014-től a Veritas Történetkutató Intézet munkatársa a Dualizmus-kori kutatócsoport vezetőjeként.[4]

1980-tól a történettudományok kandidátusa, 1998-tól a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Kutatási területe a 19. századi magyar politika-, eszme- és társadalomtörténet.[3] Angol és holland középfokú, orosz és német felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezik.[6]

Tagja az MTA Történettudományi Bizottságának, és a Magyar–Osztrák Történész Vegyesbizottságnak. 1989-ben Ránki György-díjat kapott.[3] 1991-ben a Magyar Köztársaság Arany érdemkeresztjét ítélték neki oda.[6] 1986-tól 1987-ig Humboldt-ösztöndíjasként volt az NSZK-ban, 1990-ben pedig a Hamburgi Egyetem vendégtanára. 1997-ben Széchényi professzori ösztöndíjat kapott.[3]

2021-ben hunyt el hosszas betegeskedés után. 2021. május 31-én helyezték el nyugalomra a Szegedi református temetőben.[7]

Családja

[szerkesztés]

Felesége (1975-től) Lőrik Eszter volt. Két gyermeke Anna (1977) és András (1979).[3]

Politikai működése

[szerkesztés]

Gergely András a rendszerváltás idejétől aktívan részt vett a politikai életben. 1988-tól és 1996-ig a Magyar Demokrata Fórum tagja volt, részt vett a párt programjának kidolgozásában is. 1989-től 1990-ig az MDF külügyi bizottságának tagja, majd vezetője volt. 1996-tól az Magyar Demokrata Néppárt tagja. 1996-tól a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökségi tagja, 1997-től ügyvezető elnöke. Az 1990-es és 1994-es magyarországi országgyűlési választáson képviselőjelölt volt.[3]

Diplomáciai munkája

[szerkesztés]

Az 1990-es években a Külügyminisztériumban dolgozott. 1991-től 1992-ig a Külügyminisztérium főtitkára volt. 1992-től 1994-ig a Dél-afrikai Köztársaságban volt Magyarország nagykövete pretoriai állomáshellyel (1993-tól 1994-ig akkreditálva Mozambikba és Szváziföldre is). 1999-től 2002-ig[4] Hollandiában volt nagykövet hágai székhellyel.

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Széchenyi eszmerendszerének kialakulása, Budapest, 1972, 177 p[6]
  • Kiegyezés után (Szász Zoltánnal közösen), Budapest, 1978, 266 p[6]
  • Egy gazdaságpolitikai alternatíva a reformkorban: a fiumei vasút, Budapest, 1982, 162 p[6]
  • Egy nemzetet az emberiségnek. Tanulmányok a magyar reformkorról és 1848-ról, Budapest, 1987, 503 p[6]
  • Áruló vagy áldozat? István, az utolsó magyar nádor rejtélye, Gyomaendrőd, 1989, 151 p[6]
  • (szerk. Spira Györggyel és Sashegyi Oszkárral) Széchenyi István válogatott művei I–III., Budapest, 1991[6]
  • 1848-ban hogy is volt? Tanulmányok Magyarország és Közép-Európa 1848-49-es történetéből, Budapest, 2001, 518 p[6]
  • (szerk.) Magyarország története 1790–1918, Budapest, 2003, 556 p[6]
  • Széchenyi István, Pozsony, 2006, 243 p[6]
  • Egy nemzet születése. Magyarország története 1790–1848, Budapest, 2009[6]
  • Hungary in the Age of Reform and Revolution 1830–1849, New York, 2011[6]

Díjai

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Elhunyt Gergely András történész. [2021. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 3.)
  2. ↑ l. MTA adatbázis
  3. ↑ a b c d e f g h Ki kicsoda?, i. m., 569. o.
  4. ↑ a b c d e f g h Veritas adatbázis
  5. ↑ Hírek - VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár. www.veritasintezet.hu. (Hozzáférés: 2021. május 4.)
  6. ↑ a b c d e f g h i j k l m n KRE adatbázis
  7. ↑ a b https://btk.kre.hu/index.php/1554-prof-dr-gergely-andras-emlekere.html
  8. ↑ Archivált másolat. (Hozzáférés: 2018. március 25.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gergely_András_(történész)&oldid=27427885”