Fekete kősün

Fekete kősün
	Fekete kősün oldalról nézve
	Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Tüskésbőrűek (Echinodermata);
Altörzs:	Echinozoa;
Osztály:	Tengerisünök (Echinoidea);
Alosztály:	Euechinoidea;
Alosztályág:	Carinacea;
Öregrend:	Echinacea;
Rend:	Camarodonta;
Alrendág:	Echinidea;
Család:	Parechinidae;
Nem:	Paracentrotus; Mortensen, 1903
Faj:	P. lividus;
Tudományos név
	Paracentrotus lividus; (Lamarck, 1816)
Szinonimák
Szinonimák
	Echinus (Toxopneustes) complanatus L. Agassiz & Desor, 1846; Echinus (Toxopneustes) concavus L. Agassiz in L. Agassiz & Desor, 1846; Echinus (Toxopneustes) lividus (Lamarck, 1816); Echinus lithophagus Leach in Tilloch, 1812; Echinus lividus Lamarck, 1816; Echinus purpureus Risso, 1826; Echinus vulgaris Blainville, 1825; Euryechinus lividus (Lamarck, 1816); Microcordyla asteriae Zirpolo, 1927; Paracentrotus (Strongylocentrotus) lividus (Lamarck, 1816); Strongylocentrotus lividus (Lamarck, 1816); Toxocidaris livida (Lamarck, 1816); Toxopneustes complanatus L. Agassiz & Desor, 1846; Toxopneustes concavus L. Agassiz in L. Agassiz & Desor, 1846; Toxopneustes lividus (Lamarck, 1816);
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Fekete kősün témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete kősün témájú médiaállományokat és Fekete kősün témájú kategóriát.

A fekete kősün (Paracentrotus lividus) a tengerisünök (Echinoidea) osztályának Camarodonta rendjébe, ezen belül a Parechinidae családjába tartozó faj.

Előfordulása

Ez a leggyakoribb tengerisün a Földközi-tengerben. Az Atlanti-óceán partvidékén Írországtól Marokkóig és az Azori-szigeteken fordul elő.

Megjelenése

A kősünök színe nagyon változatos. A zöldes színű egyedek mellett barnás, sötét- és világos ibolyás tüskéjűek is előfordulnak. Átmérője eléri a 6 centimétert, a tüskék 3 centiméter hosszúak.

Életmódja

Társasan él; gyakran ezrével ülnek egymás mellett sziklákon és partközeli tengerifűmezőkön. Néha erős fogazatával — tüskéivel támogatva, feltehetően a hullámverés elleni védekezésként — befúrja magát a kőzetbe (főleg a mészkősziklákba). Lakóüregét idővel kimélyíti, annak bejáratát azonban nem tágítja ki, így végül gyakran barlangjának foglya marad. Ekkor valószínűleg a hullámjárással besodort szerves anyagokkal táplálkozik. A szabadban élő állatok kizárólag a sziklák algabevonatát és az abban élő parányi szervezeteket fogyasztják.

Források

Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
Paracentrotus lividus (Lamarck, 1816) WoRMS
Lamarck, J. B. M. de. (1816). Histoire naturelle des animaux sans vertèbres. Tome troisième. Paris: Deterville/Verdière. 612 pp., available online at http://www.biodiversitylibrary.org/item/47702 page(s): 50
Zirpolo, G. 1927 [1926]. Di una nuova Silicospugna del Golfo di Napoli (Microcordyla asteriae n.g. n.sp.). Bolletino della Società dei Naturalisti in Napoli (2) 38(18): 287-290.
Leach, W. E. 1812. [Echinus lithophagus]. Pp. 130-152 in Tilloch, A. (ed.) XXI. Proceedings of Learned Societies. The Philosophical Magazine: comprehending the various branches of science, the liberal and fine arts, agriculture, manufactures and commerce 39, 130-152., available online at http://www.archive.org/stream/lepidopterarepor39winc#page/151/mode/2up page(s): 151

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap