Egységes Európai Okmány
Az Egységes Európai Okmány (Single European Act) az 1957-es Római Szerződés első fontos átdolgozását jelentette. Az Okmány az Európai Közösség számára célként állapította meg az egységes piac bevezetését 1992. december 31-ig, valamint törvénybe iktatta az Európai Politikai Együttműködést, a Közös Kül-és Biztonságpolitika előfutárát. Az Egységes Európai Okmányt kilenc tagállam 1986. február 17-én, Luxemburgban írta alá, majd őket követte Dánia, Olaszország és Görögország 1986. február 28-án Hágában. Az Okmány 1987. július 1-jén lépett hatályba, a Delors-bizottság működése idején.[1]
Háttere
[szerkesztés]Az egyezmény létrejötte szempontjából fontos tényező volt, hogy az Európai Közösség tagjai tényleges szabad kereskedelmet szerettek volna megvalósítani, ami a tagállamok közötti jogharmonizációt és a politikai ellentmondások feloldását is szükségessé tette. Az okmány aláírását számos lépés előzte meg, ilyen volt például Az Európai Unióról szóló szerződés tervezete, melyet az Európai Parlament 1984. február 14-én fogadott el. 1984.júniusában a parlamenti szerződéstervezetből kiindulva egy, az állam- és kormányfők személyes képviselőiből álló és Dooge ír szenátor által vezetett ad hoc bizottság megvizsgálta az intézményi kérdéseket. A Dooge-bizottság jelentése felkérte az Európai Tanácsot, hogy hívjon össze kormányközi konferenciát az Európai Unióról szóló szerződéssel kapcsolatos tárgyalások lefolytatásához.[2] 1985-ben A Bizottság Jacques Delors elnök kezdeményezésére fehér könyvet tett közzé, amely körülbelül 280 uniós jogszabály elfogadásának segítségével tette egységesebbé a felaprózott közös piacot, és amely – az intézményi megújulással együtt – az Egységes Európai Okmány gerincét képezte.[3] A Bizottság ütemtervet terjesztett elő, és 1992. december 31-ét jelölte meg végső határidőként. Az 1985. június 28–29-ei milánói Európai Tanács végül összehívta a kormányközi konferenciát, amely a luxemburgi elnökség idején 1985. szeptember 9-én nyílt meg, és 1986. február 28-án, Hágában fejeződött be.
Céljai
[szerkesztés]Az Okmány legfontosabb célja, hogy az egységes belső piac kialakítása által dinamikusabbá tegye az integrációs folyamatot. A déli bővítés, vagyis Spanyolország és Portugália küszöbön álló csatlakozása is az uniós intézmények megreformálását sürgette.[4] Az egységes belső piac ezen kívül a döntéshozatali eljárás felgyorsítását is szükségessé tette, ám ez a meglévő szerződések alapján nehezen volt elérhető, különösen a Tanácson belül követett döntéshozatali folyamat miatt, amely a jogszabályok harmonizációja tekintetében egyhangú döntéseket követelt. A gyorsabb döntéshozatal érdekében számos területen kellett módosításokat bevezetni: a Tanács döntéshozatali eljárásában, a Bizottság és a Parlament jogköreiben valamint a Közösség hatáskörei kiterjesztésében is.[2]
Intézményi és politikai változások
[szerkesztés]Az Egységes Európai Okmány kibővítette a minősített többségi szavazást a Tanácsban annak érdekében, hogy az egyes tagállamok nehezebben tudják megvétózni a jogszabályjavaslatokat. Létrehozta az Európai Tanácsot, amely hivatalos keretet adott az állam- és kormányfők konferenciáinak és csúcstalálkozóinak, ugyanakkor döntéshozatali jogkörrel nem rendelkezett. Megnövelte továbbá a Parlament befolyását azáltal, hogy bevezette a hozzájárulási és az együttműködési eljárást: a hozzájárulási eljárás értelmében a Parlament vétójogot kapott néhány fontos kérdésben, mivel a Tanácsnak meg kellett szereznie a Parlament egyetértését ahhoz, hogy az adott kérdésben döntést hozzon, az együttműködési eljárással pedig egy kétolvasatos eljárás került bevezetésre, melynek során, ha a Parlament első körben elutasít egy javaslatot, azt követően a Tanács már csak egyhangúlag hozhat döntést. A Parlament jogköreinek kibővítése hozzájárult ahhoz, hogy az eljárás gyorsabb és hatékonyabb legyen, de sok esetben továbbra is a Tanácsé maradt a végső döntés joga.[5] Az Okmány az uniós szakpolitikák fejlődésére is hatást gyakorolt, főként a szociálpolitika, a regionális politika, a környezetvédelmi politika, valamint a kutatás és fejlesztés területein történt előrelépést, ami nagymértékben hozzájárult a kohézió megerősítéséhez a közösségen belül.[2]
Eredmények
[szerkesztés]A négy alapszabadság (áruk, szolgáltatások, tőke és személyek szabad áramlása) szempontjából fontos eredményeket sikerült megvalósítani az Okmány által: a határellenőrzések megszűnése mellett összehangolásra kerültek mindazok az előírások, melyek az áruforgalomra, kereskedelemre, valamint a fogyasztó- és környezetvédelemre vonatkoztak. A munkavállalók szabad mozgása érdekében teljessé tették a diplomák és iskolai végzettségek kölcsönös elismerését. Egységesítették a társasági cégbejegyzéseket, és az adórendszerek közelítésével próbálták meg csökkenteni a fennálló akadályokat.[6]
| Aláírva Hatályban Szerződés |
1948 1948 Brüsszeli szerződés |
1951 1952 Párizsi szerződés |
1954 1955 A brüsszeli szerződés módosítása |
1957 1958 Római szerződés |
1965 1967 Egyesítő szerződés |
1975 1975 Az Európai Tanács döntése |
1986 1987 Egységes Európai Okmány |
1992 1993 Maastrichti szerződés |
1997 1999 Amszterdami szerződés |
2001 2003 Nizzai szerződés |
2007 2009 Lisszaboni szerződés |
|
|
|
|
|
|
|
| ||
| Az Európai Unió három pillére | |||||||||||||||||||||
| Európai Közösségek | |||||||||||||||||||||
| Európai Atomenergia Közösség (EURATOM) | |||||||||||||||||||||
| Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) | A szerződés 2002-ben hatályát vesztette | Európai Unió (EU) | |||||||||||||||||||
| Európai Gazdasági Közösség (EGK) | Európai Közösség (EK) | ||||||||||||||||||||
| TREVI-csoport | Bel- és igazságügyi együttműködés (JHA) | ||||||||||||||||||||
| Rendőri és igazságügyi együttműködés büntetőügyekben (PJCC) | |||||||||||||||||||||
| Európai Politikai Együttműködés (EPE) | Közös kül- és biztonságügyi politika (KKBP) | ||||||||||||||||||||
| Konszolidálatlan szervezetek | Nyugat-európai Unió (NYEU) | ||||||||||||||||||||
| Feloszlatva 2010-ben | |||||||||||||||||||||
Lásd még
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://en.wikipedia.org/wiki/Single_European_Act
- ↑ a b c http://europa.eu/legislation_summaries/institutional_affairs/treaties/treaties_singleact_hu.htm
- ↑ Archivált másolat. [2013. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
- ↑ http://europa.eu/eu-law/treaties/index_hu.htm
- ↑ Archivált másolat. [2014. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
- ↑ Archivált másolat. [2013. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)