Dhimitër Beratti
| Dhimitër Beratti | |
 | |
| Született | 1888. október 15.[1] Korça |
| Elhunyt | 1970. szeptember 8. (81 évesen)[1] Róma |
| Állampolgársága | albán |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Bukaresti Egyetem |
| Halál oka | közúti baleset |
| Albánia nemzetgazdasági minisztere | |
| Hivatali idő 1934. július 15. – 1936. november 9. | |
| miniszterelnök | |
| Előd | Pandeli Evangjeli (ügyvivő) |
| Utód | Koço Kota |
| Albánia 22. oktatásügyi minisztere | |
| Hivatali idő 1935. augusztus 30. – 1935. október 16. | |
| miniszterelnök | Pandeli Evangjeli |
| Előd | Mirash Ivanaj |
| Utód | Nush Bushati |
| Albánia nemzeti kulturális minisztere | |
| Hivatali idő 1941. december 3. – 1942. november 4. | |
| miniszterelnök | Mustafa Kruja |
| Előd | betöltetlen |
| Utód | Eqrem Vlora |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dhimitër Beratti témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dhimitër Beratti vagy Dhimitër Berati (nevének ejtése ðimitəɾ bɛɾati; Korça, 1886. október 15. – Róma, 1970. szeptember 8.)[2] albán politikus, diplomata, jogász.
A romániai albánok képviseletében kapcsolódott be az albánság függetlenségi küzdelmeibe, majd az 1912-ben önállósodott Albánia politikai életébe. Az 1910-es évektől diplomáciai fronton és külügyminisztériumi tisztviselőként szolgálta hazáját. 1934 és 1936 között az albán nemzetgazdasági tárca vezetését bízták rá. 1936 márciusában ő hozta tető alá azt az új olasz–albán gazdasági egyezményt, amely ugyan véget vetett a két állam között öt éve tartó feszültségnek, ugyanakkor az Albánia feletti olasz hegemóniatörekvéseknek is utat engedett. 1941–1942-ben az olasz megszállás alatt állt Albánia nemzeti kulturális minisztere volt.
Életútja
[szerkesztés]Aromán nemzetiségű, ortodox felekezetű családja gyerekkorában kivándorolt Romániába, ahol a fiatal Beratti a Bukaresti Egyetemen szerzett politikatudományi és jogi okleveleket.[3] Ezt követően a romániai albán kolónia politikailag legaktívabb, az albán nép önrendelkezéséért küzdő tagjai közé tartozott. 1907-ben visszatért szülőföldjére, ahol egy esti iskola igazgatója és albánnyelv-tanára lett.[4]
A romániai albánok 1912. november 5-ei gyűlésének egyik fő szervezője volt, amelyen az albán államiság ügyét tárgyalták meg a jelenlévők. Ugyancsak a romániai albánok képviseletében vett részt az 1912. november 29-én megkezdődött, az Albánia függetlenségének kikiáltásával zárult vlorai nemzetgyűlésen. Beratti ezt követően az Ismail Qemali vezetésével ekkor alakult első albán kormány mellett dolgozott. A külügyminisztérium alkalmazottjaként a vlorai diplomáciai missziók titkára volt, emellett 1913. augusztus 24-étől szerkesztésében jelent meg a Përlindja e Shqipnies (’Albánia Újjászületése’) című politikai folyóirat, a kormány kéthetilapja. 1913–1914-ben az albániai kórházak főkoordinátora volt.[5]
1914-ben visszatért Bukarestbe, és csak az első világháború lezárultát követően kapcsolódott be újra Albánia politikai életébe. 1919-től 1921-ig a Párizs környéki béketárgyalásokon mint az albán küldöttség titkára tevékenykedett. 1920-ban két kisebb gyűjteményt is kiadott angolul, illetve franciául, amelyekben az albánok történelméről és politikai céljairól szóló értekezéseket gyűjtött össze. A békekötéseket követően Párizsban maradt, ahol 1921–1922-ben az albán követség tanácsosaként dolgozott. Hazatérését követően véglegesítették az albán külügyminisztérium állományában. 1922-ben rövid ideig a tárca első titkára, 1922-től 1924-ig pedig politikai főosztályának igazgatója volt, ezzel párhuzamosan 1923-ban részt vett az albán–jugoszláv határ kérdését rendező Nemzetközi Határbizottság munkájában is.[6] 1924 júliusában a régenstanács főtitkárhelyettesévé nevezték ki, majd 1924–1925-ben Albánia szófiai főkonzulja volt. 1925-ben visszatért a külügyminisztérium állományába, előbb ismét a Nemzetközi Határbizottság mellé rendelték (ezúttal az albán–görög határ pontosítása volt a feladat), 1929 és 1932 között pedig másodszor is rábízták a politikai főosztály irányítását. 1932-től 1934-ig a külügyminisztérium államtitkári tisztét töltötte be.[7]
1934. július 15-e és 1936. november 7-e között a Pandeli Evangjeli és Mehdi Frashëri vezette kormányokban irányította a nemzetgazdasági minisztérium munkáját, időközben 1935-ben rövid ideig ügyvivő oktatásügyi miniszter is volt.[8] Feladata elsősorban az albán–olasz kapcsolatokban 1935-ben beállt enyhülés következtében a két ország között újrainduló gazdasági-pénzügyi tárgyalások koordinálása volt. A két fél végül 1936. március 19-én Rómában írta alá azt az gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi egyezséget, amely ugyan véget vetett a két ország közötti feszültség ötéves időszakának, és Albánia gazdasági kilábalását is előrevetítette, ugyanakkor cserébe – az egyezség titkos záradékaként – Olaszország átvehette kezelésbe a durrësi kikötőt, továbbá beleszólási jogot kapott Albánia pénzügyi és külkereskedelmi tevékenységébe.[9] 1936–1937-ben külügyminisztériumi államtitkárként folytatta pályáját, 1937-től 1939-ig pedig római meghatalmazott követ volt.[10]
Albánia 1939. áprilisi olasz megszállását követően előbb a Csődeljárási Hivatal alkalmazottja volt, majd 1940 áprilisában részt vett a Királyi Albanológiai Intézet megalapításában.[11] 1941. december 3-ától 1942. november 4-éig Mustafa Kruja kormányában a nemzeti kultúra minisztereként tevékenykedett.[12] Ezt követően a politikából jól jövedelmező állásba, egy kereskedelmi és mezőgazdasági cég igazgatótanácsába került.[13]
Még mielőtt a második világháború véget ért volna, 1944 februárjában Beratti elhagyta az országot, és Rómában telepedett le. Elsősorban a Shejëzat (’Fiastyúk’) című folyóiratba írt cikkeket, és Shqipëria (’Albánia’) címen megírta kéziratban maradt kétkötetes munkáját.[14] Közúti baleset következményeként halt meg nyolcvanegy éves korában, 1970. szeptember 8-án.[15]
Főbb művei
[szerkesztés]- Albania and the Albanians: The Albanian question before the House of Commons. Paris: Librairie Chapelot. [1919]. 69 o.
- La question albanaise: Études recueillies. Paris: Imprimerie » Henri Diéval «. [1919]. 112 o.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. május 30.)
- ↑ Dervishi 2012 :88–89.; Elsie 2013 :36–37. (a halál dátumaként nála szeptember 6. szerepel).
- ↑ Dervishi 2012 :88.; Elsie 2013 :36–37.; Halimi 2014 :310–311.
- ↑ Dervishi 2012 :88.
- ↑ Pearson 2004 :30.; Dervishi 2012 :88.; Elsie 2013 :37.
- ↑ Dervishi 2012 :88–89.; Elsie 2013 :37.
- ↑ Dervishi 2012 :89.; Elsie 2013 :37.
- ↑ Dervishi 2012 :22–23., 89. • Elsie 2013 :37. szerint 1933 januárjában Berattit mezőgazdasági miniszterré nevezték ki, de ennek nincs levéltári nyoma, ebben az időszakban mezőgazdasági tárca sem működött Albániában, vö. Dervishi 2012 :22.
- ↑ Pearson 2004 :378–379.; Halimi 2014 :311., 315.
- ↑ Dervishi 2012 :89.
- ↑ Dervishi 2012 :26–27.; Elsie 2013 :283.
- ↑ Dervishi 2012 :27., 89.; Elsie 2013 :37. (az olasz megszállók túlkapásai elleni tiltakozásul megtett lemondását 1942. május 7-ére teszi).
- ↑ Elsie 2013 :37.
- ↑ Dervishi 2012 :89.; Elsie 2013 :37.
- ↑ Elsie 2013 :37.
Források
[szerkesztés]- ↑ Dervishi 2012: Kastriot Dervishi: Kryeministrat dhe ministrat e shtetit shqiptar në 100 vjet: Anëtarët a Këshillit të Ministrave në vitet 1912–2012, jetëshkrimet e tyre dhe veprimtaria e ekzekutivit shqiptar (’Az albán államiság száz évének miniszterelnökei és miniszterei: Az 1912–2012 közötti minisztertanácsi tagok, életrajzuk és tevékenységük’). Tiranë: Shtëpia Botuese 55. 2012. ISBN 9789994356225
- ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3
- ↑ Halimi 2014: Redi Halimi: A liberal government in King Zog’s Albania?: Mehdi Frashëri and the Cabinet of the “Young” (1935–1936). Südost-Forschungen, LXXIII. évf. (2014) 306–330. o.
- ↑ Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137
