Andrea Fortunato

Andrea Fortunato
Személyes adatok
Születési dátum	1971. július 26.
Születési hely	Salerno, Olaszország
Halálozási dátum	1995. április 25.(23 évesen)
Halálozási hely	Perugia, Olaszország
Halál oka	leukémia
Állampolgárság	olasz
Magasság	178 cm
Testtömeg	72 kg
Poszt	balhátvéd
Felnőtt klubok1
Időszak Klub Mérk. (Gól) 1989–1991 Como 43 (0) 1991–1992 Pisa 25 (0) 1992–1993 Genoa 33 (3) 1993–1995 Juventus 27 (1)
Válogatottság
1993 Olaszország 1 (0)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Andrea Fortunato témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Andrea Fortunato (Salerno, 1971. július 26. – Perugia, 1995. április 25.) olasz labdarúgó.

Karrierje

Profi pályafutását a Como csapatában kezdte 1989-ben az olasz másodosztályban. Itt 16 mérkőzésen lépett pályára, gólt nem szerzett, a csapata pedig kiesett a harmadosztályba. A következő idényben Fortunato 28 találkozón kapott szerepet, az ekkor nyújtott teljesítménye magasabban jegyzett klubok figyelmét is felhívta a játékosra. 1991 nyarán leigazolta a Genoa, ahol ugyanekkor egy másik nagy tehetség, Christian Panucci is elkezdte bontogatni a szárnyait. Fortunatót a klub kölcsönadta a másodosztályú Pisa együttesének, itt 25 alkalommal kapott lehetőséget, majd egy évre rá visszatért Genovába. Bár már idény közben eldőlt, hogy 1993 nyarától a Juventusban folytatja pályafutását, az utolsó pillanatig küzdött azért, hogy a csapata ne essen ki a Serie B-be: az utolsó fordulóban a Milan ellen ő lőtte a Genoa bennmaradását eredményező egyenlítő gólt. Fortunato ilyen előzmények után került a Juventusba, ahol azonnal kezdőjátékosként számított rá Giovanni Trapattoni. Arrigo Sacchi szövetségi kapitány többször is behívta a válogatott keretébe, végül 1993. szeptember 22-én Tallinnban, az észtek elleni világbajnoki-selejtezőn debütálhatott, közmegelégedésre (Észtország-Olaszország 0-3). Fortunato remekül beilleszkedett a Juventusba, bár voltak nehéz pillanatok: amikor a klub 1994 tavaszán a Cagliari ellen kiesett az UEFA-kupából, a szurkolók tojászáporral fejezték ki rosszallásukat a játékosok felé, amelyből Fortunatónak is kijutott.

Betegsége és halála

A Juventus 1994. május 17-én barátságos mérkőzést játszott a Derthona csapatával, Fortunato ezen a találkozón 45 percet futballozott, látszólag teljesen egészségesnek tűnt. Másnap magasra szökött a láza, ezért a csapatorvos, Riccardo Agricola teljes vérképvizsgálatra küldte a labdarúgót. A diagnózis megdöbbentő volt, Fortunatónál leukémiát állapítottak meg. Az orvosok elmondták, hogy Fortunato a vizsgálatokat megelőző egy hónapban többször is fáradtságra panaszkodott, de ennek nem tulajdonítottak nagy jelentőséget, hiszen az idény végén ez természetes jelenség. A játékost azonnal Perugiába szállították, hogy ott kezdjék meg a kezelését. Itt csontvelő-átültetésen esett át, a donor a lánytestvére és édesapja volt. A gyógykezelés következtében Fortunato állapota javulásnak indult, elhagyhatta a kórházat. Az 1995. február 26-án rendezett Sampdoria-Juventus (0-1) mérkőzésre elkísérte a csapattársait Genovába. Amikor már úgy tűnt, hogy akár le is győzheti a betegséget, influenzás lett és szervezete nem tudott megbirkózni ezzel: 1995.április 25-én a késő délutáni órákban elhunyt. Kezelőorvosa szerint Fortunato nagyon közel állt ahhoz, hogy meggyógyuljon a betegségéből. Búcsúztatására másnap került sor Salernóban, ahol óriási tömeg jelent meg, természetesen rengeteg labdarúgó is. Temetésének napján az olasz válogatott Vilniusban játszott a litvánok ellen, tiszteletére a játékosok fekete karszalaggal léptek pályára (Litvánia-Olaszország 0-1). Fortunato emlékére 1995. augusztus 13-án Salernóban egy hármastornát rendeztek, amelyen a Juventus mellett a Salernitana és a Napoli vett részt. A kupát a Juventus nyerte.