A szülőtisztelet könyve
| A szülőtisztelet könyve | |
 | |
| A Csing ()-dinasztia idején kiadott változatának borítója | |
| Eredeti cím | Hsziao csing () |
| Ország | ókori Kína |
| Nyelv | klasszikus kínai nyelv |
| Kiadás | |
| Kiadás dátuma | i. e. 4. század |
 A Wikimédia Commons tartalmaz A szülőtisztelet könyve témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Átírási segédlet | |
| Hsziao csing | |
| Kínai átírás | |
| Hagyományos kínai | 孝經 |
| Egyszerűsített kínai | 孝经 |
| Mandarin pinjin | Xiào jīng |
| Wade–Giles | Hsiao4 Ching1 |
A szülőtisztelet könyve a tizenhárom konfuciánus szent könyv egyike, amely 18 rövid fejezetben szolgál útmutatással arra nézve, hogy a Konfuciusz tanítása szerint oly fontos 'szülőtisztelet' (hsziao () 孝) eszménye szerint, miként illendő viselkedni, mi a kívánatos és elvárt magatártásforma az idősebbekkel, vagyis a fivérekkel, az apával és az uralkodóval szemben.
Története
[szerkesztés]A mű feltehetően Konfuciusz halála után, valamikor az i. e. 4. században íródhatott. A hagyomány a mester egyik közvetlen tanítványának, Ceng-ce ()nek (曾子) tulajdonítja, de ennek hitelességét már a 12. században is megkárdőjelezték.
A mű ismeretét a Han-dinasztia folytonosságát megszakító, rövid életű Hszin ()-dinasztia (新; 9–23) uralkodója, Vang Mang () (王莽) tette kötelezővé a hivatalnokképzésben.
A tizennyolc rövid fejezet Konfuciusz és Ceng-ce () párbeszédén keresztül példázza az uralkodó és a miniszterei, a feljebbvalók és az alárendeltek, valamint az apa és a gyermeke közötti illendő és a konfuciánus tanítás szerint elvárt viselkedési normákat.
Nyugati nyelven először faranciálus volt olvasható Pierre-Martial Cibot (1727–1780) jezsuita szerzetes tolmácsolásában. A magyar nyelvű fordítását P. Szabó Sándor készítette el, amely 2003-ban jelent meg.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ P. Szabó 2003. 9–38. o.
Irodalom
[szerkesztés]- ↑ P. Szabó 2003.: P. Szabó Sándor. A kínai erkölcs és a szülők tisztelete. Kossuth Kiadó, Budapest 2003. ISBN 963-09-4498-7
