2008-as szerbiai parlamenti választások
2008. május 11-én előrehozott parlamenti választásokat tartottak Szerbiában. Ez volt a nyolcadik köztársasági parlamenti választás a többpártrendszer bevezetése óta. Az állampolgárok 8 682 szavazóhelyen adhatták le voksaikat, valamint további 157 szavazóhelyet létesítettek a Koszovó területéről kitelepült személyek részére. Az elszakadó Koszovóban összesen 115 712 polgárnak maradt választójoga, a szavazóhelyek száma pedig 295 volt. A parlamentbe jutási küszöb 5% volt az induló pártok és koalíciók számára, de ez nem vonatkozott a kisebbségekre. Összesen 250 szerbiai parlamenti hely sorsa dőlt el.
Az országos választással párhuzamosan helyi önkormányzati választásokra került sor, és a Vajdaságban megtartották a tartományi parlamenti választások első fordulóját is.
Induló pártok, pártkoalíciók és a listavezetők
[szerkesztés]- Európai Szerbiáért (a Demokrata Párt, a G17 Plusz, a Szerb Megújhodási Mozgalom, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga és a Szandzsáki Demokrata Párt koalíciója) – Boris Tadić (250 jelölt)
- Liberális Demokrata Párt (LDP) – Čedomir Jovanović (250 jelölt)
- Szerbiai Demokrata Párt (DSS) – Új Szerbia (NS) – Vojislav Koštunica (250 jelölt)
- Szerb Radikális Párt (SRS) – dr. Vojislav Šešelj (250 jelölt)
- Szerbiai Szocialista Párt (SPS) – A Szerbiai Egyesült Nyugdíjasok Pártja (PUPS) – Egységes Szerbia (JS) (250 jelölt)
- Bosnyák Lista az európai Szandzsákért – dr. Sulejman Ugljanin (150 jelölt za poslanike)[1]
- Magyar Koalíció (MK) (a Vajdasági Magyar Szövetség, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége és a Vajdasági Magyar Demokrata Párt koalíciója) – Pásztor István (250 jelölt)[1]
- Reformpárt – dr. Aleksandar Višnjić (119 jelölt)
- A falut is kérdezzék meg! – Népi Parasztpárt – Marjan Rističević (63 jelölt)
- Szerbia Ereje Mozgalom – Bogoljub Karić (250 jelölt)
- Goranok Polgári Kezdeményezése (GIG) (25 jelölt)[1]
- Szerbiai Egyesült Vlachok – dr. Predrag Balašević (171 jelölt)[1]
- Vajdasági Párt – Igor Kurjački (147 jelölt)
- Romák Romákért – Miloš Paunković (72 jelölt)[1]
- Montenegrói Párt – Nenad Stevović (85 jelölt)[1]
- Szerbiai Romák Uniója – dr. Rajko Đurić (200 jelölt)[1]
- Preševói-völgyi Albánok Koalíciója (9 jelölt)[1]
- Bácskai Bunyevácok Szövetsége – Mirko Bajić (7 jelölt)[1]
- Szerbiám Mozgalom – Branislav Lečić (139 jelölt)
- Szerbiáért Népi Mozgalom – Milan Paroški (114 jelölt)
- A Diaszpóra Hazafias Pártja – Zoran Milinković (44 jelölt)
- Roma Párt – Srđan Šajn (42 jelölt)[1]
Előzetes közvéleménykutatási eredmények
[szerkesztés]Felmérés | SRS | DS | DSS–NS | SPS | LDP | MK | egyéb |
---|---|---|---|---|---|---|---|
Strateški Marketing[2] (2008. március 17–19.) |
39% | 37% | 10% | 6% | 6% | – | – |
Végeredmény
[szerkesztés]2008. május 20-án a szerbiai Köztársasági Választási Bizottság (RIK) közzétette a választások végeredményét.
A szerbiai parlamenti választások eredménye (2008. május 11.) | |||||
A szavazásra jogosultak száma | 6 749 688 | ||||
Leadott szavazatok száma | 4 139 384 | 61,3% | |||
Ebből érvénytelen | 88 148 | 2,1% | |||
Pártok és koalíciók neve | [1] | Leadott szavazatok | Elnyert mandátumok száma |
± | |
száma | százalék | ||||
Európai Szerbiáért | 1 590 200 | 39,25 | 102 | +16 | |
Szerb Radikális Párt | 1 219 436 | 30,10 | 78 | –3 | |
Szerbiai Demokrata Párt – Új Szerbia | 480 987 | 11,87 | 30 | –13 | |
Szerbiai Szocialista Párt | 313 896 | 7,75 | 20 | +3 | |
Liberális Demokrata Párt | 216 902 | 5,35 | 13 | +6 | |
Magyar Koalíció | K | 74 874 | 1,84 | 4 | +1 |
Szerbia Ereje Mozgalom | 70 727 | 1,75 | – | – | |
Bosnyák Lista Az Európai Szandzsákért | K | 38 148 | 0,94 | 2 | 0 |
Preševói-völgyi Albánok Koalíciója | K | 16 801 | 0,41 | 1 | 0 |
Roma Párt | K | 14 631 | 0,36 | – | –1 |
A Falut Is Kérdezzék Meg! – Népi Parasztpárt | 12 001 | 0,30 | – | – | |
Reformpárt | 10 563 | 0,26 | – | – | |
Szerbiám Mozgalom | 8 879 | 0,22 | – | – | |
Szerbiai Egyesült Vlachok | K | 6 956 | 0,17 | – | – |
Goranok Polgári Kezdeményezése | K | 5 453 | 0,13 | – | – |
Romák a Romákért | K | 5 115 | 0,13 | – | – |
Szerbiai Romák Uniója | K | 4 732 | 0,12 | – | –1 |
Vajdasági Párt | 4 208 | 0,10 | – | – | |
Szerbiáért Népi Mozgalom | 3 795 | 0,09 | – | – | |
Montenegrói Párt | K | 2 923 | 0,07 | – | – |
Bácskai Bunyevácok Szövetsége | K | 2 023 | 0,05 | – | – |
A Diaszpóra Hazafias Pártja | 1 991 | 0,05 | – | – | |
Összes érvényes szavazat | 4 051 236 | 100 | 250 | – |
Politikai következmények
[szerkesztés]A Szerb Radikális Pártnak a várakozásokkal szemben nem sikerült győznie a választásokon. Az eredmények alapján azonban a kormányalakításkor a Szlobodan Milosevics örökségét hordozó Szerbiai Szocialista Párt lett a mérleg nyelve a radikális nacionalista, oroszbarát DSS–SRS és az európai integráció mellett kiálló DS–LDP–kisebbségek koalíciója között.[3] Végül a szocialisták a nyugatbarát DS-sel állapodtak meg, az LDP azonban kimaradt a kormányból, mivel nem akart velük együttműködni. A Magyar Koalíció kívülről támogatta az újonnan megalakult kormányt, cserébe pozíciókat kapott a Vajdaságban. A miniszterelnök a demokrata párti Mirko Cvetkovics lett.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g h i j k Nemzetiségi kisebbségi lista
- ↑ Állandósul a szavazók hangulata Archiválva 2008. április 3-i dátummal a Wayback Machine-ben – A Magyar Szó cikke
- ↑ Totális patthelyzet a szerb választás után – Index-cikk