Ázsiai gepárd

Ázsiai gepárd
	Iráni példány
	Természetvédelmi státusz
	Súlyosan veszélyeztetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Ferae;
Rend:	Ragadozók (Carnivora);
Alrend:	Macskaalkatúak (Feliformia);
Család:	Macskafélék (Felidae);
Alcsalád:	Macskaformák (Felinae);
Nem:	Acinonyx;
Faj:	A. jubatus;
Alfaj:	A. j. venaticus;
Tudományos név
	Acinonyx jubatus venaticus; (Griffith, 1821)
Szinonimák
	Acinonyx jubatus raddei Hilzheimer, 1913; Acinonyx jubatus venator Brookes, 1828;
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Ázsiai gepárd témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Ázsiai gepárd témájú kategóriát.

Az ázsiai gepárd (Acinonyx jubatus venaticus) az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a macskafélék (Felidae) családjába tartozó gepárd (Acinonyx jubatus) Ázsiában élő alfaja.

Brit Indiában indiai gepárdnak vagy vadász gepárdnak hívták.^[1]

Kifejlődése

Egy mitokondriális DNS-vizsgálat következtében, amely öt éven keresztül tartott és 9 ország járult hozzá; 94 élő és múzeumi gepárd példányból vettek mintát. A minták vizsgálata után a kutatók megtudták, hogy az afrikai és az ázsiai állományok, körülbelül 67-32 ezer éve váltak szét.^[2]

Előfordulása

Az ázsiai gepárd jelenleg, csak Iránban, a Kavir-sivatagban, Kermán, Horászán, Szemnán, Jazd, Teherán és Markazi tartományok egyes részein fordul elő.^[3]

Valaha az Arab-félszigeten, a Kaukázusban, Afganisztánban, Közép-Ázsia egyéb országaiban, valamint Irakban, Pakisztánban és Indiában is megvolt található.^[4]^[5]^[6]

A törökországi populációja a 19. században pusztult ki.^[7]

Az egész Ázsiában az 1970-es években, már csak 200 példánya létezett; ez a szám az 1990-es évekre 50-100 főre csökkent.^[8]^[9] A 2001-2012 évek közti megfigyelések 82 ázsiai gepárdot eredményeztek, azonban ezekből 42 példány az orvvadászat miatt vagy autóbalesetek következtében elpusztult.^[10] 2018 nyarán a Szemnán tartomány, a kutatóknak sikerült megfigyelniük egy anyaállatot négy kölyökkel.^[11]

Megjelenése

Az átlagos felnőtt állat fej-testhossza 112-135 centiméter közötti, farokhossza további 66-84 centiméter és testtömege 34-54 kilogramm. A hím valamivel nagyobb a nősténynél. A bundájának alapszíne drapp vagy világos sárgásbarna, főleg a testoldalain és a pofáján. A fején és tarkóján fekete pontok láthatók. A testét, lábait és farkát fekete telített foltok borítják, melyek rendezetlenül helyezkednek el. A farka végén több feketegyűrű van. A szőrzete rövidebb szálú, mint az afrikai állományok esetében.^[12]

Életmódja

Az ázsiai gepárd többek között nyulakra vadászik.

Az ázsiai gepárd, mint sok más sivatagi vagy félsivatagi ragadozó, a vízlelőhelyeken lesi zsákmányát. Hogy ilyen helyekhez jusson, kénytelen akár 150 kilométeres távokat is megtenni. A kutatók megfigyelték amint egy nőstény, három fiútestvére és egy nem rokon hím megtettek egy ilyen hosszú távot két rezervátum között; eközben főutakon és vasutakon kellett, hogy átmenjenek.^[13]^[14]

Zsákmányállatai különböző növényevők, mint indiai gazella, golyvás gazella, muflon, vadkecske és fokföldi nyúl.^[15]

Amikor Indiában is élt, akkor vadászott indiai antilopra, indiai gazellára, időnként pettyes szarvasra és a nilgau antilop borjaira.^[16]

Szaporodása

Ennek a ritka macskafélének a szaporodásáról igen keveset tudunk. Azonban az eddigi megfigyelések szerint egész évben szaporodhat és egy alomban 1-4 kölyök lehet. Az alomnagyságot és a kölyköknek az életben való maradását az adott térségben lévő zsákmányállatok mennyisége határozza meg.^[13]

Veszélyeztetettsége

A Természetvédelmi Világszövetség a kihalófélben lévő alfajok közé sorolja.^[3]^[13]

Jegyzetek

↑ Lydekker, R. A.. The Royal Natural History. Volume 1. London, New York: Frederick Warne & Company (1894)
↑ (2011) „Phylogeography, genetic structure and population divergence time of cheetahs in Africa and Asia: evidence for long-term geographic isolates”. Molecular Ecology 20 (4), 706–724. o. DOI:10.1111/j.1365-294X.2010.04986.x. PMID 21214655. PMC 3531615.
↑ ^a ^b Farhadinia, M.S. (2004). „The last stronghold: cheetah in Iran”. Cat News 40, 11–14. o.
↑ Geptner, V. G., Sludskij, A. A.. Cheetah, Pardus, Mlekopitajuščie Sovetskogo Soiuza. Moskva: Vysšaia Škola. Washington DC: Smithsonian Institution and the National Science Foundation, 702–733. o. (1992)
↑ Qumsiyeh, M. B.. Genus Acinonyx Cheetah, Mammals of the Holy Land. Lubbock: Texas Tech University Press, 157–159. o. (1996). ISBN 978-0896723641
↑ Asiatic cheetah, Wild Cats: Status Survey and Conservation Action Plan. Gland, Switzerland: IUCN/SSC Cat Specialist Group, 41–44. o. (1996). ISBN 978-2-8317-0045-8
↑ Mammals of Turkey and Cyprus: Introduction, Checklist, Insectivora. Koper, Republic of Slovenia: Knjižnica Annales Majora (2001)
↑ Asadi, H.. The environmental limitations and future of the Asiatic cheetah in Iran. Unpublished project progress report (1997)
↑ Jourabchian, A.R., Farhadinia, M.S. (2008). Final report on Conservation of the Asiatic cheetah, its natural habitats and associated biota in Iran. Project Number IRA/00/G35 (GEF/UNDP/DoE), Tehran, Iran.
↑ (2017) „The critically endangered Asiatic cheetah Acinonyx jubatus venaticus in Iran: a review of recent distribution, and conservation status”. Biodiversity and Conservation 26 (5), 1–20. o. DOI:10.1007/s10531-017-1298-8.
↑ Tasnim News Agency. „Family of Iranian Cheetahs Observed in Semnan Wildlife National Park (+Video)”, Tasnim News Agency, 2018. december 7.
↑ Pocock, R. I.. Acinonyx jubatus, The Fauna of British India, including Ceylon and Burma. Mammalia. – Volume 1. London: Taylor and Francis Ltd., 324–330. o. (1939)
↑ ^a ^b ^c Farhadinia, M.S.. Ecology and conservation of the Asiatic cheetah in Miandasht Wildlife Refuge, Iran. Tehran: Iranian Cheetah Society (2007)
↑ Farhadinia, M.S., Akbari, H., Mousavi, S.J., Eslami, M., Azizi, M., Shokouhi, J., Gholikhani, N. and Hosseini-Zavarei, F. (2013). „Exceptionally long movements of the Asiatic cheetah Acinonyx jubatus venaticus across multiple arid reserves in central Iran”. Oryx 47 (3), 427–430. o. DOI:10.1017/S0030605313000641.
↑ (2012) „Feeding ecology of the Asiatic cheetah Acinonyx jubatus venaticus in low prey habitats in northeastern Iran: Implications for effective conservation”. Journal of Arid Environments 87, 206–211. o. DOI:10.1016/j.jaridenv.2012.05.002.
↑ Nazeri, M., Madani, N., Kumar, L., Mahiny, A.S. and Kiabi, B.H. (2015). „A geo-statistical approach to model Asiatic cheetah, onager, gazelle and wild sheep shared niche and distribution in Turan biosphere reserve-Iran”. Ecological Informatics (29), 25–32. o.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Asiatic cheetah című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Lydekker1894-1] Lydekker, R. A.. The Royal Natural History. Volume 1. London, New York: Frederick Warne & Company (1894)

[moleco-2] (2011) „Phylogeography, genetic structure and population divergence time of cheetahs in Africa and Asia: evidence for long-term geographic isolates”. Molecular Ecology 20 (4), 706–724. o. DOI:10.1111/j.1365-294X.2010.04986.x. PMID 21214655. PMC 3531615.

[farhadinia04-3] Farhadinia, M.S. (2004). „The last stronghold: cheetah in Iran”. Cat News 40, 11–14. o.

[Geptner1972-4] Geptner, V. G., Sludskij, A. A.. Cheetah, Pardus, Mlekopitajuščie Sovetskogo Soiuza. Moskva: Vysšaia Škola. Washington DC: Smithsonian Institution and the National Science Foundation, 702–733. o. (1992)

[Qumsiyeh1996-5] Qumsiyeh, M. B.. Genus Acinonyx Cheetah, Mammals of the Holy Land. Lubbock: Texas Tech University Press, 157–159. o. (1996). ISBN 978-0896723641

[Nowell1996-6] Asiatic cheetah, Wild Cats: Status Survey and Conservation Action Plan. Gland, Switzerland: IUCN/SSC Cat Specialist Group, 41–44. o. (1996). ISBN 978-2-8317-0045-8

[7] Mammals of Turkey and Cyprus: Introduction, Checklist, Insectivora. Koper, Republic of Slovenia: Knjižnica Annales Majora (2001)

[asadi97-8] Asadi, H.. The environmental limitations and future of the Asiatic cheetah in Iran. Unpublished project progress report (1997)

[9] Jourabchian, A.R., Farhadinia, M.S. (2008). Final report on Conservation of the Asiatic cheetah, its natural habitats and associated biota in Iran. Project Number IRA/00/G35 (GEF/UNDP/DoE), Tehran, Iran.

[Farhadinia2017-10] (2017) „The critically endangered Asiatic cheetah Acinonyx jubatus venaticus in Iran: a review of recent distribution, and conservation status”. Biodiversity and Conservation 26 (5), 1–20. o. DOI:10.1007/s10531-017-1298-8.

[11] Tasnim News Agency. „Family of Iranian Cheetahs Observed in Semnan Wildlife National Park (+Video)”, Tasnim News Agency, 2018. december 7.

[Pocock1939-12] Pocock, R. I.. Acinonyx jubatus, The Fauna of British India, including Ceylon and Burma. Mammalia. – Volume 1. London: Taylor and Francis Ltd., 324–330. o. (1939)

[Farhadinia2007-13] Farhadinia, M.S.. Ecology and conservation of the Asiatic cheetah in Miandasht Wildlife Refuge, Iran. Tehran: Iranian Cheetah Society (2007)

[Farhadinia2013-14] Farhadinia, M.S., Akbari, H., Mousavi, S.J., Eslami, M., Azizi, M., Shokouhi, J., Gholikhani, N. and Hosseini-Zavarei, F. (2013). „Exceptionally long movements of the Asiatic cheetah Acinonyx jubatus venaticus across multiple arid reserves in central Iran”. Oryx 47 (3), 427–430. o. DOI:10.1017/S0030605313000641.

[Farhadinia2012-15] (2012) „Feeding ecology of the Asiatic cheetah Acinonyx jubatus venaticus in low prey habitats in northeastern Iran: Implications for effective conservation”. Journal of Arid Environments 87, 206–211. o. DOI:10.1016/j.jaridenv.2012.05.002.

[16] Nazeri, M., Madani, N., Kumar, L., Mahiny, A.S. and Kiabi, B.H. (2015). „A geo-statistical approach to model Asiatic cheetah, onager, gazelle and wild sheep shared niche and distribution in Turan biosphere reserve-Iran”. Ecological Informatics (29), 25–32. o.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]

[14]

[15]

[16]