Zombor gyula
Zombor gyula – a krónikák második Gyulája – Tétény vezér unokája volt. Az ő lánya volt Sarolt, Géza fejedelem felesége, Szent István anyja, valamint Karold. Anonymus tévesen szerepelteti Harka fiaiként „Zombort és Gyulát”, mert nem tudta, hogy a gyula és a harka méltóságnév volt és nem tisztség.[1]
| Zombor | |
| gyula | |
 | |
| Utódja | Prokuj |
| Született | 10. század |
| Elhunyt | 10. század |
| Gyermekei | Sarolt fejedelemasszony |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kristó Gyula vitatja, hogy ő lenne Zombor, a nemzetségős, Anonymus szerinte tévesen szerepelteti a gyulák között. Ha ez igaz, akkor pogány nevét nem ismerjük, csak a keresztségben Bizáncban kapottat, ami Sztephanosz, azaz István.[2] Az ő fia volt a Szent István ellen lázadó „kisebbik Gyula”, azaz Prokuj gyula.
„Gyula” és „Zombor” egy személy voltát az is alátámasztja, hogy míg a két évszázaddal később élt Anonymus Saroltot és Karoldot „Gyula” lányainak mondja, a „Prokuj gyula” pedig „Zombor” fiának, addig a sokkal hitelesebb egykorú források a lázadó „kisebbik Gyulát” István király nagybátyjának (avunculus) mondják. Így tesz az egykorú bajor udvari évkönyv és így Merseburgi Thietmar, aki a lázadó nagybácsit Prokuj néven nevezi, ami Prok-uj-ként bontható fel, ahol Prok szláv nyelven „maradék”-ot, az uj pedig régi magyar nyelven „nagybácsi”-t jelent.[1]
Makkai László az Erdély története című könyvben kifejti, hogy Anonymus művében erősen keverte a honfoglalás kori személyneveket és méltóságneveket (gyula, harka). Helynévi adatok részletes elemzéséből valószínűsíthető, hogy az első gyula Erdélyben az a Bogát fejedelem (Bugat rex) volt, aki Liudprand Antapodosisában[3] 921-ben I. Berengár itáliai királyt „Dursac rex” (valószínűleg Árpád fia Tarkacsu) kíséretében magyar sereggel segítette meg. Ebben az esetben, Anonymus adatait is szétszálazva, az a öröklési rend alakul ki, miszerint az erdélyi gyulák őse Tétény harka volt, fia Bogát harka, akit a gyula méltóságra emeltek, amikor 921 körül a Kárpát-medence nyugati részéről Erdélybe költözött, és az ő fia volt Zombor gyula, a Zsombor nemzetség őse.[4]
Élete
szerkesztés953 táján Konstantinápolyba utazott, itt megkeresztelkedett, patricius és vendége, barátja lett Kónsztantinosz császárnak.[2] A megkeresztelkedését követően létrejön a Türkiai Metropolitanátus.[5] Kedrénosz görög történetíró Szünopszé hisztorión (Történetek áttekintése) című munkájában Gulaznak, Anonymus Geulának nevezi őt.
Hogy hazájában is terjessze a keresztény hitet, magával vitte Erdélybe Hierotheosz szerzetest, akit Theophülaktosz konstantinápolyi pátriárka Magyarország püspökévé szentelt Kedrénosz szerint. A szerzetes sikeresen téríteni kezdett. Maga Zombor gyula mindvégig megmaradt a keresztény hitben, kiváltott és felszabadított sok keresztény rabot, s őrizkedett a Bizánci Birodalom határainak háborgatásától.[6]
Anonymus a gyulák családfájáról
szerkesztés„Tétény fia lett Horka, Horkáé meg Gyula és Zombor. Gyulának volt két leánya: egyiket Karoldnak, másikat Saroltnak hívták. Sarolt Szent István királynak az anyja volt. Zombornak pedig a fia a kisebbik Gyula, Bolya és Bonyha apja, kinek az idejében Szent István uralma alá vetette az erdőntúli földet. Magát Gyulát ekkor megkötözve Magyarországra hozta, s egész életén át börtönben tartotta, minthogy a hitben hiú volt s keresztény lenni átallott, aztán még sok mindent cselekedett Szent István király ellenére, noha az anyja rokonságához tartozott.”[7]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Györffy György. 5 / István elődei., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2
- ↑ a b szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest (1994). ISBN 963-05-6722-9
- ↑ Liudprand
- ↑ Erdély története 273. o.
- ↑ Baán István. Türkiai Metropolitanátus: A bizánci egyház szervezete Magyarországon a középkorban
- ↑ Hóman Bálint: Szent István - Kelet vagy Nyugat?
- ↑ Anonymus: Gesta Hungarorum
Források
szerkesztés- Madgearu, Alexandru (2008). „The Mission of Hierotheos: Location and Significance”. Byzantinoslavica 66, 119-138. o.
- Madgearu, Alexandru (2017). „Further Considerations on Hierotheos’ Mission to the Magyars”. Acta Musei Napocensis 54 (2), 1-16. o.
- ↑ Erdély története: Köpeczi Béla (főszerk) – Makkai László (szerk) – Mócsy András (szerk): Erdély története (három kötetben). Szász Zoltán (szerk). Budapest: Akadémiai Kiadó. 1986. ISBN 963 05 4203 X
- ↑ Liudprand: Archivált másolat. www.magyarzenetortenet.hu (Hozzáférés: 2020. október 13.) arch
