Villásszarvú antilop

emlősfaj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. június 2.

A villásszarvú antilop (Antilocapra americana) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a villásszarvúantilop-félék (Antilocapridae) családjába tartozó egyetlen élő faj és egyben típusfaja is.

Villásszarvú antilop
Evolúciós időszak: Kora pleisztocén - jelen, 2,5–0 Ma
Oregoni hím példány
Oregoni hím példány
Wyomingi nőstény példány
Wyomingi nőstény példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Részalrend: Giraffomorpha
Öregcsalád: Giraffoidea
Család: Villásszarvúantilop-félék (Antilocapridae)
Alcsalád: Antilocaprinae
Nemzetség: Antilocaprini
Nem: Antilocapra
Ord, 1818
Faj: A. americana
Tudományos név
Antilocapra americana
(Ord, 1815)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Villásszarvú antilop témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Villásszarvú antilop témájú médiaállományokat és Villásszarvú antilop témájú kategóriát.

Hasonló megjelenése ellenére nem rokona az Afrikában és Ázsiában elterjedt különféle antilopfajoknak, hanem egy a tülkösszarvúakkal párhuzamosan kifejlődött család utolsó életben maradt faja. Bár életmódjában sok mindenben hasonlít a tülkösszarvúakra, bizonyos tulajdonságai a szarvasfélékkel mutat rokonságot.

Előfordulása

szerkesztés

A villásszarvú antilop Észak-Amerika nyugati részén, a kanadai határtól, Mexikó északi részéig honos.

A húszas években kíméletlenül vadászták, ezért állománya a korábbi 35 millióról 20 000 egyedre csökkent. Különböző természetvédő szervezetek óvintézkedéseinek köszönhetően ma már ismét 450 000-re nőtt a számuk, bár egyes alfajok továbbra is veszélyeztetettek. Mexikóban számuk nem éri el az 1000 egyedet, így mindhárom ott előforduló alfaj veszélyeztetett. Közülük a Kaliforniai-félszigeten élő Antilocapra americana peninsularis a legritkább, egyedszáma nem lehet több 200 állatnál és a „kihalástól veszélyeztetett” kategóriába sorolják. Ez az alfaj kizárólag Mexikóban él, a másik kettőnek vannak populációi az Amerikai Egyesült Államokban is, így azok az ottani természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően kevésbé fenyegetettek.

  • Antilocapra americana americana Ord, 1815 - Az Amerikai Egyesült Államok és Kanada prérijein
  • Antilocapra americana mexicana Merriam, 1901 - Az Egyesült Államok délnyugati államainak félsivatagaiban és Mexikó csatlakozó területein
  • Antilocapra americana oregona V. Bailey, 1932 - Oregon
  • Antilocapra americana peninsularis Nelson, 1912 - A Kaliforniai-félszigeten fordul elő
  • Antilocapra americana sonoriensis Goldman, 1945 - Arizona déli részén és Mexikó északi területein

Megjelenése

szerkesztés

Az állat fej-törzs-hossza 100-150 centiméter, farokhossza 7,5-17,8 centiméter, marmagassága 81-104 centiméter és testtömege 36-70 kilogramm.[1] A hímnek villa alakú, hátrafelé hajló, kis, előre álló hegyű szarva van. A nőstény szarva nagyon apró vagy teljesen hiányzik. A szarvcsonton lévő szarvtokot évente váltják. Veszély esetén a hosszú, fehér szőre feláll, ez figyelmeztető jelzés a csorda többi tagjának; egyúttal a farok tövénél levő mirigy erős szagot termel. A gida kezdetben szürkésbarna, körülbelül három hét elteltével veszi fel szülei halvány árnyalatát. A gidák a szoptatási időt kivéve az első napoktól egyedül maradnak.

 
A hím
 
és két nőstény

Életmódja

szerkesztés

A villásszarvú antilop csordához és revírhez kötődő, legelő életmódot folytat. Tápláléka lágy szárú növények, cserjék levelei, fűfélék és kaktuszok. Az állat 9-10 évig élhet.

Szaporodása

szerkesztés

Az ivarérettséget 15 hónapos korban éri el; a hím ritkán szaporodik ötödik életéve előtt. A párzási időszak márciustól októberig tart. A vemhesség 252 napig tart, ennek végén általában kettő, néha három gida születik. A gidák már három hetesen füvet esznek.

  1. Nowak, R. M. (1999). Pronghorn Pages 1132–1134 in Walker's Mammals of the World. Volume 1. The Johns Hopkins University Press, Baltimore, USA and London, UK.

További információk

szerkesztés