Vén Emil

(1902–1984) magyar festőművész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 15.

Vén Emil (született: Weisz Emilió) (Fiume, 1902. április 9.Budapest, 1984. július 13.) Munkácsy-díjas (1950) magyar festőművész.

Vén Emil
Született1902. április 9.[1]
Fiume
Elhunyt1984. július 17. (82 évesen)
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásafestőművész
KitüntetéseiMunkácsy Mihály-díj (1950)
SírhelyeBudafoki temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Vén Emil témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életútja, munkássága

szerkesztés

Előbb Triesztbe, majd Budapestre, azután Sátoraljaújhelyre költöztek. 1919-ben Uitz Béla szabadiskolájában tanult. 1922-ben lerajzolta Krúdy Gyulát; a portré eljutott Rippl-Rónai Józsefhez, majd Lyka Károlyhoz is. E rajz alapján került be – felvételi nélkül – a Képzőművészeti Főiskola hallgatói közé. 1927-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Benkhardt Ágoston és Rudnay Gyula növendéke volt. Nevét 1925-ben magyarosította Weiszről Vénre. Tanársegédként 1925-ben vitte először Makóra a főiskola nyári művésztelepét. Két évvel később – mivel politikai magatartása miatt kitiltották a fővárosból – hosszabb időre Makóra költözött, ahol Lyka Károly „menlevelével” dr. Espersit János ügyvéd, a makói szellemi élet egyik vezetője fogadta be. Segítségével megismerkedett József Attilával, Juhász Gyulával, s az itt kiállító Endre Bélával.

Hódmezővásárhelyen 1931. decemberében állította ki először jellegzetesen egyéni hangú, mediterrán derűt árasztó képeit. Majd tagja lett a hazatelepülő Tornyai János köré csoportosuló körnek. Az ugyancsak itt otthonra találó Kohánnal alapító tagjai voltak a Tornyai Társaságnak, a Mártélyi Művésztelepnek. A fővárosban, Budafokon talált otthonra, itt élt haláláig.

1956-os tevékenysége miatt bebörtönözték, de a művészek szolidaritása miatt – többen nem vették fel a Kossuth-díjat – azonnal kiengedték Vilt Tibor és Vígh Tamás szobrászokkal egyetemben. Az impresszionizmus jeles magyar képviselője minden rangos kiállításon szerepelt a fehér, a tüzes korszakának egyéni hangulatú, szigorú formákba rendezett tájképeivel, csendéleteivel, portréival. Önálló kiállításainak Toulon városa, Bécs, az Ernst Múzeum és a Műcsarnok adtak helyet. Vándorkiállításával Makóra és Hódmezővásárhelyre még egyszer visszatért a 80 éves művész.

Magyar apának, olasz anyának fia. Édesanyjának nagybátyja püspök volt. Édesapja szerencsi születésű szanómester volt. 1933. november 25-én, Makón házasságot kötött Jártó Lujzával.[3]

Önálló kiállításai

szerkesztés

Festményei

szerkesztés
  • Csendélet
  • Csenei Magduska
  • Majális
  • Espersit Mária (Caca)
  • Önarckép

Emlékezete

szerkesztés
  • A Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központban 2009-ben nyílt meg a Vén Emil Galéria.
  • Hagyatékának gondozója özvegye, Vén Ágnes, akivel 1975-ben kötött házasságot.[4]

További információk

szerkesztés
  • Losonci Miklós: Vén Emil; Képzőművészeti, Budapest, 1984 (Mai magyar művészet)
  • Laczó Katalin: Vén Emil élete és művészete; Városi Tanács, Makó, 1984 (A makói múzeum füzetei)
  • Feledy Balázs: Vén Emil, Vigadó Galéria, Budatétény Galéria, 2002