Trijet
A trijet olyan repülőgép amely három sugárhajtóművel rendelkezik. A korai kéthajtóműves repülőgépeket a FAA szerint a "60 perces szabálynak" megfelelően tervezték ", amely a hajtómű meghibásodása esetén a felszállástól való 60 perc után le tudjon szállni a legközelebbi repülőtérre. 1964-ben ezt a szabályt felfüggesztették és trijet repülőgépet kezdtek el tervezni a nagyobb biztonsági tartalék érdekében. Ez számos nagy számban gyártott trijet tervezéséhez vezetett, amely 1980-ra a legnépszerűbb utasszállító konfiguráció lett.
Általában a légitársaságok körében a trijetek második generációs utasszállító repülőgépeknek minősülnek.
Egyéb variációk között a három motoros repülőgépeket trimotornak nevezik, amelyeket három dugattyús motor hajtott.
Története
szerkesztés
Az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején a három hajtóműves elrendezés volt a leggyakoribb elrendezés az amerikai légitársaságoknál. 1985 és 2003 között az 1488 darab ilyen típusú legyártott repülőgépből 602 maradt szolgálatban. A twinjetek száma ugyanebben az időszakban több mint a négyszeresére nőtt.[1]
A trijetek egyik nagy hátránya a központi hajtómű elhelyezése. A legtöbb trijet hajtóműve a függőleges vezérsík közepe mentén van felszerelve, ez az elhelyezés bizonyos technikai nehézségeket okoz. A központi hajtómű leggyakrabban egy S alakú cső - amely egy igen bonyolult és költséges tervezés, ilyet használ a Boeing 727, Tupoljev Tu-154 és a Lockheed Tristar. A DC-10 és az MD-11 "egyenes" elrendezést használ ami sokkal hatékonyabb, de a talajtól magasabban van elhelyezve, így nehézzé válik a hajtóműhöz való hozzáférés.
Az ETOPS megszorításának enyhülései után a twinjetek alkalmasak lettek a víz feletti hosszútávú repülésre. A modern hajtóműveknél rendkívül alacsony meghibásodási ráta és megnövelt teljesítmény érhető el, ezek után két hajtóművel többel rendelkező gépek már nem készültek, kivéve az olyan nagy repülőgépeket mint az An-225, Airbus A340-600, Airbus A380 és a Boeing 747.
A McDonnell Douglas a DC-10-es családból kialakított trijetet, nevezetesen az MD-XX-et tervezték megépíteni az MD-11 meghosszabbított változataként. MD-XX Long Range leszállás nélkül akár 15400 kilométert is képes lett volna megtenni, és a szárnyfesztávolságát 64,5 m hosszúra tervezték. A projektet 1996-ban törölték, egy évvel azelőtt, hogy az McDonnell Douglas összeolvadt volna a Boeinggel.[2]
Jelenlegi állapot
szerkesztésMa már minden keskeny törzsű és széles törzsű trijet gyártása megszűnt, szinte minden utasszállító repülőgépet a twinjetek váltották fel. A trijetek jelenleg csak nagyon korlátozott számban épülnek, mint például a keskeny törzsű Tupoljev Tu-154M, a Dassault Falcon 7X és a Dassault Falcon 900 üzleti repülőgépek, mind a három repülőgép az S alakú cső kialakítást használja.
A jövő
szerkesztésAz Airbus 2009-ben szabadalmat nyújtott be, amely egy új dupla függőleges vezérsíkú trijet tervezés, de nem lehet róla tudni, hogy ezt valaha kifejlesztették vagy gyártották volna.[3] A Boeing is előállt egy Boeing 747 trijet tervvel. Erről szintén nem lehet tudni azt, hogy kifejlesztették vagy gyártották volna.
Repülőgépek
szerkesztésTervezett vagy félbehagyott trijet fejlesztések
szerkesztés- Boeing 747-300 Trijet: Soha nem gyártották.
- Blended Wing Body Trijet
- McDonnell Douglas MD-XX: Soha nem gyártották.
- Airbus trijet,[3] helyzete ismeretlen.
- Dassault Supersonic Business Jet (felfüggesztve)
Lásd még
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ Table 1-13: Active U.S. Air Carrier and General Aviation Fleet by Type of Aircraft Archiválva 2012. február 5-i dátummal a Wayback Machine-ben Bureau of Transportation Statistics
- ↑ http://www.flightglobal.com/articles/2005/12/20/203709/clipped-wings.html
- ↑ a b http://www.flightglobal.com/articles/2008/04/18/223089/airbus-files-patent-for-new-trijet-design.html Airbus files patent for new trijet design, FlightGlobal.com, Hozzáférés ideje: 2008-12-11.
