Tajcsicsuan
| Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
A tajcsicsuan v. taijiquan (太極拳, pinjin: tàijíquán, Wade-Giles: tai chi chuan, eredeti kínai kiejtéssel tajcsícsüen, vagy magyarosan tajcsicsuan) a kínai harcművészetek úgynevezett belső (內家, nejcsia ()) iskolái közé tartozó harcművészet, amely a külső iskolákkal (外家, vajcsia ()) ellentétben nem az izom erejére, hanem a belső erő fejlesztésére, és az ezáltal elért eredményekre helyezi a hangsúlyt. Megközelítő magyar fordítása: Nagy Legvégső Ököl.
Céljai, szempontjai
szerkesztésA tajcsicsuan () belső mivolta a technikát is jelenti, de elsősorban a csi ()-nek mint az univerzum energiájának a felhasználására vonatkozik. Mivel a tajcsicsuan () kifinomult, a teljes testet megmozgató és harmóniára vezető mozgások rendszere, jótékony hatással van a testre és lélekre egyaránt, azaz általában véve a fizikai és lelki egészségre. A tajcsicsuan ()-ban a test és a lélek egészsége az elsődleges cél, azonban mivel a módszer eredendően egy harcművészet, szintúgy, harci eszközként is kezelik, a harcművészeti eredményesség elérése érdekében. A tajcsicsuan () tehát hatékony harci, önvédelmi eszközként is megjelenik – s minthogy a tajcsicsuan () a teljesség megélésére törekszik, legtöbb iskolája ebbe a körbe tartozik. Alapvetően mégis mindegyik az erős, egészséges életvitelt veszi alapul, amely minden lelki fejlődésnek – és harci képességnek – az alapja. A testi és lelki hatásain túl a tajcsicsuan () egy szellemi út, mely a taoista tanítások és a mozgásban végzett meditáció által az ember fejlődését tűzi ki céljául.
Az energiákkal való munkán keresztül a tajcsicsuan () lehet gyakorolni harci alkalmazások nélkül, „csupán” az egészségmegőrzés érdekében vagy a lélekre gyakorolt hatásai miatt, de így nem jutunk többre egy egyszerű tornagyakorlat hatásánál. Szintúgy gyakorolható a hagyomány, a mozgásban végzett meditáció és a taoista elméletek (öt elem tana, yi jing () stb.) – mint spirituális út – megismerése végett. Azonban mivel a gyakorló a tajcsicsuan () gyakorlása révén mindhárom szinten fejlődhet, a testet, a lelket és a szellemet erősítő gyakorlatok elsajátításával a teljesség harmóniájához juthat. A tajcsicsuan () nem egy egyedül végzendő tornagyakorlat, hanem a kapcsolatteremtés és az érzékelés kifinomult művészete.
A tajcsicsuan () minden életkorban művelhető, nem igényel speciális alkati vagy erőnlénti alkalmasságot. Utóbbi azért is fontos, mert egyéb külső harcművészetekhez vagy akár a küzdősportokhoz képest a tajcsicsuan ()t valóban élethosszig lehet gyakorolni. És míg a küzdősportokban egymás legyőzése a cél, a tajcsicsuan () gyakorlása során a test, a lélek és a szellem harmóniájának megteremtése és önmagunk fejlesztése a végső cél.
Főbb stílusai
szerkesztésAz elmúlt évszázadok során a tajcsicsuan ()nak öt főbb iskolája alakult ki, melyek nevüket azokról a kínai családokról kapták, ahonnan hagyományosan származtatják őket. A stílust alapvetően az úgynevezett „hosszú ököl iskolák” között tartják számon, s ez elsősorban arra vonatkozik, hogy a formagyakorlat során a gyakorlók a végtagjaikkal széles, hosszú mozdulatokat végeznek, és a harcban a támadónak nem engedik a közelharc távolságát felvenni.[1]
- Csen vagy Chen-stílus (陳氏, Csen si ())
- Jang vagy Yang-stílus (楊氏, Jang si ())
- Vu vagy Wu–hao-stílus, Vu Jü-hsziangtól () eredeztetve (武氏, Vu si ())
- Új Vu vagy Wu-stílus, Vu Csüan-jüótól () és Vu Csien-csüantól () eredeztetve (吳氏, Vu si ())
- Szun vagy Sun-stílus (孫氏, Szun si ())
Napjainkban széles körben gyakorolják a 24 lépéses és a 42 lépéses egyszerűsített Jang-formát, melyet Cseng Man-csing () alakított ki a 20. század közepe táján. A 24 lépéses forma elemeit négy mester segítségével 1956-ban rögzítette a Kínai Sportbizottság. Alapnak a 108 lépéses Jang ()-stílust vették, ebből emelték ki a jellegzetesebb mozdulatokat, az így kapott egyszerűsített forma pedig betekintést enged az ismerkedőknek a tajcsicsuan () alapgyakorlataiba. Egyszerűsége folytán a kínai kormány komolyan támogatta elterjesztését és mindennapi gyakorlását, „ártalmatlan” volta révén még az átnevelőtáborok internáltjainak is oktatták. Bemutatása kb. négy-nyolc percet igényel.[2]
A 24 lépéses tanuló-formát és a 48 lépéses ún. versenyforma a vusu ()-versenyek tajcsicsuan ()-szekciójának keretét adja, lépéseit a Kínai Sportbizottság 1989-ben rögzítette. Ez forma a Jang ()-stíluson alapul, de egyes bemutatásaiban a Jang () mellett már a Csen ()-, a Vu ()- és a Szun ()-stílusból is merít. A versenyeken a legtöbb esetben a látvány a döntő, az indulók ezért a meghatározott lépések közé sokszor a tajcsicsuan ()hoz kevésbé illeszkedő akrobatikus elemeket csempésznek, így teszik előadásukat egyedibbé és így gyűjtenek pontokat a zsűritől. Ugyanebből a célból alakítottak ki néhány speciális formát is, ami a hagyományos tajcsicsuan ()-gyakorlásban nem szerepelt; ilyen pl. a legyező-forma vagy az esernyős-forma. Az úgynevezett „hosszú formát” az egyes iskolák eltérő módon számozzák, Jang Csen-fu iskolájában, a Yang Family Tai Chi Chuan rendszerben például 103 „lépésből” áll a formagyakorlat.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ http://fighter.blog.hu/2010/05/28/a_kemenyre_laggyal_a_lagyra_kemennyel
- ↑ Beijing 24 form. Everyday Tai Chi. (Hozzáférés: 2008. július 27.)
További információk
szerkesztés