Szokolay Béla
Szokolay Béla (Belényes, 1891. augusztus. 21. – Budapest, 1959. augusztus 27.) magyar iparművész, művészeti író, bábművész.
| Szokolay Béla | |
| Született | 1891. augusztus 21. Belényes |
| Elhunyt | 1959. augusztus 27. (68 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (felszámolták)[1] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Művészeti szakírói munkássága
szerkesztésKözépiskolai tanulmányait a marosvásárhelyi, majd a kolozsvári református kollégiumban végezte. Később a budapesti Műegyetemen tanult. Az első világháború után kezdett el komolyan művészettel és művészettörténettel foglalkozni.[2] Művészettörténeti írásai különféle lapokban jelentek meg, és maga is többféle rövid életű folyóiratot szerkesztett (Revü, 1920; Építőmunka, 1933–1935; Országépítés, 1938–1939). 1930-ban az Országos Magyar Iparművészeti Társulat titkárának választották, 1932-ben kezdeményezésére jött létre a Magyar Műhely Szövetség, a Deutscher Werkbund mintájára, „a magyar ipari termelés meg a magyar kereskedelem nemesítésére”.[3]
Bábjátékos munkássága
szerkesztésA bábjátékkal az 1930-as években kezdett foglalkozni. 1933-ban részt vett a Művészi Bábjátékok Barátainak Köre megszervezésében, amely elnökévé Jaschik Álmost, társelnökévé pedig a Párizsban élő Blattner Gézát választotta. A kör szorgalmazott egy olyan ipari szervezetet, „mely a bábjátszáshoz szükséges felszerelés, berendezés tárgyait olyan olcsón képes előállítani, hogy azokat iskolák, egyesületek és magánosok is megszerezhessék”, és a következő években rendszeresen tartott bemutató előadásokat és kiállításokat az Országos Iparegyesület székházában (Zichy Jenő utca 4.).[4]
A kör támogatásával 1936 tavaszán Tüdős Klára, az Operaház jelmeztervezője, Pekáry István, Szokolay Béla és Freytap Zoltán komolyan hozzáfogtak egy állandó bábszínház megszervezéséhez a pesti Belvárosban. A „Fajankó” kapta volna, de „nemcsak tréfás kis darabokat, hanem klasszikus műsort is” akartak játszani[5] A bábszínház részére maga Szokolay átdolgozta bábjátékra Móra Ferenc Kótyonfity király című meséjét, „amelynek elkészültek már magyaros érdekes figurái is”, valamint marionett-bábukat készített a Buta Béla utazása a holdban című darabhoz, a Róka és a holló című Aesopus meséhez, továbbá esztergályozott fejű kézibábokat több székely népmeséhez.[6] A bábszínház azonban mégsem jött létre.
Az 1945 utáni megváltozott politikai körülmények között még inkább a bábművészet felé fordult. Egyik előadója volt az A. Tóth Sándor által szervezett az I. Országos Bábjátékosképző Tanfolyamnak, amelyet 1947. augusztus 5-én, Kaposváron tartottak.[7] 1947-ben Petőfi Színpad néven stúdiószínpadot szerveztek Muharay Elemérrel együtt, amely a műkedvelő színjátszás, a népi játékok, a tánc és a bábjáték területén kísérletezett. Az együttes marionett-bábukkal játszotta Muharay Szegény halászát, Jean de La Fontaine A róka és a hollóját, kézi bábukkal pedig Szokolay által feldolgozott Kis kakas gyémánt fél-krajcárosát, és Muharay több darabját, köztük egy betlehemest.[8] Utolsó éveiben a Népművelési Intézetben dolgozott, mint annak „marionett szakértője”, és országszerte bábtanfolyamokat szervezett, kiállításokat rendezett, előadásokat tartott, valamint bábszínművek szövegét tette közzé a „Bábszínpad” cím füzetsorozatban.
Az 1950-es években bábműhelye a budai Csalogány utcában (41. szám) volt. Ezt az alagsori üzlethelyiséget halála után az Astra Bábegyüttes vezetője, Vízvári László bérelte a II. kerületi önkormányzattól.
Családja
szerkesztésFelesége, Tompa Márta, a tordai állami főgimnázium igazgatójának lánya volt, aki előadóművész lett, szavalóműsorokkal lépett föl.[9] Mivel maga unitárius volt, így református férjét is Pethő István unitárius püspöki helynök temette. Gyermekeik Szokolay Vajk, Örs és Réka.[10]
Írásai
szerkesztésFontosabb művészeti és közéleti írások
szerkesztés- A magyar festőművészet: Vázlatos áttekintése a XX. sz. néhány problémájának. Pásztortűz, XI. évf. 2. sz. (1925) 33–36. o.
- Márton Ferenc festőművész. Pásztortűz, XI. évf. 3. sz. (1925) 42–44. o.
- Orbán Antal szobrászművész. Pásztortűz, XI. évf. 7. sz. (1925) 134–136. o.
- Nagy István festőművész. Pásztortűz, XI. évf. 11. sz. (1925) 230–232. o.
- A nagybányai művésztelep. Erdélyi irodalmi szemle, (1926) 241–260. o.
- Művészetpolitikánk. 1927. 232–241. o. – Kritikai áttekintés az 1840-es évektől.
- Az iparművész nevelésről. Magyar Iparművészet, (1930) 3–5. o.
- A modern bútorokról. Tér és Forma, (1930) 330–335. o.
- Az elveszett paradicsom. Tér és Forma, (1931) 69–73. o.
- Az egyes bútorról – ami nincsen. Tér és Forma, (1931) 275–279. o.
- Csók István festőművész. Protestáns Szemle, (1931) 645–647. o.
- Iparművészetünkről. Protestáns Szemle, (1932) 150–152. o.
- Diktátum és a társadalom. Országépítés, 1. sz. (1938)
- A magyar művészet válsága. Országépítés, 1. sz. (1938)
- A magyarvérűség kérdéséhez. Országépítés, 3. sz. (1939) 321–332. o.
- A magyar falu művelődéspolitikája. Országépítés, 3. sz. (1939) 359–367. o.
- A marionett játékról. Budapest: Művelt Nép. 1953.
- A típusbábfejek használata. Budapest: Népművelési Intézet. 1958. = Bábjátékosok kiskönyvtára, 1.
- A magyar népi bábjátszás. In Tatay Sándor – Kemény Henrik: Kinizsi – Az elátkozott malom. Budapest: Művelt Nép. 1954. 166–177. o. = Bábszínpad, 17.
- Szokolay Béla – Raffау Anna: Népi bábjátszó hagyományok. In A bábjátszás Magyarországon. Szerk. Szilágyi Dezső. Budapest: Művelt Nép. 1955. 5–49. o.
- Szokolay Béla – Kós Lajos: Művészi bábjáték-törekvések hazánkban II. In A bábjátszás Magyarországon. Szerk. Szilágyi Dezső. Budapest: Művelt Nép. 1955. 82–116. o.
- Bábjátékos helyzetkép. Népművelés, IV. évf. 3. sz. (1957)
- A magyar népi bábjátszás. In Bábtörténeti szöveggyűjtemény: A középfokú oktatóképzés segédanyaga. Összeállította Tarbay Ede. Budapest: Népművelési Intézet. 1978.
- Benedek Péter paraszt festőművész. In Benedek Péter: Válogatás a festőről szóló irodalomból. Összeállította Gergelyné Baktai Júlia; szerkesztette Ikvai Nándor. Szentendre: Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága. 1979. 41–43. o. = Pest megyei múzeumi füzetek, 11.
Bábjátékok
szerkesztés- Az okos kecske. In Bábjáték műsorfüzet 4. Budapest: Művelt Nép Könyvkiadó. 1951.
- Szokolay Béla emlékfüzet. Összeáll. Kós Lajos. Budapest: (kiadó nélkül). 1961. = Bábjátékosok kiskönyvtára, 8. – A szerző nyolc bábjátékát tartalmazza: A kisegér; A kiskakas gyémánt félkrajcárosa; A szegény juhász meg a szerencséje; A föllemüle; Róka, holló, meg a sajt; Kincskeresők; Háborúság Lazsnyakon; Három játék vázlat.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html
- ↑ Elkallódott művésztehetségek. Délibáb, 35}. sz. (1934) 36. o.
- ↑ Szokolay Béla: A Magyar Műhely-Szövetség. Magyar Grafika, 7–8. sz. (1932) 108–109. o.
- ↑ Újság 1933. jún. 29., 16; Népszava 1933. szept. 21., 4.<; Nemzeti Újság 1936. dec .12., 13. Bodor Aladár: Paprika János és becses családja. Magyarság, (1937. január 3.)
- ↑ Szeptemberben nyílik meg a „Fajankó”. Magyarország, (1936. február 26.) 8. o.. Faragó Baba: Fajankó a Belvárosban. Színházi Élet, 11. sz. (1936) 75–77. o.
- ↑ Diószeghy Miklós: A magyar Fajankó művészi feltámadása Budapesten. Budapesti Hírlap, (1936. április 12.) 29. o.
- ↑ Tóth Gábor Sándor: Az I. Magyar Bábjátékos Kongresszus – 1948 előzményei. Lapok Pápa Történetéből, 6. sz. (2014) 1001. o.
- ↑ Belitska-Scholtz Hedvig: Vásári és művészi bábjátszás Magyarországon 1945-ig. Tihany: Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága. 1974. 113–114. o.
- ↑ Aranyosvidék, 1930. szept. 6., 3.
- ↑ Unitárius Élet 1959:9 (szept.), 4.
Források
szerkesztés- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
- Kós Lajos: Megemlékezés Szokolay Béláról. In Szokolay Béla emlékfüzet. Összeáll. Kós Lajos. Budapest: (kiadó nélkül). 1961. = Bábjátékosok kiskönyvtára, 8.
