Szibériai őz

Szibériai őz
	Bak
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Scrotifera;
Csoport:	Ferungulata;
Csoport:	Patások (Ungulata);
Rend:	Párosujjú patások (Artiodactyla);
Csoport:	Ruminantiamorpha;
Alrend:	Kérődzők (Ruminantia);
Alrendág:	Pecora;
Öregcsalád:	Cervoidea;
Család:	Szarvasfélék (Cervidae);
Alcsalád:	Őzformák (Capreolinae);
Nemzetség:	Capreolini;
Nem:	Őzek (Capreolus); Gray, 1821
Faj:	C. pygargus;
Tudományos név
	Capreolus pygargus; (Pallas, 1771)
Szinonimák
	Capreolus bedfordi Thomas, 1908; Capreolus capreolus subspecies ochracea Barclay, 1935; Capreolus melanotis Miller, 1911; Capreolus pygargus variety caucasica Dinnik, 1910; Capreolus pygargus variety ferganicus Rasewig, 1909; Capreolus tianschanicus Saturnin, 1906; Cervus pygargus Pallas, 1771;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szibériai őz témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szibériai őz témájú kategóriát.

A szibériai őz (Capreolus pygargus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába és az őzformák (Capreolinae) alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása

Ázsia északkeleti részén fordul elő. Szibérián kívül megtalálható Kazahsztánban, a Tiensan-hegység vidékén, Kelet-Tibetben, a Koreai-félszigeten és Kína északkeleti részein. Az óriási elterjedési területen belül három alfaját különböztetik meg, a közönséges szibériai őzet (Capreolus pygargus pygargus) Pallas, 1771, tiensani őzet (Capreolus pygargus tianshanicus) Satunin, 1906 és a Capreolus pygargus bedfordit Thomas, 1908.^[2]^[3]

A szibériai őzet a legutóbbi időkig az európai őz (Capreolus capreolus) alfajának tekintették, mára azonban egyértelmű a két faj elkülönítése.^[4]

A szibériai őz Közép-Ázsiáig és a Kaukázusig fordul elő. Az európai és a szibériai őz elterjedési területe a Kaukázus vidékén találkozik. A szibériai őz az északi oldalon, az európai őz a déli oldalon, Kis-Ázsiában és helyenként Irán északnyugati területein fordul elő.

Megjelenése

A szibériai őz az európai őznél testnagyságát és agancsait tekintve is nagyobb. A tipikus szibériai őzbak jóval nagyobb, mint az európai őz. A bakok marmagassága akár 85–100 cm lehet, súlyuk elérheti a 60 kg-ot. A suták valamivel kisebbek. Nyári szőrzetük fényesebb és világosabb vörös, mint az európai őzé. A téli szőrzet szürkésbarna, a fari tükör fehér, a szőr sokkal tömöttebb és durvább, mint az európai őznél.

Az erőteljesen gyöngyözött agancsok V alakban nőnek felfelé, tőnél szélesen elszeparálódnak és ellentétben az európai őz agancsával, az agancs rózsái soha nem érintkeznek. Általában egy-egy agancsszár háromágú, de a hátsó ág gyakran kettéágazik. A rekord agancsok hosszúsága eléri a 45 cm-t, tömegük meghaladja az 1 000 - 1 100 grammot.

Jegyzetek

↑ T. Gonzalez & K. Tsytsulina: 'Capreolus pygargus'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2012.2. International Union for Conservation of Nature, 2008. (Hozzáférés: 2013. május 20.)
↑ Danilkin, A. és Hewison, A. J. M. 1996. Behavioural ecology of Siberian and European roe deer. Putman, R. J. (szerk.): Wildlife ecology and behaviour series. Chapman and Hall, London. 277pp.
↑ Sokolov, V. E. és Danilkin, A. A. 1981. The Siberian roe deer (in Russian). "Nauka" Press, Moscow. 144pp.
↑ Sokolov, V. E. és Gromov, V. S. 1990. The contemporary ideas on roe deer (Capreolus Gray, 1821) systematization: morhological, ethological and hybridological analysis. Mammalia, 54: 431-444

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 29.)
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[iucn-1] T. Gonzalez & K. Tsytsulina: 'Capreolus pygargus'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2012.2. International Union for Conservation of Nature, 2008. (Hozzáférés: 2013. május 20.)

[2] Danilkin, A. és Hewison, A. J. M. 1996. Behavioural ecology of Siberian and European roe deer. Putman, R. J. (szerk.): Wildlife ecology and behaviour series. Chapman and Hall, London. 277pp.

[3] Sokolov, V. E. és Danilkin, A. A. 1981. The Siberian roe deer (in Russian). "Nauka" Press, Moscow. 144pp.

[4] Sokolov, V. E. és Gromov, V. S. 1990. The contemporary ideas on roe deer (Capreolus Gray, 1821) systematization: morhological, ethological and hybridological analysis. Mammalia, 54: 431-444

[1]

[2]

[3]

[4]