Szűcsi

	Szűcsi
	Madártávlatból
	; Szűcsi címere
	; Szűcsi címere
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Vármegye	Heves
Járás	Hatvani
Jogállás	község
Polgármester	Hordósné Kovács Krisztina (Fidesz-KDNP)
Irányítószám	3034
Körzethívószám	37
	Népesség
Teljes népesség	1426 fő (2024. jan. 1.)
Népsűrűség	88,9 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	17,38 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 47° 48′ 07″, k. h. 19° 45′ 43″47.802000°N 19.762000°EKoordináták: é. sz. 47° 48′ 07″, k. h. 19° 45′ 43″47.802000°N 19.762000°E
	Szűcsi Pozíció Heves vármegye térképén
	Szűcsi weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szűcsi témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Szűcsi község Heves vármegye Hatvani járásában.

Fekvése

A Mátra délnyugati részén fekszik, Gyöngyöstől 14 kilométerre nyugat-északnyugatra. A közvetlenül határos települések: északkelet felől Gyöngyöspata, délkelet felől Nagyréde, dél felől Ecséd, délnyugat felől Rózsaszentmárton, északnyugat felől pedig Jobbágyi.

Megközelítése

Csak közúton közelíthető meg, Gyöngyöspata vagy Rózssaszentmárton felől a 2402-es, Hort-Ecséd felől pedig a 24 142-es úton. Érinti még a területét az Ecsédet Rózsaszentmártonnal összekötő 24 141-es út is.

Története

A település határában késő bronzkori szórványleletek és honfoglalás kori régészeti emlékek kerületek elő. Az első okleveles említése 1267-ben Swch alakban történt. A falu plébániája szerepelt az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben. A falu birtokosa a Szücsy család volt 1412-ig, majd a Pálócziaknak adományozta Zsigmond király. E család kihalta után 1527-ben Ráskay Zsigmond lett a birtokosa. A török hűbérbirtoknak használta és a jászberényi nahiéba tartozott, majd 1626-tól Földváry György tulajdonába került, s ettől kezdve ők és a beházasult rokon családok birtokolták két évszázadon keresztül a települést. A 19. század első felében a Wagner, Bajza, Orosz, Sipos, Rutkay és Tóth család birtokolta Szűcsit, a 20. század első felében pedig Schilchter Szidor számított a legnagyobb birtokosnak 1400 hold területtel.

Az első világháborúban 220-an vettek részt és 56-an haltak hősi halált. A második világháború idején a község 2 hétig tartó álló harc után 1944. december 6-án szabadult fel. A községházát találat érte és így az iratok nagy része elpusztult.

1951-ben a község határában nagyarányú bányafeltárási munkálatok kezdődtek meg, amelynek eredményeképpen 1955-től két lignitbánya és egy altáró működött, egészen az 1960-as évek elejéig, a bánya bezárásáig.

1983-ig a Gyöngyösi járáshoz, a járások megszűnése után pedig 1984-1990 között pedig a Gyöngyösi városkörnyékhez tartozott. A tanácsrendszer alatt mindvégig önálló tanácsú község volt. 1990 óta – hasonlóan valamennyi városhoz és községhez – önkormányzattal rendelkezik. A 2019-es önkormányzati választások időpontjával (2019. október 13.) átkerült a Hatvani járásba.^[3]

Közélete

Polgármesterei

1990–1994: Kulcsár Károly (független)^[4]
1994–1998: Kulcsár Károly (MSZP)^[5]
1998–2002: Szekeres István (független)^[6]
2002–2006: Szekeres István (független)^[7]
2006–2008: Szekeres István (független)^[8]
2008–2010: Berta István (független)^[9]
2010–2014: Berta István (független)^[10]
2014–2019: Berta István (független)^[11]
2019–2024: Hordósné Kovács Krisztina (független)^[12]
2024– : Hordósné Kovács Krisztina (Fidesz-KDNP)^[1]

Szűcsiben 2008. április 6-án azért kellett időközi polgármester választást tartani, mert Szekeres István addigi polgármester, a harmadik ciklusának második feléhez közeledve lemondott.^[9]^[13]

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között

Lakosok száma	1600	1581	1569	1462	1452	1421	1426
	2013	2014	2015	2021	2022	2023	2024

Adatok: Wikidata

2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.^[14]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 93,3%-a magyarnak, 2,7% cigánynak, 0,6% németnek, 0,3% ukránnak mondta magát (6,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 73,8%, református 1,7%, felekezeten kívüli 5,5% (18,2% nem nyilatkozott).^[15]

2022-ben a lakosság 92,7%-a vallotta magát magyarnak, 2,3% cigánynak, 0,2-0,2% németnek, ukránnak és horvátnak, 0,1-0,1% lengyelnek, örménynek, bolgárnak, ruszinnak és szerbnek, 1,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 50,7% volt római katolikus, 1,7% református, 0,3% görög katolikus, 0,2% evangélikus, 1,4% egyéb keresztény, 0,8% egyéb katolikus, 7,8% felekezeten kívüli (37,1% nem válaszolt).^[16]

Nevezetességei

A községben született Bajza József, a magyar kritikairodalom megteremtője, Kossuth Hírlapjának, a Kritikai Lapok és az Athenaeum szerkesztője, a Pesti Magyar Színház (Nemzeti Színház) első igazgatója. A Bajza-kúriában Emlékmúzeum található. A helység általános iskolája szintén a költőről kapta nevét, akinek mellszobra is megtalálható a faluban.
Háborús emlékhelyek: a juhakol, amely 1944 telén a szökött katonáknak adott menedékhelyet. A községben andezittufába vájt pincesor található, ahova a front átvonulásakor a faluból többen menekültek.
A településen színvonalas Asszonykórus működik.
Klasszicista stílusú templomát 1825-1828 között építette Rábi Károly. Szabadon álló, egyhajós, homlokzattornyos épület. Védőszentje: Szent Kereszt.
Nepomuki Szent János szobra a templom előtt baloldalt helyezkedik el. A színes kőből faragott szobrot 1872-ben újították fel.
Az I. és II. világháború hőseinek állít emléket a templomkertben lévő hősi emlékmű.
A templom kertjében található a község múltja rendkívül szomorú eseményének emléke, egy kopjafa, mely a volt X-es aknában 1959-ben történt bányaszerencsétlenség 31 áldozatának állít emléket.
A természeti és környezeti adottságok kedvezők a szőlő termesztésre, a település a mátraaljai történelmi borvidék része. Északi oldalán az idelátogató turista tufába vájt, sajátos hangulatú borospincék sorát találja.
A Táncsics Mihály u. 4. sz. alatti magánterület, a hagyomány szerint az egykori Pálos-rendi szerzetes kolostor romja. A terméskőből álló középkori falak részben 15. századiak. A fennmaradt gazdasági épület kétharmad része alatt pince helyezkedik el.
A település déli határában festői szépségű tavak vonják magukra az ide látogatók figyelmét. Mindhárom tó hallal telepített, a meghatározó halfajta a ponty, de található itt keszeg, harcsa, csuka, süllő és amur is.