Simón Bolívar

Simón Bolívar (teljes nevén: Simón José Antonio de la Santísima Trinidad Bolívar Palacios y Blanco), (1783. július 24. – 1830. december 17.) a dél-amerikai függetlenségi mozgalom vezetője, később a Nagy-Kolumbia (Gran Colombia) elnöke, Venezuela elnöke, majd Peru és Venezuela diktátora.

Simón Bolívar
Nagy-Kolumbia elnöke
Hivatali idő 1819. december 12. – 1830. május 4.
Előd	nincs
Utód	Domingo Caycedo
Bolívia felszabadítója
Hivatali idő 1825. augusztus 12. – 1825. december 29.
Előd	Alto Perú
Utód	Antonio José de Sucre
Peru diktátora
Hivatali idő 1824. február 17. – 1825. december 29.
Előd	José Bernardo de Torre Tagle
Utód	Andrés de Santa Cruz
Venezuela elnöke
Hivatali idő 1813. augusztus 6. – 1814. július 7.
Előd	Cristóbal Mendoza
Utód	José Antonio Páez
Venezuela elnöke
Hivatali idő 1819. február 15. – 1819. december 17.
Katonai pályafutása
Csatái	Spanish American Wars of Independence
Született	1783. július 24. Caracas, Venezuela
Elhunyt	1830. december 17. (47 évesen) Santa Marta, Kolumbia
Sírhely	Cathedral of Santa Marta Caracas Cathedral Panteon Nacional
Szülei	María Concepción Palacios Aguirre Ariztía - Sojo Blanco Herrera Juan Vicente Bolívar y Ponte
Házastársa	María Teresa Rodríguez del Toro y Alaysa
Élettárs	Manuela Sáenz
Foglalkozás	politikus katonatiszt
Halál oka	gümőkór hastífusz
Vallás	Regular Masonic jurisdictions
Díjak	Grand Cross of the Order of the Sun of Peru‎ honorary doctorate of the National University of San Marcos liberator of Venezuela (1813. október 14.)
Simón Bolívar aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Simón Bolívar témájú médiaállományokat.

Simón Bolívar Emlékmű, Santa Marta, Kolumbia

Bolívar részt vett Nagy-Kolumbia megalapításában, amely nemzet mint nagy politikai és katonai konföderáció próbált konszolidálódni Amerikában. Nagy-Kolumbia elnöke lett. Annak ellenére, hogy a Nagy-Kolumbia-politikai terv megbukott, Bolívart a cselekedeteiért és nézeteiért „Amerika emberének” nevezik. Kiemelkedő, komoly politikai örökséget maga után hagyó alakja az egyetemes történelemnek, ami Latin-Amerika számos országában, egyben a nemzeti tisztelet tárgyává is formálta őt.

Család és örökség

Mind az apa, don Juan Vicente Bolívar, mind az anya, María Concepción Palacios y Blanco az arisztokrácia tagjai voltak. Kettejük korkülönbsége igen nagy volt: 1773-ban, az esküvőjükkor Juan Vicente 47 éves, míg María 15 éves volt. Simónon kívül további négy gyermekük született: Juan Vicente, María Antonia, Juana és María del Carmen.

A Bolívar-család a baszk La Puebla de Bolívar településről származott.

Bolívar téren álló Bolívár szobor, Caracas

Simón Bolívar Toronto - Kanada

Gyermekkor

Simón 1783. július 24-ről 25-re virradó éjszaka született a caracasi San Jacinto téren, teljes neve Simón José Antonio de la Santísima Trinidad Bolívar de la Concepción y Ponte Palacios y Blanco, amellyel 1783. július 30-án keresztelték meg a caracasi székesegyházban.

1786 januárjában, amikor Simón kétéves volt, apja tuberkulózisban elhunyt. Anyjának, María Concepciónnak kellett átvenni a családon belüli irányító szerepet; a család érdekei képviseletének feladatát haláláig hatékonyan ellátta. Concepción 1792. július 6-án hunyt el. Simón kilencéves volt ekkor. Az anya végrendeletében meghagyta, hogy gyermekeit a nagyapjukra, Don Feliciano Palaciosra bízza. Don Feliciano a Bolívar-gyermekeket egy felügyelő helyettesre bízta.

Későbbi élete

Spanyolországban tanult, ott is házasodott, de felesége, María Rodríguez egy év múlva meghalt. A felvilágosodás és az angol materialista gondolkodók hatására, a napóleoni háborúktól lenyűgözve tett esküt, hogy felszabadítja hazáját. 1810-ben Angliába utazott, s bár a londoni kormány támogatását nem sikerült megszereznie, rábírta a száműzött Francisco de Mirandát, hogy álljon a függetlenségi harc élére. A következő évben kikiáltották Venezuela függetlenségét, de mivel Miranda gyorsan letette a fegyvert, társai árulónak minősítették és kiadták a spanyoloknak.

Bolívar a mai Kolumbia területéről indított "csodálatos hadjáratával" 1813-ban felszabadította Caracast, ahol a nép diktátori hatalommal és az El Libertador (A Szabadító) címmel ruházta fel. A spanyol túlerő és a belső torzsalkodás mégis meghátrálásra kényszerítette, Jamaica szigetére szorult vissza. Politikai gondolkodása itt a brit mintájú alkotmányos köztársaság felé fordult, választott alsó- és örökletes felsőházzal, egész életre szóló államfői tisztséggel.

1816-ban új sereggel szállt partra Új-Granadában. A hadtörténet legfényesebb lapjaira bekerült hadjárata során 1819. augusztus 7-én döntő vereséget mért Boyacánál a spanyolokra. Győzelmei nyomán született meg a Venezuelából, Kolumbiából, Panamából és Ecuadorból álló, a spanyolok által is elismert Nagy-Kolumbia, amelynek elnöke és diktátora Bolívar lett. 1823 szeptemberében, miután a Perut felszabadító José de San Martin lemondott tisztségeiről, bevonult Limába, majd a következő évben tiszteletére Felső-Peru felvette a Bolívia nevet.

A földrész-dimenziókban gondolkodó diktátor álmait kicsinyes társai nem követték. Alvezérei egymás ellen fordultak, az egyes területek egyre nagyobb önállóságot követeltek maguknak. Az 1828-ban összehívott nemzetgyűlés megtagadta Bolívar elnöki hatáskörének növelését, a Felszabadító ellen még merényletet is megkíséreltek. Felkelések robbantak ki, Peru lerohanta Ecuadort, az ország ügyeibe Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok is beavatkozott, a recsegő-ropogó Nagy-Kolumbia 1830 nyarára szétesett.

Megromlott egészsége, politikai kudarca és a polgárháború miatt Bolívar lemondott tisztségeiről. Európába készülve, 1830. december 17-én végzett vele a tüdővész Santa Martában. Halálos ágyán elrendelte írásainak és levelezésének elégetését, de azt - a történészek nagy örömére - nem teljesítették.

Művei

• Simón Bolívar írásai; ford. Benyhe János; Európa Könyvkiadó, Bp., 1976 ISBN 963070711X

Emlékezete

• Nevét viseli számos város, félsziget, híd, hegycsúcs, egyetem, repülőtér, futballklub, valamint róla nevezték el Bolíviát és a venezuelai pénzt (venezuelai bolívar).
• Kurt Vonnegut Macskabölcső című könyvében (1963) szereplő képzeletbeli állam, a San Lorenzói Köztársaság fővárosa is a Bolívar nevet viselte, emléket állítva a nagy gondolkodónak.
• Kasimir Edschmid: A szabadító című történelmi regénye Simón Bolívar életét dolgozta fel. (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1975) ISBN 9630702282
• Gabriel García Márquez A tábornok útvesztője (1989) című regénye Bolívar életét, különösen annak utolsó hónapjait örökíti meg (ford. Tomcsányi Zsuzsanna; Magvető, Bp., 1992).
• A Simón Bolívar 95 perces színes spanyol-venezuelai-olasz filmdrámát 1968-ban készítették.
• Amerika embere című 2013-as Simon Bolivar életrajzi dráma.

Források

• Csép Attila: Simón Bolívar (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1973)
• 1783. július 24. | Simón Bolívar születése (Rubicon)