Sextil Pușcariu

Sextil Iosif Pușcariu (Brassó, 1877. január 4. – Törcsvár, 1948. május 5.) román nyelvész.

Sextil Pușcariu
Született	1877. január 4. Brassó
Elhunyt	1948. május 5. (71 évesen) Törcsvár
Állampolgársága	román osztrák–magyar
Nemzetisége	román
Foglalkozása	lexikográfus politikus filológus történész szociológus naplóíró irodalomtörténész egyetemi oktató irodalomkritikus nyelvész romanista
Iskolái	Faculty of Arts of Paris Lipcsei Egyetem (1895–1899) Bécsi Egyetem (1902–1904)
Sírhelye	Brassó
A Wikimédia Commons tartalmaz Sextil Pușcariu témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

A brassói görög templom előtti házban született. Apja, Iosif Pușcariu ügyvéd és a Cocoșu Roșu című élclap szerkesztője volt. Törcsvár vidéki eredetű családjának több tagja töltött be vezető politikai és ortodox egyházi tisztséget. Középiskolai tanulmányait az ortodox gimnáziumban és a Honterus gimnáziumban végezte. Lipcsében Gustav Weigand, Karl Brugmann, August Leskien és Eduard Sievers, Párizsban Jules Gilliéron, Bécsben Konstantin Josef Jireček és Wilhelm Meyer-Lübke tanítványa volt. 1906-ban a csernovici egyetemen a román filológia tanárává választották, később az egyetem bölcsészkarának dékáni tisztét is betöltötte. 1905-től a Román Akadémia levelező, 1914-től rendes tagja, 1919 után a kolozsvári Ferdinánd Tudományegyetem első rektora volt. Itt megszervezte „A román nyelv múzeumát”, tulajdonképp az egyetem román nyelvészeti intézetét, amelynek a folyóiratát, a Dacoromaniá-t is szerkesztette. A második világháború után többször kihallgatták légionárius szervezetekben való részvétele miatt, és perének ítélethirdetése előtt érte a halál. A grabeni temetőben nyugszik.

Munkássága

Főként nyelvtörténettel, nyelvjárástannal és lexikográfiával foglalkozott. Etimológiai szótára Alexandru Cihac hasonló művét váltotta fel, és főként a román nyelv szókincsének latin eredetű részének megvilágításában múlta felül azt. Az Akadémia Bogdan Petriceicu Hașdeu és Alexandru Philippide után rábízta a nagyszótár szerkesztését, és ő is adta ki az F betűtől az L betűig terjedő részt. Kolozsvárt ő indította meg a román nyelvatlasz munkálatait, ő fogalmazta meg annak kérdőíveit. Ő írta az isztroromán nyelvjárásokról szóló, mindmáig legrészletesebb monográfiát. A román nyelvészek közül elsőként hasznosította a prágai iskola fonológiai eredményeit. Visszaemlékezéseinek első kötete (Spița unui neam din Ardeal – 'Egy erdélyi család leszármazása') apai felmenőinek és a rokon brassói családoknak a története. A Brașovul din altădată ('Az egykori Brassó') a 19. század végi Brassó társadalmának, kultúrájának és helyszíneinek a krónikája. A Călare pe două veacuri ('Lóháton két évszázadon át') az 1895 és 1906 közötti évekről számol be.

Pușcariu brassói szülőháza

Munkái

• Etymologisches Wörterbuch der rumänischen Sprache. ('A román nyelv etimológiai szótára') Heidelberg, 1905
• Studii istroromâne ('Isztroromán tanulmányok') 1–3. București [Bukarest], 1906–29
• Zur Rekonstruktion des Urrumänischen. ('Az ősromán nyelv rekonstrukciójához') Halle, 1910
• Istoria literaturii române. Epocha veche. ('Román irodalomtörténet. Régi kor') Sibiu [Nagyszeben], 1921
• Limba română
  • 1. Privire generală. ('A román nyelv. 1. Áttekintés.') București, 1940
  • 2. Rostirea. ('Kiejtés') Uo., 1959
• Călare pe două veacuri. Uo., 1968
• Cercetări și studii. ('Kutatások és tanulmányok') Uo., 1974
• Brașovul de altădată. Cluj-Napoca [Kolozsvár], 1977
• Spița unui neam din Ardeal. Uo., 1998

Források

• Jana Balacciu – Rodica Chiriacescu: Dicționar de lingviști și filologi români. București, 1978